Ma megkezdi szereplését a 2026-os, részben hazai rendezésű világbajnokságon az amerikai labdarúgó-válogatott. Ebből az apropóból összegyűjtöttem néhány szórakoztató, vagy épp megható, vagy csak simán hihetetlen sztorit a csapat néhány meghatározó játékosáról és a szövetségi kapitányról. Ezeket az elmúlt napokban a Jenkifoci Facebook-oldalán tettem közzé, de most egy blogbejegyzés formájában "csokorba" gyűjtöttem őket Nektek.
MAURICIO POCHETTINO ÉS A CITROMOK
Mauricio Pochettino, a VB-rendező Egyesült Államok szövetségi kapitánya egy déligyümölcs nagy rajongója. De nem az íze miatt.
Az argentin tréner mindig tart az irodájában egy nagy rakás citromot. De nem azért, hogy frissen facsart limonádéval kínálja meg vendégeit. Hanem azért, mert hisz abban, hogy a citromok elnyelik a negatív energiát.
Ezt a furcsa hiedelmet Pochettino egy argentin ismerősétől hallotta évekkel ezelőtt. A Sky Sportnak adott interjúban elmondta, szerinte létezik egyfajta egyetemes energia, ami összeköti a természetet és az embereket. Szerinte az emberekben létező rossz energiákat elnyelik a citromok, ezért mindig sokat tart ebből a déligyümölcsből az irodájában.
"A citromot arra használom, hogy megszabaduljak a negatív energiától. A citrom megköti ezeket a negatív energiákat. Olyan mint egy gát, egy szivacs, ami eltávolítja az összes negativitást . Tíznaponta cserélem őket, vagy hamarabb, ha elcsúnyulnak." - mondta a Sky-nak. Majd nemrég a brit Sunnak azt mondta: "Száz százalékig hiszem, van hatásuk a citromoknak. Tényleg hiszem, hogy magukhoz vonzzák a rossz energiát."
Amikor anno a Chelsea kispadján gyengén kezdett, Pochettinót a brit újságírók elkezdték heccelni citromokkal. Az argentin erre teljes komolysággal válaszolt: "Adjatok időt a citromoknak. A Tottenhamnél is másfél-két év után kezdtek működni. Ez nem varázsszer, de hiszek benne."
Az argentin edző még hierarchiát is felállított a citromok között:
"Az irodámban vannak sárga, zöld és másfajta citromok. Spanyolországból, Olaszországból, a világ minden tájáról. Mindig azt gondoltam, hogy a sárga citromok sokkal jobban működnek, mint a zöldek. De igazából bármelyik segíthet." - mondta, majd nevetve hozzátette: „Ha tudnék szerezni egy kék citromot, az még jobb lenne.”
Hogy az amerikai válogatott VB-öltözőjébe is visz-e majd a gyümölcsből az argentin tréner, arról jelenleg még nincsenek információk...
WESTON MCKENNIE ÉS EGY SORSFORDÍTÓ TALÁLKOZÁS
Weston McKennie, az olasz Juventus alapembere hatéves koráig azt sem tudta, hogy létezik olyan sportág, hogy labdarúgás.
Weston James Earl McKennie 1998. augusztus 28-án látta meg a napvilágot a Dallas elővárosának számító Little Elmben. Hogy kemény legény lesz belőle, azt édesapja John és édesanyja Tina már születésekor eldöntötte. Ugyanis második és harmadik keresztnevét James Earl Jones afroamerikai színészlegendáról kapta, aki olyan markáns karaktereknek adott hangot a filmvásznon, mint a Csillagok Háborúja Darth Vadere, vagy épp az Oroszlánkirály Mufasája. Emellett színpadon pedig főszerepeket játszott olyan darabokban, mint az Othello, a Hamlet, vagy éppen a Lear király.
Ennek megfelelően a kis Weston is a csillagok meghódításáról és a saját királyságáról álmodott gyerekkorában, de nem a labdarúgás világában. Ő ugyanis az amerikai futball és a Washington Redskins szerelmese volt. Már kiskorától kezdve ifjúsági csapatokban játszott, hatalmas lelkesedéssel. Egészen 6 éves koráig, amikor Weston katonatiszt édesapja, John McKennie támaszpontot váltott: a virginiai Fort Lee-ből a németországi Ramstein bázisra tette át székhelyét.
"Akkoriban Németországban nem létezett amerikai futball, legalábbis gyerekszinten biztosan nem. Helyette minden a labdarúgásról szólt. Én meg addig azt sem tudtam, hogy létezik egy olyan sport, hogy labdarúgás." - vallotta be McKennie egy interjúban.
Vele ellentétben hét évvel idősebb bátyja néha focizott, így a mozgásra vágyó kis Weston elkísérte egyszer őt egy baráti meccsre. Ekkor szúrta ki őt David Müller, a helyi FC Phönix Otterbach utánpótlás-edzője:
"Két amerikai fiú játszott velünk, az egyik öt-hat éves lehetett és korábban még soha nem látott focilabdát. De amikor nála volt a játékszer, ösztönösen jól bánt vele. Ő volt Weston." - mesélte később Müller, aki a mérkőzés után megkereste Weston édesanyját, hogy a fiút az Otterbach ificsapatához invitálja.
"Az első meccsén nyolc gólt lőtt. Az edzőtársaimmal együtt gyorsan beláttuk, hogy idősebb korosztályba kell irányítanunk őt, hogy versenyhelyzetet teremtsünk számára. Amíg nálunk játszott, egyetlen mérkőzést sem veszítettünk. Szeretném azt hinni, hogy jellemformáló volt számára ez az időszak. Annak idején sokszor mondtam neki, hogy vállaljon felelősséget, hozzon bátor döntéseket a pályán. Ő volt a legjobb játékosunk és elvártam tőle, hogy ennek megfelelően viselkedjen."
Az Otterbach-nál eltöltött időszak tagadhatatlanul fontos volt Weston McKennie életében, hiszen elvetette benne a labdarúgás iránti szerelem magjait. De hogy hazája labdarúgását is ilyen szenvedélyesen szeresse, ahhoz egy másik élmény is kellett. 2006-ban Németországban rendezték a labdarúgó-világbajnokságot. Az amerikai labdarúgó-válogatott Landon Donovan vezetésével közönségtalálkozót tartott Kaiserslauternben, ahova a McKennie-család is ellátogatott. A kis Weston még készíthetett is közös képen Donovannel és a csapatkapitány Carlos Bocanegrával.
Előbbi még a cipőjét is dedikálta neki.
"Megváltoztatta az életemet az a találkozás. Végleg elköteleződtem a labdarúgás felé. Hiszen amerikai futballban nem létezik olyan, hogy nemzeti válogatott, ahol a hazádért küzdhetsz. A labdarúgásban van erre lehetőség, együtt játszhatsz az országod legjobb játékosaival. Nem csak a klubodat vagy a városodat képviselheted, hanem a nemzetedet is. Édesanyámnak a közönségtalálkozó után megmondtam, hogy az az álmom, hogy egy nap én is amerikai válogatott legyek." - fogalmazott McKennie.
TYLER ADAMS, A SZÜLETETT VEZÉR
Tyler Adams, az angol Bournemouth kucsjátékosa már ifjoncként is igazi vezetőként tündökölt.
