Ez nem amerikai futball. Ez Jenkifoci! Üdv Magyarország első amerikai labdarúgással foglalkozó oldalán! Itt megtalálsz mindent, amit tudni szeretnél a világ legdinamikusabban fejlődő bajnokságáról, a Major League Soccerről (MLS) és az amerikai labdarúgásról. Hírek, érdekességek, pletykák és történetek... a jelenből és a múltból! Kövesd a Jenkifocit a Facebookon, a Twitteren és az Instán és ismerj meg egy teljesen új focivilágot! - KUN TAMÁS (a Jenkifoci szerzője)
Március elején indul az MLS 2015-ös szezonja, ebből az alkalomból pedig ismét (immár negyedik alkalommal) elindul a Jenkifoci házibajnoksága az MLS Fantasy Mangerben! Hozd létre saját álomcsapatodat, küzdj az MLS hazai rajongói ellen és legyen Tiéd a végső diadal!
Az MLS Fantasy Manger segítségével akár olyan klasszisok is egy csapatba kerülhetnek, mint David Villa (New York City FC), Sebastian Giovinco (Toronto FC), Kaká (Orlando City SC), Clint Dempsey (Seattle Sounders) és Robbie Keane (LA Galaxy). Sőt, akár a magyar válogatott Németh Krisztiánt (Sporting Kansas) is bevetheted a világsztárok oldalán!
Fontos szabály, hogy egy egyesületből maximum 4 játékos szerepelhet a dream teamben. A játékosok után pontokat kapsz, méghozzá a való életben nyújtott teljesítményük alapján. Tehát ha a játékosod gólt szerez egy adott meccsen, akkor abban a fordulóban sok-sok ponttal gyarapítja álomcsapatod összteljesítményét. De pontot kapsz a gólpasszokért és sok más egyéb mutató után is (erről részleteket ide kattintva olvashatsz).
Az MLS 2015-ös szezonja március 6-án kezdődik, addig bármennyit alakíthatsz a játékoskereteden, akárhány játékost cserélhetsz, vásárolhatsz, ezt követően viszont fordulónként csak két változtatási lehetőséged lesz!
Az elmúlt három évben már megrendeztük a Jenkifoci házibajnokságát, amin rengeteg csapat elindult és óriási küzdelem volt az első helyért. Most itt a lehetőség. hogy TIÉD legyen a dicsőség!
A Jenkifoci-ligába az alábbi módon léphetsz be: 1) IDE KATTINTVA Látogass el az MLS Fantasy Manger főoldalára! 2) A "Start Playing" gombra kattitnva lépj be Facebook-azonosítóddal, vagy egyéb közösségi profiloddal. 3) Belépés után állítsd össze csapatod keretét a megadott 120 millió dolláros keretből! 4) Adj nevet a gárdádnak és véglegesítsd csapatod létrehozását! 5) Ezután elvileg már tagja is vagy a Jenkifoci saját ligájának. Ha esetleg mégsem látod jobb oldalt a Jenkifoci házibajnokságának linkjét, akkor manuálisan is tudsz csatlakozni: a leagues/create or join a league/join a league /join private league menüpont alatt a következő kód használatával léphetsz be: 663-433
Március 6-án rajtol az MLS 2015-ös szezonja - ha a kollektív szerződésről szóló tárgyalások nem csődölnek be. Ebből az apropóból cikksorozatban mutatom be a Nyugati és a Keleti Konferencia csapatait. Szót ejtek a legfontosabb változásokról, az új igazolásokról, a régi sztárokról és a várható helyezésről is.
Real Salt Lake TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: 3. hely nyugaton (9 csapatból) TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: kiesés a főcsoport-elődöntőben a Galaxy ellen (0-0, 0-5) TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: Joao Plata (13 gól), Javier Morales (12 gólpassz)
VESZTESÉGEK: Az RSL több játékost is elveszített idén a csapat gerincéből. Portlandbe távozott a középhátvéd Nat Borchers (205 meccs RSL-mezben) , a New York City FC-hez igazolt Chris Wingert (204 meccs RSL-mezben) és Ned Grabavoy (159 meccs RSL-mezben), a Toronto pedig megszerezte Robbie Findley-t (137 meccs RSL-mezben). Szintén a veszteségek közé kell írnunk Joao Platát, a tavalyi év házi gólkirályát. A 22 éves ecuadori válogatott támadó ugyanis az alapozás során súlyos sérülést szenvedett és esetében hosszú kihagyásra kell számítani.
ERŐSÍTÉSEK: Az érkezési oldalon leginkább a villámgyors jamaicai válogatott Demar Phillipset (a képen) lehet kiemelni, valamint a New York Red Bullstól visszatérő izomkolosszus középhátvédet, Jamison Olavét. Szót érdemel még a tavaly év végén megszerzett argentin csatár, a chilei bajnokságban rengeteg gólt szerző Sebastián Jaime. A 28 éves csatártól idén várják a nagy berobbanást.
VÁRAKOZÁS: A mindig masszív Real Salt Lake-nek idén nehéz éve lesz. A sok távozó kulcsembert nem sikerült kellő mértékben pótolni. A hazai meccseiken továbbra is remek hangulat várható és így számíthatunk tőlük meglepő győzelmekre, de a rájátszást érő hat hely egyikére sem fognak odaérni a tízcsapatos Nyugati Konferenciában.
