Négy éve felejthetetlen pillanatokkal ajándékozott meg minket az amerikai válogatott...

De a sokkal többre hivatott csapatot megállították:

Most eljött a visszavágás pillanata! Négy esztendő, egy szövetségi kapitány-váltás, két éves selejtezősorozat után ismét a világbajnokság nagyszínpadára lép az amerikai válogatott! Már-már görög drámákat idéző fordulat, hogy azzal az ellenféllel folytatják ma éjféltől a küzdelmet, amely ellen legutóbb abbahagyták: ismét Ghána legjobbjai lesznek a másik térfélen!

Akkor 1-1-es rendes játékidő után Asamoah Gyan góljával az afrikaiak mentek tovább. Ennek ellenére Tim Howard tagadja, hogy a US Teamet a bosszúvágy vezérelné:

"Nem a bosszúvágy hajt minket Ghánával kapcsolatban. Nem érdekel minket, hogy 2010-ben ellenük estünk ki a nyolcaddöntőben. Az már kőkori sztori. Az a világbajnokság négy éve volt, ez már egy teljesen másik csapat. Más játékosokkal, más stílussal, más hozzáállással."

Dicséretes higgadtság, amire nagy szükség lesz ma este. Ugyanakkor az ellenfél tábora érthetően nem akarja elfeledni a legutóbbi összecsapast. Mi több, André Ayew szerint igenis az a kiindulópont:

"Ha teljesen egészségesek vagyunk és 100 százalékig koncentrálunk, akkor teljességgel kizárt, hogy nem verjük meg az amerikaiakat. Kétszer már megvertük őket. És ahogy azt Ghánában szokták mondani: nincsen kettő három nélkül." - fogalmazott a Marseille támadója.

A két nyilatkozat közötti kontraszt jól jellemzi a két csapat közötti mentalitásbeli különbségeket. A ghánaiak magabiztosak, lazák és energikusak. Az amerikaiak viszont megfontoltak, egységesek, tervszerűek. Ebből a szempontból különösen érdekes lesz a két nemzet játékosainak összecsapása.

Az összecsapás, mely a továbbjutás szempontjából döntő fontosságú lehet. A G-jelű csoportot ugyanis nem véletlenül nevezik halálcsoportnak. Itt foglal helyet még Németország és Portugália is. Noha ellenük is a győzelem szándékával kell pályára lépni, a diadalra a legnagyobb esély Ghána ellen van. Ezért ezt a meccset mindenképp be kell húzni, ha merész terveket szövöget az amerikai válogatott. Nem véletlenül mondta nemrég Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány:

"Úgy tekintek a Ghána elleni összecsapásra, mint egy egyenes kieséses meccsre."

Klinsmann természetesen nem fog pályára lépni, mégis főszereplő lehet ezen az estén. Most dől el ugyanis, hogy mit adott az amerikai labdarúgásnak a Klinsmann-kísérlet. A német tréner tagadhatatlanul más szemléletet hozott a jenki focivilágba, mint amit elődjei képviseltek. Sokszor hozott váratlan döntéseket, olykor sokkolta az ország közvéleményét (lásd: Donovan-affér). Mégis mindezt olyan magabiztossággal tette, hogy az ember olykor úgy érezte, Klinsmann tud valamit erről a csapatról, amit senki más nem tud.

És az elmúlt három évben valóban voltak olyan eredmények, amik azt sejtetik, hogy az amerikai labdarúgás igenis elérhet abba a magasságba, amit az ország által kínált potenciál feltételez: a jenkik idegenben verték meg Mexikót, Olaszországot és Boszniát. Hazai pályán legyőzték Németországot, Törökországot, Nigériát. Ezek közül az eredmények közül nem egy történelmi, korábban soha nem látott siker volt. Dempsey-ék közben bezsebeltek egy CONCACAF Aranykupát és megvalósítottak egy 12 meccses győzelmi szériát. Klinsmann elérte, hogy az amerikai válogatott ma vitán felül a CONCACAF-térség legjobb csapata. Az ősi rivális Mexikó a német tréner regnálása alatt még soha nem verte meg a jenkiket.

Mégis, az emberben valahol mélyen ott van a kétség. Klinsmann ugyanis teljesen kiszámítatatlan. Donovan kihagyása a keretből sok szempontból nem volt racionális döntés. Aztán ott van a taktika kérdése: a német szakember a vb előtti felkészülési meccseken egy teljesen új felálláshoz akarta szoktatni a csapatot, mely nem valósult meg teljes sikerrel. Mégis, az utolsó találkozón, Nigéria ellen összeállni látszott a kép. Lehet, hogy Klinsmann kiszámíthatatlansága szándékos? A látszólagos kaotikus döntések mögött németes logika húzódik meg? Lehet, hogy Klinsmann szándékolt célja, hogy az amerikai válogatott kiszámíthatatlan legyen? Ez akár erény is lehet egy világbajnokságon.

