A Zalaegerszegi TE 25 éves csatára, a nigériai származású amerikai Eduvie Ikoba parádésan teljesít az NB1 idei szezonjában. E cikk írásának pillanatában 9 meccsen 7 gólnál jár, amivel holtversenyben vezeti a magyar bajnokság góllövőlistáját. De kicsoda valójában a ZTE erőcsatára, akiről legtöbben csak annyit tudnak, hogy 50-es a lábmérete? Érdemes ennél sokkal jobban megismerni a iowai születésű támadót, aki ott volt az MLS kapujában, később mégis a világ másik oldalán, az NB1-ben lett profi labdarúgó. Exkluzív interjú.

- Sokan megismerték a neved az idei remek teljesítményednek köszönhetően, de a hátteredről viszonylag keveset tudunk. Mesélnél a Jenkifoci olvasóinak kicsit a gyerekkorodról?

- A testvéreimmel együtt mind az iowai Bettendorfban születtünk és nőttünk fel. Viszonylag kisváros, de épp ezért békés gyermekkorom volt. A testvéreimmel nagyon összetartottunk, mert nem is igazán volt más programlehetőség, minthogy együtt töltsük az időt. Sokszor egész álló nap a kocsibejárón fociztunk, amerikai futballoztunk, vagy épp kosaraztunk. Főleg nyáron. De leginkább a labdarúgás volt a szenvedélyünk.

- Amerikában rengeteg sport közül lehet választani. Te hogy estél szerelembe a labdarúgással?

- Már egészen fiatalon, 4-5 évesen megkedveltem a sportágat. Hamar kiderült, hogy van egy velem született adottságom. Én pedig imádtam a versengést és nagyon tetszett, hogy sok gólt tudok szerezni, ami azonnali sikerélményt okozott. De amikor végleg szerelembe estem, az a 2006-os világbajnokság volt. Amikor láttam a tévében a tornát, akkor döntöttem el, hogy profi labdarúgó szeretnék lenni. Akkoriban Amerikában nem sok lehetőség volt arra, hogy profi focimeccseket nézzünk, de amikor a világbajnokságot közvetítették, teljesen az élmény hatása alá kerültem. Emlékszem, a meccsek után rögtön kiszaladtam a kocsibejáróra és próbáltam utánozni mindazt, amit a tévében láttam... a cseleket, a gólokat. Még a kistestvéreimet is rávettem, hogy csatlakoznak hozzám. Akkor mindez még csak móka volt, de azt gondolom, a tévében látott mozdulatok utánzása nagy segítség volt abban, hogy később hivatásos labdarúgóvá váljak. A testvéremmel, Tegával mindketten jó testalkatú magas srácok vagyunk, de ez a kötetlen utcai foci segített hozzá ahhoz, hogy technikailag is képzettebbek legyünk a cselezés és a lövések terén is. 2013-ban Alabamába költöztünk és akkor már rendszeresen jártunk edzésekre. Hamar látszott, hogy mindkettőnkből csatár lesz, ezeket a készségeinket fejlesztettük, azzal a tervvel, hogy profi játékosok leszünk, akár az egyetemi bajnokság érintésével is.

- Végül valóban az egyetemi bajnokságban kötöttél ki, a Darmouth College-ben. Fontos volt számodra, hogy a foci mellett oktatásban is részesülj?