San Jose Earthquakes TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: 9. hely nyugaton (9 csapatból) TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: nem jutottak be TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: Chris Wondolowski (14 gól), Shea Salinas (8 gólpassz)
VESZTESÉGEK: Jelentős veszteséget nem szenvedett el idén a San Jose. Az MLS-veterán Atiba Harris Vancouverbe távozásán kívül csak San Cronin Coloradóba szerződését lehet ide sorolni. Utóbbi játékos 2010 óta volt a Quakes szolgálatában, mielőtt továbbállt volna.
ERŐSÍTÉSEK: Az erősítések terén annál inkább belehúzott a Quakes! Kezdjük azzal, hogy építettek egy gyönyörű új stadiont, egy kis ékszerdobozt. A 18 ezer fő befogadására képes Avaya Stadiumba már 11 ezer bérletet eladtak. Az új létesítmény kispadjára pedig megszerezték Dominic Kinnear, a Houston edzőjét. Kinnear az egyik legelismertebb MLS-edző, kétszer nyerte meg a bajnokságot a Houstonnal és kétszer szereztek ezüstérmet. 2005-ben az év legjobb MLS-edzőjének választották.
A játékosállomány is acélosabb lett: Érkezett a korábbi Argentinos Juniors-támadó Leandro Barrera, a Sporting Kansas és a Colombus Crew egykori kapusa, Andy Gruenebaum, valamint a világ egyik leggyorsabb játékosaként számon tartott Marvell Wynne. De a legnagyobb fogásnak a 25 éves svájci válogatott Innocent Emeghara (a képen) számít. A kiemelt játékosként (designated player) megszerzett korábbi Grashoppers- és Lorient-támadó nagy testi erejével és gyorsaságával sok védőnek gondot okozhat majd. Ahogy az a Matías Pérez García is, aki az előző szezon végén érkezett a Quakes-hez. Az argentin és chilei bajnoki címmel is büszkélkedő középpályás kreativitást és lendületet vihet a Quakes előrejátékába.
VÁRAKOZÁS: A Quakes idén harcban lehet a rájátszást érő helyek egyikéért, várhatóan az 5.-6. pozícióért vív majd nagy küzdelmet. Kinnear edző masszív játékra épülő taktikája és az új stadion kiváló hazai eredményeket garantálhat. A nagy kérdés, hogy idegenben képesek lesznek-e meglepetést szerezni.
Seattle Sounders TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: 1. hely nyugaton (9 csapatból) és 1. hely összetettben TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: kiesés a főcsoport-döntőben a Los Angeles Galaxy ellen (0-1, 2-1, otthon kapott góllal) TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: Obafemi Martins (17 gól), Obafemi Martins (13 gólpassz)
VESZTESÉGEK: Az alapszkasz-győztes Seattle Sounderstől kevés alapember távozott a téli átigazolási időszakban. A legnagyobb veszteség egyértelműen DeAndre Yedlin. A 21 esztendős amerikai válogatott jobbhátvéd már tavaly nyáron aláírta előszerződését a Tottenhamhez, de csak januárban költözött Anlgiába.
A távozók közül ki kell még emelni a visszavonuló Djimi Traorét. A korábbi BL-győztes hátvéd 2 év és 42 meccs után hagyta el Seattle-t. Igaz, a második évében már ő sem számított alapembernek. Rajta kívül főleg fiatalabb játékosok hagyták el a "Smaragdvárost", mint a New Englandbe költöző 22 éves csatár Sean Okoli, vagy a több poszton is bevethető Eriq Zavaleta.
ERŐSÍTÉSEK: Távozók nem sokan voltak, de érkezési oldalon is csak egy játékost lehet kiemelni: Tyrone Mearst (a képen), a Bolton 31 éves hátvédjét. A jelentős Premier League és Championship-rutinnal rendelkező angol labdarúgó megszerzése prioritás volt Sigi Schmid vezetőedzőnek. A Sounders védelme ugyanis tavaly nagyon gyenge lábakon állt, 50 gólt kaptak 34 meccsen. Alapszakasz-győzelmük csak annak volt köszönhető, hogy a Clint Dempsey és Obafemi Martins fémjelezte támadószekció nagyoon jól muzsikált.
VÁRAKOZÁS: A Sounders idén is harcban lesz a Nyugati Főcsoport első helyéért. A tavaly is rendkívül magabiztos zöld-kékek ugyanis kicsit sem gyengültek a holtszezonban. Sőt, egyetlen gyenge pontjukat, a védelmüket is sikerült megerősíteni Tyrone Mears-szel. Dempsey és Martins egyre jobban összeszokott párosa továbbra is garancia a látványos támadójátékra és a remek eredményekre.
Sporting Kansas City TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: 5. hely keleten (10 csapatból) TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: kiesés a pótselejtezőben a New York ellen (1-2) TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: Dom Dwyer (22 gól) Graham Zusi (8 gólpassz)
VESZTESÉGEK: A Kansas legnagyobb vesztesége, hogy többszörös MLS All Star-válogatott Aurélien Collint el kellett engednie az Orlando City-hez. A francia középhátvédnek óriási szerepe volt a Kansas 2013-as MLS-bajnoki címében, még a döntő legjobbjának is megválasztották. Rajta kívül távozott a hullámzó teljesítményt produkáló C.J. Sapong és a két kapus, az egyaránt halovány teljesítményt nyújtó Eric Kronberg és Andy Gruenebaum.
ERŐSÍTÉSEK: Magyarként ki mással kezdhetnénk ez erősítések sorát, mint a magyar válogatott csatárával, a 26 esztendős Németh Krisztiánnal (a képen). Vermes Péter edző már régóta rajta tartotta a szemét Némethen és most kihasználta az alkalmat, hogy lecsaphat rá. A magyar származású Vermes elmondta, az átigazolásról szóló döntésnél sokat nyomott a latba, hogy a 3 csatáros felállás bármelypontján be tudja vetni Krisztiánt, akitől nagyon sokat vár az új esztendőben.
