Ő Amerika első számú játékosa, a valaha volt legdrágább amerikai labdarúgó. Az Egyesült Államok nemzeti csapatának legfiatalabb VB-selejtezős gólszerzője. Az egyetlen amerikai, aki valaha pályára lépett egy Bajnokok Ligája-döntőben. Mindössze a második jenki, aki magasba emelhette a BL-trófeát. Neki van messze a legtöbb BL-meccse és BL-gólja. Ő az első amerikai, aki klubvilágbajnok lett. A 2022-es világbajnokságon 4 meccsen 3 gólban vállalt szerepet és kétszer is az adott összecsapás legjobbjának választották. Most a VB nagyszínpada után a calcio porondján alkotna nagyot az amerikai "soccer" legangyobb csillaga. Következzék Christian Pulisic története.

1998- 2014: Egy fiú a Csokivárosból

A pennyslvaniai Hershey városa a 2010-es évek közepét megelőzően kizárólag a világhírű csokigyárjáról volt híres. Ezt követően pedig a csoki mellett arról is ismertté vált, hogy itt született Christian Pulisic. Christian az egyetemi focista Kelley Pulisic és a teremfocista Mark Pulisic gyermekeként látta meg a napvilágot a "Csokivárosban". Így kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a génjeiben hordozza a foci szeretetét. A Pulisic (ejtsd: Puliszik) név egyébként horvát eredetű. Apai nagyapja, Mate Pulišić (ejtsd: Pulisics vagy Pulisity) a horvátországi Olib szigetéről származik. Christian édesapja azonban már az Egyesült Államokban született és már ő is "angolosan" írta és ejtette a nevét.

Apropó, "angolosság"...A Nagy-Britanniát most a Milan kedvéért elhagyó Christian Pulisic már gyerekkorában megvetette lábát a szigetországban. Gyermekkora jelentős részét ugyan Hershey-ben töltötte, de egy évig Angliában is élt 2005 és 2006 között, 7-8 évesen. Tanárként dolgozó édesanyja egy csereprogram keretein belül az Oxfordshire-i Tackley-ben kapott állást. Itt szívta magába a labdarúgás európai kultúráját.

Édesapja először elvitte az Old Traffordra, hogy megnézzék a nagy Manchester Unitedet, aztán a Stamford Bridge-re, hogy megcsodálják Frank Lampardot, Didier Drogbát és a többieket játék közben. Christian közben pedig az angol hatodosztályban szereplő Brackley Town korosztályos csapatában focizott.

"Nagyon féltem, amikor Angliába kellett költöznöm a szüleimmel, de amikor hazatértünk, utána már nagyon hiányzott. Hiányzott az a futballkultúra, amit ott megtapasztaltam. Angliában mindenki szeretett focizni és mindenki szerette a labdarúgást. Akkoriban Amerikában nagyon más volt a helyzet." – fogalmazott később Pulisic.

Amerikába visszatérve Christian a PA Classics nevű futballakadémia mezét húzta magára, valamint alkalmanként a harmadosztályú Harrisburg City csapatával tréningezett. Ha Amerikában maradt volna, a most Gazdag Dánielt is foglalkoztató Philadelphia Union saját nevelésű játékosként szerződtethette volna, mivel a Philly-nek együttműködési megállapodása volt Pulisic akadémiájával. Ő azonban tudatosan készült az európai profi karrierre.

"Mindig is nagyon komoly kissrác volt. Angliában megismerte az európai profi világot és utána ez lett az álma. A legjobb akart lenni. Számára a foci nem játék, hanem halálosan komoly dolog volt." - mondta róla Steve Klein, a PA Classics akadémia szakmai igazgatója.

2015-2016: Klopp bókjai, debütálás Tuchel alatt

A Borussia Dortmund először 2013-ban figyelt fel a játékára, amikor az amerikai U17-es válogatott legjobbja volt a Nike meghívásos tornáján, ahol a jenki fiatalok 5-1-re verték Angliát és 4-1-re Brazíliát. Pulisic végül 2015 februárjában került a Dortmundhoz - köszönhetően az EU-s jogokat biztosító horvát útlevelének - ahol az U17-es csapatot gyorsan átugorva 16 évesen a Hannes Wolf által irányított U19-es együtteshez küldték. Közben alkalmanként a felnőttekkel is együtt edzhetett.

Az egyik ilyen közös tréninget követően így nyilatkozott róla Jürgen Klopp:

"Jól teljesített az edzéseken, remek a labdakezelése. Nagyon intenzív tréningeken voltak, szűk területeken kellett gyors megoldásokat választani, de 16 éves létére nem lógott ki a többiek közül. Ez pedig jól mutatja, milyen tehetséges." - mondta Klopp.

Az U19-es gárdában aztán 15 meccsen 10 gólt lőtt és 8 gólpasszt adott. Klopp időközben távozott, utódja, Thomas Tuchel 2015 telén a felnőttekhez irányította Pulisic-et. Az amerikai tehetség végül 2016 januárjában debütált a Dortmund felnőtt csapatában.

Első Bundesliga-gólját áprilisban lőtte a Hamburg ellen, majd egy hétre rá megszerezte a második találatát is. Ezzel 17 évesen ő lett a bajnokság történetének legfiatalabb játékosa, aki legalább két gólt szerzett.

2016-2017: Csillag születik

A 2016-17-es szezonban már a keret fontos játékosa volt, összesen 43 mérkőzésen pályára lépve, 5 gólt szerezve és 13 gólpasszt kiosztva. Ekkor 18 éves volt. Többek között a Bajnokok Ligájában is betalált a Benfica elleni nyolcaddöntőben, ezzel ő lett a legfiatalabb dortmundi BL-gólszerző. Egyúttal a legfiatalabb amerikai is.
A szezon végén pedig magasba emelhette a Német Kupát, melynek megnyeréséhez jócskán hozzájárult azzal, hogy csereként beállva 1-1-es állásnál tizenegyest harcolt ki csapata javára.

Az amerikai felnőtt válogatottban 2016 márciusában kapott először lehetőséget, ott volt a 2016-os hazai rendezésű Copa América Centenarión is, melyen az USA az elődöntőig jutott. Ekkor azonban még jórészt csereként számított rá a jenkik akkori szövetségi kapitánya, Jürgen Klinsmann. Akit azonban nem sokkal később menesztettek, miután az Egyesült Államok két vereséggel (Mexikó ellen 1-2, Costa Rica ellen 0-4) kezdte a vb-selejtezősorozat zónadöntőjét. Klinsmann utódja Bruce Arena lett, aki 2002-ben vb-negyeddöntőig vitte a nemzeti csapatot. Nála Pulisic már kulcsember lett. Mindezt remek játékkal hálálta meg. 8 vb-selejtezőn 3 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott. Mindössze 18-19 évesen...

2017-2018: A csalódások szezonja

Nem rajta múlt, hogy 2017. október 11-én az amerikai labdarúgó-válogatott elszenvedte története legnagyobb kudarcát és a Trinidad és Tobago elleni 2-1-es vereséggel lemaradt a világbajnokságról.

Azon a meccsen is Pulisic lőtte a jenkik gólját, de ez sem vigasztalta őt. Lelkileg komoly hatással volt rá a trinidadi sokk.

"Nem fogok hazudni, az elmúlt hónapban végtelenül le voltam törve. Olyannyira fáj ez a kudarc, hogy nehéz szavakba önteni. Kőkemény dolog megemészteni a gondolatot, hogy négy évig kell várnom arra, hogy megszűnjön az a keserű szájíz. És négy évig kell várnom arra, hogy megtudjam, ott leszünk-e egyáltalán a következő világbajnokságon...Ez aztán tényleg nehéz dolog. NÉGY év! Olyan érzés, mintha egy emberöltő lenne. A foci világában olykor négy hét is egy emberöltőnek tűnik." - így fogalmazta meg gondolatait a Players Tribune-nek.

Dortmundba visszatérve is kemény időszak várt rá: simán kikaptak a Bayerntől és kiestek a BL-ből. De ő képes volt feldolgozni a csalódásokat és végül egyéni szempontból fontos évet zárt. Státuszát tekintve ugyanis egyértelműen előre lépett: statisztikailag a gólveszélyessége ugyan visszaesett, de mezőnyjátékának köszönhetően az edzői bizalmat megkapta Peter Bosztól és aztán Peter Stögertől, a későbbi Ferencvárosi edzőtől is. 2018 tavaszára alapember lett a sárga-feketéknél.