- A szüleim tettek róla, hogy fontos legyen! Már korán a tudtunkra adták, hogy a tanulás az elsőszámú prioritás. Az MLS utánpótlás-rendszere akkoriban már működött és akár járhattam volna egy MLS-klub akadémiájára is, de ez azért sem volt lehetséges, mert a legközelebbi MLS-programok nagyon messze voltak. Amikor Iwoában éltünk, három órát kellett volna utazni a Chicago Fire akadémiájáig, amikor pedig Alabamába költöztünk négy órára voltunk Atlantától. Szóval ez nem volt opció. Épp ezért alkalmazkodnom kellett a körülményekhez és az egyetemi labdarúgást választottam. De hálás vagyok, mert a felsőoktatásban való részvételemnek köszönhetően egy olyan védőhálót kaptam, hogy tudtam: ha nem jön össze a focikarrier, akkor is kezdhetek valamit az életemmel. A Darmouth College tökéletes hely volt ehhez. Eleinte nehéz volt persze az iskolapadban és a focipályán is egyaránt jól teljesíteni, de idővel hozzászoktam a kettős terheléshez. Ez fegyelemre és érettségre tanított, mert csak így volt lehetséges, hogy mindkét színtéren helyt álljak.

Instagram.com/eduvieikoba17

- Ez helytállás olyannyira jól sikerült, hogy részt vehettél a 2019-es SuperDrafton, ahol kiválasztott téged az FC Dallas. Milyen élmény volt számodra a játékosbörze?

- Nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem ezen az eseményen és kiválasztott a Dallas. Nagyon nehéz volt az utolsó évem az főiskolán, mert 2018 augusztusa és 2019 februárja között háromszor is combizom-szakadásom lett. Abban az évben csak 7 meccset játszottam, de így is sikerült öt gólt rúgnom, ami elég volt ahhoz, hogy meghívjanak a draftot megelőző edzőtáborba, az MLS Combine-ra. A Combine előtt két héttel sérült meg újra a combizmom. De elmentem az edzőtáborba anélkül, hogy bárkinek is beszéltem voln a sérülésemről. Nem akartam elveszíteni az esélyt, amiért addig egész életemben dolgoztam. De nagyon frusztráló volt a Combine, mert éreztem, hogy több van bennem, ahogy többre lettem volna képes az egész végzős évemben. De így is kiválasztott a Dallas.

- Ezen a drafton olyan későbbi sikeres MLS-játékosok keltek el, mint a ma már a Club Brugge színeiben BL-nyolcaddöntőre készülő Tajon Buchanan (korábban: New England), vagy a Minnesotában remeklő Dayne St. Clair, valamint a Colorado és Charlotte színeiben már 26 MLS-gólnál járó Andre Shinyashki. Tartod valakivel a kapcsolatot közülük?

- Rengeteg remek játékossal találkoztam a drafton és jó érzés, hogy én is közéjük tartoztam. Napi szinten ugyan senkivel nem tartom a kapcsolatot, de követem a pályafutásukat. Boldog vagyok, hogy ilyen sikeresek. Főleg azért, mert sajnos sokan vannak, akiknek nem jön össze az álmuk és 1-2 szezon után kénytelenek szögre akasztani a cipőt és más hivatást keresni. Egyébként érdekes, hogy arról a draftról viszonylag sok futballistának jött össze az MLS-, vagy USL-karrier, de úgy tudom, én voltam az egyetlen, aki a draft után egyből Európába ment.

- Te végül miért Európa felé vetted az irányt annak dacára, hogy az FC Dallas kiválasztott?

- Az előszezont még a Dallas-szal töltöttem, de úgy, hogy közben még mindig sérült voltam. Ez pedig odáig fajult, hogy egy hét közös edzés után nem tudtam tovább tréningezni, egész egyszerűen már nem bírta tovább a szervezetem. Így végül nem kínáltak szerződést. De úgy gondolom, a döntésükben az is szerepet játszott, hogy én csak 63. választás voltam a drafton. Úgy tapasztalom, hogy azoknak, akiket ilyen későn draftolnak, jóval kisebb esélye van a profi szerződésre, mint azoknak, akikre korán lecsapnak a klubok. Az utóbbiakat ugyanis konkrétan egy-egy poszt betöltésére szereznek meg, míg a később kiválasztott futballistákat csak a potenciáljuk miatt draftolják, de nincsenek velük konkrét terveik. Ettől függetlenül szerintem ki tudtam volna harcolni egy szerződést, ha nem vagyok sérült. Az első héten kifejezetten jól teljesítettem. De aztán partvonalon kívülre kerültem.