Némethen kívül jelentős erősítésnek számít a hondurasi válogatott Roger Espinoza. A 28 éves középpályás egy FA-kupa győzelem után tért vissza a Wigantől korábbi sikerei színhelyére, Kansasbe. Vermes sokat vár még a venezuelai szélsőtől, Bernardo Anortól, aki a Columbustól érkezett. A két távozó kapus helyére pedig a chilei válogatott Luis Marínt szerezte meg.
VÁRAKOZÁS: A Kansas az előrejátékot tekintve mindenképpen erősödött és a középpályája is masszívabbá vált. Erre szükség is lesz, hiszen a csapat főcsoportot váltott. Az új MLS-klubok érkezése miatt az SKC átkerült keletről nyugatra, ahol ádáz küzdelem várható majd a rájátszást érő helyekért. Sok múlhat azon, hogy Vermes edző mennyire tudja stabilizálni a védelmet, ahol még vannak nyitott kérdések. Mi, magyarok mindesetre nagyon fogunk szurkolni Németh Krisztiánéknak, hogy összejöjjön a playoff!
Vancouver Whitecaps FC TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: 5. hely nyugaton (9 csapatból) TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: kiesés a pótselejtezőben a Dallas ellen (1-2) TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: Pedro Morales (10 gól), Pedro Morales (12 gólpassz)
VESZTESÉGEK: A Vancouver olyan szerencsés helyzetben van, hogy egyátalán nem szenvedett el jelentős veszteséget a holtszezonban. Megtartotta a több csapat érdeklődését felkeltő Pedro Moralest. A 29 éves chilei válogatott középpályás a Malagától érkezett az MLS-be és rögtön első szezonjában letette a névjegyét: 10 góljával és 12 gólpasszával a Vancouver vezére volt. Ő tehát maradt, ahogy szinte mindenki más is. A távozók közé egyelőre csak a fél MLS-t végigturnézó Mehdi Ballouchy-t írhatjuk fel, valamint Omar Salgadót. Utóbbi játékost 2011-ben még elsőszámú kiválasztottként drafolta a Vancouver, de sok sérülés miatt eddig nem futotta be azt a pályát, amire a szakértők előzetesen számítottak. A kanadai MLS-csapatból a mexikói Pumasba távozott.
ERŐSÍTÉSEK: Az érkezőkhöz három nevesebb játékost tudunk feljegyezni. A korábbi uruguayi utánpótlás-válogatott támadó, Octavio Rivero (a képen) volt az első fecske. A 23 éves tehetség két gólgazdag chilei szezon után teszi át székhelyét az MLS-be. Az uruguayi vonalat erősíti Diego Rodríguez is. A 24 éves védő szintén szerepelt korábban hazája utánpótlás-válogatottjában, rövid ideig pedig a spanyol Malagánál együtt játszott a Whitecaps jelenlegi sztárjával, Pedro Morales-szel. A harmadik érkező a norvég válogatott Pa Modou Kah. Az afrikai származású izomkolosszus a Portlandtől igazolt a regionális riválishoz.
VÁRAKOZÁS: Noha a Vancouver rendkívül gyors és attraktív futballra képes, nem lesz könnyű dolga az alaposan megerősödött Nyugati Főcsoportban. Ha Moralest (a képen) elkerülik a sérülések és a csapat fiatal csatárai képesek lesznek gólokat termelni, akkor odaérhetnek a rájátszást érő 6. helyre. De ez nem lesz könnyű feladat, reálisabb a 7.-9. pozíciók egyike.
Múlt hétfőn az MLS-ben szereplő Toronto FC bejelentette, hogy leigazolta a Juventus 21-szeres olasz válogatott játékosát, a mindössze 28 esztendős Sebastian Giovincót. A Jozy Altidore-t már korábban bezsákoló TFC ezzel az MLS történetének egyik legjelentősebb transzferét hajtotta végre. Korábban soha nem sikerült ilyen fiatalon megszerezni egy topkategóriás ország válogatott játékosát. Ráadásul topklubból. Jelenleg is folynak a tárgyalások arról, hogy Giovinco nyáron (szerződése lejártakor) csatlakozik a Torontóhoz, vagy kompenzáció fejében már januárban el tudják-e hozni a Juventustól.
De ki is az MLS új szupersztárja, ez a fiatal, csendes fickó, akinek vállát hamarosan hatalmas felelősség nyomja majd? Őt is igyekszik most közelebb hozni hozzánk Benedicto, az Azzurri bloggere. Tehát vendégposzt következik, fogadjátok sok szeretettel!
Sokféle megosztó játékos létezik a futballpályákon. Akadnak az olyanok, mint Mario Balotelli és Luis Suárez, akiknek zseniális adottságait senki nem vitatja, de mentalitásukkal, infantilis vagy balhés viselkedésükkel, esetleg durva szabálytalanságaikkal rendesen megosztják a közvéleményt. Van aztán az a típus, akiknek nem derogál például minden további nélkül egy nagy riválishoz igazolni a nagyobb pénzért, ami szintén sok szimpatizánsból vált ki ellenérzéseket – lásd Zlatan Ibrahimovic. Mégis, többségben talán azok vannak, akik nemes egyszerűséggel a teljesítményük okán szolgáltatnak állandó vitatémát még saját csapatuk szurkolóinak körében is. Sebastian Giovinco ez utóbbi csoporthoz tartozik.
