Az aranylabdás Kaká aláírt az MLS-ben jövő évi szezonjában debütáló Orlando City SC-hez - állítja a spanyol AS, a brazil ESPN, valamint az amerikai ESPN. A játékos és a klub képviselői még nem erősítették meg az értesülést.

A hírek szerint Kaká csak januárban csatlakozik majd az Orlando keretéhez, addig kölcsönben fog szerepelni. Az amerikai ESPN úgy tudja, a Sao Paolóban játszik majd jövő év elejéig, míg az AS állítása szerint marad a Milan kötelékében. Az MLS 2015-ös szezonja márciusban rajtol majd.

A 2002-ben világbajnoki címet szerző középpályás közeli jóbarátja az Orlando tulajdonosának, a brazil Flávio Augusto da Silvának, így került sor a kapcsolatfelvételre. Egy évvel ezelőtt Kaká az akkor még harmadosztályban szereplő Orlando edzésére is ellátogatott.

Ha valósak a sportújságírók érteülései, akkor Kaká lehet a második sztárjátékos, aki a közelmúltban az MLS-be szerződött. A világbajnokság előtt a spanyol David Villa írt alá a bajnokságban szintén jövőre debütáló New York City FC-hez.

"Az amerikaiak nyertek, de nem érdemelték meg" - összegezte az Ghána-Egyesült Államok (1-2) csoportmérkőzést a találkozó magyar kommentátora, Menczer Tamás. "Nem érdemelték meg, de rekordgóllal megnyerték" - harsogta az Index weboldala is.

Nem érdemelték meg? Ezek a fiúk életük meccsét játszották, pedig fejbe rúgták, lekönyökölték, letalpalták őket a 90 perc során! Két gólt lőttek, míg Ghána egyet. Heroikus védekezésüknek és taktikájuknak köszönhetően tökéletesen megfojtották az ellenfél támadójátékát, amely csapatnak 90 perc alatt egyetlen egy ziccere sem volt a gólon kívül! Egy sem!  Az 1-1-es állást eredményező akció mellett egy fejest és egy távoli lövést jegyezhettünk fel Ghánától. A többi lövés mind-mind célt tévesztő távoli próbálkozás volt, melyet a kétségbeesés vezérelt. Egy objektív szakmai elemzés ezt hívná totális taktikai győzelemnek! 

Elszomorító, hogy ha a magyar szaksajtó szerint miért nem érdemel három pontot az csapat, mely tökéletesen védekezik és közben helyzeteinek nagyobb százalékát használja ki, mint az ellenfele. Szerencsére azért a hazai újságírás képviselői között is voltak olyanok, akik látták, mi történt a pályán:

Szép győzelem volt? Nem. De győzelem volt? Igen! Kapjunk 4 gólt kitámadva, vagy nyerjünk küzdelmesen? Én azt mondom, nyerjünk küzdelmesen! Mást egyébként sem tehetett az amerikai csapat, miután Klinsmann kényszerű cserék miatt totálisan tehetetlen volt a teljes második félidőben. Csak űzhette, hajthatta fiait, de a mérkőzést már nem tudta befolyásolni.

Az első játékrészben Altidore, a félidőben Besler, a 75. perc magaságában pedig Bedoya kért cserét combizom-problémák miatt. A jelenség több, mint aggasztó. Három ilyen eset egyetlen egy mérkőzésen azt feltételezi, hogy valami nagyon nem volt rendben az erőnléti felkészülés során. Nyugtalanító belegondolni, hogy Brian Straus tavalyi nagy balhét kavaró tényfeltáró cikkében épp arra panaszkodtak a játékosok, hogy túledzi őket Klinsmann. Reméljük, nem igazolódik be mindez és nem kell újabb sérülésektől tartanunk.

Egy vezéráldozat már így is történt: Altidore sérülésével Ghána ellen teljesen megbénult a jenki támadójáték. Nem volt aki megtartsa a labdát, vagy lekészítse azt a kontrák során. Az erőteljes ghánai védőkkel nem tudott mit kezdeni a gyengébb fizikumú, csereként beálló Arón Jóhannsson. Az izlandi-amerikai támadó a mérkőzés során az ÖSSZES párharcát elveszítette, nem tudott bázisként funkcionálni az előretörésekhez. Ilyenkor jön elő az a kérdés, hogy a 23-as keret összeállításakor nem kellett volna Altidore-alternatívát is a csapatba tenni. Mert jelenleg bizony nincs hasonló fizikumú csatár a listán: Wondolowski és Jóhannsson is kiváló csatárok, de teljesen más tipusú, jóval támadóbb játékrendszerben lehet őket alkalmazni.