Hiszen nézzük meg azokat a csapatokat, amelyek képtelenek voltak váratlant húzni: az első forduló mérkőzései során Spanyolország, Anglia és Uruguay is elbukott saját sablonosságában. Az amerikaiak kiszámíthatatlansága viszont aranyat érhet Ghána ellen. Az afrikai válogatott egészen elképesztő, már-már illetlenül túlzó magabiztossággal nyilatkozik az amerikaiak elleni meccs kapcsán. Pedig csapatuk védelme legalább olyan tapasztalatlan, mint az amerikaiaké. Jegyzett kapusuk nincs, a szövetségi kapitányuknak pedig a ghánai válogatott irányítása az első vezetőedzői megbízatása. Tehát a jenkiknek igenis van keresnivalójuk, ha a gyenge pontokat kihasználva képesek kibillenteni Ghánát a magabiztosságóbl.

Hogyan lehetséges ez? Nos, mindkét csapat legerősebb területe a középpálya (a ghánai válogatott teljes elemzése itt olvasható), így egyértelmű, hogy a mérkőzés kulcskérdései itt fognak eldőlni. Nagyon fontos lesz, hogy az öt középpályással felálló jenkik miként biztosítják a hátul felszabaduló területeket a támadások közben. Amerikai labdavesztés esetén ugyanis a ghánaiak villámgyorsan fogják megszállni ezeket a szabad területeket. Ki fogják használni legfőbb erényüket, az atletikus testfelépítésüket és a gyorsaságukat, valamint remek fociösztöneiket.

Az öt amerikai középpályás közül ketten fognak döntően védekező feladatot kapni: ők várhatóan Kyle Beckerman és Jermaine Jones lesznek. Az ő feladatuk lesz a támadás során felszabaduló területek fedezése. Ők lesznek az este kulcsjátékosai. Ezért lássuk, ők miként gondolkodnak erről a meccsről:

"Kőkemény meccs lesz. tiszteljük az ellenfelünket, de nem félünk tőlük. Ghánai csapatban a támadók a legjobbak, de ha a védelmünk fegyelmezetten teszi a dolgát, nem lehet gond. Képesek vagyunk rá, hogy legyőzzük őket. Ebben biztos vagyok" - fogalmazott Jermaine Jones

"

Nagyon jó csapat lesz az ellenfelünk. Több meccsüket is megnéztük. Erősek, gyorsak és technikailag nagyon képzettek. A győzelemhez a legjobbunkat kell nyújtanunk. Mindent ki kell hozni magunkból. De megígérhetem, így is lesz." - mondta Beckerman.

Egy biztos, az Egyesült Államok ma este óriási lehetőség kapujában áll: megalapozhatja azt a továbbjutást, amivel biztosan sokkolná a futballvilágot. Az amerikaiakat senki sem tartja esélyesnek a halálcsoportban. Mi több, a fogadóirodák szerint már a ma esti meccset is Ghána nyeri. De jenkik képesek arra, hogy sutba dobják a papírformát.

Megtették ezt már a 2002-es vb-n, a 2009-es Konföderációs Kupán, vagy épp a 2010-es világbajnokságon, ahol csoportelsők lettek Anglia előtt. Ebben a keretben benne van a meglepetés, ezek a fiúk mind bizonyítani akarnak!

Itt van Michael Bradley, aki egyedülálló képességei ellenére csak csereszerepre volt kárhoztatva a Romában, mielőtt az MLS-be igazolt. Vagy Jozy Altidore, aki az elmúlt szezonban csak szenvedett a Sunderlandben és mindenki csak nevetett rajta. Vagy Clint Dempsey, aki 2006-ban és 2010-ben is a pályán élte át a Ghána elleni kieséseket. Vagy Kyle Beckerman, akinek a válogatottbéli helyét még az amerikai szurkolók is megkérdőjelezték korábban. Vagy DaMarcus Beasley, aki 116-szoros válogatottként került átadólistára mexikói klubjánál. Vagy ott van maga Jürgen Klinsmann. Akit a német szövetségi kapitányi posztról való távozása után a Bayern Münchentől valósággal elüldöztek és taktikai hozzáértését nyilvánosan megkérdőjelezték...

Ők ma este mind bizonyíthatnak. Ha hisznek magukban. Ha elhiszik, hogy képesek a győzelemre...