A SportTV Bundesliga-magazinjában Mészáros Ábel szakértő a forduló legszebb góljának választotta a 19 éves amerikai válogatott Werder-csatár, Josh Sargent Augsburg elleni találatát. A tinédzser átemeléses megoldását a brit Guardian „briliánsnak” nevezte, a Bundesliga hivatalos oldala pedig simán „csodagólnak” titulálta.

De kicsoda ez a jenki tinédzser, aki a 40 évesen is még aktív Claudio Pizarro örökébe léphet a Werder Bremennél?

"Josh körülbelül 4 éves volt, amikor kijelentette, az az álma, hogy Európában legyen profi labdarúgó"

- idézte fel emlékeit az amerikai válogatott Josh Sargent édesanyja, Liane. Josh álma 2018. december 7-én vált valóra, amikor élete első profi klubmérkőzését játszotta a Werder Bremen mezében. A Düsseldorf elleni találkozón ráadásul első labdaérintéséből az első Bundesliga-gólját is megszerezte. Ez volt a zöld-fehér klub történetében valaha volt leggyorsabb találat egy debütáló játékostól.

Miként jutottunk el idáig, hogyan lett a gyermekkori álomból valóság?

Nem túlzás, hogy a 2000. február 20-án született Sargentnek vérében volt a labdarúgás, hiszen édesanyja mellett édesapja, Jeff is űzte a sportágat egyetemi szinten. Ráadásul az amerikai labdarúgás egyik melegágyában, St. Louis elővárosában látta meg a napvilágot. Mindegyik vb-résztvevő amerikai válogatottnak volt legalább egy St. Louis-i születésű játékosa. Az Amerikai Labdarúgás Hírességeinek Csarnokának 29 St. Louis-i születésű tagja van. Az 1950-es világbajnokságon Angliát 1-0-ra legyőző félamatőr amerikai válogatott meghatározó tagjai is szinte mind St. Louisban futballoztak.

Tehát az "európai foci" átjárja ezt a várost és ez a szenvedély a kis Josht is megfertőzte: már nagyon fiatalon, 3 évesen elkezdett focizni, első meccsét pedig 4 évesen játszotta egy gyerekcsapatban.

"Első mérkőzésén 9 gólt lőtt, akkor elgondolkodtunk rajta, hogy a gyerekből lehet még valaki."

- mesélt apukája a kezdetekről a Rising című websorozatban.

8 évesen csatlakozott a St. Louis Scott Gallagher labdarúgó-akadémiához. Ez az utánpótlás-képző intézmény korábban olyan játékosokat nevelt ki, mint a 2005-ös MLS MVP Taylor Twellman, a Premier League-et is megjárt Tim Ream, vagy az MLS történetének 3. legtöbb gólpasszát adó Brad Davis. A Gallagher a kis Sargentnek is jó alapokat adott, néhány évvel később megválasztották őt az ország második legjobb középiskolai játékosának. 15 évesen csatlakozott a brandentoni IMG Akadémiához. Anno itt nevelkedett Landon Donovan is. A bennlakásos kaliforniai focisuli edzői azonnal kihívások elé állították: 15-16 évesen 18 éves játékosok ellen kellett futballoznia. De megállta a helyét, mi több, kitűnt az idősebbek közül. Közben alapember lett a korosztályos válogatottakban. A 2016 decemberében rendezett Nike-féle U17-es nemzetközi tornán négy góllal és két gólpasszal járult hozzá az amerikai tornagyőzelemhez. Betalált a Brazília és a Portugália elleni diadal során is.

Ezzel a teljesítménnyel bekerült sok játékosmegfigyelő jegyzőkönyvébe. Az MLS-ben szereplő Sporting Kansas City (Baráth, Németh és Sallói klubja) vendégedzésre hívta és gyorsan megszerezte az MLS-jogait, ha esetleg a fiatal tehetség úgy döntene, hogy klubkarrierjét Amerikában kezdi meg. De Sargent inkább Európa felé kacsintgatott, ahol a PSV és a Schalke is meghívta magához egy-egy közös edzésre.

Aztán jött a 2017-es esztendő, ami mérföldkő volt Josh karrierjében: egyazon évben U17-es és U20-as világbajnokságon is képviselte az amerikai színeket, előszerződést írt alá a Werder Bremenhez és kapott meghívót a felnőtt válogatottba.

Ami a korosztályos vébéken mutatott teljesítményt illeti: mindkét tornán negyeddöntőig menetelt csapatával. Az U20-as válogatottban 17 évesen debütált az Ecuador elleni csoportmeccsen. Rögtön egy duplával kezdett. Ezzel ő lett az U20-as amerikai válogatott történetének legfiatalabb gólszerzője. A tornát 4 góllal zárta és így ezüstcipős lett.

A Werder Bremen szeptemberben jelentette be, hogy előzetes megállapodást kötött az amerikai tehetséggel, ami 18 éves korában, tehát 2018. február 20-án minősül hivatalos kontraktussá.

"Rengeteg európai topklub vadászott rá, nagyon elégedett vagyok, hogy meg tudtuk győzni arról, hogy a Werder Bremen filozófiáját válassza."

-  mondta róla Tim Steidten, a Werder vezető játékosmegfigyelője.

Sargent a felnőtt válogatottba először 2017. novemberében kapott meghívót, ezzel ő lett az első amerikai játékos, aki egyazon évben volt kerettag az U17-es, az U20-as és a felnőtt nemzeti csapatban. A Portugália elleni 1-1-es döntetlen során végül nem kapott játéklehetőséget. A felnőtt debütálás végül 2018. május 28-án történt meg: Sargent "természetesen" góllal mutatkozott be a Bolívia elleni 3-0-ás győzelem során.