Altidore alternatívájának a Rapid Wienben focizó Terrence Boydot, a D.C. Unitedben szereplő Eddie Johnsont, vagy a válogatottból 2009 óta hiányzó Kenny Coopert (Seattle Sounders) tudnám elképzelni. Most egyikük sem kapott meghívót. Így Klinsmannak majd abból kell dolgoznia ami adott. Legjobb forgatókönyv persze Altidore felépülése lenne. Ha ez nem lehetséges, akkor Clint Dempsey-re kell egy sorral előrébb tolni. A válogatott csaptkapitányában lehet bízni: Ghána ellen bebizonyította, hogy jelenleg ő a legjobb amerikai játékos. Egészen hihetetlen magabiztossággal teljesített a pályán, amit valósággal felszántott a 90 perc során. Tette mindezt ráadásul törött orral, egy ghánai "magaslábnak" köszönhetően!

A KÉP KATTINTÁSRA MEGNŐ:

Mindenütt ott volt, az első percben szerzett gólja pedig klasszis mestermunka volt. Találatával ő lett a focitörténelem első amerikai játékosa, aki három világbajnokságon is gólt szerzett. Ez a gólérzékenység pedig akár jegyet is válthat neki a centerpozícióba.

De nem ez az egyetlen kérdés, amit meg kell majd válaszolni a portugálok elleni vasárnapi összecsapás előtt: a a tegnapi meccsen ugyanis feltűnő volt, mennyire gyenge pont a két szélső védő. A ghánaiak valósággal terrorizálták az amerikai védelem baloldalát, ahol DaMarcus Beasley szerepelt. Ez minden bizonnyal a taktikájuk része volt, hiszen Beasley nem klasszikus hátvéd, hanem eredetileg támadó középpályás. Az apró termetű jenki ettől függetlenül mindent megtett feladata végrehajtása érdekében, de eközben többször is hibázott, főleg a helyezkedésnél. Ez pedig amiatt van, mert egyszerűen "nincs a vérében" ez a poszt. 

A védelem másik szélén Fabian Johnson is gyenge teljesítményt mutatott fel, az egyenlítő ghánai találat előtt ő is rosszul helyezkedett. Egyedül a fantasztikus meccset produkáló két védekező középpályásnak, Kyle Beckermannak és Jermaine Jonesnak köszönhető, hogy a ghánaiak nem tudták jobban kihasználni a széleket. Jones és Beckerman egyaránt besegített akkor, amikor szükség volt rájuk.

Összegezve a mérkőzésről elmondható, hogy az amerikai válogatott fegyelmezett, tökéletes védekezést hajtott végre. Ha valaki hibázott, rögtön érkezett a segítség. Épp ezért nem kellett parádéznia Tim Howardnak, hiszen a vendégakciók már a 16-os előtt elhaltak. Ettől függetlenül egyértelmű, hogy jenki részről katasztrofális volt a kontratámadások végrehajtása a második félidőben. Bebizonyosodott, hogy Jóhannsson nem alkalmas ebben a taktikai rendszerben Altidore pótlására. Ahogy a szélső védelemmel is kell valamit kezdeni. De pánikhelyzet nincs, hiszen csapatszinten kiváló teljesítményt láthattunk a jenkiktől és Brooks 86. percben szerzett gólja pedig ismét igazolta a tételt: az amerikaiak soha nem adják fel!  A győzelem pedig azt jelenti, hogy Dempsey-ék nagyon kedvező pozícióból várhatják a folytatást. A portugálok súlyos veresége miatt ideális esetben a Portugália és Németország elleni meccseken akár 1 pont is elég lehet a továbbjutáshoz.

Négy éve felejthetetlen pillanatokkal ajándékozott meg minket az amerikai válogatott...

De a sokkal többre hivatott csapatot megállították:

Most eljött a visszavágás pillanata! Négy esztendő, egy szövetségi kapitány-váltás, két éves selejtezősorozat után ismét a világbajnokság nagyszínpadára lép az amerikai válogatott! Már-már görög drámákat idéző fordulat, hogy azzal az ellenféllel folytatják ma éjféltől a küzdelmet, amely ellen legutóbb abbahagyták: ismét Ghána legjobbjai lesznek a másik térfélen!

Akkor 1-1-es rendes játékidő után Asamoah Gyan góljával az afrikaiak mentek tovább. Ennek ellenére Tim Howard tagadja, hogy a US Teamet a bosszúvágy vezérelné:

"Nem a bosszúvágy hajt minket Ghánával kapcsolatban. Nem érdekel minket, hogy 2010-ben ellenük estünk ki a nyolcaddöntőben. Az már kőkori sztori. Az a világbajnokság négy éve volt, ez már egy teljesen másik csapat. Más játékosokkal, más stílussal, más hozzáállással."