Egyértelmű, hogy kevés olyan labdarúgó akad a mai futballelitben, a világ topklubjainak körében, aki annyira megosztaná még saját csapatának szurkolóit is, mint Sebastian Giovinco. Az Atom Hangya mindezt ráadásul balhék, szurkálódó nyilatkozatok, vagy éppen kedvetlen játék, rossz mentalitás nélkül érte el, mégis ott tartunk, hogy ha véleményt kérünk róla 100 Juventinótól, szinte garantáltan 50-50 választ kapunk pozitív és negatív oldalra is. De akkor mégis kicsoda Sebastian Giovinco? Egy méltatlanul alulértékelt klasszis? Vagy épp ellenkezőleg, egy túlhype-olt, de valójában középszerű játékos? Egy szunnyadó, későn érő zseni? Egy örök ígéret? A következőkben megkísérlem bemutatni Sebastian Giovincót, a játékost, Giovincót, az embert, valamint Giovincót, a Toronto új támadóját, és bár válaszokat nem ígérek a fenti kérdésekre, bízok benne, hogy a végére minden MLS-rajongónak tisztább képe lesz arról az aprócska, mégis nagy hullámokat gerjesztő figuráról, aki nyártól az amerikai bajnokságot színesíti majd – annak egyik legnagyobb, egyben legdrágább kérdőjeleként.
SZÜLETETT "JUVENTUSBAN"
Nem sokkal azt követően, hogy 2012. júliusában visszatért a Juventushoz, egy internetes fórumon olvastam Giovincóról egy véleményt, ami valahogy így hangzott:
„Várható volt, ideje is volt már, itt van a helye. 25 éves, abból 25-öt Juvésként élt le. Majdnem pólyában igazoltuk le először, azóta itt játszik, és oké, kölcsönadtuk pár évre, de róla tényleg elhiszem, hogy Juvés volt a pizsije, Juvés volt a fogkeféje, meg az alsógatyája is, mert a csapattal élte le szó szerint az egész életét. Igazából nem is Torinóban, hanem Juventusban született.”
Bár ez az állítás annyiban sántít, hogy Seba családja Milan-szurkoló volt, így a gyerekkori közeg nem mutatott éppen a Juve felé, az tény, hogy alig 9 éves volt, amikor bekerült a klub utánpótlás-csapatába, az azóta eltelt szűk 20 évben pedig csupán 3 évet töltött a Juventustól távol, kölcsönjátékosként.
Giovinco tehetsége hamar feltűnt a Juventus illetékeseinek, elsőként talán a 2005/2006-os szezonban, amikor a Primavera csapattal (Olaszországban az ificsapatokat a Primavera szóval nevezik meg, aminek jelentése egyébként tavasz) megnyerte az ifiknek kiírt bajnokságot, valamint a nívós, nemzetközi csapatokat is felvonultató Viareggio-kupa döntőjéig menetelt a gárdával, ahol akkoriban rajta kívül például Claudio Marchisio vagy Domenico Criscito is szerepelt.
Akövetkező szezonban már a Serie B-ben szereplő felnőtt csapat keretéhez tartozott, de még csak tartalékként számoltak vele, miközben folyamatosan pallérozódott tovább a Primaverában. Az idény végén bemutatkozhatott a Serie B-ben is, 3 meccsen összesen 125 percet kapott.
Következő lépésként Giovinco egy évet töltött el kölcsönben az Empolinál, a szezon végén kieső csapatban 37 meccsen 6 gólig és 4 gólpasszig jutott. Jó teljesítményének hála 2008-ban vissza is tért a Juventushoz, ahol összesen 4 gólt és 9 gólpasszt jegyzett, mielőtt 2010-ben újra kölcsönbe került – ezúttal a Parmához.
Egyéni szempontból karrierje eddigi csúcspontja volt a Sonkásoknál eltöltött két idény, főleg a második szezon sikerült kiemelkedőre: akkor 15 góllal és 17 gólpasszal repítette a 8. helyig a csapatot. A szárnyalásnak meg is lett az eredménye: kerettag lehetett az Eb-döntőt játszó olasz válogatottban, valamint Antonio Conte vezetőedző hathatós közbenjárására visszatérhetett nevelőegyesületéhez.
Három torinói szezonja teljesen ellentétes képet mutat. Első idényében Conte alapemberként számolt vele, 42 meccsen adta meg neki a lehetőséget, amivel a szezonban a legtöbbet foglalkoztatott Juve-csatár volt – igaz, ennek fényében a 11 gól kicsit kevésnek tűnik. Második szezonjában már fordult a kocka: Carlos Tevez és Fernando Llorente érkezésével szinte teljesen kiszorult a kezdőből, bár végül összeszedett 30 pályára lépést, de ez alig 1000 percetjelentett, egyetlen találkozót sem játszott végig, és csupán 2 gólig jutott. Idén sem sokat változott a helyzet: Massimo Allegri is abszolút perememberként számol vele, 11 fellépés során még 3 meccsnyi játékidőt sem kapott a pályán.
Jelenlegi formájáról éppen ezért nehéz is véleményt formálni, hiszen gyakorlatilag 1,5 éve nincs játékban. Legutóbb a Hellas Verona elleni kupameccsen kapott több lehetőséget, akkor kezdőként játszva villogott, 2 góllal és egy kiharcolt 11-essel vette ki a részét a 6-1-es győzelemből.