Amikor Adams tinédzser korában a New York Red Bulls másodosztályban szereplő tartalékegyüttesébe került, sokat látott profik is ámultak a fiatal középpályás hozáállásán. Maruce Edu, korábbi 46-szoros amerikai válogatott játékos, a Glasgow Rangers egykori labdarúgója így emlékezett vissza arra, amikor először találkozott Adams-szel:
"Amikor Philadelphiában felépülőben voltam a sérülésemből, a tartalékok között játszottam és az első ellenfelük a New York Red Bulls második csapata volt. Ott volt a pályán ez a 17 éves gyerek, aki borzasztóan bosszantó ellenfél volt. Fel-alá rohangált a gyepen, egyszerűen mindenütt ott volt. És közben, mint egy kiéhezett kutya, mérgesen morgott minden ellenfélre és még a saját csapattársaira is. Folyamatosan mindenkit provokált. Egyszerűen sosem volt elégedett. Mindenkitől a maximumot várta el. Állandóan kérte a labdát és ha el is vesztette, utána ugyanolyan bátran és határozottan követelte azt. Én meg csak néztem, hogy ki ez a kisgyerek... Tyler technikailag nagyon képzett játékos, de leginkább fejben nő az átlag fölé. A mentalitása és a munkamorálja teszi különlegessé." - mondta Edu a BSI podcastnek nyilatkozva.
Később, amikor Jesse Marsch felvitte őt a New York Red Bulls felnőtt csapatához, a csapat örökös gólrekordere, Bradley Wright-Phillips sem fukarkodott a dicséretekről, amikor fiatal amerikai középpályásról:
"Tylerről már az első benyomásom az volt, hogy ez a srác lenyűgöző. Egyszerűen nem ismer félelmet. Úgy megy bele a párharcokba, hogy szerintem azt hiszi magáról, hogy ő egy kétméteres tank. A pályán senkitől sem ijed meg. Korához képest elképesztően érett játékos."
Adams a New York-i évek után a német testvércsapathoz, az RB Leipzig-hez szerződött, ahol aztán a Red Bull-pápa, Ralf Ragninck is az amerikai srác mentalitásáról áradozott:
"Amikor Tyler a pályán volt, akkor csak nyertünk." - mondta róla akkoriban Ralf Rangnick. "Átlag három pontunk van, amikor ő játéklehetőséget kap. Persze ez nem kizárólag az ő érdeme, inkább annak a stílusnak köszönhető, amit játszani tudunk, amikor ő a pályán van. Ő egy elképesztően meghatározó személyiség a fiatal kora dacára. A csapat rögtön befogadta, mindenféle fenntartás nélkül."
Erről az érettségről aztán Adams a 2022-es világbajnokságon is tanúbizonyságot tett, amikor a politikailag felfokozott hangulatú és továbbjutás szempontjából sorsdöntő Egyesült Államok-Irán csoportmeccs előtt egy iráni újságíró meglehetősen provokatív módon próbálta meg kirobbantani őt a nyugalmából.
Az iráni állami média munkatársa először kioktató hangnemben helyreigazította, miután elmondása szerint rosszul ejtette ki Irán nevét, majd megkérdezték tőle, hogy milyen érzés egy olyan országot képviselni, ahol diszkriminálják a fekete bőrű embereket.
Adams 23 éves korát meghazudtoló érett választ adott:
"Akármerre jár az ember a világban, a megkülönböztetés valamilyen formájával sajnos szinte mindenütt lehet találkozni. Ez nyilvánvalóvá vált számomra, amióta külföldön futballozom. Amerikában történtek előrelépések a diszkrimináció csökkentése érdekében, de még mindig van hova fejlődnünk. Ebben elképesztően fontos szerepe van az oktatásnak és az ismeretek bővítésének. Ahogy például Ön is megtanított engem az imént 'Irán' nevének helyes kiejtésére. Ez egy folyamat és az a legfontosabb, hogy ez a folyamat mindig előremutató legyen és érezhető legyen az előrelépés.
SERGINO DEST, AKI MAJDNEM HOLLAND VÁLOGATOTT LETT
Sergino Dest, az holland PSV jobbhátvédje akár a holland válogatottban is szerepelhetne hamarosan rajtoló VB-n.
Sergino Gianni Dest ugyanis a hollandiai Almere városában született 2000. november 3-án, holland édesanya és az országban szolgálatát töltő amerikai katona édesapa gyermekeként. Egész fiatalkorát Almere városában élte, a település pedig mai napig rendkívül közel áll a szívéhez. Ugyanis itt szeretett bele a labdarúgásba. Rengeteget focizott utcán, vagy helyi "dühöngőkben".
Végül szervezett formában is elkezdett focizni, a helyi Almere City együttesében. 2012-ben került az Ajax akadémiájára.
"Az amszterdamiak 2011-ben próbajátékra hívtak, ahol jól teljesítettem és a végén azt mondták, jövőre csatlakozhatok az akadémiájukhoz. Majdnem kiugrottam a bőrömből, ez minden gyerek álma Hollandiában." - fogalmazott az ESPN-nek adott interjújában.
Az ifi-évek sikeresen teltek a piros-fehérek színeiben, közben pedig amerikai gyökereit is felfedezhette. Édesapjával tizennégy évesen, 2014-ben az Egyesült Államokba utazott, egészen pontosan az apuka szülővárosába, New York City-be. Lenyűgözték őt a Nagy Alma méretei és az amerikai életstílus dinamikája.
Ekkoriban történt, hogy felfigyeltek rá Amerikai Labdarúgó Szövetségnél. Igaz, csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően. Dave van den Bergh, az Ajax korábbi játékosa a 2010-es évek közepén az amerikai utánpótlás-válogatottaknál dolgozott. 2016-ban épp egy fiatal tehetséget szeretett volna korábbi klubja figyelmébe ajánlani, amikor csak úgy mellékesen rákérdezett az amszterdami együttes utánpótlásában dolgozó ismerősénél, hogy nincs-e véletlenül amerikai útlevéllel rendelkező játékos a kötelékükben.
"Mondták nekem, hogy van egy egész ügyes srác az U17-eseknél, akire talán érdemes lenne ránézni." - idézte vissza van den Bergh. Rögtön felvételeket kért Destről, aki saját bevallása szerint azonnal lenyűgözte. Meglátta benne a potenciált és miután megtudta, hogy a holland utánpótlás-válogatottaknál nem igazán veszik számításba, így lecsapott a lehetőségre. 2016-ban meghívták őt az amerikai U17-es válogatottba. Azóta az amerikai színeket képviseli. "Büszke volt a behívóra." - fogalmazott van den Bergh. "Elmondta, hogy úgy érzi, ezzel boldoggá teszi édesapját és egyszerre tiszteleg amerikai származása előtt. Azt mondta, büszkén képviseli az Egyesült Államokkal. Két kézzel ragadta meg a lehetőséget és utána nem is merengett azon, hogy akár holland válogatott is lehetett volna."
"Korábban szerepeltem a holland ificsapatokban, de a fontosabb tornák előtt mindig kikerültem a keretből." - mesélte később Dest. "Így amikor felmerült az amerikai lehetőség, nagyon boldog voltam, mert azt éreztem, ők tényleg számítanak rám és tényleg akarnak engem és bíznak bennem. Az első U17-es összetartás során azonnal éreztették velem, hogy kedvelnek engem, mint embert és játékost is. Az első meccsem szerintem borzalmasan sikerült Costa Rica-ellen, de a találkozó után ennek ellenére csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Mindenki biztatott. Visszanézve talán vicces, de én akkor azon izgultam, mi van ha többet nem hívnak be a keretbe...De pont ezért vagyok hálás az Egyesült Államoknak. Mert a nehéz időkben is kitartottak mellettem és segítettek engem."
A következő években egy U17-es és egy U20-as világbajnokságon is a jenkiket erősítette. Mindkét tornán negyeddöntőig jutott a csapattal, olyan társak oldalán, mint a mostani VB-keretben is helyet kapó Tim Weah (ma: Marseille), vagy Chris Richards (ma: Crystal Palace).