"Bármit képes vagyok megtenni azért, hogy az amerikai labdarúgó-válogatottat hozzásegítsem ahhoz, hogy visszatérjen a helyes vágányra. A most feltörekvőben lévő új generáció - Pulisic, Adams, McKennie, Weah - képes lehet arra hogy alapjaiban változtassa meg az amerikai labdarúgás jövőjét."

- mondta később a fiatal tehetség.

Sargent a Werder Bremen tartalékegyüttesében a 2018-19-es szezon első játéknapján vívta meg első hivatalos találkozóját. Talán nem meglepetés, hogy itt is góllal kezdett. Decemberig összesen 12 találkozót vívott meg a Regionalligában szereplő B-csapatban, ezeken 7-szer talált a hálóba és emellett 2 gólpasszt is kiosztott.

Aztán, 2018. december 7-én eljött a nagy pillanat, amikor debütálhatott a Werder Bremenben: a Düsseldorf elleni Bundesliga-mérkőzésen csereként kapott lehetőséget. A 76. percben csereként állt be és 2 perccel később első labdaérintéséből lesipuskás találatot jegyzett, hozzájárulva így a 3-1-es győzelemhez.

Azt a parádés december 7-i debütálást még egy találat követte ugyanabban a hónapban: december 22-én Gulácsi Péter és a Leipzig hálóját vette be egy 3-2-es vereség során. Egy forduló kivételével egymást követő tíz játéknapon állandóan játéklehetőséget kapott Florian Kohfeldttől.

Mindez a Stuttgart elleni mérkőzésen csúcsosodott ki, amikor karrierje során először volt kezdő a klubcsapatában. Ez a meccse viszont nem valami emlékezetes. Keveset tudott belépni az összjátékba, keveset találták meg a labdákkal, passzpontossága pedig még így is csak 76 százalékos volt. Közvetlen gólhelyzetbe nem tudott kerülni.

Ezután a meccs után teljesen kikerült a képből Kohfeldtnél. Az utolsó 10 fordulóban mindössze 7 perc bizonyítási lehetőséget kapott. A játékhiány pedig a válogatott karrierjére is hatással volt: nem kapott meghívót sem az U20-as világbajnoki keretbe, sem a CONCACAF Aranykupára.

Később, a Werder nyári felkészülése során úgy nyilatkozott, motivációként tekint erre a csalódásra:

„Először nagyon frusztrált, hogy nem utazhattam az Aranykupára. Most viszont már úgy vagyok vele, hogy csak éhesebbé tett a sikerre. Be akarom bizonyítani mindenkinek, hogy mire vagyok képes.”

– mondta Sargent.

Nos, az Augsburg elleni átemelős mutatvány kezdésnek nem rossz. Karrierje mindössze második kezdőként lejátszott klubmeccsén…

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője

A magyar válogatott Baráth Botond az elmúlt télen szerződött a Budapest Honvédból az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságba, az MLS-be, ahol első szezonját tölti. A 27 éves védő gyorsan letette a névjegyét a Sporting KC-ben, ahol két magyar csapattársa is van Németh Krisztián és Sallói Dániel személyében. Baráth a kansasi együttes idei MLS-mérkőzéseinek 60 százalékán szerephez jutott, hiányzásai jórészt sérülésekhez voltak köthetők. A bizalom nem véletlen, hiszen a magyar játékos kifejezetten megbízhatóan teljesít: ezt igazolja, hogy ő az MLS 3. legpontosabban passzoló középhátvédje.

Emellett a magyar válogatottban is kimagasló teljesítményt nyújt, remek védőpárost alkotva a lipcsei Wili Orbannal. Baráth Botonddal a Szlovákia elleni kulcsfontosságú EB-selejtező (és a Montenegro elleni felkészülési meccs) előtt beszélgettem a nemzeti csapatról és az MLS-ben szerzett első tapasztalatairól.

Bár a Sporting KC az utóbbi időben javuló formát mutat, a csapat jelenleg nincs rájátszást érő helyen, ami szokatlan az elmúlt évekhez képest. Mit gondolsz, mi az oka az idei rapszodikus teljesítménynek?

Az sajnos tény, hogy az idei év nem úgy sikerült, mint ahogy az elképzelte a stáb és a csapat. Sajnos nem jöttek azok az eredmények, mint tavaly. A szezon elején nagyon sok sérülés sújtott minket, ami nehezítette a felkészülést a meccsekre. Aztán, amikor visszatértek a sérültek, valahogy nem találtuk meg a közös ritmust és kellett egy kis idő, míg összeálltunk és teljes munkát tudott végezni mindenki.

Nem könnyű a hátralévő fordulók sorsolása, az utolsó hat körben négyszer is idegenbe utaztok (többek között a Portland és az LAFC otthonába is). Összejöhet-e még a playoff?

Szerintem most elkaptuk a fonalat (zsinórban három meccset nyert a Sporting KC, a szerk.) és ha tudjuk tartani a formánkat, akkor nincs kétségem affelől, hogy meglesz a playoff és ott már bármi megtörténhet. Valóban nehéz a sorsolásunk, de úgy érzem, van olyan erős a csapatunk, hogy megfeleljünk ennek a kihívásnak.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy azért igazoltál az MLS-be, mert úgy érezted, ebben a bajnokságban fejlődhetsz. Érzed-e a magadon ezt a fejlődést és ha igen, akkor szerinted milyen tulajdonságaidban lettél erősebb?

Egyértelműen érzem magamon, hogy nagyon sokat fejlődtem. Játékban, passzokban egyértelműen előreléptem. Emellett azt veszem észre, hogy a gondolkodásom, a reakcióidőm is felgyorsult és a fizikai állapotom is fejlődött.
Sokat segített, hogy az MLS-ben sokkal gyorsabbak a játékosok mint otthon. A tempó is más. Itt pontosabbnak kell lenni, másként azonnal megbosszulják.

Mi a helyzet a lelátói hangulattal? Melyik stadion atmoszférája tetszett eddig a leginkább?