Mégis, sikeresség szempontjából messze legjobb időszaka a torinói, hiszen két bajnoki címet és két Olasz Szuperkupát zsebelt be a csapattal, előbbiből ráadásul jó eséllyel még idén is behúz egyet. Mindez egyáltalán nem fest rosszul egy játékos CV-jében, de játékperceit és csapaton belüli reménytelen helyzetét látva könnyen megérthetjük, miért szánta el magát a váltásra.
A LENDÜLETES ATOMHANGYA
Játékstílusát tekintve Giovinco elsősorban sebességére és technikai tudására igyekszik építeni. Mivel borzasztóan aprócska játékosról van szó, alacsony súlypontjával, gyors mozgásával, cseleivel sok gondot tud okozni a védőknek. Éppen testi méretei miatt viszont gyakorlatilag teljesen haszontalan, amikor a védőkhöz közel játszatják, hiszen többnyire szó szerint lepattan róluk. Giovinco akkor tud jó teljesítményt nyújtani, ha szabadabban mozoghat a pályán, mélységből megindulva vezetheti rá a labdákat a védőkre, akiket így a lendületét és cseleit kihasználva meg tud verni. Ugyanígy rengeteg szabadrúgást is ki tud harcolni, amikhez aztán nyugodt szívvel oda is lehet állítani, mert a rúgótechnikája egészen kiváló. 4-3-3-as vagy 4-2-3-1-es rendszerben érzi a legjobban magát, lehetőleg a bal szélen, ha pedig megkapja a szükséges szabadságot, nagyon veszélyes tud lenni a kapu előtt és előkészítésben is.
Ha szigorúan a képességeit vesszük figyelembe, Giovinco kivételes játékosnak számít. Kevés ilyen technikás játékos akad a mai topfutballban, a labdával kiválóan bánik, cselezni nagyszerűen tud, egy az egy ellen szinte verhetetlen. Legnagyobb hátrányát természetesen a testi paraméterei jelentik, amiken, ezt kár is tagadni, általában nem tud túllépni. A betömörülő, védekező csapatok ellen sokszor tehetetlen, legfeljebb beívelésekkel operálhat, de ha levegőhöz jut, képes kamatoztatni kivételes adottságait.
MELLÉ ERŐTELJES CENTER, MÖGÉ LABDASZERZŐ KELL
Az ideális csatártárs számára éppen ezért egy tipikus erőcsatár, egy nagydarab, fizikálisan erős, jó felépítésű center, aki a helyezkedésével és a játékával is lefoglal legalább két védőt. Egy ilyen tank mellett minden kreatív támadó élvezheti a játékot, hiszen míg a center leköti a védők figyelmét, addig azok kevésbé foglalkozhatnak a támadásban nagy sebességgel, általában labdával megérkező társra, aki ezzel területhez jut, amiből vagy gólhelyzetet alakít ki, vagy a középen helyezkedő társat próbálhatja meg helyzetbe hozni.
Jozy Altidore éppen ezért tökéletes társa lehet a jövőben Giovincónak. A robusztus, erőteljes testfelépítésű center tökéletesen passzolhat Gio mellé, ha megfelelő munkát tud majd elvégezni a védők gyűrűjében, jelentősen megkönnyítheti olasz kollégája helyzetét. Giovinco ezt kihasználva kamatoztathatja majd a képességeit és képes lehet kihozni magából a legjobbját – ehhez viszont vitán felül nagy szüksége lesz Altidore jó formájára is.
Hasonlóan fontos lesz majd számára Michael Bradley szerepe is. Il Generale - ahogy a Olaszországban becézték Bradley-t - a középpálya stabilizálásával kulcsszereppel bír a Torontóban, de Giovinco érkezésével ez még hangsúlyosabb feladat lesz. Ahhoz ugyanis, hogy meglegyen a kellő tér az Atomhangya előtt, nem csak egy erős centerre lesz szüksége, hanem egy labdaszerző, fáradhatatlan középpályásra is a háta mögött. Bradley gyakori labdaszerzései után az elcsent játékszerrel gyorsan indíthatja majd a visszalépő Giovincót, aki kreativitásával kihasználhatja a hirtelen labdaszerzés miatt szabadon hagyott területeket. Ráadásul az amerikai jelenléte bátrabbá teheti Gio előrejátékát, hiszen egy esetleges labdavesztés után tudja, lesz ki biztosítson mögötte.
Az már sokkal érdekesebb kérdés, hogy mennyire tud majd alkalmazkodni az MLS által támasztott követelményekhez. Az észak-amerikai bajnokság az ország hatalmas méreteivel, a számos időzónával különleges kihívást jelent bárki számára, mindez pedig egy sportolónál, akinek hétről hétre csúcsteljesítményt kell nyújtania, különösen felértékelődik – pláne, ha az illető korábban teljesen más környezetben, a dolce far niente (olasz kifejezés, jelentése: édes semmittevés; nagyjából a spanyol szieszta olasz megfelelője) világában élet le egész életét. Szinte biztos, hogy időbe fog telni, mire Giovinco megtanul alkalmazkodni a körülményekhez – a hosszú repülőutakhoz, a rövid pihenési, regenerálódási időhöz, és az ennek következményeként fellépő feszítettebb munkatempónak. Kicsi ember lévén sosem fizikális állapotával hódította meg a futballpályákat, ami eleinte minden bizonnyal gondot okoz majd neki a Torontónál is. Szüksége lesz erősítő edzésekre, de ami a legfontosabb: türelemre és időre, hogy felvegye az amerikai ritmust.