2018-2019: Búcsú Dortmundtól

Ez a státusz azonban a következő szezonban váratlanul megrendült: berobbant ugyanis az angol szupertini, Jadon Sancho, aki Pulisicnál is fiatalabban produkált olyan évet, amely alapján rögtön Európa egyik legnagyobb tehetségeként kiáltották ki. Sancho tornádóként söpörte el a Bundesliga-védőket, a szakértők pedig korszakos talentumként kezdték emlegetni.

Balszerencséjére Pulisic ebben az időszakban rengeteget volt sérült, így a kezdő pozíciót szép lassan elbukta. Összesen 5 izomsérülés nehezítette a dolgát a 2018-19-es szezonban. Az új edzőnél, Lucien Favrénál a kispadra szorult. Ráadásul amikor 2018 őszén felmerült, hogy 2020-ban lejáró szerződését nem hosszabbítaná meg, a klub mindenképp pénzt akart csinálni belőle. Így már tudták, hosszú távon nem terveznek vele. Ez Pulisicnek sem volt ellenére, hiszen az Oxfordshire-i évek óta vágyott vissza Angliába.

2019. január 2-án jelentették be, hogy nyártól a Chelsea mezét fogja viselni. A londoni klub 73 millió dollárt fizetett a játékjogáért a Dortmundnak, ami természetesen új amerikai rekord lett. Utcahosszal megelőzve a korábbi jenki átigazolásokat. Ezzel mintha lekerült volna egy nagy teher a fiatal amerikai válláról. Utolsó 8 dortmundi meccsén 4 gólt lőtt és 2 gólpasszt osztott ki és végül egész szép statisztikával zárta ezt az évet is.

Végül 127 mérkőzéssel a háta mögött, 19 gólt szerezve és 26 gólpasszt kiosztva távozott a sárga-feketéktől. Anno 17 évesen debütált a Signal Iduna Parkban, 20 évesen pedig már 80 ezer szurkoló tapsolta őt az utolsó találkozóján.

"Ez volt életem legszebb öt éve." - mondta a Ruhr Nachrichtennek. "Annak idején nagyon nehéz döntés volt Németországba jönni. 16 évesen el kellett hagynom a családomat, ráadásul úgy, hogy nem is beszéltem németül. Semmit nem hoztam magammal, csak az álmomat. De itt mindig megkaptam a támogatást. Az edzőkkel kezdődött. Először Hannes Wolffal, aki mindig segített. Aztán Jürgen Kloppal folytatódott, aki mindig törődött velem. Mint az összes többi edző. A csapattársaim is mindig ott befogadtak a közösségbe. Ez pedig jó érzéssel töltött el."

2019-2020: Remek rajt Londonban

A Premier League-be megérkezve Pulisic-nek szüksége volt némi akklimatizációra. Az első három hónapban csak csereként számított rá Frank Lampard. Aztán elérkezett 2019. október 26., amikor a Burnley ellen az amerikai balszélső megszerezte karrierje első, második, majd harmadik találatát is. Tökéletes mesterhármas volt, hiszen egyik gólját ballal, egyiket jobbal, harmadikat pedig fejjel szerezte. A Chelsea történetének legfiatalabb triplázója lett, egyben mindössze a második amerikai (Clint Dempsey után), aki egy meccsen háromszor is be tudott köszönni. Ezzel átszakadt a gát. A következő fordulóban a Watfordnak, majd a Crystal Palace-nak is gólt lőtt, utána a Valencia elleni BL-meccsen is eredményes volt. Nem sokkal később szenvedte el az első komolyabb sérülést a Chelsea-ben: elszakadt a combközelítő izma. 9 bajnokit volt kénytelen kihagyni, majd amikor a visszatérés küszöbén volt, a koronavírus miatt leállt a bajnokság.

A Premier League csak júniusban tért vissza, üres lelátók előtt, a világjárvány következtében fokozott biztonsági intézkedések mellett. Ami ez után történt, arra senki sem számított. Pulisic szuperhős-üzemmódba kapcsolt: a bajnokság utolsó 9 fordulójában 4 gólt lőtt és 4 gólpasszt adott, majd betalált az Arsenal ellen elveszített FA-kupadöntőben is.

De sajnos a fináléban ismét megsérült, ezúttal a combhajlítója. Első szezonja után mégis elégedetten dőlhetett hátra: minden sorozatot nézve 34 tétmérkőzés 11 gól 10 gólpassz lett a végső mérlege. 90 játékpercre lebontva övé volt az 5. legtöbb gólt eredményező megmozdulás az egész Premier League-ben, klubjában pedig az első helyen végzett ugyanebben a kategóriában.

2020-21: A trófeák szezonja

A 2020-21-es kiírás nem indult könnyen számára, hiszen combhajlító-sérülése miatt a teljes alapozást és a szezon elejét is kihagyta. Az első fél évben csak 2 gólig és 1 gólpasszig jutott. De nem csak neki, az egész Chelsea-nek nem ment. Ennek pedig az volt a folyománya, hogy Frank Lampardot egy régi ismerős, Thomas Tuchel váltotta a londoniak kispadján. Pulisic azonban nem élvezett protekciót korábbi dortmundi mesterénél, Tuchel legtöbbször csak csereként számolt vele és több poszton is kipróbálta. Az év második felében azért 4 góllal és 3 gólpasszal sikerült javítania a mérlegén. A Bajnokok Ligájában különösen emlékezeteset alakított: csereként gólpasszt adott az Altetico Madrid ellen nyolcaddöntőben, gólt lőtt a Real Madrid elleni elődöntő odavágóján és csereként gólpasszt adott a visszavágón is. A Manchester City ellen megnyert fináléban ugyan - szintén csereként - elhibázott egy ziccert, de objektíven kijelenthető, hogy fontos szerepet játszott a londoniak BL-győzelmében. Ő lett az első amerikai játékos, aki pályára lépett egy BL-döntőben és mindössze a második, aki magasba emelhette a serleget.

A teljes szezont nézve a 90 percre átlagolt gólhelyzetek számát tekintve második helyen zárt klubjában. Ahogy a 90 percre átlagolt gól-kontribúciók számát nézve is második lett.

A nyár elején aztán az alaposan megfiatalított, megreformált amerikai válogatottal is felemelhetett egy trófeát: a CONCACAF Nemzetek Ligája döntőjében 3-2-re verték a jenkik az ősi rivális Mexikót, a győztes gólt pedig épp Pulisic lőtte, egy általa kiharcolt büntetőből. 

2021-22: Megvalósul a VB-álom

A 2021-22-es szezon a változatosság kedvéért sérüléssel indult számára: ezúttal a bokája miatt kényszerült partvonalon kívülre. Visszatérését követően minden játékpercért meg kellett küzdenie Tuchelnél, aki sérülések és eltiltások miatt több pozícióban is bevetette az amerikait: játszott hamis kilencest, középső támadó középpályást, balszélsőt, jobbszélsőt, de még jobboldali szárnyvédőt is. Összesen 38 tétmérkőzés jutott neki ebben a kiírásban, de csak 21-szer volt kezdő. Ennek dacára amikor bizonyítási lehetőséget kapott, megpróbált élni vele: 8 góllal és 5 gólpasszal zárta a szezont. Kaput eltaláló lövései gyilkos veszélyt hordoztak magukban, az egész Premier League-ben csak 7 játékos produkált jobb gól/kapura lövés mutatót nála. Ráadásul a vitrin is gyarapodott: hiszen európai Szuperkupa-győztes és klubvilágbajnok lett a Chelsea-vel.

De Pulisicet ezidőtájt nem a klubvilágbajnokság, hanem a "hagyományos" vébé motiválta leginkább. A nemzeti együttessel ugyanis megkezdte trinidadi katasztrófa emlékének szétzúzását: elindultak a selejtezők a 2022-es világbajnokságra. Pulisic pedig felvállalta a vezérszerepet ebben a rendkívül fiatal új csapatban: gólt lőtt a Mexikó ellen 2-0-ra megnyert hazai kvalifikációs meccs során, betalált Honduras ellen és mesterhármast lőtt a Panama elleni sorsdöntő találkozón. A Mexikó elleni mérkőzésen ráadásul ikonikus gólörömöt mutatott be, amikor Memo Ochoa egyik balul elsült nyilatkozatára ("Mi vagyunk a tükörben, amiben az USA látni szeretné saját magát.") reagálva megvillantotta a "The Man in the Mirror" feliratot a meze alatt.