A 2019-20-as szezonban Erik ten Hag vitte őt fel az Ajax felnőtt csapatához. A mélyvízbe dobva őt kezdőbe nevezte a 2019-2020-as szezon első meccsén, a Szuperkupa-döntőn, ahol épp a jelenlegi együttese, a PSV Eindhoven ellen debütált. Noha balhátvédként kapott lehetőséget, nem okozott csalódást: a mezőny egyik legjobbjaként végig pályán volt a 2-0-ra megnyert találkozón. Két szerelése mellett leginkább az offenzív játéka volt meggyőző. Gyors ritmusváltások és merész elfutások jellemezték, tükörszélsőként alkalmazott szárnyvédőként többször is a pálya közepe fele törve okozott veszélyhelyzetet. Ennek köszönhetően volt a mérkőzésen egy kulcspassza és három kapura lövése is, köztük egy kapufa. Rendesen odavágta a világfutball asztalára a névjegyét. Innen pedig nem volt megállás. Noussair Mazraouit Dest teljesen kiszorította a kezdőcsapatból. Az amerikai jobbhátvéd 19 évesen 35 tétmérkőzésen lépett pályára az Ajax felnőtt csapatában az elmúlt szezonban, 2 gólt szerezve és 6 gólpasszt kiosztva. Debütált a Bajnokok Ligájában és később az Európa Ligában is. Bajnoki aranyat nyert. Valamint bemutatkozott az amerikai felnőtt válogatottban is.
Ekkor történt, hogy teljesítményére felfigyel Ronald Koeman holland szövetségi kapitány, aki a narancs-mezesekhez akarta csábítani őt. A FIFA szabályozása szerint Dest kérvényezhetett volna egyszeri "országváltást", mivel csak korosztályos szinten szerepelt tétmeccsen a jenkiknél, a felnőtteknél csak felkészülési mérkőzésen lépett pályára.
Koeman komolyan számolt volna vele az Orenjénál. Olyannyira, hogy szeptember végén négyszemközti találkozóra utazott a fiatal játékoshoz, hogy meggyőzze őt, cserélje narancsszínűre a csillagos-sávos mezt.
"A szövetség elnöke és én is külön leültem vele beszélgetni. Felvázoltam neki a terveimet vele kapcsolatban a holland válogatottnál. Nem ígérek garantált helyet senkinek, de elmondtam neki, hogy látok benne lehetőségeket ebben a csapatban." - fogalmazott Koeman a megbeszélést követően.
Dest végül némi dilemmázás után, 2019 októberének végén jelentette be, hogy nemet mondott a holland invitálásra:
"Amerikát választottam. Az érzéseim alapján döntöttem, de nem volt könnyű meghozni ezt a végső elhatározást. Időre volt szükségem. Végül a lojalitás döntött. Nagyon sokat számított, hogy az Amerikai Labdarúgó Szövetség egészen fiatalon számított rám a különböző korosztályos csapatokban, bíztak bennem és befogadtak. Otthon éreztem magam. Sokat segített a fejlődésemben az, hogy a legnehezebb periódusokban is mellettem álltak. A holland válogatottban a világ legjobb játékosai között futballozhattam volna, ezért megtisztelő, hogy gondoltak rám, de ezt a döntést az érzéseim alapján kellett meghoznom. A döntésemről személyesen tájékoztattam Ronald Koemant. Meg akartam tisztelni őt ezzel, nem akartam, hogy a hírekből tudja meg. Azt mondta nekem, hogy csalódott, de tiszteli a döntésemet, hiszen ez egy életre szóló elhatározás." - fogalmazott Dest.
Hogy jól döntött, azt igazolja, hogy Dest már 38-szoros amerikai felnőtt válogatottnak mondhatja magát és második világbajnokságára készül ez együttessel, amellyel három CONCACAF Nemzetek Ligáját is nyert. Az amerikaiak akkor is kitartottak mellette, amikor pályafutása a Barcelonánál történt ígéretes rajt után vakvágányra került, majd az AC Milannál teljes zátonyra futott. A PSV Eindhovennél aztán új esélyt kapott, ahol ismét "Amerika" nyújtott neki segítő kezet, hiszen a korábbi amerikai válogatott csatár, Earnie Stewart csábította őt a piros-fehérekhez. Velük azóta három bajnoki címet és egy Szuperkupát nyert, ma pedig már azt lehet hallani a "zuhanyhíradóban", hogy a Bayern München is szemet vetett rá.
ANTONEE ROBINSON, A RUBIK-KOCKÁS JEDI
Antonee "Jedi" Robinson, az holland Fulham balhátvédje egy igazi polihisztor. A foci mellett a kátyatrükkök mestere, tud zongorázni és szabadidejében egy magyar találmány az igazi szenvedélye.
Az angliai születésű Robinson egy sérülésekkel tarkított hányattatott szezonon van túl, de tavaszra végre ismét régi lendületében láthattuk tündökölni őt. Sok múlik majd rajta az amerikai válogatott VB-szereplése kapcsán, hiszen csúcsformájában világklasszis szintet tud hozni posztján. Ezt igazolja, hogy a 2024-25-ös szezonban balhátvédként 10 gólpasszt osztott ki a Premier League-ben, ami messze a legjobb mutató volt egy védőjátékostól. Mivel most újra teljesen egészséges, a Star Wars mániája miatt Jedinek becézett futballista a világbajnokságon is megmutathatja, hogy vele van az Erő.
De "Jedi" nem csak a futballban éli ki kreativitását. Például kevesen tudják róla, hogy kiemelkedően tehetséges amatőr zongorista. Anno karácsonyi összejövetel alkalmával a húga szintetizátorán kezdett el játszani. Annyira megtetszett neki a hangszer, hogy hazatérve vett egy saját digitális zongorát, és teljesen önállóan, YouTube videók segítségével tanult meg játszani. Saját elmondása szerint a zongora a nappalija központi helyén áll, és tökéletes eszközként szolgál arra, hogy teljesen kiszakadjon a profi labdarúgás mindennapi stresszéből.
Azonban ez csak az egyik "rejtett tehetsége" Robinsonnak, aki akár több kategóriában is elindulhatna egy "Ki mit tud?" versenyen. Ugyanis bámulatos bűvésztrükkjeivel is rendszeresen elkápráztatja csapattársait. Egyik leghíresebb előadott mutatványa egy összetett történetmesélős kártyatrükk, amely a bűvészvilágban „673 King Street” néven ismert.
Az előadás során Robinson egy összefüggő sztorit mesél el egy kaszinólátogatásról, miközben a pakliból hajszálpontos időzítéssel osztja ki a történetben szereplő kártyakombinációkat és számokat. Robinson egy későbbi The Guardian interjúban elárulta: „Ha egy kártyatrükk megvalósíthatónak tűnik, meg akarom tanulni. Jó móka lenyűgözni másokat.”
De a magyar emberek számára "Jedi" legszívmelengetőbb tehetsége a Rubik-kockázás. Robinson ugyanis Rubik Ernő leghíresebb játékának nagy rajongója.
Erről egy videós interjú során beszélt:
"15 évesen kaptam rá a Rubik-kockázásra. Láttam egy YouTube-videót róla és úgy voltam vele, ez nekem való dolog, úgyhogy utána vettem magamnak egy kockát. Egy kézzel is megtanultam kirakni, úgy olyan másfél-két percig tart. A családom is felfigyelt arra, hogy állandóan a Rubik-kockával játszom és utána folyton hasonló ajándékokat kaptam Karácsonyra, mindenféle rejtvényt és hasonló fejtörő játékokat. Az egyik barátomtól például kaptam egy 5x5-szörös Rubik-kockát, amit kirakni nagyon nehéz feladat, ahhoz öt perc is kelleni szokott." - mondta Robinson, aki az interjú közben a fenti gondolatok megfogalmazásával párhuzamosan 1 perc alatt kirakott egy Rubik-kockát.
CRISTIAN ROLDAN, A "GYEREKSZÍNÉSZ"
Cristian Roldan, az Seattle Sounders középpályása kisgyerekként egy Adidas-reklámban kergette a labdát.