Dicséretes higgadtság, amire nagy szükség lesz ma este. Ugyanakkor az ellenfél tábora érthetően nem akarja elfeledni a legutóbbi összecsapast. Mi több, André Ayew szerint igenis az a kiindulópont:

"Ha teljesen egészségesek vagyunk és 100 százalékig koncentrálunk, akkor teljességgel kizárt, hogy nem verjük meg az amerikaiakat. Kétszer már megvertük őket. És ahogy azt Ghánában szokták mondani: nincsen kettő három nélkül." - fogalmazott a Marseille támadója.

A két nyilatkozat közötti kontraszt jól jellemzi a két csapat közötti mentalitásbeli különbségeket. A ghánaiak magabiztosak, lazák és energikusak. Az amerikaiak viszont megfontoltak, egységesek, tervszerűek. Ebből a szempontból különösen érdekes lesz a két nemzet játékosainak összecsapása.

Az összecsapás, mely a továbbjutás szempontjából döntő fontosságú lehet. A G-jelű csoportot ugyanis nem véletlenül nevezik halálcsoportnak. Itt foglal helyet még Németország és Portugália is. Noha ellenük is a győzelem szándékával kell pályára lépni, a diadalra a legnagyobb esély Ghána ellen van. Ezért ezt a meccset mindenképp be kell húzni, ha merész terveket szövöget az amerikai válogatott. Nem véletlenül mondta nemrég Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány:

"Úgy tekintek a Ghána elleni összecsapásra, mint egy egyenes kieséses meccsre."

Klinsmann természetesen nem fog pályára lépni, mégis főszereplő lehet ezen az estén. Most dől el ugyanis, hogy mit adott az amerikai labdarúgásnak a Klinsmann-kísérlet. A német tréner tagadhatatlanul más szemléletet hozott a jenki focivilágba, mint amit elődjei képviseltek. Sokszor hozott váratlan döntéseket, olykor sokkolta az ország közvéleményét (lásd: Donovan-affér). Mégis mindezt olyan magabiztossággal tette, hogy az ember olykor úgy érezte, Klinsmann tud valamit erről a csapatról, amit senki más nem tud.

És az elmúlt három évben valóban voltak olyan eredmények, amik azt sejtetik, hogy az amerikai labdarúgás igenis elérhet abba a magasságba, amit az ország által kínált potenciál feltételez: a jenkik idegenben verték meg Mexikót, Olaszországot és Boszniát. Hazai pályán legyőzték Németországot, Törökországot, Nigériát. Ezek közül az eredmények közül nem egy történelmi, korábban soha nem látott siker volt. Dempsey-ék közben bezsebeltek egy CONCACAF Aranykupát és megvalósítottak egy 12 meccses győzelmi szériát. Klinsmann elérte, hogy az amerikai válogatott ma vitán felül a CONCACAF-térség legjobb csapata. Az ősi rivális Mexikó a német tréner regnálása alatt még soha nem verte meg a jenkiket.

Mégis, az emberben valahol mélyen ott van a kétség. Klinsmann ugyanis teljesen kiszámítatatlan. Donovan kihagyása a keretből sok szempontból nem volt racionális döntés. Aztán ott van a taktika kérdése: a német szakember a vb előtti felkészülési meccseken egy teljesen új felálláshoz akarta szoktatni a csapatot, mely nem valósult meg teljes sikerrel. Mégis, az utolsó találkozón, Nigéria ellen összeállni látszott a kép. Lehet, hogy Klinsmann kiszámíthatatlansága szándékos? A látszólagos kaotikus döntések mögött németes logika húzódik meg? Lehet, hogy Klinsmann szándékolt célja, hogy az amerikai válogatott kiszámíthatatlan legyen? Ez akár erény is lehet egy világbajnokságon.

Hiszen nézzük meg azokat a csapatokat, amelyek képtelenek voltak váratlant húzni: az első forduló mérkőzései során Spanyolország, Anglia és Uruguay is elbukott saját sablonosságában. Az amerikaiak kiszámíthatatlansága viszont aranyat érhet Ghána ellen. Az afrikai válogatott egészen elképesztő, már-már illetlenül túlzó magabiztossággal nyilatkozik az amerikaiak elleni meccs kapcsán. Pedig csapatuk védelme legalább olyan tapasztalatlan, mint az amerikaiaké. Jegyzett kapusuk nincs, a szövetségi kapitányuknak pedig a ghánai válogatott irányítása az első vezetőedzői megbízatása. Tehát a jenkiknek igenis van keresnivalójuk, ha a gyenge pontokat kihasználva képesek kibillenteni Ghánát a magabiztosságóbl.