A bajnokság keményebb stílusával még komolyabb gondjai lehetnek. Futni remekül tud, e téren biztosan nem lesznek gondjai – azért azt jegyezzük meg, hogy a 90 perces hajtás nem neki való. Ütközéseknél viszont teljesen használhatatlan, testfelépítéséből következőleg még a kisebb védők is egyszerűen elnyomják. Bár elvileg így sok pontrúgást tudna kiharcolni, de sokszor előfordul, hogy egyértelmű szabálytalanságokat sem fújnak le vele szemben. Ugyanis egyszerűen úgy gondolják a bírók, hogy egy ekkora ember bármilyen szellőtől felborul. Az amerikai játékvezetők pedig híresen engedékenyek a kemény játékot illetően, így ezen a téren érdekes kihívás elé néz a kistermetű olasz.
CSÖNDES SRÁC, ENYHE KISEBBSÉGI KOMPLEXUSSAL
Giovinco emberi oldaláról nem igazán lehet negatívumokat elmondani. Szimpatikus, szerethető figuráról van szó, akit többnyire kedvelnek a szurkolók – akik mégsem, azoknak sem a személyével, hanem a teljesítményével van gondjuk. Giovinco egyébként sincs sokat a reflektorfényben, ez legutóbb talán a Juvéhoz való visszatérése idején fordult elő vele. Alapvetően csöndes, visszahúzódóbb játékos, nem hallani minden héten pletykákat a magánéletéről, nincsenek balhéi, összességében: keveset hallani róla. Az elmúlt 1,5 évben sem reklamált vagy lázadozott – legalábbis nyilvánosan –, amiért alig kap lehetőséget, csöndben vár, és amikor lehetőséget kap, teszi a dolgát. Amikor mégis megszólalt, igyekezett a szurkolókat szívvel megszólítani, tehát egy szó, mint száz: rendkívül pozitív személyiségről van szó.
Mégis, mindennek ellenére az embernek folyamatosan az az érzése vele kapcsolatban, hogy valami itt nem illik a képbe. Kicsit jobban megismerve és megfigyelve pedig elég egyértelműnek tűnik, hogy Giovinco egész életében enyhe kisebbségi komplexussal küzdött. Ennek alapja természetesen a testmagassága, hiszen apró termete miatt világéletében a viccelődések középpontjában állt, amik, még ha nem is voltak rosszindulatúak, nyomot hagynak az emberben. Seba láthatóan mindig nehezen tudta kezelni ezeket a helyzeteket, a komplexusa pedig ráragadt az élet minden területén: ezért húzódik vissza, ezért ilyen csöndes, ezért nem hallani róla szinte semmit a sajtóban. Nem igazán szereti, ha a középpontban van, nem fér össze vele a csillogó életmód – ugyanakkor mint a legtöbb kisebbségi komplexusos embert, őt is borzasztóan fűti a bizonyítás vágya, amit jobb híján – szerencsénkre – a pályán próbál megvalósítani.
A LEGJOBBAN FIZETETT OLASZ
Ha a hírek igazak, Sebastian Giovinco marketingdíjakkal együtt nagyjából 7 és fél millió dollárt (kb 6,5 millió eurót) fog keresni a Torontonál. Ezzel az összeggel egy csapásra az MLS legjobban fizetett labdarúgója lesz (Kaká 7,2 millió dollárt keres az Orlando City-nél), egyben ő lesz a legjobban kereső olasz focista széles e világon. Miközben ezt meglehetősen ferde szemmel nézik az olasz csapatok szurkolói – köztük én is –, egyértelmű, hogy a kanadai csapat komoly teljesítményt vár el a nagy halom pénzért cserébe, de hogy képes lesz-e Giovinco megfelelni a felfokozott elvárásoknak, az egy olyan kérdőjel, amit most még szinte lehetetlen felkiáltójellé egyenesíteni.
Első idényében Giovincónak nem lesz könnyű dolga, ha vissza akarja fizetni a belé fektetett bizalmat, no meg pénzt. Ahogy fentebb is írtam, a számára szokatlan körülményekhez való igazodás jó eséllyel igénybe vesz majd 1-2 hónapot nála, és csak ezt követően tud majd teljes erejével a játékra koncentrálni, így fél év is könnyen eltelhet, mire formába lendül. Giovinco karrierje újabb, talán utolsó fordulópontjához érkezett: bár valószínűleg már sosem lesz belőle európai sztárjátékos, Torontóban lehetőséget kap rá, hogy kitörjön az örök tehetség státuszból. Ehhez időre, és mindenekelőtt nagy-nagy adag bizalomra lesz szüksége, mivel akkor tud igazán jól teljesíteni, ha maximálisan érzi edzője törődését, így tehát bárhogy végződik is az Atom Hangya amerikai kalandja, Greg Vanney vezetőedzőnek mindenképpen nagy szerepe lesz benne.
Ha viszont a fenti tényezők klappolni fognak, Giovincónak minden esélye meglesz rá, hogy új helyen, új csapatban, de végre megmutassa képességeit a világnak. Igazi áttörést talán a második szezonja hozhat számára, de kis szerencsével már első idényében is képes lehet 5-10 gólra és legalább ugyanennyi gólpasszra. Hogy pedig végül elfelejtődik, vagy az MLS egyik legnagyobb sztárjává növi ki magát, az már csak rajta múlik.
Jozy Altidore egy sikertelen angliai kalandot követően úgy döntött, hogy 7 év után visszatér az MLS-be: a Toronto FC csapatához igazolt. A Sunderland mezében folytatott vesszőfutás után talán már sokan elfelejtették, milyen jó játékos is az amerikai válogatott 25 éves csatára. Nekik itt egy kis emlékeztető. Altidore karrierjének 10 legszebb/legemlékezetesebb gólja.