Cristian Roldan salvadori és guatemalai szülők gyermekeként született az Egyesült Államokban, a kaliforniai Artesiában. Gyermekéveit a szintén kaliforniai Pico Riverában töltötte. Ez egy 90 százalékban spanyol ajkú település, úgyhogy a labdarúgás itt dominánsan jelen volt a mindennapokban. Így a kis Cristian és öccse Alex, valamint bátyja, Cesar egész nap rúgták a bőrt. De Roldan család az alsó-középosztályhoz tartozott, így nem tudtak a srácok beiratkozni a drága focisulikba és nem rendelkeztek mindig a legmenőbb cipőkkel és labdákkal.
Cristiannak így minden lehetőséget meg kellett ragadnia, amivel közelebb kerülhet álmához, hogy felnőtt korában profi labdarúgó legyen. Így édesapja ösztönzésére jelentkezett egy Adidas-reklám forgatására, ahol focizni tudó 9-10 éves fiatalokat kerestek. A reklámot készítő producerek már az első castingon kiszúrták Cristiant, mivel korát meghazudtoló módon tudott dekázni és cselezgetni. Végül ki is választották. A kisfilmben műanyag zacskókból készített labdával kellett fociznia Los Angeles utcáin, majd szemetes kosarakba rúgnia azokat, elképzelve azt, hogy a világfutball színpadán tündököl.
A reklámban látott kisfiú álma aztán évekkel később megvalósult, az MLS 2015-ös SuperDraftján bekerült az észak-amerikai bajnokságba, a Seattle Sounders csapatába, ahol azóta is játszik. A Washington állambeli csapattal két MLS-bajnoki címet, egy CONCACAF Bajnokok Ligáját és egy Ligák Kupáját is nyert. Az amerikai válogatottban 2017-ben mutatkozott be, a nemzeti együttessel két CONCACAF Aranykupát is elhódított. Most pedig az egykoron zacskókkal focizó kissrác karrierje második világbajnokságára készül.
MATT FREESE ÉS A HARVARDI DIPLOMA
Matt Freese, az NYCFC hálóőre harvardi diplomával rendelkezik.
Freese egy rendkívüli intellektussal büszkélkedő családból származik. Apai nagyszülei, Ernst és Elisabeth Freese német tudósok voltak, akik a második világháború után vándoroltak ki az Egyesült Államokba, és a Nemzeti Egészségügyi Intézeteknél dolgoztak. Freese édesapja, Andrew Freese idegsebész volt, aki a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) szerzett doktori fokozatot neurobiológiából. Emellett két bátyja is a Harvardon végzett.
Ennek megfelelően Matt is a nagyhírű felsőoktatási intézményt vette célba azt követően, hogy egy rövid időt eltöltött a Philadelphia Union akadémiáján. Labdarúgó-ösztöndíjjal felvételt is nyert a Harvardra, ahol közben egyik bátyja, Jack az intézmény evezős válogatottjának tagja volt.
A Harvard egyébként nem csak a felsőoktatás minőségében számít non plus ultrának, hanem a sport-szakágaik tekintetében is. A labdarúgó-programjuk például 4-szer nyert országos bajnoki címet (1969, 1971, 1986, 1987), 13-szor lettek regionális bajnokok és összesen 16-szor jutottak be az országos bajnoki rájátszásba.
Freese az egyetemen közgazdaságtant tanult és egyes számítástechnikai tárgyakat is felvett, különösen érdekelte az adatelemzés. Ez utóbbit összekötötte másik szenvedélyével, a labdarúgással. Egy hosszú kutatási projektet készített a büntetőrúgásokról: statisztikákat elemzett, rúgói szokásokat vizsgált, azt kutatta, hogyan lehet előre jelezni a lövések irányát. Amikor a 2025-ös Arany-kupán Costa Rica ellen három tizenegyest is kivédett a párbajban, konkrétan azt mondta, hogy a harvardi kutatásból szerzett tudást is használta.
2018-ban másodévesen már kezdő volt az egyetemi labdarúgócsapatban, és 5.38-as meccsenkénti védési átlagával régióelső volt. A Philadelphia Union sportigazgatója egy Harvard–University of Pennsylvania mérkőzésen látta játszani, és annyira meggyőzte, hogy rövid időn belül profi szerződést ajánlottak neki. 2018 decemberében másodévesként elhagyta a Harvardot és aláírt a Unionhoz. A Philly-nél aztán jórészt cserekapus volt az MLS-ben négyszer is a liga legjóbbjának megválasztott kapus, Andre Blake mögött.
De ez lehetőséget teremtett arra, hogy a felesleges energiáit a tanulásra összpontosítsa: levelező szakon befejezte az egyetemet és 2022-ben közgazdász diplomát szerzett.
2023-ban aztán a New York City FC-hez igazolt, ahol rövid idő alatt kiharcolta magának a kezdőkapus pozíciót. 2024-ben Freese-t a New York City FC legértékesebb játékosának (MVP) választották, miután az MLS-ben a harmadik helyen végzett a védések számát, a negyedik helyen pedig a védési százalékot tekintve.
Az amerikai válogatottba ezt követően, 2025 januárjában kapott először meghívót Mauricio Pochettinótól, akinek a bizalmát azóta is élvezi. A 2025-ös Aranykupán már ő volt a jenkik kezdőkapusa, az elsőszámú hálóőrnek járó kesztyűket pedig azóta sem adta ki a kezéből.
Hogy a következő hetekben milyen hatással lesz a teljesítményére a világfutball nagyszínpada és a kiemelt reflektorfény, az még a jövő zenéje. De az biztos, hogy az ellenfelek játékosai számíthatnak rá, hogy ha tizenegyest kapnak, az USA gólvonalán a büntetők harvardi Excel-guruja vár rájuk...
GIO REYNA, AKI A FIATALON ELHUNYT BÁTYJA EMLÉKÉT ŐRZI
Gio Reyna, az amerikai válogatott világbajnoki keretének tagjának, a Mönchengladbach kreatív középpályásának fő motivációja egy szörnyű tragédiából ered.
Gio Reyna nagyapja az Independiente játékosa volt. Apja az amerikai válogatott legendája lett. Édesanyja is magára húzta a nemzeti együttes mezét. A futball tehát Gio Reyna vérében van. Pályafutásának elindítását mégis a bátyjának, a tragikusan fiatalon elhunyt Jacknek köszönheti.
Giovanni 2002-ben született, abban az évben, amikor édesapja, Claudio Reyna csapatkapitányként vezette vb-negyeddöntőbe az amerikai válogatottat, ami a jenkik legjobb eredménye volt az 1930-as vb-elődöntő után. A torna után Reyna bekerült a világbajnokság álomcsapatába.
Claudio akkor már túl volt több mint 80 válogatottságon és olyan klubcsapatokon, mint a Bayer Leverkusen, a Wolfsburg, valamint a Glasgow Rangers. Végül 112-szeres válogatottként akasztotta szögre a cipőt 2008-ban. Közben megjárta még a Sunderland, a Manchester City és a New York Red Bulls csapatát. Szakértők egyöntetű véleménye szerint ő volt minden idők egyik legjobb amerikai középpályása.
Ezzel a teherrel, a Reyna név jelentette súllyal a vállán kellett építenie karrierjét a kis Giovanninak, akinek közben egy sokkal komolyabb nehézséggel, egy igazi családi tragédiával is meg kellett birkóznia. Jacket, 3 évvel idősebb bátyját ugyanis 2010-ben agytumorral diagnosztizálták. Giovanni akor mindössze 7 éves volt.
Jacknél négyes stádiumú glioblastómát találtak, ami nagyon agresszív és ritka betegség, főleg a 60-70 éves férfiakat fenyegeti. Az pedig elképesztően ritka, hogy egy gyermeket támadjon meg ez a kór. A kisfiú szervezete végül nem is tudott ellenállni a ráknak, 2012-ben, 13 évesen hunyt el. A fiúk édesanyja Danielle Reyna így emlékszik vissza a két testvér kapcsolatára:
"Jack imádta azt, hogy Gio ilyen jól focizik. Mindig megengedte neki, hogy vele és az idősebb barátaival játsszon. Mindig beválasztotta őt a csapatába."