Hogyan lehetséges ez? Nos, mindkét csapat legerősebb területe a középpálya (a ghánai válogatott teljes elemzése itt olvasható), így egyértelmű, hogy a mérkőzés kulcskérdései itt fognak eldőlni. Nagyon fontos lesz, hogy az öt középpályással felálló jenkik miként biztosítják a hátul felszabaduló területeket a támadások közben. Amerikai labdavesztés esetén ugyanis a ghánaiak villámgyorsan fogják megszállni ezeket a szabad területeket. Ki fogják használni legfőbb erényüket, az atletikus testfelépítésüket és a gyorsaságukat, valamint remek fociösztöneiket.

Az öt amerikai középpályás közül ketten fognak döntően védekező feladatot kapni: ők várhatóan Kyle Beckerman és Jermaine Jones lesznek. Az ő feladatuk lesz a támadás során felszabaduló területek fedezése. Ők lesznek az este kulcsjátékosai. Ezért lássuk, ők miként gondolkodnak erről a meccsről:

"Kőkemény meccs lesz. tiszteljük az ellenfelünket, de nem félünk tőlük. Ghánai csapatban a támadók a legjobbak, de ha a védelmünk fegyelmezetten teszi a dolgát, nem lehet gond. Képesek vagyunk rá, hogy legyőzzük őket. Ebben biztos vagyok" - fogalmazott Jermaine Jones

"

Nagyon jó csapat lesz az ellenfelünk. Több meccsüket is megnéztük. Erősek, gyorsak és technikailag nagyon képzettek. A győzelemhez a legjobbunkat kell nyújtanunk. Mindent ki kell hozni magunkból. De megígérhetem, így is lesz." - mondta Beckerman.

Egy biztos, az Egyesült Államok ma este óriási lehetőség kapujában áll: megalapozhatja azt a továbbjutást, amivel biztosan sokkolná a futballvilágot. Az amerikaiakat senki sem tartja esélyesnek a halálcsoportban. Mi több, a fogadóirodák szerint már a ma esti meccset is Ghána nyeri. De jenkik képesek arra, hogy sutba dobják a papírformát.

Megtették ezt már a 2002-es vb-n, a 2009-es Konföderációs Kupán, vagy épp a 2010-es világbajnokságon, ahol csoportelsők lettek Anglia előtt. Ebben a keretben benne van a meglepetés, ezek a fiúk mind bizonyítani akarnak!

Itt van Michael Bradley, aki egyedülálló képességei ellenére csak csereszerepre volt kárhoztatva a Romában, mielőtt az MLS-be igazolt. Vagy Jozy Altidore, aki az elmúlt szezonban csak szenvedett a Sunderlandben és mindenki csak nevetett rajta. Vagy Clint Dempsey, aki 2006-ban és 2010-ben is a pályán élte át a Ghána elleni kieséseket. Vagy Kyle Beckerman, akinek a válogatottbéli helyét még az amerikai szurkolók is megkérdőjelezték korábban. Vagy DaMarcus Beasley, aki 116-szoros válogatottként került átadólistára mexikói klubjánál. Vagy ott van maga Jürgen Klinsmann. Akit a német szövetségi kapitányi posztról való távozása után a Bayern Münchentől valósággal elüldöztek és taktikai hozzáértését nyilvánosan megkérdőjelezték...

Ők ma este mind bizonyíthatnak. Ha hisznek magukban. Ha elhiszik, hogy képesek a győzelemre...

Az amerikai válogatott hétfőn megkezdi szereplését a 2014-es világbajnokságon. A jenkik a G-csoportban lépnek majd pályára Ghána ellen. A két csapatnak eseménydús a közelmúltja, miután a 2006-os és a 2010-es világbajnokságon is találkoztak. Mindkét alkalommal Ghána diadalmaskodott, kiejtve így az Egyesült Államokat. Most a visszavágásra készülnek Altidore-ék. Lássuk, milyen gyenge pontokat használhatnak majd ki a mérkőzés során.

AZ EDZŐ

Kwesi Appiah 53 éves szakember, aki balhátvédként 1987 és 1992 között a ghánai válogatottban is pályára lépett. Edzőként nem számít különösebben rutinosnak. 2012-ben nevezték ki szövetségi kapitánynak, miután menesztették elődjét, a szerb Goran Stepanovicot. Appiah Stepanovic segítője volt, így gyakorlatilag megörökölte a szakvezetői széket. Rutintalansága ellenére Appiah régóta a válogatott közelében dolgozik, a 2010-es vb idején is az edzői stáb tagja volt, néhány mérkőzés erejéig pedig megbízott vezetőedző is volt a torna után. Edzőként a világszerte közkedvelt 4-2-3-1-es felállás híve. A csapat játékát a centerpozícióban elhelyezkedő Asamoah Gyanra építi. Remekül ért a csapat feltüzeléséhez. Ugyanakkor hátrányos tulajdonsága, hogy túlságosan közvetlen a játékosokkal, ezért nincs meg az edzői tekintélye. Ha vert helyzetbe kerül Ghána, nem biztos, hogy megmarad a csapat fegyelme.

