"Az amerikaiak nyertek, de nem érdemelték meg" - összegezte az Ghána-Egyesült Államok (1-2) csoportmérkőzést a találkozó magyar kommentátora, Menczer Tamás. "Nem érdemelték meg, de rekordgóllal megnyerték" - harsogta az Index weboldala is.

Nem érdemelték meg? Ezek a fiúk életük meccsét játszották, pedig fejbe rúgták, lekönyökölték, letalpalták őket a 90 perc során! Két gólt lőttek, míg Ghána egyet. Heroikus védekezésüknek és taktikájuknak köszönhetően tökéletesen megfojtották az ellenfél támadójátékát, amely csapatnak 90 perc alatt egyetlen egy ziccere sem volt a gólon kívül! Egy sem!  Az 1-1-es állást eredményező akció mellett egy fejest és egy távoli lövést jegyezhettünk fel Ghánától. A többi lövés mind-mind célt tévesztő távoli próbálkozás volt, melyet a kétségbeesés vezérelt. Egy objektív szakmai elemzés ezt hívná totális taktikai győzelemnek! 

Elszomorító, hogy ha a magyar szaksajtó szerint miért nem érdemel három pontot az csapat, mely tökéletesen védekezik és közben helyzeteinek nagyobb százalékát használja ki, mint az ellenfele. Szerencsére azért a hazai újságírás képviselői között is voltak olyanok, akik látták, mi történt a pályán:

Szép győzelem volt? Nem. De győzelem volt? Igen! Kapjunk 4 gólt kitámadva, vagy nyerjünk küzdelmesen? Én azt mondom, nyerjünk küzdelmesen! Mást egyébként sem tehetett az amerikai csapat, miután Klinsmann kényszerű cserék miatt totálisan tehetetlen volt a teljes második félidőben. Csak űzhette, hajthatta fiait, de a mérkőzést már nem tudta befolyásolni.

Az első játékrészben Altidore, a félidőben Besler, a 75. perc magaságában pedig Bedoya kért cserét combizom-problémák miatt. A jelenség több, mint aggasztó. Három ilyen eset egyetlen egy mérkőzésen azt feltételezi, hogy valami nagyon nem volt rendben az erőnléti felkészülés során. Nyugtalanító belegondolni, hogy Brian Straus tavalyi nagy balhét kavaró tényfeltáró cikkében épp arra panaszkodtak a játékosok, hogy túledzi őket Klinsmann. Reméljük, nem igazolódik be mindez és nem kell újabb sérülésektől tartanunk.

Egy vezéráldozat már így is történt: Altidore sérülésével Ghána ellen teljesen megbénult a jenki támadójáték. Nem volt aki megtartsa a labdát, vagy lekészítse azt a kontrák során. Az erőteljes ghánai védőkkel nem tudott mit kezdeni a gyengébb fizikumú, csereként beálló Arón Jóhannsson. Az izlandi-amerikai támadó a mérkőzés során az ÖSSZES párharcát elveszítette, nem tudott bázisként funkcionálni az előretörésekhez. Ilyenkor jön elő az a kérdés, hogy a 23-as keret összeállításakor nem kellett volna Altidore-alternatívát is a csapatba tenni. Mert jelenleg bizony nincs hasonló fizikumú csatár a listán: Wondolowski és Jóhannsson is kiváló csatárok, de teljesen más tipusú, jóval támadóbb játékrendszerben lehet őket alkalmazni.

Altidore alternatívájának a Rapid Wienben focizó Terrence Boydot, a D.C. Unitedben szereplő Eddie Johnsont, vagy a válogatottból 2009 óta hiányzó Kenny Coopert (Seattle Sounders) tudnám elképzelni. Most egyikük sem kapott meghívót. Így Klinsmannak majd abból kell dolgoznia ami adott. Legjobb forgatókönyv persze Altidore felépülése lenne. Ha ez nem lehetséges, akkor Clint Dempsey-re kell egy sorral előrébb tolni. A válogatott csaptkapitányában lehet bízni: Ghána ellen bebizonyította, hogy jelenleg ő a legjobb amerikai játékos. Egészen hihetetlen magabiztossággal teljesített a pályán, amit valósággal felszántott a 90 perc során. Tette mindezt ráadásul törött orral, egy ghánai "magaslábnak" köszönhetően!

A KÉP KATTINTÁSRA MEGNŐ:

Mindenütt ott volt, az első percben szerzett gólja pedig klasszis mestermunka volt. Találatával ő lett a focitörténelem első amerikai játékosa, aki három világbajnokságon is gólt szerzett. Ez a gólérzékenység pedig akár jegyet is válthat neki a centerpozícióba.

De nem ez az egyetlen kérdés, amit meg kell majd válaszolni a portugálok elleni vasárnapi összecsapás előtt: a a tegnapi meccsen ugyanis feltűnő volt, mennyire gyenge pont a két szélső védő. A ghánaiak valósággal terrorizálták az amerikai védelem baloldalát, ahol DaMarcus Beasley szerepelt. Ez minden bizonnyal a taktikájuk része volt, hiszen Beasley nem klasszikus hátvéd, hanem eredetileg támadó középpályás. Az apró termetű jenki ettől függetlenül mindent megtett feladata végrehajtása érdekében, de eközben többször is hibázott, főleg a helyezkedésnél. Ez pedig amiatt van, mert egyszerűen "nincs a vérében" ez a poszt. 

A védelem másik szélén Fabian Johnson is gyenge teljesítményt mutatott fel, az egyenlítő ghánai találat előtt ő is rosszul helyezkedett. Egyedül a fantasztikus meccset produkáló két védekező középpályásnak, Kyle Beckermannak és Jermaine Jonesnak köszönhető, hogy a ghánaiak nem tudták jobban kihasználni a széleket. Jones és Beckerman egyaránt besegített akkor, amikor szükség volt rájuk.

Összegezve a mérkőzésről elmondható, hogy az amerikai válogatott fegyelmezett, tökéletes védekezést hajtott végre. Ha valaki hibázott, rögtön érkezett a segítség. Épp ezért nem kellett parádéznia Tim Howardnak, hiszen a vendégakciók már a 16-os előtt elhaltak. Ettől függetlenül egyértelmű, hogy jenki részről katasztrofális volt a kontratámadások végrehajtása a második félidőben. Bebizonyosodott, hogy Jóhannsson nem alkalmas ebben a taktikai rendszerben Altidore pótlására. Ahogy a szélső védelemmel is kell valamit kezdeni. De pánikhelyzet nincs, hiszen csapatszinten kiváló teljesítményt láthattunk a jenkiktől és Brooks 86. percben szerzett gólja pedig ismét igazolta a tételt: az amerikaiak soha nem adják fel!  A győzelem pedig azt jelenti, hogy Dempsey-ék nagyon kedvező pozícióból várhatják a folytatást. A portugálok súlyos veresége miatt ideális esetben a Portugália és Németország elleni meccseken akár 1 pont is elég lehet a továbbjutáshoz.