Claudio Reyna pedig így jellemezte fiait:
"Gio karrierjét Jack indította el azzal, hogy arra ösztönözte őt, hogy az idősebbekkel focizzon. Gio pedig küzdelemmel akarta legyűrni a korkülönbség jelentette korlátokat. Harcolt. Olyan akart lenni, mint a bátyja. Ő volt a példaképe."
Jack utolsó hónapjai során a két testvér szerepet cserélt. Immáron Gio volt az, aki mindenben segítette kezelésektől legyengült szervezetű bátyját. Jack Reyna végül 2012. július 19-én délután távozott az élők sorából. Családja - édesanya, édesapja és testvére - körében.
"Soha nem leszek jó játékos, Jack nélkül nem leszek rá képes. Ő tanított engem mindenre."
De ebben nem lett igaza. A testvére emléke és szellemisége ugyanis vele maradt és hozzásegítette őt egy európai futballkarrierhez. A Borussia Dortmund és a Borussia Mönchengladbach mezében már 125 Bundesliga-fellépéssel büszkélkedik, most pedig karrierje második világbajnokságára készül, karján a Jacknek emléket állító tetoválással.
HAJI WRIGHT, AKINEK LEGENDÁK VOLTAK A MENTORAI
Haji Wright-nak, a Premier League-be feljutó Coventry City házi gólkirályának útját nem akármilyen mentorok egyengették:
- a Real Madrid-legenda Raúl Gonzalez,
- a dortmundi ikon Nuri Sahin,
- valamint a Chelsea-legenda Frank Lampard.
És akár hiszitek akár nem, még Christian Pulisic-et is részben Wright-nak köszönhetően fedezték fel!
Na de kezdjük az elején: Wright Los Angelesben született, majd a Los Angeles Galaxy akadémiájára került, ahol az egyik legtündökölőbb tehetségként tartották számon. Ebben közrejátszottak remek fizikai adottságai, gyorsasága és gólérzékenysége. Erre az Amerikai Labdarúgó Szövetségnél is felfigyeltek és Wright az amerikai korosztályos válogatottak állandó tagja lett. 2013 és 2015 között 34 mérkőzésen 27-szer volt eredményes az amerikai U17-es válogatottban. Ekkor olyan társak oldalán futballozott, mint Christian Pulisic, Weston McKennie, vagy Tyler Adams. Ők Wrighthoz hasonlóan egytől-egyig mind ott vannak az amerikai jelenlegi VB-keretében. Ebből az négyesfogatból azonban két játékos volt az, akiről nagyon sokat beszéltek a játékosmegfigyelők és az utánpótlásban dolgozó szakemberek a 2010-es évek első felében: az egyikük Christian Pulisic,...a másik pedig Haji Wright volt!
"Akkoriban én és Haji voltunk az a duó, akiktől mindenki sokat várt." - idézte fel nemrég Pulisic egy interjúban. Ez olyannyira igaz volt, hogy a Borussia Dortmund játékosmegfigyelői 2014-ben Wrightot mentek el megnézni azon az utánpótlás-tornán, amelyen végül Pulisic-et fedezték fel maguknak.
"Wright remek volt, de Pulisic fenomenálisan játszott, ezért mellette döntöttünk" - idézte vissza Michael Zorc klubigazgató.
Wright, Pulisic, Adams és de la Torre aztán a 2015-ös világbajnokságon is egymás oldalán szerepeltek. Pulisic ekkor már a Dortmund játékosa volt, de Wright ekkor még nem hagyta el Amerikát. A felnőtt futballban való tapasztalatszerzés érdekében az amerikai másodosztályú New York Cosmos-hoz igazolt, ahol másodosztályú (NASL) bajnok lett, többek közt a karrierje utolsó szezonját töltő Raúl Gonzalez csapattársaként.
"Nagyon hasznos volt számomra, hogy együtt edzhettem és játszhattam Raúllal. Rengeteget tanultam tőle az edzéseken. Mindig szívesen beszélgetett velem és sokszor adott tanácsokat. Hogyan lőjem meg a labdát, hogyan helyezkedjek, meg hasonlók. Nem sokaknak adatik meg, hogy ilyen kaliberű futballistával dolgozzanak együtt. Nagyon szerencsés vagyok" - idézte fel később Wright.
A begyűjtött tudást egy évre rá már Európában hasznosíthatta, amikor Raúl korábbi együttese, a Schalke 04 szerződtette őt. Méghozzá egy másik amerikai tehetséggel, Weston McKennie-vel eyütt.
Németországban parádésan indult Wright karrierje, a Schalke U19-es csapatában két gólt lőtt a debütálásán. És később sem lassított: első teljes szezonjában 24 mérkőzésen 11 gólt lőtt és 11 gólpasszt osztott ki. McKennie és ő vezéralakjai voltak annak az együttesnek. McKennie a következő szezont
McKennie 2017-18-as szezont már a felnőtt csapatnál töltötte, Wrightotnak a felnőtt debütálásra 2018 novemberéig kellett várnia, 20 évesen mutatkozott be a Bundesligában. Az első élvonalbeli góljára csak egy hónapot kellett várni: a Leverkusen otthonában köszönt be, méghozzá éppen honfitársa, jelenlegi válogatottbeli csapattársa, Weston McKennie gólpassza után. Ennek ellenére ezt követően visszaküldték a tartékokhoz, mondván az jobban szolgálja fejlődését. A "tarcsiban" aztán 22 találkozón 14-szer volt eredményes és 5 gólpasszt adott az ötödosztályú Oberliga-bajnokságban.
Mivel úgy látta, hogy a Bundesligában szereplő felnőtt csapatba nehéz lenne betörnie, ezért úgy döntött a holland élvonalban szereplő VVV-Venlo együtteséhez igazol. Ez elméletben jó döntésnek tűnt, hiszen a holland bajnokság a csatárok paradicsoma szokott lenni a bátor támadófutball és a visszafogottabb védekezés miatt. De Wright csapatára a bátor támadófutball nem, csak a szellős védekezés volt igaz. A Venlo a 2019-20-as Eredivisie szezont a legkevesebb szerzett góllal zárta, közben pedig olyan arcpirító eredmények csúsztak be, mint az Ajatól elszenvedett 13-0-s kiütés, ami a liga történetének legnagyobb különbségű veresége lett. Wright saját maga is beállított egy negatív egyéni rekordot: 22 mérkőzésen egyszer sem talált be a hálóba.
Ezek után érthető módon elváltak az útjaik a Venloval. Wright ismét visszalépett egyet, ezúttal a dán bajnokságban próbálta megtalálni régi önmagát: a SønderjyskE csapatában pedig ez sikerült is. Első 8 meccsén 6 gólt szerzett, 2020 októberében meg is választották a hónap játékosának. A szezont végül 11 góllal zárta, de csapatát megcsapta a kiesés szele.
Wright ezért úgy döntött ismét továbbáll, ezúttal Törökországba. Ez pedig telitalálatnak bizonyult számára. A 2021-22-es szezonban 32 mérkőzésen 14 gólt lőtt és 2 gólpasszt adott a török Süper Ligben, ami parádés eredmény volt. Wright később elmondta, ezt a fantasztikus formát edzőjének, Nuri Sahinnak köszönheti. A Dortmund egykori közönségkedvenc játékosa meglátta benne a lehetőségeket és teljesen rá épített fel az Antalayaspor játékát.
"Sahin edző pontosan látja, mik az én erényeim és folyamatosan olyan helyzeteket teremt, amelyekben hozzá tudom segíteni a csapatomat újabb és újabb gólok megszerzéséhez. Emellett sokat tanított nekem arról, hogyan legyek jó csatár. Nagyon tájékozott szakember, aki korábban magas szinten játszott és nagyon jól adja át a tudását. Sokat fejlődött az ő irányításával a kombinációs készségem és a pozíciós játékban is sokkal jobb vagyok."