A kansasi pályán kívül nekem a Los Angeles FC stadionja tetszik leginkább, a hangulatra ott aztán tényleg nem lehet panasz!

Megküzdöttél már az MLS legkiválóbb csatáraival, így a góllövőlistát vezető Carlos Velával, a tavaly az év legszebb találatát szerző Zlatan Ibrahimoviccsal, a tavalyi gólkirály Josef Martinezzel és Wayne Rooney-val is. Tudnád nekem jellemezni őket külön-külön? Miért ők a liga legjobbjai, egy hátvéd szemével nézve melyikük miben kiemelkedő?

Mindegyik nagyszerű játékos. Sok újat nem tudok elmondani róluk, de szívesen megosztom a tapasztalataimat.

Ibráról mindenki tudja, hogy nagyon technikás és képes a váratlan, hajmeresztő megoldásokra. Viszont ami a pályán nagyon érezhető, hogy a fizikuma valami elképesztő. Olyan, mint egy hatalmas szobor. Elég nehéz őt kibillenteni az egyensúlyából.

Vela számomra az a tipikus "ballábas játékos". Imád befelé cselezni a jobb szélről és onnan lőni. Mindenki tudja, hogy ez a kedvence, de mégis kevesen tudják megállítani.

Martinez a csupa nagybetűs VÉRBELI CSATÁR. Folyton ott van a tizenhatoson belül és hihetetlenül jó érzékkel érkezik a kapu elé.

Rooney-t szintén nem kell bemutatni senkinek. Ami újdonság, hogy az MLS-ben más szerepkörben játszik, mint Európában, mert inkább a középpályán szerepel és irányít, osztogat.

Van olyan játékos az MLS-ben, akit nem kap annyira fel a világsajtó, de te felhívnád rá a figyelmet, mert számodra pozitív meglepetésként szolgált, vagy kihívást jelentett az ellene való játék?

Elsőre Heber jut eszembe a New York City-ből. Elég kellemetlen volt ellene játszani, mert nagyon jó fizikummal rendelekzik, jó technikai képességei vannak és állandó veszélyforrás.

Saját csapatodban, a Sporting KC-ben van olyan fiatal tehetség, aki szerinted egyszer egy európai topbajnokságba is eljuthat?

Gianluca Busiót mondanám.  Még nagyon fiatal, hiszen még 17 éves sincs, de már most látszik rajta, hogy nagyon sokra viheti.

Úgy érkezel most a magyar válogatottba, hogy az elmúlt időszakban sérülés miatt nem tudtál játszani. Milyen állapotban vagy fizikálisan? Mennyire zavaró a meccshiány számodra?

Igen, sajnálatosan elszenvedtem egy kisebb sérülést, becsípődött egy ideg a derekamba. De szerencsére nem tartott nagyon sokáig ez a sérülés. Hamar kihevertem és vissza tudtam állni edzésbe, ennek köszönhetően nem épültem le fizikálisan. Tény, hogy kihagytam egy pár bajnokit, de szerintem ez a formámon nem látszik majd meg.

Wili Orbánnal olyan szilárd és megbízható középhátvéd-párost alkottok a magyar válogatottnál, amire rég nem volt példa. Szerinted miért ilyen jó az összhang közöttetek?

Szerintem a sok kommunikáció a kulcs. Az edzéseken is átbeszéljük az egyes szituációkat, így a meccsen nem érhet minket meglepetés és már tudjuk, hova kell mozogni a különböző támadásvariációk esetén. Emellett mindig igyekszünk kisegíteni a másikat.

Könnyű dolgom van Wilivel, mert ő egy igazi univerzális védő. Mindenben jó. Higgadt, jól fejel, lábbal is nagyon jó, az egy-egy elleni párharcokat is rendre megnyeri. Én megpróbálok felnőni hozzá és levenni egy kis terhet a válláról azzal, hogy kommunikálok a többiekkel, hogy mire  figyeljenek a pályán.

Szlovákia ellen egy kulcsfontosságú EB-selejtező következik. Ez a meccs ráadásul nagy rangadónak is számít, amire a Kárpát-medence egész magyarsága kiemelten odafigyel. Te hogy tudod kezelni a meccset övező nagy felhajtást?

Nem az az én dolgom, hogy odafigyeljek, mi történik a pályán kívül. Számomra ez egy újabb EB-selejtező, amit meg kell nyernünk. Nekem csak arra kell figyelnem, hogy a megfelelő teljesítményt nyújtsam és győzzünk, így az emberek boldogok lehessenek a meccs után.

Üzensz valamit a szurkolóknak így a meccs előtt?

Csak annyit, hogy teremtsenek igazi pokoli hangulatot, ahogy eddig is tették.

Az ilyen hangulatú rangadókon fontos a higgadtság, nem szabad fejjel menni a falnak. Szerinted megvan ez a fajta érettség a mostani magyar válogatottban?

Abszolút. Ezért van fontos szerepük az idősebb játékosoknak, mert ők sok ilyen meccset megvívtak és tudnak segíteni a többieknek, hogy miként kezeljék ezt a szituációt. 

A szlovákok legutóbb a Real Salt Lake-ben focizó Albert Rusnák góljával és gólpasszával vertek meg minket. Te az MLS-ben is játszottál ellene. Szerinted mire kell leginkább odafigyelnetek vele kapcsolatban?

Rusnákot nagyon jó játékosnak tartom, de neki is megvan az ellenszere. Gyors és labdabiztos, emellett jól lát a pályán. Ha őt ki tudjuk kapcsolni a játékból, az már fél sikernek számít a győzelemhez vezető úton.

Tegyük fel, hogy sikerrel vesszük az EB-selejtezőket. Mit jelentene számodra érzelmileg, ha Magyarországon tudnál EB-meccseket játszani (hiszen Budapest az egyik rendező)?