A KAPUSOK

A leginkább lyukas poszt a ghánai keretben. A 90-szeres válogatott, 36 éves Richard Kingsont Appiah kihagyta a keretből, inkább a fiatalokra próbált építeni, akiknek azonban rendkívül csekély a nemzetközi tapasztalata. A kezdőkapus pozíciójára a három behívott játékos közül Adam Kwarasey a legesélyesebb, aki a norvég Stromsgodset hálóőre. A 26 éves játékos tavaly norvég bajnoki címet ünnepelhetett és a bajnokság legjobb kapusának választották. Korábban a norvég utánpótlás-válgoatottban szerepelt, az oslói születésű labdarúgó 3 éve "váltott országot", azzal a céllal, hogy szerepelhessen a világbajnokságon.

A keret további két kapusa a mindössze 7-szeres válogatott Steven Adams, aki hazája bajnokságában szerepel, valamint a 29 évével rutinosnak számító Fatau Dauda, aki a dél-afrikai Orlando Pirates játékosa, de a klubnál kevés játéklehetőséget kap.

A VÉDŐK

Itt már egy fokkal nevesebb játékosok szerepelnek, mint a kapus-pozícióban. Appiah szövetségi kapitány négyvédős rendszert favorizál, ahol legnagyobb valószínűséggel az Opare-Boye-Mensah-Asamoah négyesnek fog bizalmat szavazni a jenkik ellen. A kispadon pedig Samuel Inkom, Rashid Sumalia és Harrison Afful foglal helyet.
Ebből a névsorból Afful és Mensah is ott volt a 2010-es világbajnokság nyolcaddöntőjében a jenkik ellen, közülük azonban előre láthatólag csak az Évianban focizó Mensah tudta megőrizni a kezdő pozíciót. Tette mindezt annak ellenére, hogy középszerű szezont zárt, a kieséstől éppen megmenekült Évianban nem tudott kiemelkedőt nyújtani. Mensah társa a védelem közepén az a John Boye lehet, aki sérülés és formahanyatlás miatt csak 10 mérkőzést játszott az elmúlt szezonban a Rennes színeiben. Nincs vb-tapasztalta, de kulcsjátékos lehet, mivel a légi párbajokat kiemelkedő arányban képes megnyerni és akár jobbhátvédként is bevethető.
Igaz, utóbbi pozícióba már van embere Appiah trénernek, Daniel Opare személyében. Ő a ghánai labdarúgás egyik új csillaga. A 23 éves játékost 18 esztendősen szerződtette a Real Madrid, miután kiemelkedő teljesítményt nyújtott az U17-es világbajnokságon. A Realban aztán nem tudott gyökeret verni, csak a tartalékok között kapott lehetőséget. Belgiumba szerződött a Standard Liége csapatába, ahol viszont kulcsjátékossá nőtte ki magát. Teljesítményére a Porto is felfigyelt, a vb előtt szerződtették.
A védelem másik szélén még nevesebb játékost találunk, a Juventusban szereplő Kwadwo Asamoah személyében. Appiah szövetségi kapitány a bal szárnyat megerősítendő tolta vissza a védelembe a torinói labdarúgót. A hihetetlen munkabírású Asamoah-t az elmúlt két esztendőben zsinórban választották meg az év ghánai játékosának. A kétszeres olasz bajnok védő univerzalitása aranyat érhet a vb-n, hiszen a védelem bal oldala mellett a középpálya szélén és közepén is bevethető.

Ami a cseréket illeti, közülük Harrison Afful kaphat még komolyabb szerepet. Egyrészt vb-rutinja miatt, másrészt azért, mert a védelem mindkét oldalán képes játszani, így Asamoah előreküldése esetén lefedezheti a balszélt.