Wright remek törökországi teljesítménye nem maradt jutalom nélkül: 2022 nyarán debütálhatott az amerikai válogatottban Marokkó ellen, méghozzá rögtön góllal. Télen aztán tagja lett a katari világbajnoki keretnek is, amit a Hollandia elleni nyolcaddöntőben (1-3) góllal hálált meg.
Törökországban közben ismét remek évet zárt, ezúttal 15-ször zörgette meg az ellenfelek hálóját. Ezt követően jelentkezett be érte a Coventry City, ahol igazi otthonra talált. Már 124 tétmérkőzésen viselte a klub mezét, 49 gólt szerezve és 11 gólpasszt kiosztva. A Coventry-nél nem kisebb legenda, mint az egykori Chelsea-ikon, Frank Lampard az edzője, aki óriási szerepet játszott abban, hogy az amerikai csatár gond nélkül felvette az angol Championship ritmusát:
"Hatalmas inspirációt jelent számomra, amikor Lampard átvette a Coventry kispadját. Nagy bizalmat mutatott felém, rengeteget segített az edzéseken és a mérkőzéseken is abban, hogy a legjobb formámat hozzam. Ő egy szenzációs játékos volt, emellett egy nagyszerű ember, akivel jó együtt dolgozni. Nagyon barátságos, így bármikor könnyen beszélhetek vele, ha kérdésem van. Eddigi edzőim közül ő hozta ki belőlem a legtöbbet.”
A nemrég véget ért szezonban Wright 17 góllal járult hozzá a Premier League-be jutáshoz és bekerült a Championship álomcsapatába is.
A hamarosan kezdődő világbajnokságon olyan nívós riválisokat próbálhat majd megelőzni a csapatba kerülésért, mint Folarin Balogun (Monaco) vagy Ricardo Pepi (PSV). De akit Raúl Gonzalez és Nuri Sahin és Frank Lampard is oktatott, annak mindez gyerekjáték, nemde?
TIM REAM, AKIÉRT GUARDIOLA IDŐGÉPBE ÜLT VOLNA
Tim Ream az amerikai válogatott világbajnoki keretének csapatkapitánya, az MLS-ben szereplő Charlotte FC játékosa egyszer annyira lenyűgözte Pep Guardiolát, hogy a katalán edző legszívesebben időgépbe ült volna, hogy 10 évvel korábban leigazolja őt.
Tim Ream igazi későn érő típus. Míg a legtöbb futballista 27-29 éves kora között van a csúcson és 34-35 évesen már a levezetésen gondolkoznak, Ream 30 felett virágzott ki és lett belőle a világ legerősebb bajnokágában, Premier Leauge-ben meghatározó középhátvéd.
Ream a Premier League-karrierjének 86,6%-át 30 éves kora után játszotta le, a londoni Fulham mezében. Egy még durvább számadat: 35 éves korában több Premier League-meccset játszott egy szezonban (33), mint amennyit 30 éves koráig összesen (13).
Szakírók szerint épp ebben a 33 meccses szezonban futotta pályafutása legjobb idényét. Erre erősít rá az az az anekdota, melyek valóságtartalmát maga Ream is megerősítette az újságróknak. 2022 novemberében a Fulham a Manchester City ellen játszott az Etihad Stadionban. A Fulham majdnem pontot szerzett a manchesteri kékek ellen és Ream remekül játszott. Többek között sokáig jól semlegesítette Erling Haalandot. A meccs után Guardiola odament hozzá, és egy óriási bókot mondott neki: "Ha 24 éves lennél 34 helyett, nálam játszanál." - mondta a katalán tréner. Erre Ream nevetve így válaszolt: "Kár, hogy nem 34 vagyok, hanem 35."
Nem sokkal ezután Ream a katari világbajnokságon is a jenkik egyik legjobbjaként tündökölt, majd a VB után a Premier League-ben is folytatta remeklését. A 35 éves amerikai a harmadik legtöbb megelőző szerelést mutatta be az egész bajnokságban. Guardiola 2023 márciusában egy podcastben ismét kitért az amerikai hátvéd teljesítméynére: "Tim Reamnek hihetetlen szezonja van. Egészen elképesztő. 35 éves és ilyen szenvedéllyel futballozik. Amikor 35 éves vagy, általában a visszavonuláson gondolkodsz, vagy már a Maldív-szigeteken sütteted a hasad. Nagyon jó látni, hogy ő nem így tesz. Helyette parádés színvonalon játszik. Ő egy olyan futballista, akit csodálok, nagyon szeretem a játékát. Remek éve van."
A rákövetkező szezonban némileg visszaestek Ream játékpercei a londoni együttesben, ekkor sokan azt hitték, már tényleg a visszavonuláson töri a fejét, de hát nem ilyen fából faragták "Ream-papát". ő kijelentette, hogy határozott célja, hogy 38 évesen ott legyen a hazai rendezésű 2026-os világbajnokságon. Ennek érdekében az MLS-ben szereplő Charlotte FC-hez igazolt, ahol állandó kezdőként gyűjtötte a VB-szerepléshez szükséges játékperceket.
Most nem elég, hogy ott lesz a tornán, hanem csapatkapitányként és bölcs veteránként vezetheti az nála 10-15 évvel fiatalabb amerikai tehetségekből álló válogatott keretet. Ő lesz minden idők legidősebb amerikai VB-résztvevő játékosa. Hogy is mondják? "Age is just a number!
CHRISTIAN PULISIC, A SAKKMESTER
Christian Pulisic, az AC Milan sztárja szabadidejében rengeteget sakkozik.
A játékintelligenciájáról és sebességéről ismert szélső nem csak a fociban tudja kamatoztatni szellemi kapacitását, hanem a sakktábla előtt is. Christian Pulisic-et nagyapja, Mate Pulišić (aki a volt Jugoszláviából vándorolt ki az USA-ba) tanította meg sakkozni gyerekkorában. Ez olyan fontos emlék volt a számára, hogy nagypapája halála után egy sakkbábút és mellé a „Mate” feliratot is magára tetováltatta.
Pulisic a COVID alatti lezárások során rengeteg időt töltött otthon, ekkor tért vissza a (virtuális) sakktábla elé. Rengeteg sakk-mérkőzést játszott az online felületeken.
"Régebben én is rengeteget játszottam konzolos játékokkal. És bevallom, néha még ma is leülök játszani fél órára. De már nem rajongok érte. Egyszerűen nem látom hasznát. Szerintem a mai fiatal labdarúgók túlságosan is sok időt töltenek a konzolok előtt ülve. A koronavírus alatt én egyszerűen besokalltam az ilyen játékoktól. Helyette újra rákaptam a sakkra. A sakk nagyon sokat segített, hogy frissen tartsam ez elmémet. Ez kulcsfontosságú volt, mert a karantén időszak nagyon megviselt mentálisan. Szóval teljesen ráfüggtem az online sakkra. Úgy érzem, ez sokkal értelmesebb hobbi. Rendkívüli módon fejleszti az ember probléma-megoldási készségét."
Amikor a Chelsea játékosa volt, N'Golo Kantéval vívott hatalmas csatákat a fekete-fehér négyzetekkel tarkított tábla előtt .
2023-ban a Puma összehozta Pulisic-et és az ötszörös világbajnok sakkozó Magnus Carlsent egy közös reklámkampányban. A promóciós célú videóban futball és a sakk közötti hasonlóságokról beszéltek.
Pulisic kedvenc könyveként is egy sakkal kapcsolatos alkotást nevezett meg, a korábbi ifjúsági amerikai sakkbajnok Joshua Waitzkin önéletrajzát, aki később a sakkról áttért a harcművészetekre. "Ez a könyv ébresztett rá, hogy életben mindig van új nézőpont, mindig van mit tanulni." - mondta a műről.