Egy álmom válna valóra, ezt nyugodtan kijelenthetem. Remélem összejön. Én mindent meg fogok tenni ezért.

Az interjút készítette:
Kun Tamás, 
a Jenkifoci blog szerzője

Ibrahimovicsnak nem tetszett, hogy hozzá hasonlították... De az idei MLS-szezonnak akkor is Carlos Vela a főszereplője.

A mexikói sztár csütörtök hajnalban káprázatos szólógólt lőtt a Los Angeles FC színeiben a San Jose Earthquakes elleni kaliforniai presztízsmeccsen, mely valószínűleg az év gólja lesz MLS-ben és a jövő évi Puskás-díjra is jó eséllyel pályázik:

A meccset egyébként 4-0-ra az LAFC nyerte. Vela ezzel újabb gyémántot helyezett fel arra a képzeletbeli MVP-koronára, mely minden kétséget kizárólag az ő kobakján fog díszelegni az idei szezont követően.

A 30 éves, 72-szeres mexikói válogatott támadó idén 25 mérkőzésen 26 gólt lőtt és 10 gólpasszt adott, valamint 5 további találatot készített elő úgynevezett másodlagos gólpasszal ("secondary assist"). Vagyis összesen 41 találatban játszott valamilyen szerepet.

A Real Sociedad egykori kiválósága ezzel felülmúlta Sebastian Giovinco 2015-ben elért rekordját, melyet mindenki megdönthetetlennek hitt. Az akkor 28 éves olasz támadó 22 gólt lőtt és 13 gólpasszt adott az emlékezetes szezonban, 3 másodlagos assziszt mellett (összesen 38 találat).

Ha így halad tovább a góltermeléssel, az LAFC mexikói válogatott támadója megdöntheti az egyetlen alapszakasz során lőtt találatok mindenkori gólrekordját is, melyet épp tavaly állított be az Atlanta csatára, Josef Martinez. A venezuelai válogatott támadó akkor 31-szer volt eredményes. Velának most 8 mérkőzése van arra, hogy legalább 6-szor a kapuba találva ezt a csúcsot is a magáénak tudhassa. 

Az Arsenalnál nevelkedett csatár egyéni sikerei ráadásul egy fantasztikus csapatteljesítményhez járulnak hozzá: az LAFC 8 fordulóval az alapszakasz vége előtt utcahosszal, 16 pont előnnyel vezeti az MLS összetett tabelláját. Minden bizonnyal mindenkori pontrekorddal és gólkülönbség-rekorddal fogják zárni az idei szezont.

Nem csoda, hogy egy ilyen produkció láttán a sajtó munkatársai - még júliusban - megkérdezték a városi rivális L.A. Galaxy-ban futballozó Zlatan Ibrahimovicsot, az MLS legnagyobb nevű sztárját, hogy mit szól Vela remek teljesítményéhez, őt tekinti-e a liga legjobb játékosának.

"Ugyan...Messze én vagyok a legjobb játékos. Vela hány éves is, huszonkilenc? Harminc? És az MLS-ben játszik? Hol is voltam én ennyi idősen? Na ez a nagy különbség..."

- mondta az idén egyébként 20 góllal és 3 gólpasszal álló Ibra, akinek csapata jelenleg 13. helyen áll az összetett tabelláján. Majd azt is hozzátette: “Az MLS-ben olyan, mintha Ferrari lennék a Fiatok között"

A svéd megszólalását Vela csak így kommentálta:

“Zlatan számára érthetően sértés, hogy engem hozzá hasonlítottak. Ő sokkal nagyobb karriert futott be nálam. Úgy gondolom, ő egy fantasztikus játékos, akit csak Ronaldo és Messi tud felülmúlni. Ugyanakkor, ha az idei szezonban produkált mutatókat nézzük, akkor jelenleg jobb vagyok nála.”

A fenti emlékezetes szópárbaj egyébként LA Galaxy-LAFC mérkőzést vezetett fel, melyet végül 3-2-re a Galaxy-nyert meg. Zlatan mesterhármast lőtt, míg Vela duplázott. A svéd még a meccs után sem tudta megállni, hogy kifejezze, mennyire bosszantja őt, hogy egy szinten emlegetik őt a "mexikói Fiattal":

"Nagy hibát követett el az az újságíró, aki Velát hozzám hasonlította. Ez volt élete legnagyobb hibája" - fogalmazott Ibrahimovic.

A két játékos aztán az MLS All Star-csapatban is összefutott egymással, de az Atletico Madrid elleni gálamérkőzésen látványosan kerülték az összjátékot, összesen egy passzjáték zajlott le kettőjük között. 

Az biztos, hogy Vela és Ibrahimovic vetélkedése egy remek plusz adalék ahhoz a rivalizálásához, melyet az MLS-hez tavaly csatlakozó LAFC és a liga alapítóegyüttesének számító LA Galaxy folytat egymással. Ez a rivalizálás a hétvégén újabb fejezettel gazdagodik, hiszen LAFC-LA Galaxy mérkőzést rendeznek az MLS-ben. Az eddigi derbiken Zlatan és Vela egyaránt 6-6 góllal áll... Érdemes lesz beállítani az órákat hétfő hajnali 04:30-ra.

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője

Ma elkezdődik a legtöbb amerikai légióst foglalkoztató európai topliga, a Bundesliga 57. szezonja, melyet Magyarországon a SportTV közvetít. 

Tavaly számos jenki rekord dőlt meg a Bundesligában. Például a Borussia Dortmund csapatából a Chelsea-hez igazoló Christian Pulisic amerikai átigazolási rekordot döntött meg a vételárával: 64 millió eurót fizetett érte a londoni klub. Az üzletet januárban ütötték nyélbe a felek (ezt követően a Pulisic még fél évet kölcsönben Dortmundban töltött). Ezzel ez lett a tavalyi szezon legdrágább kimenő transzfere a Bundesligában, egyúttal Pulisic minden idők 3. legnagyobb áron értékesített Bundesliga-játékosa lett (a Chelsea új sztárjáról ide kattintva olvashattok bővebben).