10. Az Ajax ellen a holland élvonalban 2012-ben az Ajax ellen duplázott az amerikai csatár, második találatával kipókhálózta a rövid felsőt.
9. A Columbus ellen még a New York Red Bulls színeiben Altidore a New York Red Bulls játékosaként kezdte profi pályafutását. Ezt a gólját 17 évesen lőtte a Columbus Crew-nak.
8. Németország ellen a válogatottban 2013 nyarán ünnepelte az Amerikai Labdarúgó Szövetség fennállásának 100. évfordulóját. A jenkik a későbbi világbajnok Németország 4-3-as legyőzésével tisztelegtek a nagy esemény előtt. Altidore egyszer talált a kapuba, de az gyönyörű kapásgól volt.
7. Nigéria ellen a válogatottban 2014 júniusában, a világbajnokság előtt Nigéria ellen Jozy duplázott, a második gólja különösen remekbeszabott csatármegoldás volt. A gólpasszt új torontói csapattársától, Michael Bradley-től kapta.
6. Bosznia ellen a válogatottban Az amerikai válogatott 2013 augusztusában 0-2-ről fordítva idegenben győzött a vb-résztvevő Bosznia ellen, méghozzá Jozy Altidore mesterhármasának köszönhetően. A legszebb találatát szabadrúgásból lőtte.
5. A Heerenveen ellen a holland élvonalban 2013 tavaszán Altidore duplázott a Heerenveen elleni bajnokin, második gólja egy gyönyörű szabadrúgás gól volt.
4. Az Ajax ellen a Holland Kupában 2013-ban Altidore duplázott az Ajax ellen a Holland Kupa elődöntőjében. Második gólja egy szemfüles és látványos átemelés volt.
3. Az ADO Den Haag ellen a holland élvonalban 2011 novemberében a Den Haag elleni 2-2-es döntetlen során akrobatikus gólt szerzett egy gyönyörű átemelős csel után.
2. Guadeloupe ellen a válogatottban 2011 júniusában a futballtörpe Guadeloupe ellen lőtt óriási gólt a CONCACAF Aranykupán. De ezt a lövést egy világklasszis kapus sem tudta volna megállítani.
1. A Waalwijk ellen a holland élvonalban Altidore az RKC Waalwijk ellen csodálatos szólógólt lőtt. A meccset 2012 szeptemberében játszották és a végeredmény 3-3 lett.
Blogomon minden hónapban megválasztom a hónap amerikai játékosát. Most eljött a pillanat, hogy a 2013-es év legjobbjaiból kiválasszam "Az év jenki játékosát". Az elmúlt 12 hónapban ők voltak a győztesek:
Tim Howard (február, július), Landon Donovan (május, szeptember), Clint Dempsey (április, június), Chris Wondolowski (január), Michael Bradley (március), Gyasi Zardes (augusztus), Lee Nguyen (október), Charlie Davies (november), Alejandro Bedoya (december)
A 2014-es esztendő legjobbja pedig:
Tim Howard évek óta az amerikai válogatott meghatározó játékosa volt, az Everton kapusaként pedig a világ egyik legjobb bajnokságában, a Premier League-ben is tündökölt. De idén nyáron nemzeti hőssé vált. Mindezt egyetlen meccs alatt érte el, igaz, kellett hozzá 16 (mások szerint 15) védés.
De kezdjük az elején: a jenkik 2013-ban rendkívül magabiztosan megnyerték a CONCACAF-zóna vb-selejtezőit, ezzel pedig biztosították helyüket a brazíliai Mundialon. A csoportsorsolás azonban nem volt kegyes hozzájuk: a későbbi győztes Németország mellé megkapták Portugáliát és az ősi nemezis Ghánát. Azt a csapatot, mely már két világbajnokságon is a kiesésüket okozta.
Ez volt az első alkalom a világbajnokságok történetében, hogy olyan csoport jött össze, ahol mind a négy gárda bejutott a legjobb 16 közé az előző tornán. A feladat tehát nehéz volt, de nem lehetetlen. A jenkik - többek között Howard magabiztos védéseinek 2-1-re legyőzték Ghánát, majd kis híján Portugália is behódolt nekik. Egy 94. percben lőtt egyenlítő gól miatt elmaradt a csodás diadal, 2-2 lett a vége. A luzitánok ellen jórész domináltak a jenkik, de így is volt egy emlékezetes védése Howardnak: 1-0-ás portugál vezetésnél féltérdről felugorva kapta ki a léc alól Eder emelését.
A csoportkörtől a későbbi világbajnok Németország elleni 0-1-el búcsúztak az amerikaiak, majd jött a belgák elleni nyolcaddöntő. Elérkezett Tim Howard karrierjének csúcspontja.
A brutálisan erős kezdőcsapattal felálló (Hazard, De Bruyne, Fellaini) és csereként is sztárokat bevető (Lukaku) belgák hatalmas nyomás elé helyezték a jenkik védelmét, rögtön az első perctől kezdve. De Tim Howard eszén nem lehetet túljárni. Jöhetett lövés, fejes, emelés, Howard mindent védett. A rendes játékidő így 0-0-val ért véget (ó, ha Wondolowski berúgta volna ziccerét a lefújás előtt...). A hosszabbításban pedig végül felülkerekedtek az európaiak és 2-1-re nyertek. De az amerikaiak kapusa így is történelmet írt: 16-szor védett a meccsen, ez pedig soha senkinek nem sikerült korábban a világbajnokságok történetében.