A VB-kvalifikációval Pulisicnek nagy teher esett le a válláról:

"Voltak nehéz pillanatok, de sosem kételkedtem, hogy sikerülni fog a kvalifikáció. Csodálatos csapatunk van, tele fiatal tehetséges játékosokkal. Az első selejtező-sorozat sok mindenre felkészített, tudtam, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érzed, hogy minden összeesküdött ellened, de ezeken túl kell lendülni. Méghozzá csapatként. Ez sikerült nekünk és saját kezünkbe vettük a sorsunkat. Az, hogy játszhatok egy világbajnokságon sokat jelent nekem. De az, hogy e csapat tagjaként tehetem meg, egészen különlegessé teszi. Ezekkel a srácokkal együtt nőttünk fel, különleges, hogy mindezt együtt élhetjük át. Remélem, olyan élményekben lesz részünk, amelyeket sosem felejtünk el." - mondta egy interjúban.

2022-23: Remeklés a VB-n, káosz Londonban

A VB-részvétel kiharcolása után Pulisic-nek az volt a célja, hogy a lehető legjobb formában forduljon rá a nagy tornára. Azt viszont tudta, hogy ehhez a lehető legtöbb játékpercre van szüksége. A Chelsea vezetőségénél kérvényezte, hogy másik együttesben folytathassa pályafutását, ám a klub új amerikai tulajdonosa, Todd Boehly megvétózta ezt. Így hiába érdeklődött iránta többek közt a Newcastle United is, Pulisic maradt a Chelsea-ben. Ahol Thomas Tuchelnél csak kiegészítő embernek számított.

A 2022-23-as szezon ennek megfelelően indult: Pulisic legelőször csak a hatodik fordulóban játszott kezdőként, az első öt mérkőzésen összesen 96 játékperc jutott neki. De a Chelsea Pulisic hiányában sem remekelt. Kikaptak a Leedstől (3-0-ra) és a Southamptontól is. Tuchel munkáját végül azt követően köszönték meg, hogy Bajnokok Ligájában a Dinamo Zagrebtől is verséget szenvedtek. Graham Potter érkezett a kispara, Pulisic pedig abban reménykedett, hogy ez egy új kezdetet jelent számára. Ez az új korszak nem is indult rosszul számára: Potter első bajnoki mérkőzésén az amerikai győztes gólpasszt jegyzett, a következő fordulóban pedig kezdőként saját maga is betalált a Wolverhampton kapujába. Utána pedig a Salzburg elleni BL-találkozón is jegyzett egy asszisztot. Az ember azt gondolná, ezzel kivívta az angol szakember bizalmát, de ez nem így történt: Tuchel után Potter sem adott neki állandó bizalmat, rendre csak csereként vetette be: a fent említett remek széria után 7 tétmérkőzésen csak kétszer volt kezdő, ebből az egyik alkalom egy Ligakupa-meccs volt. Egyértelművé vált, hogy a Chelsea-nél leáldozott a csillaga.

Épp ezért számára kiemelten fontos volt számára, hogy a világbajnokságon megfeleljen a vele szemben támasztott nagyon magas elvárásoknak és ezzel klubkarrierjének is új lendületet adjon. A maga részéről mindent megtett ezért: bár a csapatkapitányi karszalagot a Leedsben szereplő Tyler Adams viselte, de Pulisic is vezérként viselkedett. A Wales ellen 1-1-es döntetlennel záruló nyitómeccsen egy pardés szóló után adott gólpasszt a nemrég a Juventushoz szerződő Tim Weah-nak. Az angolok elleni 0-0 során a mérkőzés legjobbjának választották, ahogy az Irán elleni sorsdöntő összecsapáson is, ahol egyébként győztes gólt szerzett.

Hollandia elleni nyolcaddöntőben pedig ugyan elhibázott egy nagy ziccert, de később egy gólpasszal kompenzált. Nem rajta múlt, hogy a fiatal és tehetséges amerikaiak a búcsúztak a jobb erőkből álló és sokkal rutinosabb csapattal szemben.

"A vébé után sok dicsérő szót kaptam a Chelsea-s klubtársaimtól. Sokuk meglepődött, hogy ilyen jó a válogatottunk. A torna előtt többen is azt hangoztatták, hogy nehéz dolgunk lesz, ha tovább akarunk jutni a csoportból. De én bíztam magunkban és szerintem megdolgoztunk minden dicséretért, amit a világbajnokság kapcsán kaptunk. Ez egy igazi csapatmunka volt. Ez a társaság nagyon együtt van. Soha nem éltem át nagyobb örömöt a focipályán, mint amikor az Irán elleni gólommal továbbjutottunk a csoportból. Ezeket az emlékeket soha nem fogom elfelejteni."

De a dicséreteket nem tudta plusz játékidőre váltani a Chelsea-nél. Igaz, ebben egy újabb - másfél hónap kihagyást eredményező - sérülés is közrejátszott. Na meg az a kaotikus helyzet, ami az őrült januári átigazolási időszakot követően kialakult a Chelsea-nél. Pottert aztán tavasszal Frank Lampard váltotta, vele pedig végérvényesen beleállt a földbe a londoni együttes, a szezont történelmi mélységekben, a 12. helyen zárták. Pulisic az utolsó 7 fodulóban ÖSSZESEN 33 perc bizonyítási lehetőséget kapott. A kevés játékidő dacára a 2022-23-as klubszezont sem nevezhetjük teljes kudarcnak számára, hiszen amikor pályán volt, meglehetősen aktívan hozzátett a támadójátékhoz: a kialakított gólhelyzetek terén ismét ott volt klubja élmezőnyében: 90 játékpercre átlagolva ő alakította ki a második legtöbb ziccert a Chelsea-ben.

A szezont a válogatottban zárta: az amerikai válogatottat csapatkapitányként vezette újabb Nemzetek Ligája-győzelemre a CONCACAF-régióban. Méghozzá nem is akárhogyan: a Mexikó ellen 3-0-ra megnyert elődöntő során duplázott, majd a Kanada ellen 2-0-ra megnyert fináléban is remek teljesítményt tett le az asztalra. A Nemzetek Ligája-serleg mellé a torna legjobb játékosának járó trófeát is betehette a vitrinbe.

Ez és a világbajnokságon mutatott teljesítmény pedig jó ajánlólevél volt ahhoz, hogy klubszinten is továbbléphessen.

2023-24: Egy soccer-sztár a calcio világában

Pulisic a Nemzetek Ligája-siker után sokatmondó nyilatkozatot tett az ESPN-nek:

"Én is ugyanolyan vagyok, mint szerintem a legtöbb futballista. Olyan klubban szeretnék futballozni, amely érezteti velem, hogy szüksége van rám. Ahol otthonosan érzem magam. Ahol örömömet lelhetem abban, hogy minden héten kimegyek a pályára és küzdök a győzelemért. Igazából ennyi. Néha az embernek szüksége van az újrakezdésre. A lényeg, hogy mentálisan kielégítő közegbe kerüljek, hogy újra megtaláljam a boldogságot a klubkarrieremben."

Ez a közeg végül nem lett más, mint Milánó városa és a legendás San Siro stadion, ahol a következő szezonban hétről-hétre pályára léphet az amerikai labdarúgás történetének talán legnagyobb csillaga.

Méghozzá úgy, hogy pályafutása során talán először kaphat igazi vezérszerepet a klubjában. Sajtóhírek szerint ugyanis ő volt Stefano Pioli elsőszámú célpontja a támadó-szekció megerősítésére. Az olasz mester klasszikus 10-es pozícióban számol majd Pulisic-kel, kezébe adva a Rossoneri karmesteri pálcáját. Indulhat az amerikai szimfónia!

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője

Édesapja minden idők egyik legnagyobb futballistája volt, aki az AC Milan színeiben két Scudettót nyert és 1995-ben az Aranylabdát is megkapta. Most Tim Weah az ő nyomdokába lépve szintén meghódítaná Olaszországot. Következzék a Juventushoz szerződő amerikai válogatott játékos története.

2000-2014: AMERIKAI KEZDETEK ÉS EGY FOGADALOM DÉL-AFRIKÁBAN

Az ifjabbik Weah 2000 februárjában született Brooklynban az Aranylabdás klasszis libériai támadó, George Weah és jamaicai származású felesége harmadik gyermekeként. Tim New Yorkban cseperedett fel, kis időt pedig Floridában is eltöltött.