De nem ez volt az egyetlen amerikai csúcsdöntés. Tavaly 12 egyesült államokbeli játékos kapott bizonyítási lehetőséget a Bundesligában, ez pedig példátlan eredmény. Ahogy az is új rekord, hogy a 12 futballista közül 8-an a gólt is tudtak szerezni.

A következőkben a Sport TV Bundesliga-szakértőjével, Mészáros Ábellel közösen tekintjük át, mi várhat idén a Bundesliga amerikai játékosaira.

Mert bizony Christian Pulisic távozásával is bőven lesz olyan jenki tehetség, akire érdemes lesz odafigyelni!

FELNŐTT VÁLOGATOTTAK

Elsőként az amerikai felnőtt válogatott azon kulcsembereit vesszük sorra, akik a Bundesligában keresik a kenyerüket. Pulisic ugyan távozott, de az Egyesült Államok nemzeti csapata így is jelentősen támaszkodik majd a Bundesligára,

Tyler Adams, RB Leipzig
(20 éves, 10-szeres válogatott középső középpályás)

„Pulisic után a második legjobb amerikai játékos Tyler Adams” – mondta nemrég róla egykori edzője, Jesse Marsch a Jenkifocinak adott exkluzív interjújában. A New York Red Bulls egykori saját nevelésű játékosa rászolgált ezekre a szavakra, hiszen fiatal életkora dacára mindenféle zökkenő nélkül vette fel a Bundesliga ritmusát azt követően, hogy idén januárban áttette székhelyét a lipcsei testvérklubhoz.

Rettentően rövid idő alatt alapember lett. 17 mérkőzést játszott úgy a Leipzig, hogy ő már a játékosuk volt. 8-szor kezdő volt, 2-szer becserélték, 5 találkozót sérülés miatt hagyott ki, karrierje első Bundesliga-meccsét pedig a cserepadról nézte végig. Februárban már rögtön a hónap legjobb Bundesliga-újoncai közé jelölték.

A minimum 10 találkozón pályára lépő 28 év (!) alatti futballisták között a 20 éves Adamsnek volt a legjobb szerelés/meccs átlaga az egész Bundesligában. Emellett az előrejátékban is bizonyított: két gólpasszal zárta a szezont. Egyetlen aggasztó dolog vele kapcsolatban az elhúzódó lágyéksérülése, melyben szerepet játszhatott, hogy a CONCACAF Bajnokok Ligája, majd az MLS-terhelés után szinte pihenőidő nélkül érkezett meg a Bundesligába.

„Tyler a fiatal kora dacára egy elképesztően meghatározó személyiség. A csapat rögtön befogadta, mindenféle fenntartás nélkül.” – mondta róla Ralf Rangnick, a Leipzig előző vezetőedzője.

De milyen sorsra számíthat az idei szakvezető, Julian Nagelsmann útmutatása mellett? Ezt kérdeztem Mészáros Ábeltől.

ÁBEL VERDIKTJE: Adams megahatározó figura lehet Nagelsmannál is. Bár furcsa lágyéksérülése miatt (talán picit sokat játszatta Rangnick) csak nemrég állt újra edzésbe, viszont jó hír, hogy a csütörtöki edzésen majdnem teljes értékű munkát tudott végezni. Játékintelligenciája, dinamikussága miatt a rutinos, de a tavasszal a vele szembeni párharcot elvesztő Diego Demmét megint kiszoríthatja a hatos posztról, azonban valószínűleg Kevin Kampllal is meg kell majd küzdeni. Jó hír, hogy abszolút „Nagelsmann-játékosnak” tűnik, így a jövő mindenképp az övé.

John Brooks, Wolfsburg
(26 éves, 37-szeres válogatott középhátvéd)

A berlini születésű játékos 2017-ben sokakat meglepett azzal, hogy több mint 130 mérkőzés után elhagyta nevelőklubját, az akkor még Dárdai Pál által edzett Hertha BSC-t és a Wolfsburghoz szerződött. A nagyjából 20 millió eurós átigazolás amerikai rekordnak számított, mely csak Christian Pulisic Chelsea-be szerződésekor dőlt meg.

Brooks első wolfsburgi szezonját azonban azonban két nagyobb sérülés nehezítette, így csak 9 találkozón tudott játszani. Pikáns, hogy míg új csapata osztályozóra kényszerült, míg az általa elhagyott Hertha a 10. helyen végzett. A következő szezon azonban már őt igazolta: csapata EL-selejtezőt érő 6. helyen végzett, amiben nem kis szerepe volt az immáron szinte kifogástalan fizikai állapotban lévő Brooksnak. Szinte az egész évet végig játszotta (az utolsó négy forduló során kényszerült csak a lelátóra térdsérülése miatt), méghozzá nem is akárhogyan

A Bundesliga összes hátvédje közül ő nyerte meg 3. legjobb arányban a légi párbajokat. Emellett ő mutatta be meccsenként a 7. legtöbb tisztázást átlagosan. Az előrejátékban pedig egy középhátvédhez képest kifejezetten hatékony volt: 3 góllal és 2 gólpasszal zárta az évet. Hiába,

Ábeltől azt szerettem volna megtudni, hogy Brooks képes lesz-e idén ismét Bundesliga legjobb védői közé emelkedni.

ÁBEL VERDIKTJE: Erre minden esély megvan – a tavalyi sérülése miatti felkészülésbeli lemaradás dacára. A hétvégi kupameccset még kénytelen volt kihagyni, de Glasner alatt a 3 védős rendszer egyik oszlopa lesz.

