A magyar válogatott Baráth Botond az elmúlt télen szerződött a Budapest Honvédból az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságba, az MLS-be, ahol első szezonját tölti. A 27 éves védő gyorsan letette a névjegyét a Sporting KC-ben, ahol két magyar csapattársa is van Németh Krisztián és Sallói Dániel személyében. Baráth a kansasi együttes idei MLS-mérkőzéseinek 60 százalékán szerephez jutott, hiányzásai jórészt sérülésekhez voltak köthetők. A bizalom nem véletlen, hiszen a magyar játékos kifejezetten megbízhatóan teljesít: ezt igazolja, hogy ő az MLS 3. legpontosabban passzoló középhátvédje.

Emellett a magyar válogatottban is kimagasló teljesítményt nyújt, remek védőpárost alkotva a lipcsei Wili Orbannal. Baráth Botonddal a Szlovákia elleni kulcsfontosságú EB-selejtező (és a Montenegro elleni felkészülési meccs) előtt beszélgettem a nemzeti csapatról és az MLS-ben szerzett első tapasztalatairól.

Bár a Sporting KC az utóbbi időben javuló formát mutat, a csapat jelenleg nincs rájátszást érő helyen, ami szokatlan az elmúlt évekhez képest. Mit gondolsz, mi az oka az idei rapszodikus teljesítménynek?

Az sajnos tény, hogy az idei év nem úgy sikerült, mint ahogy az elképzelte a stáb és a csapat. Sajnos nem jöttek azok az eredmények, mint tavaly. A szezon elején nagyon sok sérülés sújtott minket, ami nehezítette a felkészülést a meccsekre. Aztán, amikor visszatértek a sérültek, valahogy nem találtuk meg a közös ritmust és kellett egy kis idő, míg összeálltunk és teljes munkát tudott végezni mindenki.

Nem könnyű a hátralévő fordulók sorsolása, az utolsó hat körben négyszer is idegenbe utaztok (többek között a Portland és az LAFC otthonába is). Összejöhet-e még a playoff?

Szerintem most elkaptuk a fonalat (zsinórban három meccset nyert a Sporting KC, a szerk.) és ha tudjuk tartani a formánkat, akkor nincs kétségem affelől, hogy meglesz a playoff és ott már bármi megtörténhet. Valóban nehéz a sorsolásunk, de úgy érzem, van olyan erős a csapatunk, hogy megfeleljünk ennek a kihívásnak.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy azért igazoltál az MLS-be, mert úgy érezted, ebben a bajnokságban fejlődhetsz. Érzed-e a magadon ezt a fejlődést és ha igen, akkor szerinted milyen tulajdonságaidban lettél erősebb?

Egyértelműen érzem magamon, hogy nagyon sokat fejlődtem. Játékban, passzokban egyértelműen előreléptem. Emellett azt veszem észre, hogy a gondolkodásom, a reakcióidőm is felgyorsult és a fizikai állapotom is fejlődött.
Sokat segített, hogy az MLS-ben sokkal gyorsabbak a játékosok mint otthon. A tempó is más. Itt pontosabbnak kell lenni, másként azonnal megbosszulják.

Mi a helyzet a lelátói hangulattal? Melyik stadion atmoszférája tetszett eddig a leginkább?

A kansasi pályán kívül nekem a Los Angeles FC stadionja tetszik leginkább, a hangulatra ott aztán tényleg nem lehet panasz!

Megküzdöttél már az MLS legkiválóbb csatáraival, így a góllövőlistát vezető Carlos Velával, a tavaly az év legszebb találatát szerző Zlatan Ibrahimoviccsal, a tavalyi gólkirály Josef Martinezzel és Wayne Rooney-val is. Tudnád nekem jellemezni őket külön-külön? Miért ők a liga legjobbjai, egy hátvéd szemével nézve melyikük miben kiemelkedő?

Mindegyik nagyszerű játékos. Sok újat nem tudok elmondani róluk, de szívesen megosztom a tapasztalataimat.

Ibráról mindenki tudja, hogy nagyon technikás és képes a váratlan, hajmeresztő megoldásokra. Viszont ami a pályán nagyon érezhető, hogy a fizikuma valami elképesztő. Olyan, mint egy hatalmas szobor. Elég nehéz őt kibillenteni az egyensúlyából.

Vela számomra az a tipikus "ballábas játékos". Imád befelé cselezni a jobb szélről és onnan lőni. Mindenki tudja, hogy ez a kedvence, de mégis kevesen tudják megállítani.

Martinez a csupa nagybetűs VÉRBELI CSATÁR. Folyton ott van a tizenhatoson belül és hihetetlenül jó érzékkel érkezik a kapu elé.