"A nevem mindig nagy súlyt hordozott. De nem csak azért, mert édesapám híres focista volt. A Weah család a Kru törzsből származik, ami egy harcos nép Libériában, amely a rabszolgaság ellen küzdött. Vagyis a családom gyökerei a kitartásból és küzdelemből táplálkoznak. Édesapám is ezeket az értékeket testesítette meg a futballpályán, amikor az AC Milanban és a Paris Saint-Germainben tündökölt." - mesélte nemrég Weah az Amerikai Labdarúgó Szövetség honlapjának.

Gyerekkorában mégsem világhírű édesapja, hanem az édesanyja volt az, aki fociedzéseket tartott neki és próbálta fejleszteni a labdaérzékét.

"Timből soha nem lett volna ilyen remek játékos, ha én edzettem volna gyerekkorában." - mondta George Weah a Rising című dokumentumfilm-sorozatban. "Én túl szigorú lettem volna vele és talán el is vettem volna a kedvét a játéktól."

De szerencsére az anyai szeretet nem ártott a futballszeretetnek, hanem táplálta azt. Így Tim lelkesen kergette a labdát. De azért az apai hatás sem maradt el: 2010-ben elkísérte édesapját a Dél-Afrikában rendezett világbajnokságra, ahol több meccset is együtt néztek a lelátókon.

"Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy egy nap a pályán is át akarom élni a világbajnokság jelentette élményt. Olyannyira, hogy kitűztem magam elé egy célt: legközelebb akkor jövök el egy felnőtt világbajnokságra, ha játékosként veszek részt rajta." - mesélte a Washington Postnak adott interjúban.

12 évesen csatlakozott a New York Red Bulls akadémiájához, ahol két évet töltött el, többek közt a jelenlegi amerikai válogatott csapattársa, Tyler Adams (Leeds United) oldalán.

2014-2018: A PÁRIZSI ÉVEK ÉS NEYMAR ELISMERŐ SZAVAI

2014-ben, 13 évesen próbajátékra hívta a francia Touluse. Egy ifjúsági tornán szerették volna megnézni őt, de ott épp a Paris Saint-Germain ellen játszottak. A PSG-nek meg annyira megtetszett a fiatal támadó játéka, hogy elorozták az ifjú tehetséget a Touluse orra elől. Valószínűleg az sem ártott, hogy a Weah vezetéknév igencsak jól csengett a PSG berkein belül. Tim édesapja anno francia bajnok lett a fővárosi együttessel és több mint 50 gólt szerzett a színeiben.

Tim sem kezdett rosszul: első akadémiai meccsén mesterhármast lőtt francia klub színeiben az UEFA Ifjúsági Bajokok Ligájában. Nem sokkal később szülőhazája, az Egyesült Államok mezét is magára húzhatta: az U15-ös válogatottban debütált.

"Akkoriban az Egyesült Államok jelentett nekem mindent. Keveset tudtam Libériáról vagy Jamaicáról. Nem is volt kérdés, hogy amerikai válogatott leszek." - idézte fel később.

2017-ben profi szerződést kapott a felnőtt csapatnál. Unai Emery irányítása mellett aztán mindössze 18 évesen és 9 naposan debütálhatott a PSG felnőtt csapatában. Azon az őszön aztán az amerikai U17-es válogatott tagjaként korosztályos VB-negyeddöntőig menetelt, a Paraguay ellen 5-0-ra megnyert nyolcaddöntőben mesterhármast szerzett.

Ezzel ő lett a legelső amerikai játékos, aki mesterhármast szerzett egy FIFA-torna kieséses szakaszában. 2018 tavaszán az alaposan megfiatalított felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, második meccsén pedig első felnőtt válogatott találatát is megszerezte. Gyorsasága, robbanékonysága és technikai képzettsége már ilyen fiatalon átlagon felüli volt.

Az amerikai mezben elért sikerek dacára nem volt könnyű játékperceket szereznie a PSG-ben olyan szupersztárok mellett, mint Neymar, Mbappe, vagy Cavani és Di María Két szezon alatt mindössze 6 tétmérkőzésen lépett pályára. Igaz, ezeken két gólt is tudott szerezni. Egyiket ráadásul a Monaco ellen 4-0-ra megnyert Szuperkupa-döntőben.

"Valóra vált álom, hogy olyan csapattársak oldalán futballozhattam, mint Di María, Neymar, vagy Verrati. Amikor megláttam a nevem az öltözőben ilyen klasszisok mellett, tudtam, hogy már elértem valamit a karrieremben." - fogalmazott később.

De nem csupán mellettük futballozott, olykor-olykor fel is nőtt a klasszisokhoz, legalábbis erről tanúskodik Neymar akkori nyilatkozata:

"Weah-nak megvan a tehetsége ahhoz, hogy az európai futball egyik kiemelkedő támadója legyen a jövőben. Remek adottságai vannak, de a hozzáállása is példa értékű. Folyamatosan tanulni akar a tapasztaltabb futballistáktól. Emellett egy szimpatikus, laza srác. Viszont megvan benne a futball iránti alázat és egy fiatal játékostól ezt várja az ember. Az edzők is ezt akarják látni, mert ez azt jelenti, hogy az illetőben ott a szándék a fejlődésre."

2019: A SKÓT TAVASZ

Viszont épp ez a fejlődési szándék volt az, ami a PSG-től való távozását okozta: belátta, hogy ha komolyabb felnőtt tapasztalatot szeretne szerezni, akkor el kell hagynia a sztároktól hemzsegő francia együttest. Ez 2019 januárjában következett be, amikor 6 hónapra kölcsönvette őt a skót Celtic. Első kupameccsén és első bajnoki találkozóján egyaránt góllal debütált középcsatár pozícióban.

Végül a tavasz során 470 játékperc alatt 3 góllal és 1 gólpasszal zárt. 90 játékpercenként 0,77 találatban játszott szerepet, ez a második legjobb mutató volt abban a szezonban a skót sztárcsapatban. Kiemelkedő gyorsaságával, robbanékonyságával és munkabírásával sok szakértő figyelmét felhívta magára. A következő szezonban komolyan számoltak volna vele, de a Celtic anyagilag nem tudta megengedni magának, hogy leigazolják őt a PSG-től.

2019 nyarán Weah aztán U20-as világbajnokságon vett részt az amerikai válogatottal. Az U17-es tornához hasonlóan ismét a negyeddöntő volt a végállomás, a PSG csatára 2 gólt szerzett a tornán.

2019-2020: TRAGIKUS START LILLE-BEN

Ez jó ajánlólevél volt a továbblépéshez, ami nem sokkal később meg is történt: a Lille 11,4 millió dollár ellenében leigazolta őt a PSG-től, ötéves szerződést kötve vele. Ez akkoriban a 4. legnagyobb összeg volt, amit valaha kifizettek egy amerikai játékosért. Azonban tragikusabban nem is indulhatott volna életének eme izgalmasnak ígérkező új fejezete: mindössze három mérkőzés után súlyos combhajlító-sérülést szenvedett. Hat hónap kihagyásra kényszerült, majd visszatérését követő első meccsen újra a combhajlítójához kapott, ami újabb féléves pihenőt jelentett. Összesen 363 napon keresztül volt harcképtelen.

"Igyekszem mentálisan lehető legjobban kezelni ezt a helyzetet. A sérülés miatt kiesett időt nem ürességként éltem meg, hanem igyekeztem a lehető legjobban hozzáállni. Újraértékeltem magamban sok mindent. Édesapámtól és édesanyámtól harcos géneket örököltem és arra neveltek, hogy sose adjam fel, anno ők is küzdelmes úton értek el mindent. Tudom, mi a célom a futballban és úgy állok hozzá, hogy semmi sem állíthat meg. Sem sérülések, sem bármilyen más akadály. Nem törődőm ezekkel a dolgokkal, mert tudom, hogy le felül fogok kerekedni ezeken a kihívásokon.” – fogalmazott akkor az Athletic-nek.

2020-2021: VISSZATÉRÉS ÉS FRANCIA BAJNOKI CÍM

A súlyos sérülések után óvatosan bánt vele a Lille: a 2020-21-es szezonban csak kiegészítő emberként számoltak vele. Noha 37 tétmérkőzésen kapott lehetőséget, de összesen csak 1360 játékpercet töltött a pályán (ez meccsenként átlagosan 36 percet jelent). Ez alatt 3 gólt szerzett, valamint kétszer az Európa Ligában is eredményes volt. Christophe Galtier már egyértelműen jobbszélsőként, olykor jobb oldali középpályásként számolt a korábban a támadósor több pozíciójában is bevetett Weah-val. Kiemelkedő gyorsaságának és dinamikus ritmusváltásainak köszönhetően remekül érezte magát szélsőként. Rendszeresen képes volt megbontani ellenfelek hátvédsorát. Ezt jól illusztrálja, hogy ha 90 percre átlagoljuk a várható gól (xG) és várható gólpassz (xA) mutatójának összességét, akkor 2020-21-ben csapata ötödik legjobb játékosa volt, fej-fej mellett a kiváló kanadai támadóval, Jonathan Daviddel.