A KÖZÉPPÁLYÁSOK

Elérkeztünk a középpályás-sorhoz, ahol már igazi minőséget találunk. A két középső középpályás várhatóan Micael Essien és Sulley Muntari lesz. Mindketten világszínvonalú játékosok, nagyon komoly nemzetközi tapasztalattal. Mindketten ott voltak a legutóbbi két világbajnokságon.
Essien a ghánai csapat szíve. A Chelsea-vel BL-t nyerő játékos ugyan túl van már karrierje csúcspontján, de még mindig kulcsjátékosa a nemzeti csapatnak. Ezt bizonyította az Egyiptom elleni sorsdöntő selejtezőn, ahol 7-3-as összesítéssel búcsúztatták ellenfelüket. Igaz, ezt a párharcot megelőzően Essien nem vett részt a vb-szereplés kiharcolásában: két éven át lemondta a válogatott behívókat, mondván klubkarrierjére akar koncentrálni. Essien szerint ezt célt akadályozta, hogy korábban kétszer is komolyabb sérülést szenvedett el a nemzeti csapatban. Igaz, ez a "koncentrációs szünet" nem sült el jól: Essien kikerült a Chelsea keretéből. 2014-ben a Milanhoz szerződött, ahol azonban eddig csak 3 meccsen kapott lehetőséget kezdőként. Most a világbajnokságon szeretné feléleszteni haldokló karrierjét.
A középpálya centrumában klubtársa, Sulley Muntari lehet a segítségére. A gyenge szezont záró Milanban Muntari a jobbak közé tartozott, 5 gólt lőtt és 2 gólpasszt adott, az idény során 3-szor választották a meccs legjobbjának. Az ő kikapcsolása kiemelt fontosságú feladat lesz a jenkik számára.

A középső középpályások közül még az Udinesében focizó Emmanuel Badu kaphat lehetőséget a bizonyításra.

A legtöbb gondot az amerikaiaknak a három támadó középpályás okozhatja. Itt két játékos helye betonbiztosnak tűnik: Andre Ayew és Kevin-Prince Boateng minden bizonnyal pályán lesz holnap este. Ayew a balszélről, Boateng pedig középről törhet a jenki kapu felé. A jobbszél még nyitott kérdés. Itt Jordan Ayew, Wakaso Mubarak, Christian Atsu vagy egy kis csavarral a csatár Abdul Waris is lehetőséget kaphat.

De kezdjük a bal oldalról betörő Andre Ayew-vel az elemzést. Ő már 2010-ben is szomorította az amerikaiakat a nyolcaddöntőben. A Marsielle játékosa az egykori klasszis Abedi Pelé idősebb fia. A 24 éves támadó középpályásért tavaly európai sztárklubok álltak sorba, idén azonban egy fokkal gyengébb szezont zárt: csupán 5 gólt lőtt és 3 gólpasszt adott, csapata a csalódást keltő 6. helyen zárt a francia élvonalban. Ennek ellenére villámsebességű játéka és kiismerhetetlen csele veszélyes ellenféllé teszik őt bárki számára. A világbajnokság jelentette nagyszínpad akár lökést adhat neki.
Társának, Kevin Prince-Boatengnek is fontos a vb-részvétel. Legalábbis erre utal, hogy a 27 éves labdarúgó tavaly novemberben visszatért a válogatotthoz, annak ellenére, hogy 2011-ben, 24 évesen lemondta a válogatottságot. Akkor arra hivatkozott, hogy elfárad a sok utazástól és fizikálisan nem érzi képesnek magát arra, hogy nemzeti- és klubkötelezettségeit egyaránt ellássa. Nos, most minden bizonnyal erősebbnek érzi magát, hiszen mint mondtam, visszatért a válogatotthoz. Ennek a döntésnek nem örülnek az amerikai csapat szurkolói, hiszen Boateng 2010-ben is betalált a jenki kapuba, ráadásul jó klubszezont is zárt: 28 mérkőzésen úgy lőtt 6 gólt és adott 2 gólpasszt a Schalkéban, hogy a meccsek felén védekező középpályásként kapott lehetőséget.

Ezzel elérkeztünk a támadó középpálya jobb oldalához, ahol talán Jordan Ayew és Christian Atsu a legesélyesebb a kezdő tizenegybe kerülésre. Jordan Ayew testvéréhez, André-hoz hasonlóan a Marsielle játékosa. A 22 éves játékos sok ghánai csapattársához hasonlóan mélyről küzdötte vissza magát, miután fegyelmi problémák miatt 2013-ban kitették az Afrikai Nemzetek Kupájára készülő keretből. A Marseille-nél is kevés játéklehetőséget kapott, a világbajnokság miatt ezért januárban kölcsönben a Sochaux-hoz igazolt. Itt jól teljesített, 16 meccsen öt gólt lőtt és egy gólpasszt adott, de a csapat ennek dacára kiesett az élvonalból. Ayew lendületét azonban mindez nem törte meg: a ghánaiak utolsó felkészülési meccsén, Dél-Korea ellen mesterhármast szerzett, így főszereplője volt a 4-0-ás győzelemnek.
Pozíciója emiatt biztosabbnak tűnik, csak Christian Atsu lehet veszélyes rá. A 22 éves bal oldali középpályás a Chelsea játékosa, ahol azonban még egyetlen meccset sem játszott, mivel szerződése aláírását követően rögtön kölcsönadták a holland Vitesse-nek. Az Eredivisie-ben remekül teljesített, 5 góljával és 6 gólpasszával csapata egyik legjobbja volt a nemrég befejeződött szezonban.