- Hogyan élted meg ezt az egész tortúrát?

- Nehéz időszak volt ez számomra, mert úgy éreztem, hogy folyamatosan sérült vagyok. Viszont tudtam, hogy megvan bennem a képesség ahhoz, hogy profi labdarúgó legyek. A Dallas szakmai stábja is nagyon támogató volt annak dacára, hogy végül elküldtek. Megerősítették, hogy látják bennem a potenciált. Így én is elhittem, hogy találok majd magamnak klubot. Persze, csalódás volt, hogy nem kaptam szerződést, de így legalább rendesen be tudtam fejezni főiskolát, ami a szüleimnek nagyon fontos volt. Emellett nagyon izgatottan vártam, hogy Európába menjek és megpróbáljak csapatot találni magamnak.

- Ha lehetőséged lenne rá, egy nap szívesen játszanál azért az MLS-ben?

- Természetesen. Az MLS rengeteget fejlődött az utóbbi időben, sokkal magasabb színvonalú a bajnokság, mint korábban. Emellett egyre népszerűbb. Igyekszem rendszeresen követni az ott zajló eseményeket, még akkor is, ha az időeltolódás miatt nem mindig tudom nézni a meccseket. De mindig megnézem az összefoglalókat és elolvasom a tudósításokat, hiszen sok ismerősöm van a ligában.

- Szerinted miben fejlődött leginkább az MLS az elmúlt években?

- Én az MLS-akadémiák sikerességének örülök leginkább. Elképesztő ütemben termelik a tehetségeket. Gyerekkoromban még "nyugdíjasligának" tartották az MLS-t, de ma már szerintem máshogy gondolják az emberek. Manapság már minden csapatnak vannak ifjú tehetségei. Emellett a legjobb éveikben járó futballistákat szereznek meg a klubok Dél-Amerikából és Európából. A legjobb értékmérő az, ha megnézzük az átigazolási piacot: az MLS rengeteg játékost értékesít a topligákba és egyre nagyobb számban szerez meg onnan minőségi futballistákat.

- Családi kapcsolatod is van a Major League Soccerhez, hiszen öcséd, Tega Ikoba a Portland Timbers játékosa.

- Igen, épp most fejezte be első profi szezonját Portlandben. Még nagyon fiatal, ezért az első és a második csapat között ingázik, de nagyon boldog vagyok, hogy ott van az álmai kapujában. Biztos vagyok benne, hogy gyorsan fejlődik majd és kiváló játékos lesz belőle.

- Jelenleg két magyar is játszik az MLS-ben. Gazdag Dániel Philadelphiában és Sallói Dániel Kansasben. Mi a véleményed róluk?

- Első zalaegerszegi évem során találkoztam Sallóival és játszottam Gazdag ellen. Mindketten nagyon jó futballisták, akiknek kiváló érzéke van ahhoz, hogy veszélyes helyzeteket teremtsenek az ellenfél kapuja előtt. Rendszeresen követem a teljesítményüket az MLS-ben, mert nagyon érdekel, hogy mire mennek az NB1-ből érkező játékosok az MLS-ben. Örülök, hogy mindketten remekelnek és hogy MLS-játékosként a magyar válogatott mezét is magukra húzhatták.

- Miért lehet hasznos egy magyar játékosnak, ha az MLS-ben edződik?

- Általánosságban azt gondolom az intenzitás a kulcs. Az intenzív, pörgős edzések fejlesztik a futballistákat. Minél korábban részesül ebből egy fiatal futballista, annál nagyobb esélye van arra, hogy sikeres profi karrierje legyen. A jelenlegi klubomnál, ZTE-nél jelenleg ez nagyon jól működik.

- Térjünk is rá akkor a Zalaegerszegre. Hogy köt ki egy amerikai srác a magyar bajnokságban?