A kevés játéklehetőség dacára elégedetten dőlhetett hátra a szezon végén, hiszen a Lille csodával határos módon megnyerte a francia Ligue1-t, megelőzve Weah korábbi együttesét, a gigantikus pénzügyi fölénnyel rendelkező Paris Saint-Germaint. Weah ugyan korábban kétszer is bajnok lett a PSG-vel, de ez volt az első olyan bajnoki címe, melynek valóban tevékeny részese volt.

2021-2022: BEROBBANÁS LILLE-BEN ÉS AZ AMERIKAI VÁLOGATOTTBAN

A 2021-22-es szezonban már jóval több bizalmat kapott a Galtier helyére érkező Jocelyn Gourvennec-től, közel 1900 játékperc jutott neki 35 találkozón (meccsenként átlag 54 perc). Ezt 8 gólban való részvétellel hálálta meg: hármat maga szerzett, ötöt pedig előkészített. Csapatában ő osztotta ki a 4. legtöbb kulcspasszt és övé volt a 3. legtöbb gólt eredményező megmozdulás. Emellett pedig a védekezésbe is alaposan besegített: a támadók közül ő rendelkezett a legjobb szerelési hatékonysággal és ő blokkolta a második legtöbb lövést.
Közben az amerikai válogatottban is egyre inkább alapemberré vált: gólpasszt adott Christian Pulisic-nek a Mexikó ellen 2-0-ra megnyert VB-selejtezőn, Jamaica ellen pedig saját maga is betalált. Ebben az időszakban gyakorlatilag bebetonozta magát az amerikai válogatott kezdőcsapatába.

2022-23: GÓL A VILÁGBAJNOKSÁGON, ÚJ SZEREPKÖRBEN LILLE-BEN

A 2022-23-as kiírás elég aggasztóan, egy lábsérüléssel indult számára, de ebből szerencsére még időben fel tudott épülni a világbajnokság előtt: visszatérését követő második bajnokin rögtön két gólpasszt adott a Strasbourg ellen, jelezvén, hogy készen áll a nemzetközi megmérettetésre.

A válogatott behívó ennek megfelelően nem maradhatott el, a 22 éves Tim Weah bekerült az amerikai válogatott VB-keretébe, így valóra váltotta álmát, amit 2010-ben fogadott meg a dél-afrikai lelátókon. Ezzel pedig elért valamit, amit a legendává váló édesapjának sem sikerült.

"Nagyon büszke vagyok rá. Az édesanyjával együtt nagyon boldogok vagyunk." - mondta George Weah, aki időközben legendás futballistából Libéria államelnöke lett. "Hiszek abban, hogy Istennek tervei vannak velünk és az Ő tervében nem szerepelt az, hogy én pályára lépjek egy világbajnokságon. Timnek viszont ez volt a legnagyobb álma és Isten segítségével megvalósította. Emlékszem, amikor 2010-ben kijelentette nekem, hogy 'Apa, egy nap én is játszani fogok egy VB-n'. És megcsinálta.”

De nem csak jelen volt, hanem rögtön első VB-meccsén góllal debütált, a Wales ellen 1-1-el záruló mérkőzésen ő szerezte a jenkik vezető gólját Christian Pulisic remek kiugratását követően.

"Fantasztikus érzés volt betalálni Wales ellen, elképesztő pillanat volt. Láttam egy videót arról, hogy ünnepelte egy csapat középiskolás az osztályban a gólomat. Eszembe jutott, amikor ugyanígy tomboltam a barátaimmal gyerekkoromban egy-egy amerikai VB-gól után. A torna előtt azt mondtam a csapattársaimnak, hogy olyan mentalitással kell pályára képnünk, hogy az egész világ ellen küzdünk majd, mert a világon senki sem hitte azt a VB előtt, hogy egy amerikai labdarúgó-válogatott képes lehet szép focira." – fogalmazott akkor.

Weah az amerikaiak mind a 4 találkozóján kezdő volt, az Irán elleni sorsdöntő győztes csoportmeccsen újabb gólt szerzett, de azt végül les miatt érvénytelenítette a játékvezető – erősen véleményes döntésnek tűnt, még VAR-ral nézve is.

A VB után Lille-be visszatérve aztán nem a VAR, hanem az edzője tartogatott számára egy váratlan meglepetést. A szezon előtt kinevezett Paulo Fonseca ugyanis nem támadóként, hanem szárnyvédőként foglalkoztatta őt a szezon második felében, így kihasználva kiemelkedő tehetségét és átlagon felüli állóképességét. Hol a jobb, hol a baloldalon vetette be. Weah sokoldalúságának hála a játékpercei is tovább növekedtek: a 2022-23-as szezonban 32 mérkőzésen közel 2000 minutumot töltött a pályán (meccsenként átlag 60 perc). A játékidőt nézve ez volt karrierje legaktívabb szezonja. Új szerepkörében, felfutó szárnyvédőként pedig egyre otthonosabban mozgott, a szezon végén övé volt a 4. progresszív labdafelhozatal, az 5. legtöbb sikeres beadás, valamint 4. legtöbb megelőző labdaszerzés. Edzője, Fonseca nem véletlenül nyilatkozott nagyon pozitívan arról, milyen gyorsan alkalmazkodott az amerikai az új feladatköréhez:

"Sérülések miatt Timet kénytelen voltunk kipróbálni egy új pozícióban, de remekül helyt állt. Nagyon-nagyon jól teljesített ebben a szerepkörben, maximális volt a bizalmunk benne és abban, hogy el tudja látni a feladatait."

2023-24: EGY ÚJ KEZDET TORINÓBAN

Sokoldalúsága sokat nyomott latba a Juventus döntéshozóinál is, akik egy olyan játékost kerestek a csapatukba, aki a klubtól távozó Cuadradóhoz hasonlóan a pálya jobb oldalán szinte bárhol bevethető. A még mindig csak 23 éves Weah ideális jelölt arra, hogy pótolja őt.

A Juventus olyannyira hitt ebben, hogy viszonylag rövid tárgyalási fázist követően 13 millió dollár ellenében leigazolta az amerikai játékost.

Az ifjú Timothy-nak így lehetősége lesz arra, hogy tovább írja a Weah-legendát Olaszországban.

"A világfutballban a Weah névnek komoly súlya van. Minden alkalommal, amikor magamra húzom a mezemet, pontosan tudom, hogy az emberek fel fognak figyelni erre a névre, bármelyik csapatban is játszom, ez a név mindenütt plusz figyelmet kap. De én büszkén viselem ezt a súlyt.”

Nem kis feladat egy ekkora örökséget tovább vinni, de ő biztosan nem fog megijedni a kihívástól. Hiszen harcosok vére folyik az ereiben és győztesnek nevelték.

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője

"Képes vagyok rá, hogy Messi csapattársa legyek!"

- mondta Pintér Dániel, az Inter Miami utánpótlás-csapatának 16 éves magyar játékosa a Jenkifocinak adott interjújában. Az amerikai születésű magyar fiatal az Inter Miami akadémiájának egyik legragyogóbb tehetsége, klubjával tavaly megnyerte az MLS utánpótlás-bajnokságának U15-ös korosztályát. A sikerhez 31 góllal és 10 gólpasszal járult hozzá.

Idén behívót kapott az amerikai és a magyar utánpótlás-válogatottba is. A magyar U16-os csapatban Belgium ellen debütált. Most azt követően nyilatkozott a Jenkifocinak, hogy Lionel Messi bejelentette, Miamiban kívánja folytatni pályafutását.

"Amikor először hallottam arról, hogy Messi hozzánk igazol, azt hittem viccelnek velem. Elképesztő, hogy a mi csapatunkban folytatja egy olyan játékos, akit kisgyerekként még a tévében csodáltam. Az érkezése szerintem nagyon sokat fog lendíteni az amerikai labdarúgáson. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többen fognak figyelni az MLS-re és rájönnek, hogy komolyan kell venni az itteni játékosokat. És valószínűleg Messi érkezése csak még több sztárt fog Amerikába vonzani."