A CSATÁROK

Ha az amerikai labdarúgás rajongóinak le kellene festeniük az ördögöt, akkor az alvilág ura minden bizonnyal paták helyett stoplikat viselne, az arca pedig Asamoah Gyant idézné. Ő volt az a játékos, aki a 2010-es világbajnokság nyolcaddöntőjében alaposan megkeserítette a jenki védők életét, majd a kétszer 15 perces hosszabbítás 3. percében megszerezte azt a gólt, mely eldöntötte a továbbjutás kérdését.

Gyan a ghánai válogatott történetének gólrekordere. 79 nemzetközi fellépésén 40-szer volt eredményes. Azaz, minden második meccsén betalál a kapuba. Korábban olyan csapatokban szerepelt, mint az Udinese, a Rennes, vagy a Sunderland. Három éve azonban az Egyesült Arab Emírségekbe szerződött, ahol 89 meccsen 100 gólt lőtt az Al Ain színeiben.

2012-ben rövid időre lemondta a válogatottságot, de később visszatért és csapatkapitányként segítette csapatát a vb-szereplés kiharcolásában. Ez olyan jól sikerült, hogy végül 6 találattal az afrikai selejtezők társgólkirálya lett. Egyiptom hazai pályán történő 6-1-es legázolásából 2 góllal vette ki a részét.

Érdekesség, hogy Gyan az egyetlen klasszikus középcsatár a mostani ghánai keretben. Az ő sérülése esetén még Jordan Ayew vethető be ezen a poszton, valamint a csekély nemzetközi tapasztalattal rendelező Szpartak Moszkva-játékos, Majeed Waris. Utóbbi jelenleg is lábadozik kisebb sérüléséből.

A LEGERŐSEBB TULAJDONSÁG

Fizikálisan rendkívül erős a ghánai válogatott, emellett hihetetlenül gyors játékosok alkotják a támadó középpályát. Nem véletlenül nyilatkozta róluk a minap Tim Howard a következőket: "Nagyon erős testfelépítésűek a ghánai csapat játékosai. Minket nagyon ritkán múlnak felül fizikálisan, de Ghánának megvan az esélye erre. Nagyon okosan kell helyezkednünk a pályán és ügyelnünk kell arra, hogy ne kontrázzanak le minket."
Kulcsfontosságú lehet tehát a helyezkedés és az üres területek lefedezése. Különsen figyelni kell majd Muntari és Gyan kikapcsolására.

A GYENGE PONT

A védelem. A védők közül többen is formahanyatlással küzdenek klubszinten, egyeseknek pedig jelentős nemzetközi tapasztalata sincs. Utóbbi kategóriába sorolhatók a kapusok is. A védekezés megszervezése nagyon fontos lenne a jó szereplés érdekében. De kérdés, hogy mekkora hangsúlyt fektet erre Kwesi Appiah szövetségi kapitány, aki a nyilatkozatok alapján kissé nagy mellénnyel megy neki a világbajnokságnak. Ugyanis több helyen - például a World Soccer magazinban is - lenyilatkozta, hogy a vb-győzelemre is esélyesnek érzi csapatát.
A fegyelem és a csapategység is gyenge pont lehet Ghána esetében, hiszen több olyan játékos is van a keretben, akik csak a világbajnokság miatt tértek vissza a nemzeti csapatba, a vb-selejtezők kőkemény harcában nem vettek részt. Ez akár széthúzásokat is eredményezhet, ha nem jól alakulnak a csapat eredményei.

ÖSSZEGZÉS (10-es skálán):

edző: 5/10
kapusok: 6/10
védők: 6/10
középpályások: 8/10
támadók: 8/10

IDEÁLIS KEZDŐCSAPAT

Kwarasey - Opare, Boye, Mensah, Asamoah - Essien, Muntari - Andre Ayew, Boateng, J Ayew (Atsu/Waris) - Gyan

Nagyon szurkolunk azért, hogy a Klinsmann-féle amerikai válogatott továbbjusson a halálcsoportból, a Portugáliát, Németországot és Ghánát magába foglaló kvartettből a világbajnokságon. De a drukkolás alapja nem a vak remény, hanem a 23 fős keret képességeibe vetett hit. Ezek a játékosok ugyanis már a múltban is komoly eredményeket produkáltak. A teljesség igénye nélkül tekintsük át évről évre, miként jutottak el idáig, a világbajnokság nagyszínpadáig:

A komolyabb nemzetközi eredményeket félkövérrel jelöltem.