Az alábbi videóban megnézhetitek az összes hárítást, méghozzá a zseniális Ian Darke kommentálásában:
A 35 éves kapus egy csapásra amerikai egyik legünnepeltebb sportolója és legkedveltebb labdarúgója lett. Howardból hőst csinált ez az este. Amerika-szerte közönségkedvenc lett, az internetet elárasztották a vicces és kevésbé vicces mémek, melyek teljesítményét méltatták. Barack Obama amerikai elnök és Chuck Hagel védelmi miniszter is telefonon gratulált teljesítményéhez. Apropó Hagel: a világháló humorgyárosai azt is felvetették Howard hihetetlen védései után, hogy legyen ő az Egyesült Államok új védelmi minisztere.
Ennek ellenére ő maga nem képes színtiszta boldogsággal visszatekinteni a belgák elleni összecsapásra:
"Nem igazán számoltam a védéseket, így arról sem tudtam, hogy rekordot döntöttem. At viszont tudom, hogy pokoli érzés volt az a pillanat, mikor véglegessé vált a kiesésünk. Mindenki kitett magáért a meccsen, jó teljesítményt nyújtottunk. Én is azt tettem, ami a dolgom. A lövések útjába álltam. Erre szerződtem, ez a feladatom" - mondta később a brit Guardiannek.
És ezt a feladatot nem csak a vb-n hajtotta végre kiválóan, hanem klubjában is: a 2014 tavaszán befejeződött 2014-15-ös Premier League-szezonban 15 alkalommal zárt kapott gól nélkül. Ez egészen kiváló mutató egy olyan bajnokságban, ahol olyan sztárokkal nézett farkasszemet, mint Luis Suarez, Sergio Agüero, vagy Wayne Rooney. Az amerikai játékos ezzel 3. helyen végzett a PL-kapusok rangsorában. Ősszel pedig az Európa Ligában tündökölt: 12-szer védett a Wolfsburg elleni 4-1-es diadal során, ezzel pedig beállította a sorozat történetének eddigi kapusrekordját.
Szenzációs teljesítményének értékét csak növeli, hogy Howard gyermekkora óta óta a Tourette-szindróma nevű betegségben szenved, mely egy olyan idegrendszeri betegség, amelyre a tic-nek nevezett ismétlődő, akaratlan mozgások és hangadások tartós fennállása jellemző. Az amerikai kapus a világbajnokság után elmondta, nagyon boldog volt, hogy sorstársain is segíthetett a belgák elleni történelmi teljesítményével:
"A védéseknek köszönhetően sokan láttak a tévében. Az ismertségemnek köszönhetően, ha tikkelek, vagy rángatózom egyet, vagy köhintek az nagyon publikus dolog. Minél többet látnak ilyet az emberek, annál jobban megszokják. Így a Tourette-szindrómásoknak is könnyebb lesz együtt élnie a tünetekkel." -nyilatkozta a kapus.
Howard a hirtelen jött népszerűséget felhasználva partneri megállapodást kötött a New Jersey-ben működő Tourette Központtal, melynek részeként egy programot indított a fiatal Tourette-szindrómások részére. A részt vevő 14-18 éves gyerekeket a tünetekkel való együttélésre tanítják. A program neve Tim Howard Tourette Akadémia.
"Nem tudunk mindig ott lennie ezek mellett a gyerekek mellett. Viszont megtaníthatjuk őket arra, hogyan kezeljék a betegségüket. Mert ezzel igenis együtt lehet élni. Ezért hoztuk létre ezt az Akadémiát." - mondta Howard.
Tim Howard sportemberi és emberi nagyságára büszkék lehetnek az amerikaiak, az Everton-drukkerek... és kicsit mi, magyarok is. Hiszen a kiváló hálőr édesanyja, Fekete Eszter révén magyar származású.
"Rengeteget jelent nekem édesanyám, ahogy a többi magyar felmenőmet is számon tartom. Az alkaromra tetováltam az anyai nagyapám magyar katonaságnál készült fotóját. Félig budapestinek tartom magam, az örökségem és a családi hagyományok meghatározóak számomra. Úgy neveltek, hogy legyek büszke a magyar származásomra és én így is gondolom. Remélem, pályafutásom befejezése után több időm lesz felfedezni családom magyar múltját."
(részlet a Nemzeti Sport június 28-i interjújából)
Howard édesanyja szeptember végén a Magyar Televízió meghívására Magyarországra utazott, hogy díszvendége legyen az "Itthon vagy! Magyarország, szeretlek" című műsorfolyamnak. A program részeként Howarddal is készítettek több exkluzív interjút, melyekben hosszabban is beszél magyar származásáról, a Tourette-betegségről és a világbajnoki szereplésről. A beszélgetéseket megnézhetitek itt:
Az amerikai kapus az év végén úgy döntött, egy évig nem lép pályára az amerikai válogatottban. A felszabaduló szabadidejében önéletrajzi könyvet írt, mert bevallása szerint úgy érezte, kalandos és tanulságos élettörténete mások számára is inspiráló lehet. A könyvben elmondja, hogyan lett egy egykori kosarazó tiniből a világ egyik legjobb kapusa. Az egyik fejezetben a betegségével is hosszan foglalkozik, ugyanis szerette volna olvasói számára is bebizonyítani: ha hátránnyal is indul az ember, akkor is felérhet a csúcsra. Azt nem lehet vitatni, hogy jobb példával nem is szolgálhatott volna.