- fogalmazott Pintér Dániel, akinek munkáját nemrég azzal ismerte el az Inter Miami szakmai vezetése, hogy részt vehetett egy közös edzésen a felnőtt csapattal. Ezek után jogos a kérdés, lát-e esélyt arra, hogy hamarosan bemutatkozzon a nagycsapatban, akár Lionel Messi oldalán.

"Igen, meg tudom csinálni. Persze sokat kell még dolgozni ezért, de elérhető célnak érzem ezt. Fantasztikus érzés lenne Messinek passzolni labdát, egy pályán lenni egy ilyen példaképpel. Az, hogy hozzánk igazol csak még jobban fog motiválni engem arra, hogy mindent megtegyek a debütálásért."

- mondta Pintér, akinek ha valóra válik az álma, akkor az első magyar játékos lehet, aki együtt játszik a hétszeres aranylabdás, világbajnok legendával.

Az ifjú tehetség pontosan tudja miben kell fejlődnie, hogy ezt a célt elérje:

"Fizikailag még erősödnöm kell és főleg fejben kell felkészülnöm profi életre, mert az mentálisan is nagy kihívás. Technikailag egyébként érettnek érzem magam, a passzjátékomat sokat dicsérik az edzőim és szerintem jól látok a pályán. Emellett tizenhatoson belül általában jó döntéseket hozok. Talán ezek a legnagyobb erősségeim"

Pintér Dániel egyébként "magyaros" segítséget kap ahhoz, hogy elérje céljait: Floridában Cséke György egykori NB1-es játékos segíti a fejlődését egyéni edzésekkel.

A páros már öt éve együtt dolgozik. A Honvédban és Nyíregyházában is megforduló Cséke néhány éve Floridában telepedett le, ahol egyéni játékos fejlesztéssel és képzéssel foglalkozik.

Az interjút készítette: 
Kun Tamás, a Jenkifoci blog szerzője

Hungarian international Nemanja Nikolic was one of the most outstanding strikers in Chicago Fire history. He won the MLS Golden Boot in 2017 and was named to the All-Star team.

During his time in Chicago, he trained with quality players such as Bastian Schweinsteiger and Dax McCarty. But he also trained with a 14-year-old boy who now wears Chelsea's famous blue jersey. His name was Gabriel "Gaga" Slolina.

JENKIFOCI: Do you remember the first time you heard Gaga Slonina's name at the club?

NIKOLIC: Slonina first trained with the first team around 2018, when he was just 14 years old. Chicago Fire coach at the time, Veljko Paunovic, and sporting director Nelson Rodriguez were constantly striving to support the development of youngsters and eventually integrate them into the first team. They looked out for local talent because the hearts of the fans could be won by home-grown youngsters. Slonina was one such local talent. Even at the age of 14 or 15, he was praised by the goalkeeper coaches. Looking strictly at his qualities, everyone expected him to have a great career. They knew he was a real asset to the club.

JENKIFOCI: What memories do you have about him?

NIKOLIC: I can only say good things. His physique was like an adult even then. And he had great instincts. He closed the angles very well in one-on-one type of situations. Of course, you could see he wasn't a complete goalkeeper yet, but even then he had amazing instincts. Nobody would have said he was just a 14-15 year old kid.

JENKIFOCI: What can you say about his attitude, his mentality?

NIKOLIC: He was much more mature than his age. He was respectful and intelligent. He had a great humility about him and you could see that he was trying to learn and improve as much as possible. And he had an incredible confidence. He was just a kid, but he knew exactly what he wanted to achieve in the sport. He was sharp in every single training session, he had a great work ethic.

JENKIFOCI: How common was to have such a young player training with the first team?

NIKOLIC: It was unprecedented. But not only at the Fire, I didn't even experience that at Legia in Poland back in the day. You could be glad if you could bring an 18-19 year old up to the senior team, but to bring a 14-15 years old...it was a miracle! Fortunately, his career was well managed at the club, and he was integrated well into the first team. And when he was ready, he got his chance from the coaching staff.

JENKIFOCI: Do you think Slonina made the right decision by starting his professional career in MLS and not, say, trying his luck with a European club?

NIKOLIC: It was the best possible decision. Getting minutes and match experience is the most important thing for a young player. He got his chance at the Fire at the age of 17. He also knew that if he made a mistake, he wouldn't be out of the team immediately because the coaching staff trusted him. Plus, he knew the league and didn't have to adjust to a new environment, which could be difficult in his first professional years. Moreover, he knew that if he could shine in MLS, he would have the chance to move on to a top European league: like Almirón, or Castellanos, or Jhon Durán did. So I think Gaga also knew that MLS could prepare him for the highest level.

JENKIFOCI: What did you think when you heard that teams like Real Madrid and Chelsea are after him?

NIKOLIC: To be honest, I knew that he will be signed by a top club eventually. Anyone who saw him in training knew exactly what potential he had.

JENKIFOCI: Do you think he made the right decision to sign for Chelsea?

NIKOLIC: You simply can't say no to clubs of this calibre. This is a once in a lifetime opportunity. Slonina is an intelligent guy with the right mentality, so he is aware that now he has to build himself from scratch in London. He has to prove himself in the reserve team first and everything else will come after that. But time is on his side. If he is patient, he will achieve great things. His time will come and I'm rooting for him that when that moment comes, he can make the most of it.

JENKIFOCI: What do you think about his choice of the US national team, despite the fact that the Polish national team also wanted him?

NIKOLIC: I have the privilege of knowing both national teams quite well. The Polish team is an excellent team, but the USMNT has also have a lot of potential. Choosing between national teams is an emotional issue. Gaga was born in America, grew up there and his family lives there, so he probably felt it was the right chocie. But neither choice would have been a bad one.

JENKIFOCI: What future do you see ahead for him in terms of a career in Europe and the US national team?

NIKOLIC: We're talking about a very young player, a lot of unexpected things can happen in a career, so it would be hard to predict. One thing is for sure, he has to make the most of every day, hour, minute and second. But I wouldn't worry about his future, because he's mentally very strong. The next task is the U20 World Cup, where he can show what he can do against the best young players in the world. If he does well in the tournament, he could attract a lot of attention. He has the potential to become the number one goalkeeper for Chelsea's senior team and the USMNT.

A Zalaegerszegi TE 25 éves csatára, a nigériai származású amerikai Eduvie Ikoba parádésan teljesít az NB1 idei szezonjában. E cikk írásának pillanatában 9 meccsen 7 gólnál jár, amivel holtversenyben vezeti a magyar bajnokság góllövőlistáját. De kicsoda valójában a ZTE erőcsatára, akiről legtöbben csak annyit tudnak, hogy 50-es a lábmérete? Érdemes ennél sokkal jobban megismerni a iowai születésű támadót, aki ott volt az MLS kapujában, később mégis a világ másik oldalán, az NB1-ben lett profi labdarúgó. Exkluzív interjú.

- Sokan megismerték a neved az idei remek teljesítményednek köszönhetően, de a hátteredről viszonylag keveset tudunk. Mesélnél a Jenkifoci olvasóinak kicsit a gyerekkorodról?

- A testvéreimmel együtt mind az iowai Bettendorfban születtünk és nőttünk fel. Viszonylag kisváros, de épp ezért békés gyermekkorom volt. A testvéreimmel nagyon összetartottunk, mert nem is igazán volt más programlehetőség, minthogy együtt töltsük az időt. Sokszor egész álló nap a kocsibejárón fociztunk, amerikai futballoztunk, vagy épp kosaraztunk. Főleg nyáron. De leginkább a labdarúgás volt a szenvedélyünk.

- Amerikában rengeteg sport közül lehet választani. Te hogy estél szerelembe a labdarúgással?