1999:
- Beckerman és Beasley (a képen balról az első) elődöntőt játszik az U17-es világbajnokságon
- Beasley megkapja az ezüstlabdát az U17-es világbajnokságon

2000:
- Beasley megnyeri a US Open-kupát a Chicago Fire-rel
- Howard olimpiai elődöntőbe jut az amerikai válogatott tagjaként

2001:
- Howard (a képen) az év kapusa lesz az MLS-ben

2002:
- Beasley megnyeri a CONCACAF Aranykupát az amerikai válogatottal

2003:
- Howard (a képen balról a második) Community Shieldet nyer a Manchester Uniteddel

2004:
- Howard FA-kupát nyer a Manchester Uniteddel és az év csapatába választják a Premier League-ben,
- Rimando megnyeri az MLS-t a D.C. Uniteddel
- Dempsey-t (a képen) az év újoncának választják az MLS-ben

2005:
- Beasley és Dempsey megnyeri a CONCACAF Aranykupát az amerikai válogatottal
- Beasley (a képen) Bajnokok Ligája elődöntőt játszik a PSV Eindhoven tagjaként
- Beasley holland kupagyőztes és bajnok a PSV Eindhovennel

2006:
- Howard Ligakupát nyer a Manchester Uniteddel
- Beasley holland bajnok a PSV Eindhovennel
- Wondolowski MLS-bajnok a Houstonnal

2007:
- Bradley, Beasley, Howard, Dempsey és Guzan CONCACAF Aranykupát nyer az amerikai válogatottal
- Guzan az év kapusa az MLS-ben
- Davis (a képen) és Wondolowski a Houstonnal megnyeri az MLS-t

2008:
- Beasley skót kupagyőztes a Glasgow Rangers-szel

2009:
- Altidore, Howard, Dempsey (a képen), Bradley, Beasley, Guzan Konföderációs Kupa-ezütérmes lesz az amerikai válogatottal, a torna során legyőzik a 2006 óta veretlen spanyolokat
- Howard megnyeri az Aranykesztűt a Konföderációs Kupán
- Dempsey pedig megkapja a bronzlabdát a Konföderációs Kupán,
- Howard FA-kupa ezüstérmes lesz az Evertonnal
- Rimando és Beckerman megnyeri az MLS-t a Real Salt Lake-kel
- Gonzalezt az év újoncának választják az MLS-ben
- Beasley skót bajnok és ligakupa-győztes a Rangers-szel
- Fabian Johnson U21-es EB-győztes a német korosztályos csapattal

2010: 
- Howard-, Altidore-, Dempsey- (a képen), Beasley-, Guzan-, Bradley-fémjelezte válogatott megnyeri csoportját a világbajnokságon Anglia előtt 
- Guzan Ligakupa-ezüstérmes lesz az Aston Villával
- Dempsey Európa Liga-ezüstérmes a Fulhammel
- Wondolowski az MLS gólkirálya lesz

2011:
- Gonzalez megnyeri az MLS-t a Los Angeles Galaxy-val
- Gonzalezt az év védőjének választják az MLS-ben,
- Dempsey-t az év játékosának választják a Fulhamnél
- Jóhannsson (a képen) dán bajnok lesz az Aarhus-szal



2012:
- Gonzalez (a felső képen) megnyeri az MLS-t a Los Angeles Galaxy-val, ahol ő lesz a döntő legjobbja
- Besler és Zusi megnyeri az US Open-kupát a Sporting Kansas-szel,
- Beslert az MLS legjobb védőjének választják
- Dempsey 4. helyen végez a Premier League góllövőlistáján, 17 találattal
- Dempsey-t az év játékosának választják a Fulhamnél
- az angol sportújságírók Dempsey-t választják a Premier League 4. legjobb játékosának
- Altidore és Jóhannsson holland kupagyőztes az AZ Alkmaarral,
- Altidore a Holland Kupa gólkirálya,
- Altidore lesz az amerikai labdarúgás történetének legeredményesebb játékosa, ha az egy szezonban lőtt gólokat nézzük (31 találat)
- Wondolowski (az alsó képen) az MLS gólkirálya lesz és ő kapja a bajnokság legértékesebb játékosának járó MVP-címet is

2013:
- Wondolowski, Diskerud, Beckerman, Bedoya, Beasley, Rimando, Gonzalez, Besler CONCACAF Aranykupát nyer az amerikai válogatottal,
- Wondolowski az Aranykupa gólkirálya lesz
- Besler és Zusi (a képen) megnyeri az MLS-t a Sporting Kansas-szel
- Bradley Coppa Italia-ezüstérmes lesz a Romával