- A volt barátnőmnek nagy szerepe volt ebben. Ő profi kosárlabdázóként játszik a magyar bajnokságban, korábban pedig a Darmouth College-ben sportolt. Ott találkoztunk a főiskolán. Ő néhány évvel hamarabb végzett és visszatért Magyarországra, én pedig meglátogattam őt a szünetekben. Az egyik ilyen látogatás során egy családi barátnak köszönhetően el tudtam menni egy próbajátékra a ZTE-hez, ahol 2020 nyarán végül szerződést kínáltak. Ez tökéletes lehetőség volt számomra, hiszen úgy kezdhettem el a profi karrieremet, hogy közben a barátnőmhöz is közel lehettem. Voltak lehetőségeim próbajátékra más országokban is de úgy éreztem, Magyarországon fejlődhetek a legjobb ütemben.

- Mennyire voltál képben a magyar labdarúgással kapcsolatban?

- A magyar bajnokságról nem sokat tudtam. Láttam néhány meccset, mielőtt aláírtam. Ez alapján meg tudtam íténi, hogy akadnak igazán minőségi csapatok ebben a bajnokságban és nagyobb hangsúlyt fektetnek a taktikai finomságokra, mint amit az Egyesült Államokban megtapasztaltam.

- Első zalaegerszegi éved még nem volt olyan sikeres, ezt követően Szlovákiában töltöttél két szezont, onnan viszont sokkal érettebb és kiforrottabb játékosként tértél vissza. Milyen tapasztalatokat szereztél a szlovák ligában?

- A szlovák bajnokságban több a fiatal játékos, ebből adódóan a játék intenzitása nagyobb és sokkal fizikálisabb a stílus. Ugyanakkor, a magyar bajnokság technikailag és taktikailag nagyobb minőséget képvisel. Szlovákia azért segített sokat a fejlődésemben, mert az ottani csapatom, a Trencsén még a szlovák átlaghoz képest is sokkal pörgősebb futballt játszott, ez pedig rákényszerített arra, hogy új szintre emeljem a játékomat. Gyorsabban kellett gondolkodnom és reagálnom az adott játékhelyzetekre. Noha soha nem sikerült kivívnom, hogy állandó kezdő legyek, de rengeteget fejlődtem az első magyarországi évemhez képest. Ezért is motivált nagyon, hogy visszatérjek a Zalaegerszeghez és megmutassam, mit tudok.

- Ez sikerült is, hiszen idén az NB1 egyik legjobb gólszerzője vagy. Mit gondolsz, minek köszönheted, hogy ennyire elkaptad a fonalat?

- A szlovákiai kaland mentálisan megerősített. Több nehézséggel is meg kellett küzdenem az ottani időszakban, de ezekkel sikerült megbirkóznom és úgy tértem vissza Magyarországra, hogy teljes bizodalmam van Istenben és saját magamban. Minden meccsen és edzésen igyekszem száz százalékot nyújtani. Hiszem, hogy az általam leküzdött sok nehézségnek meglesz a gyümölcse. Tudom, hogy mindennek oka van.

- Milyen egyéni és csapatszintű céljaid vannak az idei szezonban?

- A csapattal szeretném megnyerni a Magyar Kupát és kivívni az európai kupaszereplés lehetőségét. Emellett szeretnék gólkirály lenni idén az NB1-ben. Ezek nehéz célok, de mindkettőt elérhetőnek tartom, csak keményen és kitartóan kell dolgozni értük.

- A magyar labdarúgás szereplőjeként mit szólsz a magyar válogatott utóbbi időben mutatott remek teljesítményéhez?

- Nagyon örülök neki, majdnem az összes meccsüket láttam, mert rám is mély benyomást tett az, hogy ebben az országban mindenkit érdekel a válogatott és mindenkire nagy hatással vannak a sikereik. Mostanában nagyon jól teljesít a magyar csapat, azt gondolom, hogy joggal lehetnek optimisták a magyar szurkolók a soron következő nagy torna, az Európa-bajnokság selejtezői előtt.