- Már egészen fiatalon, 4-5 évesen megkedveltem a sportágat. Hamar kiderült, hogy van egy velem született adottságom. Én pedig imádtam a versengést és nagyon tetszett, hogy sok gólt tudok szerezni, ami azonnali sikerélményt okozott. De amikor végleg szerelembe estem, az a 2006-os világbajnokság volt. Amikor láttam a tévében a tornát, akkor döntöttem el, hogy profi labdarúgó szeretnék lenni. Akkoriban Amerikában nem sok lehetőség volt arra, hogy profi focimeccseket nézzünk, de amikor a világbajnokságot közvetítették, teljesen az élmény hatása alá kerültem. Emlékszem, a meccsek után rögtön kiszaladtam a kocsibejáróra és próbáltam utánozni mindazt, amit a tévében láttam... a cseleket, a gólokat. Még a kistestvéreimet is rávettem, hogy csatlakoznak hozzám. Akkor mindez még csak móka volt, de azt gondolom, a tévében látott mozdulatok utánzása nagy segítség volt abban, hogy később hivatásos labdarúgóvá váljak. A testvéremmel, Tegával mindketten jó testalkatú magas srácok vagyunk, de ez a kötetlen utcai foci segített hozzá ahhoz, hogy technikailag is képzettebbek legyünk a cselezés és a lövések terén is. 2013-ban Alabamába költöztünk és akkor már rendszeresen jártunk edzésekre. Hamar látszott, hogy mindkettőnkből csatár lesz, ezeket a készségeinket fejlesztettük, azzal a tervvel, hogy profi játékosok leszünk, akár az egyetemi bajnokság érintésével is.

- Végül valóban az egyetemi bajnokságban kötöttél ki, a Darmouth College-ben. Fontos volt számodra, hogy a foci mellett oktatásban is részesülj?

- A szüleim tettek róla, hogy fontos legyen! Már korán a tudtunkra adták, hogy a tanulás az elsőszámú prioritás. Az MLS utánpótlás-rendszere akkoriban már működött és akár járhattam volna egy MLS-klub akadémiájára is, de ez azért sem volt lehetséges, mert a legközelebbi MLS-programok nagyon messze voltak. Amikor Iwoában éltünk, három órát kellett volna utazni a Chicago Fire akadémiájáig, amikor pedig Alabamába költöztünk négy órára voltunk Atlantától. Szóval ez nem volt opció. Épp ezért alkalmazkodnom kellett a körülményekhez és az egyetemi labdarúgást választottam. De hálás vagyok, mert a felsőoktatásban való részvételemnek köszönhetően egy olyan védőhálót kaptam, hogy tudtam: ha nem jön össze a focikarrier, akkor is kezdhetek valamit az életemmel. A Darmouth College tökéletes hely volt ehhez. Eleinte nehéz volt persze az iskolapadban és a focipályán is egyaránt jól teljesíteni, de idővel hozzászoktam a kettős terheléshez. Ez fegyelemre és érettségre tanított, mert csak így volt lehetséges, hogy mindkét színtéren helyt álljak.

Instagram.com/eduvieikoba17

- Ez helytállás olyannyira jól sikerült, hogy részt vehettél a 2019-es SuperDrafton, ahol kiválasztott téged az FC Dallas. Milyen élmény volt számodra a játékosbörze?

- Nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem ezen az eseményen és kiválasztott a Dallas. Nagyon nehéz volt az utolsó évem az főiskolán, mert 2018 augusztusa és 2019 februárja között háromszor is combizom-szakadásom lett. Abban az évben csak 7 meccset játszottam, de így is sikerült öt gólt rúgnom, ami elég volt ahhoz, hogy meghívjanak a draftot megelőző edzőtáborba, az MLS Combine-ra. A Combine előtt két héttel sérült meg újra a combizmom. De elmentem az edzőtáborba anélkül, hogy bárkinek is beszéltem voln a sérülésemről. Nem akartam elveszíteni az esélyt, amiért addig egész életemben dolgoztam. De nagyon frusztráló volt a Combine, mert éreztem, hogy több van bennem, ahogy többre lettem volna képes az egész végzős évemben. De így is kiválasztott a Dallas.

- Ezen a drafton olyan későbbi sikeres MLS-játékosok keltek el, mint a ma már a Club Brugge színeiben BL-nyolcaddöntőre készülő Tajon Buchanan (korábban: New England), vagy a Minnesotában remeklő Dayne St. Clair, valamint a Colorado és Charlotte színeiben már 26 MLS-gólnál járó Andre Shinyashki. Tartod valakivel a kapcsolatot közülük?

- Rengeteg remek játékossal találkoztam a drafton és jó érzés, hogy én is közéjük tartoztam. Napi szinten ugyan senkivel nem tartom a kapcsolatot, de követem a pályafutásukat. Boldog vagyok, hogy ilyen sikeresek. Főleg azért, mert sajnos sokan vannak, akiknek nem jön össze az álmuk és 1-2 szezon után kénytelenek szögre akasztani a cipőt és más hivatást keresni. Egyébként érdekes, hogy arról a draftról viszonylag sok futballistának jött össze az MLS-, vagy USL-karrier, de úgy tudom, én voltam az egyetlen, aki a draft után egyből Európába ment.

- Te végül miért Európa felé vetted az irányt annak dacára, hogy az FC Dallas kiválasztott?

- Az előszezont még a Dallas-szal töltöttem, de úgy, hogy közben még mindig sérült voltam. Ez pedig odáig fajult, hogy egy hét közös edzés után nem tudtam tovább tréningezni, egész egyszerűen már nem bírta tovább a szervezetem. Így végül nem kínáltak szerződést. De úgy gondolom, a döntésükben az is szerepet játszott, hogy én csak 63. választás voltam a drafton. Úgy tapasztalom, hogy azoknak, akiket ilyen későn draftolnak, jóval kisebb esélye van a profi szerződésre, mint azoknak, akikre korán lecsapnak a klubok. Az utóbbiakat ugyanis konkrétan egy-egy poszt betöltésére szereznek meg, míg a később kiválasztott futballistákat csak a potenciáljuk miatt draftolják, de nincsenek velük konkrét terveik. Ettől függetlenül szerintem ki tudtam volna harcolni egy szerződést, ha nem vagyok sérült. Az első héten kifejezetten jól teljesítettem. De aztán partvonalon kívülre kerültem.

- Hogyan élted meg ezt az egész tortúrát?

- Nehéz időszak volt ez számomra, mert úgy éreztem, hogy folyamatosan sérült vagyok. Viszont tudtam, hogy megvan bennem a képesség ahhoz, hogy profi labdarúgó legyek. A Dallas szakmai stábja is nagyon támogató volt annak dacára, hogy végül elküldtek. Megerősítették, hogy látják bennem a potenciált. Így én is elhittem, hogy találok majd magamnak klubot. Persze, csalódás volt, hogy nem kaptam szerződést, de így legalább rendesen be tudtam fejezni főiskolát, ami a szüleimnek nagyon fontos volt. Emellett nagyon izgatottan vártam, hogy Európába menjek és megpróbáljak csapatot találni magamnak.

- Ha lehetőséged lenne rá, egy nap szívesen játszanál azért az MLS-ben?

- Természetesen. Az MLS rengeteget fejlődött az utóbbi időben, sokkal magasabb színvonalú a bajnokság, mint korábban. Emellett egyre népszerűbb. Igyekszem rendszeresen követni az ott zajló eseményeket, még akkor is, ha az időeltolódás miatt nem mindig tudom nézni a meccseket. De mindig megnézem az összefoglalókat és elolvasom a tudósításokat, hiszen sok ismerősöm van a ligában.

- Szerinted miben fejlődött leginkább az MLS az elmúlt években?

- Én az MLS-akadémiák sikerességének örülök leginkább. Elképesztő ütemben termelik a tehetségeket. Gyerekkoromban még "nyugdíjasligának" tartották az MLS-t, de ma már szerintem máshogy gondolják az emberek. Manapság már minden csapatnak vannak ifjú tehetségei. Emellett a legjobb éveikben járó futballistákat szereznek meg a klubok Dél-Amerikából és Európából. A legjobb értékmérő az, ha megnézzük az átigazolási piacot: az MLS rengeteg játékost értékesít a topligákba és egyre nagyobb számban szerez meg onnan minőségi futballistákat.

- Családi kapcsolatod is van a Major League Soccerhez, hiszen öcséd, Tega Ikoba a Portland Timbers játékosa.

- Igen, épp most fejezte be első profi szezonját Portlandben. Még nagyon fiatal, ezért az első és a második csapat között ingázik, de nagyon boldog vagyok, hogy ott van az álmai kapujában. Biztos vagyok benne, hogy gyorsan fejlődik majd és kiváló játékos lesz belőle.

- Jelenleg két magyar is játszik az MLS-ben. Gazdag Dániel Philadelphiában és Sallói Dániel Kansasben. Mi a véleményed róluk?

- Első zalaegerszegi évem során találkoztam Sallóival és játszottam Gazdag ellen. Mindketten nagyon jó futballisták, akiknek kiváló érzéke van ahhoz, hogy veszélyes helyzeteket teremtsenek az ellenfél kapuja előtt. Rendszeresen követem a teljesítményüket az MLS-ben, mert nagyon érdekel, hogy mire mennek az NB1-ből érkező játékosok az MLS-ben. Örülök, hogy mindketten remekelnek és hogy MLS-játékosként a magyar válogatott mezét is magukra húzhatták.