Pulisic-nek a következő hetekben azonban nem a sakktáblán, hanem a futballpályán alakítja majd a "Vezér" szerepét, hiszen ő az amerikai labdarúgó-válogatott első számú sztárja a hazai rendezésű labdarúgó-világbajnokságon. Remélhetőleg a stratégiai gondolkodását a pályán is tudja majd kamatoztatni és mattot ad majd az ellenfelek védőinek.
SEBASTIAN BERHALTER, AKI RÁCÁFOLT AZ ÉDESAPJÁRA
Az amerikai VB-kerettag Sebastian Berhalternek, az MLS-ben szereplő Vancouver Whitecaps játékosának a saját apja, a korábbi szövetségi kapitány Gregg Berhalter mondta azt, hogy nincs meg benne a minőség a válogatott behívóhoz. Most mégis ott lesz a VB-n!
Az apa-fia kapcsolat nem egyedülálló az amerikai válogatott történetében, korábban Michael Bradley gyűjtött össze 151 válogatottságot úgy, hogy közben egy ideig édesapja, Bob Bradley volt a szövetségi kapitány. Ugyanakkor Michael Bradley kapcsán a nepotizmust emlegetni badarság lenne, hiszen az amerikai válogatott történetének egyik legkiválóbb középpályásáról beszélünk, aki a német, az angol és az olasz élvonalban is bizonyította képességeit. Bradley-t emellett először Bruce Arena hívta meg a válogatottba, később pedig Jürgen Klinsmannál lett csapatkapitány.
Ahogy Sebastian Berhalter kapcsán is csak az állhat elő a protekcionizmus vádjával, aki csak felületesen szemléli a válogatott körül zajló eseményeket. A Vancouver Whitecaps középpályásának ugyanis esélye sem volt a válogatott behívóra, amikor az apja, Gregg Berhalter volt a szövetségi kapitány.
Na de kezdjük az elején. Sebastian Berhalter futballista-szülők gyermeke. Apja, Gregg Berhalter korábbi 44-szeres válogatott, VB-negyeddöntős középhátvéd. Édesanyja pedig Roz Berhalter, négyszeres országos egyetemi bajnok labdarúgó.
Sebastian Londonban született, amikor édesapja a Crystal Palace játékosa volt. Focizni szervezett keretek között 11 évesen kezdett el a svéd Hammarby-nél, amikor édesapja Svédországban edzősködött. Később - apja pályafutását követve - csatlakozott a Columbus Crew akadémiájához. Gregg Berhalter 2018-ban állt fel az ohiói együttes kispadjáról és átvette az amerikai válogatott irányítását. Sebastian két évre rá, 2020-ban kapott profi szerződést az együttesről. A Crew-nál azonban kevés játéklehetőséget kapott, a sárga-feketék elpasszolták egy szezonra kölcsönbe az Austinhoz. Ott már több játékidő jutott neki, ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy felhívja magára a Vancouver Whitecaps vezetőinek figyelmét.
A Caps-nél aztán egy csapásra megváltozott minden, Vanni Sartininél rendszeres játéklehetőséget kapott box-to-box középpályásként - igaz, legtöbbször csak csere volt. Már a második teljes szezonján volt túl a kanadai együttesnél, amikor egy januári válogatott edzőtábor előtt megkérdezte szövetségi kapitány édesapját, hogy szerinte közeljövőben van-e esélye a válogatott behívóra.
Gregg Berhalter nehéz szívvel, de őszintén válaszolt a fia kérdésére és elmondta, nem látja benne azt a kvalitást, ami elég lehet ahhoz, hogy viselje az amerikai válogatott mezét.
"Volt egy brutálisan őszinte beszélgetésünk" - idézte fel az idősebb Berhalter az Athletic-nek. "El kellett mondanom neki a pártatlan szakmai véleményemet, ami nem volt könnyű mert nagyon szeretem őt."
Sebastian azonban remekül reagált a szigorú atyai véleményre. Nem letörte őt mindez, hanem motiválóan hatott rá. Mindent meg akart tenni azért, hogy ne csak behívót kapjon az amerikai válogatottba, hanem ott legyen a 2026-os hazai rendezésű világbajnokságon.
2024-ben már rendszeres kezdő volt, majd 2025-ben Jesper Sörensen edző érkezésével igazi vezérré lépett elő a Whitecaps-nél: középső középpályásként 47 meccsen 8 gólt szerzett és 13 gólpasszt osztott ki, így főszerepe volt abban, hogy a Caps MLS Nagydöntőig és CONCACAF Bajnokok Kupája-döntőig jutott, közben pedig a kanadai bajnoki serleget, a Voyageurs-kupát is elhódította. Bekerült az MLS All Star-csapatába és a 2025-ös szezon válogatottjába is.
Egyre jobban kidomborodtak az erősségei: a minőségi pontrúgások, a pontos hosszú passzok, a hihetetlen munkabírás. Tanítani való volt, ahogyan visszalépett a labdákért és aztán a játékot jól olvasva megindította csapata támadásait.
Mindezek után nem meglepő, hogy közben megérkezett a várva-várt válogatott behívó is. De már nem az édesapjától, hiszen Gregg Berhaltert 2024-ben menesztették az amerikai kispadról a balul sikerült Copa América után. Apja helyett az őt váltó Mauricio Pochettino hívta be Sebastiant a nemzeti csapatba, méghozzá a 2025 nyarán rendezett Aranykupát megelőzően. Az ezüstéremmel záruló tornán egy kivétellel az összes mérkőzést végigjátszotta. Pochettino pedig le volt nyűgözve attól amit látott: "Sebastian egy vadállat. Mindig a legjobbját nyújtja, mindig 200 százalékon pörög. Ő egy olyan tipusú játékos, aki csak edzeni és edzeni akar. Folyamatosan fejlődni. Néha már-már vissza kell fogni őt." - mondta róla nemrég az argentin tréner.
Amikor Sebastian megtudta, hogy ott lesz az amerikaiak világbajnoki keretében, legelőször az édesapját hívta fel telefonon. "Apám nagyon büszke volt. Ő nem egy túlontúl érzelmes ember, de éreztem a hangján, hogy nagyon büszke rám."
Gregg Berhalter pedig így nyilatkozott: "A család egyszerűen repes a boldogságtól. Hihetetlen látni, hogy a kemény munka meghozta gyümölcsét. 2022-ben Sebastian szurkolóként volt ott a vébén és nézte a meccseket. Három és fél évvel később már a keret tagja..."
Gregg Berhalter játékosként kettő, edzőként egy világbajnokságon vett részt. 2002-ben játékosként negyeddöntőt játszott, 2006-ban viszont kiesett a csoportkörben. 2022-ben szövetségi kapitányként nyolcaddöntőnek örülhetett. Hogy most fia szimpla szurkolójaként "mire viszi", az kiderül heteken belül.
ALEX FREEMAN, AZ NFL-LEGENDA FIA
Alex Freeman, a Villarreal fiatal hátvédje egy NFL-legenda fia, aki gyerekként szinte "fellázadt" a családi hagyomány ellen, amikor az amerikai futball helyett a labdarúgást választotta.
Alex édesapja Antonio Freeman, az NFL-ben szereplő Green Bay Packers egykori sztárelkapója, Super Bowl-győztes játékos, a wisconsini csapat egyik legendája.
Antonio természetesen arról álmodott, hogy a fia egyszer majd az ő nyomdokaiba lép, és ő taníthatja meg neki az amerikai futball minden fortélyát.
"Minden volt sportoló apának az az álma, hogy a saját keze alatt nevelhesse a fiát, megtaníthassa neki a saját szakmájának minden csínját-bínját" – idézte fel Antonio Freeman a The Athleticnak adott interjúban.
A Floridában nevelkedő Alex azonban már egészen kicsi korában más utat választott. Míg a legtöbb kis barátja tojáslabdával a kezében nőtt fel, ő minden lehetőséget megragadott, hogy rúghassa a lasztit. Mellette más sportokat is kipróbált, így a kosárlabdát és a teniszt is, de a labdarúgás lett az igazi szerelme.