Rooney-t szintén nem kell bemutatni senkinek. Ami újdonság, hogy az MLS-ben más szerepkörben játszik, mint Európában, mert inkább a középpályán szerepel és irányít, osztogat.

Van olyan játékos az MLS-ben, akit nem kap annyira fel a világsajtó, de te felhívnád rá a figyelmet, mert számodra pozitív meglepetésként szolgált, vagy kihívást jelentett az ellene való játék?

Elsőre Heber jut eszembe a New York City-ből. Elég kellemetlen volt ellene játszani, mert nagyon jó fizikummal rendelekzik, jó technikai képességei vannak és állandó veszélyforrás.

Saját csapatodban, a Sporting KC-ben van olyan fiatal tehetség, aki szerinted egyszer egy európai topbajnokságba is eljuthat?

Gianluca Busiót mondanám.  Még nagyon fiatal, hiszen még 17 éves sincs, de már most látszik rajta, hogy nagyon sokra viheti.

Úgy érkezel most a magyar válogatottba, hogy az elmúlt időszakban sérülés miatt nem tudtál játszani. Milyen állapotban vagy fizikálisan? Mennyire zavaró a meccshiány számodra?

Igen, sajnálatosan elszenvedtem egy kisebb sérülést, becsípődött egy ideg a derekamba. De szerencsére nem tartott nagyon sokáig ez a sérülés. Hamar kihevertem és vissza tudtam állni edzésbe, ennek köszönhetően nem épültem le fizikálisan. Tény, hogy kihagytam egy pár bajnokit, de szerintem ez a formámon nem látszik majd meg.

Wili Orbánnal olyan szilárd és megbízható középhátvéd-párost alkottok a magyar válogatottnál, amire rég nem volt példa. Szerinted miért ilyen jó az összhang közöttetek?

Szerintem a sok kommunikáció a kulcs. Az edzéseken is átbeszéljük az egyes szituációkat, így a meccsen nem érhet minket meglepetés és már tudjuk, hova kell mozogni a különböző támadásvariációk esetén. Emellett mindig igyekszünk kisegíteni a másikat.

Könnyű dolgom van Wilivel, mert ő egy igazi univerzális védő. Mindenben jó. Higgadt, jól fejel, lábbal is nagyon jó, az egy-egy elleni párharcokat is rendre megnyeri. Én megpróbálok felnőni hozzá és levenni egy kis terhet a válláról azzal, hogy kommunikálok a többiekkel, hogy mire  figyeljenek a pályán.

Szlovákia ellen egy kulcsfontosságú EB-selejtező következik. Ez a meccs ráadásul nagy rangadónak is számít, amire a Kárpát-medence egész magyarsága kiemelten odafigyel. Te hogy tudod kezelni a meccset övező nagy felhajtást?

Nem az az én dolgom, hogy odafigyeljek, mi történik a pályán kívül. Számomra ez egy újabb EB-selejtező, amit meg kell nyernünk. Nekem csak arra kell figyelnem, hogy a megfelelő teljesítményt nyújtsam és győzzünk, így az emberek boldogok lehessenek a meccs után.

Üzensz valamit a szurkolóknak így a meccs előtt?

Csak annyit, hogy teremtsenek igazi pokoli hangulatot, ahogy eddig is tették.

Az ilyen hangulatú rangadókon fontos a higgadtság, nem szabad fejjel menni a falnak. Szerinted megvan ez a fajta érettség a mostani magyar válogatottban?

Abszolút. Ezért van fontos szerepük az idősebb játékosoknak, mert ők sok ilyen meccset megvívtak és tudnak segíteni a többieknek, hogy miként kezeljék ezt a szituációt. 

A szlovákok legutóbb a Real Salt Lake-ben focizó Albert Rusnák góljával és gólpasszával vertek meg minket. Te az MLS-ben is játszottál ellene. Szerinted mire kell leginkább odafigyelnetek vele kapcsolatban?

Rusnákot nagyon jó játékosnak tartom, de neki is megvan az ellenszere. Gyors és labdabiztos, emellett jól lát a pályán. Ha őt ki tudjuk kapcsolni a játékból, az már fél sikernek számít a győzelemhez vezető úton.

Tegyük fel, hogy sikerrel vesszük az EB-selejtezőket. Mit jelentene számodra érzelmileg, ha Magyarországon tudnál EB-meccseket játszani (hiszen Budapest az egyik rendező)?

Egy álmom válna valóra, ezt nyugodtan kijelenthetem. Remélem összejön. Én mindent meg fogok tenni ezért.

Az interjút készítette:
Kun Tamás, 
a Jenkifoci blog szerzője