Weston McKennie, Schalke 04
(20 éves, 14-szeres válogatott középső középpályás)

McKennie Adams-szel és Brook-szal ellentétben egy viszonylag hosszabb egészséges időszakon van túl – tőle kissé szokatlan módon. A korábban eléggé sérülékenynek megismert amerikai játékos így végig ott lehetett az amerikai válogatottban a nyári Aranykupán, melyen az ezüstérmes csapat színeiben egy gólt szerzett.

A fiatal „pitbull” esetében talán annak is köszönhető az utóbbi időben kifogástalan fizikai állapota, hogy kezd lehiggadni, nem megy bele ész nélkül és maximális sebességgel minden párharcba és nem fut fel őrülten minden támadással. Ez a fajta mentális fejlődés is közrejátszhatott abban, hogy a nyáron még a Kicker is arról cikkezett, hogy 20 éves kora dacára ő is jelölt a Schalkénál a csapatkapitányi karszalagra. Végül a 22 éves Alex Nübel kapta ezt az elismerést az új edző, a korábbi amerikai válogatott, német származású szakember, David Wagner döntése értelmében.

McKennie-re ennek ellenére nagy jövő vár a kék-fehéreknél, ennek legfőbb jele, hogy a nyár elején 2024-ig szóló szerződés-hosszabbítást írt alá a klubnál. A Schalke ugyan tavaly rettentően gyatra szezon futott (14. hely a bajnokságban, a BL-ben 7-0-s pofon a Manchester City-től), de az amerikai futballista a húzóemberek közé tartozott. A 21 éven aluli játékosok közül ő nyerte a második legtöbb légi párbajt az egész Bundesligában. Az összes versenysorozatot számítva a szezon végén 2 góllal és 6 gólpasszal zárt.

Tette mindezt úgy, hogy Domenico Tedesco, majd Huub Stevens irányítása mellett sem volt állandó posztja a csapatban. Az eredetileg középső középpályás McKennie játszott középhátvédet, jobbhátvédet, védekező középpályást, támadó középpályást, valamint középcsatárt is az elmúlt szezon során.
Mészáros Ábeltől azt kérdeztem, hogy idén számíthat-e nagyobb állandóságra az FC Dallasnál nevelkedett McKennie.

ÁBEL VERDIKTJE: „Ideális esetben övé lesz az Omar Mascarell melletti box to box poszt, de egyelőre a labdával magabiztosabb Suat Serdar jobban teljesített az előszezonban. A sérülések (Raman) miatt jobbszélen is bevetette David Wagner, ott is egész szép dolgokat produkált.”

"Álmodtam egy világot magamnak, ott állok a kapui előtt" - Valószínűleg ilyen gondolatai lehettek Milton Snavely Hershey-nek, amikor 1903-ban először belépett a szülővárosában, Derry Churchben általa alapított csokigyár, a Hershey Food Corporation (később "The Hershey Company") főbejáratán.

Pedig nagyon sokáig úgy tűnt, hogy a mennonita családba született kis Miltonból nem lesz sikeres ember. Mindössze négy osztályt végzett el, ifjúkori vállalkozásai pedig rendre csődöt mondtak. Nyomdászinasként például csak néhány napig húzta. Majd az édességek felé sodorta az élet, tanonc lett egy cukorkagyárban. Ezután meg akarta alapítani saját cukorkakészítő vállalkozását, de két elbukott kísérlet után csak harmadszorra sikerült ez neki.

Aztán minden megváltozott, amikor az 1893-as világkiállításon megismerkedett csokoládékészítés művészetével. Teljesen lenyűgözte egy német csokoládékészítő gépezet, amely sorozatban tudta gyártani az akkor még luxuscikknek számító édességet. Eladta a cukorkakészítő cégét és a teljes bevételt a csodált német masinára és annak sokszorosítására költötte. Szülővárosában, Derry Churchben megalapította a Hershey Food Corporationt, amely előbb Amerikát, majd a világot hódította meg. Mindenütt megismerték a híres Hershey csokoládét.

Derry Church városát pedig átnevezték Hershey-re, hogy így tisztelegjenek a településnek világhírnevet hozó és azt számos infrastrukturális fejlesztéssel felvirágoztató édességgyáros előtt. Így fordulhatott elő, hogy 1998. szeptember 18-án nem Derry Church-ben, hanem Hershey-ben született meg ezt világhírt később tovább "polírozó" Christian Mate Pulisic.

Fotó: Hershey büszkeségei: Milton S. Hershey és Christian Pulisic

Christian a női egyetemi focista Kelley Pulisic és a teremfocista Mark Pulisic gyermekeként látta meg a napvilágot a "Csokivárosban". Így kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a génjeiben hordozza a foci szeretetét. A Pulisic (ejtsd: Puliszik) név egyébként horvát eredetű. Apai nagyapja, Mate Pulišić (ejtsd: Pulisics vagy Pulisity) a horvátországi Olib szigetéről származik. Christian édesapja azonban már az Egyesült Államokban született és már ő is "angolosan" írta és ejtette a nevét.

Apropó, "angolosság"...Az idén a Chelsea-be szerződő Christian Pulisic nem először lakik majd az Egyesült Királyságban. Gyermekkora jelentős részét ugyan Hershey-ben töltötte, de egy évig Angliában is élt 2005 és 2006 között, 7-8 évesen. Tanárként dolgozó édesanyja egy csereprogram keretein belül az Oxfordshire-i Tackley-ben kapott állást. Ez a település mindössze 100 kilométerre volt Christian jelenlegi "munkahelyétől", a Stamford Bridge-től. Pulisic itt szívta magába a labdarúgás európai kultúráját. Meghatározó pillanat volt ez, az angol futball ugyanolyan hatással volt a kis Christianra, mint ahogy 112 évvel korábban a német csokimasina megváltoztatta Milton Heshey életét.