- Miért lehet hasznos egy magyar játékosnak, ha az MLS-ben edződik?

- Általánosságban azt gondolom az intenzitás a kulcs. Az intenzív, pörgős edzések fejlesztik a futballistákat. Minél korábban részesül ebből egy fiatal futballista, annál nagyobb esélye van arra, hogy sikeres profi karrierje legyen. A jelenlegi klubomnál, ZTE-nél jelenleg ez nagyon jól működik.

- Térjünk is rá akkor a Zalaegerszegre. Hogy köt ki egy amerikai srác a magyar bajnokságban?

- A volt barátnőmnek nagy szerepe volt ebben. Ő profi kosárlabdázóként játszik a magyar bajnokságban, korábban pedig a Darmouth College-ben sportolt. Ott találkoztunk a főiskolán. Ő néhány évvel hamarabb végzett és visszatért Magyarországra, én pedig meglátogattam őt a szünetekben. Az egyik ilyen látogatás során egy családi barátnak köszönhetően el tudtam menni egy próbajátékra a ZTE-hez, ahol 2020 nyarán végül szerződést kínáltak. Ez tökéletes lehetőség volt számomra, hiszen úgy kezdhettem el a profi karrieremet, hogy közben a barátnőmhöz is közel lehettem. Voltak lehetőségeim próbajátékra más országokban is de úgy éreztem, Magyarországon fejlődhetek a legjobb ütemben.

- Mennyire voltál képben a magyar labdarúgással kapcsolatban?

- A magyar bajnokságról nem sokat tudtam. Láttam néhány meccset, mielőtt aláírtam. Ez alapján meg tudtam íténi, hogy akadnak igazán minőségi csapatok ebben a bajnokságban és nagyobb hangsúlyt fektetnek a taktikai finomságokra, mint amit az Egyesült Államokban megtapasztaltam.

- Első zalaegerszegi éved még nem volt olyan sikeres, ezt követően Szlovákiában töltöttél két szezont, onnan viszont sokkal érettebb és kiforrottabb játékosként tértél vissza. Milyen tapasztalatokat szereztél a szlovák ligában?

- A szlovák bajnokságban több a fiatal játékos, ebből adódóan a játék intenzitása nagyobb és sokkal fizikálisabb a stílus. Ugyanakkor, a magyar bajnokság technikailag és taktikailag nagyobb minőséget képvisel. Szlovákia azért segített sokat a fejlődésemben, mert az ottani csapatom, a Trencsén még a szlovák átlaghoz képest is sokkal pörgősebb futballt játszott, ez pedig rákényszerített arra, hogy új szintre emeljem a játékomat. Gyorsabban kellett gondolkodnom és reagálnom az adott játékhelyzetekre. Noha soha nem sikerült kivívnom, hogy állandó kezdő legyek, de rengeteget fejlődtem az első magyarországi évemhez képest. Ezért is motivált nagyon, hogy visszatérjek a Zalaegerszeghez és megmutassam, mit tudok.

- Ez sikerült is, hiszen idén az NB1 egyik legjobb gólszerzője vagy. Mit gondolsz, minek köszönheted, hogy ennyire elkaptad a fonalat?

- A szlovákiai kaland mentálisan megerősített. Több nehézséggel is meg kellett küzdenem az ottani időszakban, de ezekkel sikerült megbirkóznom és úgy tértem vissza Magyarországra, hogy teljes bizodalmam van Istenben és saját magamban. Minden meccsen és edzésen igyekszem száz százalékot nyújtani. Hiszem, hogy az általam leküzdött sok nehézségnek meglesz a gyümölcse. Tudom, hogy mindennek oka van.

- Milyen egyéni és csapatszintű céljaid vannak az idei szezonban?

- A csapattal szeretném megnyerni a Magyar Kupát és kivívni az európai kupaszereplés lehetőségét. Emellett szeretnék gólkirály lenni idén az NB1-ben. Ezek nehéz célok, de mindkettőt elérhetőnek tartom, csak keményen és kitartóan kell dolgozni értük.

- A magyar labdarúgás szereplőjeként mit szólsz a magyar válogatott utóbbi időben mutatott remek teljesítményéhez?

- Nagyon örülök neki, majdnem az összes meccsüket láttam, mert rám is mély benyomást tett az, hogy ebben az országban mindenkit érdekel a válogatott és mindenkire nagy hatással vannak a sikereik. Mostanában nagyon jól teljesít a magyar csapat, azt gondolom, hogy joggal lehetnek optimisták a magyar szurkolók a soron következő nagy torna, az Európa-bajnokság selejtezői előtt.

- Magánemberként hogy érzed magad Magyarországon, felfedezted már az országot?

- Igen, jártam már például turistaként Budapesten és megnéztem a Balatont is. A budapesti kirándulást nagyon élveztem. Gyönyörűek az épületek, érződik a történelmi jelentőségük. Egy igazi metropolisz, ahová a világ minden tájáról érkeznek turisták. A Balaton is csodás hely. Gyönyörű a tó és nyáron rengeteg a program. Nyaranta rendszeresen eljártam a a Balatonhoz, amikor volt egy szabad hétvégém.

Instagram.com/eduvieikoba17

- Na és szűkebb otthonod, Zalaegerszeg hogy tetszik?

- Jól érezem magam. Ez egy kisváros, főleg amerikai léptékkel mérve, de ezt már egész jól megszoktam. Vannak jó éttermek, ahová el tudok járni a csapattársakkal. Szóval azért el lehet itt lenni.

- Mivel töltöd a szabadidődet?

- Sokat FaceTime-ozok a családdal. A család számomra nagyon fontos, így rendszeresen szoktam beszélgetni mindenkivel, hogy ki hogy van. Emelett imádok tévézni, sorozatokat nézni. Szerencsére a tévészolgáltatásom lehetővé teszi, hogy amerikai műsorokat is nézzek, így szívesen nézek ottani műsorokat, vagy sportközvetítéseket.

- Nemsokára bőven lesz sportközvetítés a tévében, hiszen kezdődik a világbajnokság. Mire számítasz az amerikai válogatottól?

- Ez a mostani amerikai csapat nagyon fiatal és elképesztően tehetséges. Arra számítok, hogy jól fognak szerepelni. Remélhetőleg, továbbjutnak a csoportból és utána megmutatják az egész világbnak, milyen sokat fejlődött az amerikai labdarúgás az elmúlt évtizedben. Persze egy ilyen tornán több tényezőnek is össze kell állnia a sikerhez, de ha a csapatszellem és a kohézió rendben lesz, akkor azt gondolom, hogy nyugodtan merhetünk nagyot álmodni.

- Kiket tartasz legtöbbre az amerikai válogatottból?

- Nehéz válaszani, mert ahogy mondtam, rengeteg a tehetség. Ha csak hármat mondhatok, akkor Christian Pulisic, Weston McKennie és Brenden Aaronson a kedvenceim. De kicsit részrehajló vagyok, mert én is támadójátékos vagyok. De remek látni ezeket a futballistákat, ahogy a világ topbajnokságaiban remekelnek.

- Álmodsz arról, hogy egy nap magadra húzhasd az amerikai válogatott mezét? Vagy felmenőid hazáját, Nigériát szívesebben képviselnéd?

- Természetesen borzasztóan sokat jelentene számomra, ha egy nap válogatott futballista lehetnék. Hogy melyik ország mezében? Ha előállna egy ilyen döntési helyzet, az borzasztóan nehéz lenne, mert mindkét országhoz kötődő kapcsolatomra nagyon büszke vagyok. Mindkét válogatottat imádtam nézni gyerekként. Persze valahogy csak sikerülne dönteni. De egyelőre nem tudnék erre választ adni.

- Miként összegeznéd eddigi karriered tapasztalatait?

- Hálás vagyok Istennek és az összes embernek, aki hozzásegített engem az eddigi eredményekhez. Sok hullámhegyen és hullámvölgyön kellett keresztülmennem, de a legfontosabb tapasztalat az, hogy a pozitív életszemléletem a legnagyobb erősségem. Izgatottan várom, hogy ez a hozzáállásom milyen sikerekhez segít hozzá ebben a szezonban és a távolabbi jövőben.

Az interjút készítette: 
Kun Tamás, a Jenkifoci blog szerzője