Később bevallotta, hogy sokáig tartott attól, mit szól majd az édesapja a döntéséhez. "Alex sokáig félt elmondani az édesapjának, hogy labdarúgó szeretne lenni, nem akarta összetörni az apja álmait" - mesélte később Freeman édesanyja. Végül azonban Antonio nemcsak elfogadta fia választását, hanem az egyik legnagyobb támogatójává vált.
"Apa rengeteg meccsemen ott van a lelátókon. Nagy öröm számomra, hogy tudom, támogat engem, és egyre jobban megszereti ezt a sportot. Ő nem a labdarúgással nőtt fel, de egyre többet tanul róla. Sokat jelent nekem, hogy egyre jobban érdekli őt a 'soccer'. Boldoggá tesz, hogy részese akar lenni az utamnak és a sikereimnek," - mondta Alex Freeman.
Anotnio Freeman futballszakmai tanácsokat tehét nem tudott adni neki, de a profi sportoló mentalitásáról, a versenyhelyzetek kezeléséről és a győztes szemléletről annál többet tanított neki.
"Az apámmal folytatott beszélgetések nem a taktikai vagy technikai dolgokról szólnak. Inkább arról, hogy milyen állapotban vagyok mentálisan, mennyire hiszek magamban és hogyan állok önbizalom terén. Mindig bíztat engem, hogy okkal jutottam el odáig a karrieremben, ameddig eljutottam. Emellett hasznos tanácsokat ad az étkezést és az életvitelt illetően is." - fogalmazott Alex.
Alex útja ráadásul nem volt akadályoktól mentes. Fiatal korában az Inter Miami akadémiája nem tartott igényt rá, ami sok tehetséget megtört volna. Ő azonban nem adta fel. Felvételt nyert a Miami állami riválisa, az Orlando City akadémiájára, ahol szép lassan bebizonyította, hogy az Inter anno rossz döntést hozott. 2025-ben robbant be az MLS-be, villámgyorsaságával, fizikális adottságaival és támadó szellemű széljátékával hamar az amerikai labdarúgás egyik legnagyobb ígéretévé vált. Bemutatkozott az amerikai válogatottban is, az Uruguay elleni 5-1-es győzelem során első góljait is megszerezte a nemzeti csapatban.
A 2025-ös szezon végén elnyerte az MLS Legjobb Fiatal Játékosa-díjat, majd Európa is felfigyelt rá. A spanyol Villarreal szerződtette.
Alex többször hangsúlyozta, hogy bár rendkívül büszke édesapja NFL-karrierjére, de nem szeretne örökké "Antonio Freeman fiaként" szerepelni. Saját történetet akar írni. Egy interjúban azt mondta, hogy miközben apja eljutott a Super Bowl-csúcsig, ő arról álmodik, hogy egyszer világbajnokságon vezesse sikerre az Egyesült Államok válogatottját. Most, mindössze 21 évesen megadatik számára ez a lehetőség.
TIM WEAH, AKIT NEM A LEGENDÁS APJA TANÍTOTT FUTBALLOZNI
Tim Weah, a Marseille szélsője nem világhírű apjától, az aranylabdás George Weah-tól, hanem édesanyjától tanulta meg a labdarúgás alapjait.
Tim Weah 2000 februárjában született Brooklynban az Aranylabdás klasszis libériai támadó, George Weah és jamaicai származású felesége harmadik gyermekeként. Tim New Yorkban cseperedett fel, kis időt pedig Floridában is eltöltött.
"A nevem mindig nagy súlyt hordozott. De nem csak azért, mert édesapám híres focista volt. A Weah család a Kru törzsből származik, ami egy harcos nép Libériában, amely a rabszolgaság ellen küzdött. Vagyis a családom gyökerei a kitartásból és küzdelemből táplálkoznak. Édesapám is ezeket az értékeket testesítette meg a futballpályán, amikor az AC Milanban és a Paris Saint-Germainben tündökölt." - mesélte Tim az Amerikai Labdarúgó Szövetség honlapjának.
Gyerekkorában mégsem világhírű édesapja, hanem az édesanyja, Clar Weah volt az, aki fociedzéseket tartott neki és próbálta fejleszteni a labdaérzékét.
"Timből soha nem lett volna ilyen remek játékos, ha én edzettem volna gyerekkorában." - mondta George Weah a Rising című dokumentumfilm-sorozatban. "Én túl szigorú lettem volna vele és talán el is vettem volna a kedvét a játéktól."
Floridában Tim édesanyja vezette azt a gyerekcsapatot, amelyben játszott, vagyis szó szerint az anyukája volt az első edzője. "Óriási hatással volt arra, ahol ma tartok. Ő tanított meg az alapokra. Ő hajtott előre" - mondta Tim. A kis Weah első komoly utánpótlásedzője, Paul McGlynn évekkel később azt mesélte: "Az édesanyja minden edzésre elvitte, nem emlékszem egyetlen gyakorlásra sem, amit kihagyott volna."
De azért az apai hatás sem maradt el: 2010-ben elkísérte édesapját a Dél-Afrikában rendezett világbajnokságra, ahol több meccset is együtt néztek a lelátókon.
"Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy egy nap a pályán is át akarom élni a világbajnokság jelentette élményt. Olyannyira, hogy kitűztem magam elé egy célt: legközelebb akkor jövök el egy felnőtt világbajnokságra, ha játékosként veszek részt rajta." - mesélte a Washington Postnak adott interjúban.
12 évesen csatlakozott a New York Red Bulls akadémiájához, ahol két évet töltött el, többek közt a jelenlegi amerikai válogatott csapattársa, Tyler Adams (Bourenmouth) oldalán. 2014-ben, 13 évesen próbajátékra hívta a francia Touluse. Egy ifjúsági tornán szerették volna megnézni őt, de ott épp a Paris Saint-Germain ellen játszottak. A PSG-nek meg annyira megtetszett a fiatal támadó játéka, hogy elorozták az ifjú tehetséget a Touluse orra elől. Valószínűleg az sem ártott, hogy a Weah vezetéknév igencsak jól csengett a PSG berkein belül. Tim édesapja anno francia bajnok lett a fővárosi együttessel és több mint 50 gólt szerzett a színeiben.
A tinédzser Weah végül összesen 6 tétmeccset játszott a PSG felnőtt csapatában, olyan szupersztárok mellett, mint Neymar, Mbappe, vagy Cavani és Di María. Ezt követően kölcsönben megfordult a skót Celtic-ben, majd átigazolt a Lille együttesébe. Ott egy súlyos sérülés miatt rögtön egy csonka szezonnal kezdett, de a visszatérés nem mindennapi volt a 2020-21-es szezonban már alapemberként ünnepelhetett francia bajnoki címet, épp a róla lemondó PSG-t megelőzve.
Közben az amerikai nemzeti csapatban is egyre fontosabb játékossá vált, a 2022-es világbajnokságon ő szerezte a jenkik első gólját a tornán, a Wales ellen 1-1-el záruló mérkőzésen.
2023-ban édesapja pályaívét követve Franciaországból Olaszországba igazolt és a Juventus játékos lett. Olaszországban két mérsékelten sikeres szezont töltött, jobbhátvédtől balhátvédik, jobbszélső támadótól balszélső támadóig mindenféle poszton játszott a torinói együttesben, 7 gólt szerezve és 7 gólpasszt kiosztva.
2025 nyarán szintén édesapja karrierútját "másolva" visszatért Franciaországba, méghozzá épp George Weah legutolsó európai csapatába, a Marseille-be, ahol első évében 41 találkozón 3 gól és 4 gólpassz volt a mérlege - legtöbb meccsén jobbhátvédként játszva.
Most pedig karrierje második világbajnokságára készül. Mindez nem jöhetett volna létre a szülők nélkül: George Weah az álmot és az inspirációt, Clar Weah pedig az első edzéseket és a kitartó háttérmunkát adta hozzá.
.