Édesapja először elvitte az Old Traffordra, hogy megnézzék a nagy Manchester Unitedet, aztán a Stamford Bridge-re, hogy megcsodálják Frank Lampardot, Didier Drogbát és a többieket játék közben.

Christian közben pedig az angol hatodosztályban szereplő Brackley Town korosztályos csapatában focizott.

"Nagyon féltem, amikor Angliába kellett költöznöm a szüleimmel, de amikor hazatértünk, utána már nagyon hiányzott. Hiányzott az a futballkultúra, amit ott megtapasztaltam. Angliában mindenki szeretett focizni és mindenki szerette a labdarúgást. Akkoriban Amerikában nagyon más volt a helyzet." – fogalmazott később Pulisic.

Amerikába visszatérve Christian a PA Classics nevű futballakadémia mezét húzta magára, valamint alkalmanként a harmadosztályú Harrisburg City csapatával tréningezett. Ha Amerikában maradt volna, a Philadelphia Union saját nevelésű játékosként szerződtethette volna, mivel a Philly-nek együttműködési megállapodása volt Pulisic akadémiájával.

Ő azonban tudatosan készült az európai profi karrierre.

"Mindig is nagyon komoly kissrác volt. Angliában megismerte az európai profi világot és utána ez lett az álma. A legjobb akart lenni. Számára a foci nem játék, hanem halálosan komoly dolog volt." - mondta róla Steve Klein, a PA Classics akadémia szakmai igazgatója.

A Borussia Dortmund először 2013-ban figyelt fel a játékára, amikor az amerikai U17-es válogatott legjobbja volt a Nike meghívásos tornáján, ahol a jenki fiatalok 5-1-re verték Angliát és 4-1-re Brazíliát. Pulisic végül 2015 februárjában került a Dortmundhoz - köszönhetően az EU-s jogokat biztosító horvát útlevelének - ahol az U17-es csapatot gyorsan átugorva 16 évesen a Hannes Wolf által irányított U19-es együtteshez küldték. Közben alkalmanként a felnőttekkel is együtt edzhetett.

Az egyik ilyen közös tréninget követően így nyilatkozott róla Jürgen Klopp:

"Jól teljesített az edzéseken, remek a labdakezelése. Nagyon intenzív tréningeken voltak, szűk területeken kellett gyors megoldásokat választani, de 16 éves létére nem lógott ki a többiek közül. Ez pedig jól mutatja, milyen tehetséges." - mondta Klopp.

Az U19-es gárdában aztán 15 meccsen 10 gólt lőtt és 8 gólpasszt adott. Klopp időközben távozott, utódja, Thomas Tuchel 2015 telén a felnőttekhez irányította Pulisic-et. Az amerikai tehetség végül 2016 januárjában debütált a Dortmund felnőtt csapatában. Első Bundesliga-gólját áprilisban lőtte a Hamburg ellen, majd egy hétre rá megszerezte a második találatát is. Ezzel 17 évesen ő lett a bajnokság történetének legfiatalabb játékosa, aki legalább két gólt szerzett.

A 2016-17-es szezonban már a keret fontos játékosa volt, összesen 43 mérkőzésen pályára lépve, 5 gólt szerezve és 13 gólpasszt kiosztva. Ekkor 18 éves volt. Többek között a Bajnokok Ligájában is betalált a Benfica elleni nyolcaddöntőben, ezzel ő lett a legfiatalabb dortmundi BL-gólszerző. Egyúttal a legfiatalabb amerikai is.

A szezon végén pedig magasba emelhette a Német Kupát, melynek megnyeréséhez jócskán hozzájárult azzal, hogy csereként beállva 1-1-es állásnál tizenegyest harcolt ki csapata javára.

Az amerikai felnőtt válogatottban 2016 márciusában kapott először lehetőséget, ott volt a 2016-os hazai rendezésű Copa América Centenarión is, melyen az USA az elődöntőig jutott. Ekkor azonban még jórészt csereként számított rá a jenkik akkori szövetségi kapitánya, Jürgen Klinsmann. Akit azonban nem sokkal később menesztettek, miután az Egyesült Államok két vereséggel (Mexikó ellen 1-2, Costa Rica ellen 0-4) kezdte a vb-selejtezősorozat zónadöntőjét. Klinsmann utódja Bruce Arena lett, aki 2002-ben vb-negyeddöntőig vitte a nemzeti csapatot. Nála Pulisic már kulcsember lett. Mindezt remek játékkal hálálta meg. 8 vb-selejtezőn 3 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott. Mindössze 18-19 évesen...

Nem rajta múlt, hogy 2017. október 11-én az amerikai labdarúgó-válogatott elszenvedte története legnagyobb kudarcát és a Trinidad és Tobago elleni 2-1-es vereséggel lemaradt a világbajnokságról. Azon a meccsen is Pulisic lőtte a jenkik gólját, de ez sem vigasztalta őt. Lelkileg komoly hatással volt rá a trinidadi sokk.

"Nem fogok hazudni, az elmúlt hónapban végtelenül le voltam törve. Olyannyira fáj ez a kudarc, hogy nehéz szavakba önteni. Kőkemény dolog megemészteni a gondolatot, hogy négy évig kell várnom arra, hogy megszűnjön az a keserű szájíz. És négy évig kell várnom arra, hogy megtudjam, ott leszünk-e egyáltalán a következő világbajnokságon...Ez aztán tényleg nehéz dolog. NÉGY év! Olyan érzés, mintha egy emberöltő lenne. A foci világában olykor négy hét is egy emberöltőnek tűnik." - így fogalmazta meg gondolatait a Players Tribune-nek.