- Magánemberként hogy érzed magad Magyarországon, felfedezted már az országot?

- Igen, jártam már például turistaként Budapesten és megnéztem a Balatont is. A budapesti kirándulást nagyon élveztem. Gyönyörűek az épületek, érződik a történelmi jelentőségük. Egy igazi metropolisz, ahová a világ minden tájáról érkeznek turisták. A Balaton is csodás hely. Gyönyörű a tó és nyáron rengeteg a program. Nyaranta rendszeresen eljártam a a Balatonhoz, amikor volt egy szabad hétvégém.

Instagram.com/eduvieikoba17

- Na és szűkebb otthonod, Zalaegerszeg hogy tetszik?

- Jól érezem magam. Ez egy kisváros, főleg amerikai léptékkel mérve, de ezt már egész jól megszoktam. Vannak jó éttermek, ahová el tudok járni a csapattársakkal. Szóval azért el lehet itt lenni.

- Mivel töltöd a szabadidődet?

- Sokat FaceTime-ozok a családdal. A család számomra nagyon fontos, így rendszeresen szoktam beszélgetni mindenkivel, hogy ki hogy van. Emelett imádok tévézni, sorozatokat nézni. Szerencsére a tévészolgáltatásom lehetővé teszi, hogy amerikai műsorokat is nézzek, így szívesen nézek ottani műsorokat, vagy sportközvetítéseket.

- Nemsokára bőven lesz sportközvetítés a tévében, hiszen kezdődik a világbajnokság. Mire számítasz az amerikai válogatottól?

- Ez a mostani amerikai csapat nagyon fiatal és elképesztően tehetséges. Arra számítok, hogy jól fognak szerepelni. Remélhetőleg, továbbjutnak a csoportból és utána megmutatják az egész világbnak, milyen sokat fejlődött az amerikai labdarúgás az elmúlt évtizedben. Persze egy ilyen tornán több tényezőnek is össze kell állnia a sikerhez, de ha a csapatszellem és a kohézió rendben lesz, akkor azt gondolom, hogy nyugodtan merhetünk nagyot álmodni.

- Kiket tartasz legtöbbre az amerikai válogatottból?

- Nehéz válaszani, mert ahogy mondtam, rengeteg a tehetség. Ha csak hármat mondhatok, akkor Christian Pulisic, Weston McKennie és Brenden Aaronson a kedvenceim. De kicsit részrehajló vagyok, mert én is támadójátékos vagyok. De remek látni ezeket a futballistákat, ahogy a világ topbajnokságaiban remekelnek.

- Álmodsz arról, hogy egy nap magadra húzhasd az amerikai válogatott mezét? Vagy felmenőid hazáját, Nigériát szívesebben képviselnéd?

- Természetesen borzasztóan sokat jelentene számomra, ha egy nap válogatott futballista lehetnék. Hogy melyik ország mezében? Ha előállna egy ilyen döntési helyzet, az borzasztóan nehéz lenne, mert mindkét országhoz kötődő kapcsolatomra nagyon büszke vagyok. Mindkét válogatottat imádtam nézni gyerekként. Persze valahogy csak sikerülne dönteni. De egyelőre nem tudnék erre választ adni.

- Miként összegeznéd eddigi karriered tapasztalatait?

- Hálás vagyok Istennek és az összes embernek, aki hozzásegített engem az eddigi eredményekhez. Sok hullámhegyen és hullámvölgyön kellett keresztülmennem, de a legfontosabb tapasztalat az, hogy a pozitív életszemléletem a legnagyobb erősségem. Izgatottan várom, hogy ez a hozzáállásom milyen sikerekhez segít hozzá ebben a szezonban és a távolabbi jövőben.

Az interjút készítette: 
Kun Tamás, a Jenkifoci blog szerzője