Dortmundba visszatérve is kemény időszak várt rá: simán kikaptak a Bayerntől és kiestek a BL-ből. De ő képes volt feldolgozni a csalódásokat és végül egyéni szempontból fontos évet zárt. Státuszát tekintve ugyanis egyértelműen előre lépett: statisztikailag a gólveszélyessége ugyan visszaesett, de mezőnyjátékának köszönhetően az edzői bizalmat megkapta Peter Bosztól és aztán Peter Strögertől is. 2018 tavaszára alapember lett a sárga-feketéknél.

Ez a státusz azonban a következő szezonban váratlanul megrendült: berobbant ugyanis az angol szupertini, Jadon Sancho, aki Pulisicnál is fiatalabban produkált olyan évet, amely alapján rögtön Európa egyik legnagyobb tehetségeként kiáltották ki. Sancho tornádóként söpörte el a Bundesliga-védőket, a szakértők pedig korszakos tálentumként kezdték emlegetni.

Balszerencséjére Pulisic ebben az időszakban rengeteget volt sérült, így a kezdő pozíciót szép lassan elbukta. Összesen 5 izomsérülés nehezítette a dolgát a 2018-19-es szezonban. Az új edzőnél, Lucien Favrénál a kispadra szorult. Ráadásul amikor 2018 őszén felmerült, hogy 2020-ban lejáró szerződését nem hosszabbítaná meg, a klub mindenképp pénzt akart csinálni belőle. Így már tudták, hosszú távon nem terveznek vele. Ez Pulisicnek sem volt ellenére, hiszen az Oxfordshire-i évek óta vágyott vissza Angliába.

2019. január 2-án jelentették be, hogy nyártól a Chelsea mezét fogja viselni. A londoni klub 73 millió dollárt fizetett a játékjogáért a Dortmundnak, ami természetesen új amerikai rekord lett.

Utcahosszal megelőzve a korábbi jenki átigazolásokat. Ezzel mintha lekerült volna egy nagy teher a fiatal amerikai válláról. Utolsó 8 dortmundi meccsén 4 gólt lőtt és 2 gólpasszt osztott ki és végül egész szép statisztikával zárta ezt az évet is.

Végül 127 mérkőzéssel a háta mögött, 19 gólt szerezve és 26 gólpasszt kiosztva távozott a sárga-feketéktől. Anno 17 évesen debütált a Signal Iduna Parkban, 20 évesen pedig már 80 ezer szurkoló tapsolta őt az utolsó találkozóján.

"Ez volt életem legszebb öt éve." - mondta a Ruhr Nachrichtennek. "Annak idején nagyon nehéz döntés volt Németországba jönni. 16 évesen el kellett hagynom a családomat, ráadásul úgy, hogy nem is beszéltem németül. Semmit nem hoztam magammal, csak az álmomat. De itt mindig megkaptam a támogatást. Az edzőkkel kezdődött. Először Hannes Wolffal, aki mindig segített. Aztán Jürgen Kloppal folytatódott, aki mindig törődött velem. Mint az összes többi edző. A csapattársaim is mindig ott befogadtak a közösségbe. Ez pedig jó érzéssel töltött el."

Most pedig egy új közösség részese lesz Londonban, egy olyan közösségé, amely nem volt mentes a viharoktól az elmúlt időszakban. Pulisic januárban még lelkesen nyilatkozott arról, hogy azért is döntött a Chelsea csapata mellett, mert Maurizio Sarri játékstílusa összhangban van az ő általa favorizált taktikai elképzelésekkel. Azóta viszont sok víz lefolyt a Temzén. Sarri már Torinóban issza a kotyogós kávét, utódja pedig a klublegenda Frank Lampard lett.

Lampard ugyan nem rendelkezik jelentős edzői rutinnal, de első szakvezetői évében kis híján a Premier League-be repítette a Derby County együttesét. Tette mindezt úgy, hogy nem kevés Pulisic-hez hasonló fiatal játékost dobott a mélyvízbe a másodosztályú klubnál. Mivel az UEFA eltiltotta a Chelsea-t a nyári átigazolásoktól, a londoni csapatnál is "kénytelen" lesz bízni a fiatalokban. Christian Pulisic-nek, Callum Hudson-Odoinak, Ruben Loftus-Cheeknek és az épp a Derby-s kölcsönjátékából visszatérő Mason Mountnak nem kisebb feladata lesz, mint hogy együtt próbálják meg valamilyen módon pótolni a Real Madridhoz távozott klublegendát, Eden Hazardot.

Ez nem lesz egyszerű feladat, de a felkészülési mérkőzések ígéretesek voltak: 7 találkozóból csak 1-et veszített el a Chelsea. Legnagyobb sikerük a Barcelona legyőzése volt. A legtöbb gólt pedig az idén a BL-csoportkörében szereplő Red Bull Salzburg ellen rúgták. Talán ebben közrejátszik, hogy ezen a meccsen volt leginkább elemében Christian Pulisic. Megszerezte első gólját a kékek mezében, amit aztán egy másodikkal és egy kiharcolt tizenegyessel toldott meg. Teljesen tarthatatlan volt.

"Pulisic ma megmutatta milyen minőséget képvisel. Tetszett, hogy milyen jellegű gólokat lőtt. Igazán nagy játékos lehet ő idén számunkra.” - mondta róla Lampard az összecsapást követően

A Salzburg trénere, Pulisic honfitársa, az amerikai Jesse Marsch így nyilatkozott:

“Azt mondtam a félidőben Christiannak, hogy jólvan, most már igazán pihenhetnél egy kicsit...”

A pihenés ideje azonban nem most érkezett el. Sőt, Pulisicnek most kell csak igazán nagy fokozatra kapcsolnia. Vasárnap az Old Traffordon, az Álmok Színházában debütálhat a világ legnépszerűbb labdarúgó-bajnokságában. Abban a stadionban, ahol 7 évesen elvarázsolta őt a Premier League világa.

"Álmodtam egy világot magamnak, ott állok a kapui előtt..."

ÍRTA: Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője