Tegnap este váratlan döntéssel sokkolta az amerikai sportközvéleményt Jürgen Klinsmann, az amerikai válogatott szövetségi kapitánya. A német tréner a FIFA-határidő előtt 11 nappal megnevezte 23 fős vb-keretét, melyben nem kapott helyet az előzetes 30 fős névsorban még megtalálható Landon Donovan. Az amerikai válogatott gólrekorderének kihagyása sokkolta az amerikai közvéleményt, a következőkben ezt a döntést fogom elemezni, mindkét oldalt megvizsgálva.
MIÉRT VAN IGAZA KLINSMANNAK?
Landon Donovan az amerikai labdarúgás történetének legnagyobb alakja - talán ezt még maga Klinsmann sem vitatja. 156 válogatottság, 57 gól, 57 gólpassz. A mutató magáért beszél. Ugyanakkor az utóbbi fél évben kiábrándító formában van a Los Angeles Galaxy játékosa. Idén 7 bajnoki meccsen egyetlen gólt sem szerzett, legutoljára tavaly október 6-án volt eredményes klubcsapatában.
A válogatottban azóta kétszer kapott lehetőséget. Első alkalommal, a Dél-Korea ellen 2-0-ra megnyert találkozón még jól mozgott (egy gólpasszt is jegyzett), de a Mexikó elleni 2-2 során már csak csereként kapott lehetőséget a második félidőben. Ennek oka az volt, hogy Jürgen Klinsmann szerint fizikai állapota és edzésmunkája nem ütötte meg azt a szintet, ami egy nemzetközi megmérettetéshez szükséges lett volna. Tagadhatatlan, hogy Donovan némi súlyfelesleggel küzdött az elmúlt hónapokban és láthatóan lassabb volt, mint egy évvel ezelőtt. Klinsmann így indokolta az amerikai futballszeretőket sokkoló döntést:
"Ez volt edzői pályafutásom legnehezebb döntése. Borzasztó nehéz volt megmondani neki, hogy nem utazhat a vb-re, hiszen annyi mindent tett az amerikai labdarúgásért. Mindent jól csinált az elmúlt 10 napban, a 30 fős keret kihirdetése óta. Mindig pozitív volt, mindig minden helyzetre a legjobban reagált. De úgy érzem, jelen pillanatban több játékos előrébb jár nála. Én pedig a jelenlegi helyzetet vettem figyelembe, amikor kihirdettem a keretet. Landon ezt elfogadta, de érthetően nagyon csalódott volt." - fogalmazott Jürgen Klinsmann.
Abban egyetérthetünk a német trénerrel, hogy Donovan jelenleg közel sincs csúcsformában. Igaz ez a megállapítás a produktivitására (vagy inkább annak hiányára), valamint a fizikai állapotára is. Legjobb esetben is csak csere lehetett volna a brazíliai vb-n. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy egy karrierje csúcsán túl lévő 32 éves játékos számára biztosítsuk ezt a "csereszerepet", vagy egy Julian Greenhez hasonló fiatalnak, aki számára ez kiváló fejlődési és tapasztalatszerzési lehetőség lenne. Klinsmann az amerikai labdarúgás jövőjét tartotta szem előtt a döntés meghozatalakor. Sokan egyetértenének ezzel a racionális érveléssel, ha nem egy legendáról lenne szó.
Viszont olykor félre kelltenni az érzelmeket és racionális döntést hozni. Főleg, hogy maga Donovan is tett arra célzásokat az utóbbi időben, hogy már nem képes betölteni a sztárjátékos szerepét:
"Már nem vagyok olyan állapotban, mint évekkel ezelőtt. Nem tudok minden alkalommal ugyanolyan intenzitással edzeni. Más szerepem van már ebben a válogatottban. De bármilyen feladattal is bíz meg Klinsmann, boldogan teljesítem. Az a célom nekem is, hogy ez a csapat minél messzebb jusson a vb-n." - mondta néhány héttel ezelőtt az MLS hivatalos oldalának.
Dicséretes őszinteség tükröződött Donovan szavaiból. De mondataiból hiányzott a "csakazértis" hozzállás. Már-már lemondóan beszélt saját szerepéről. Vélhetően ez volt Jürgen Klinsmann egyik fő problémája vele. A német mindig is hangsúlyozta, hogy az ő csapatában csak olyan játékosok szerepelhetnek, akik a kihívásoknak élnek, akik mindig egy új szintre akarnak lépni. Donovan már túl van karrierje ezen pontján.
A döntés alapján elmondható: Klinsmann a mai napig nem bocsátotta meg Donovannek azt, hogy a Los Angeles Galaxy játékosa 2012-2013 telén "szabadságot vett ki". Donovan akkor a Galaxy engedélyével meghosszabbította a téli szünetet, a másfélk hónap pihenő helyett közel 4 hónapot volt távol klubcsapatától (és a válogatottól). A támadó ezt akkor azzal indokolta, hogy kiégettnek érezte magát, még a visszavonulás is megfordult a fejében és szüksége volt egy kis feltöltődésre.
A jórészt Kambodzsában töltött "lelki feltöltődés" miatt Donovan lemaradt a vb-selejtezők első szakaszáról, a 10 mérkőzés közül csak 3 meccsen kapott lehetőséget. Klinsmann vélhetően cserbenhagyásként értékelte ezt a döntést és még az sem enyhítette csalódottságát, hogy Donovan a visszatérése után szenzációs formában játszott: 2013 nyarán 5 góljával és 6 gólpasszával szinte egymaga hódította el a CONCACAF Aranykupát az amerikai válogatottnak.
Viszont az a nyár elmúlt, ahogy Donovan csúcsformája is. Klinsmann döntése ezért racionálisan indokolt és ebből a szempontból igaza van.
MIÉRT NINCS IGAZA KLINSMANNAK?
Mert a foci nem csak a racionalitásról szól. A foci tele van érzelmekkel és indulatokkal. Egy jó válogatott nem attól jó válogatott, mert a legjobb statisztikai mutatókkal rendelkező játékosok szerepelnek benne, hanem azért, mert CSAPATként jól funkcionál.Azért mert igazi vezérek szerepelnek benne, példaképek és legendák mutatják az utat a fiataloknak.
Egy világbajnokságra különösen igaz, hogy érzelmek irányítják. Rendkívül feszült és rendkívül rövid tornáról van szó. Néhány hét alatt karrierek indulhatnak el és dőlhetnek romba. Országok kerülhetnek fel a futballtérképre és generációkat írhatnak le örökre. Néhány meccs alapján. Ilyenkor pedig különösen fontos, hogy olyan játékosok legyenek a keretben, akik már megjárták a poklot és a mennyet is. Akik pontosan tudják, hogy mindig van visszaút.
Emlékezzünk csak a 2010-es világbajnokságra, ahol Landon a pokolból, 0-2-ről hozta vissza a szlovénok elleni meccset egy szenzációs, egészen hihetetlen góllal. Vállalkozott arra, amire senki más nem vállalkozott, lehetetlen szögből vette be a szlovén kaput és ezzel elindította azt a feltámadást, amely végül 2-2-es végeredményt hozott, megmentve így kieséstől az amerikai csapatot.
Majd miután megtette ezt egyszer, megtette másodszor is: Algéria ellen ő volt az, aki higgadtan a hálóba helyezett a hosszabbításban. Ezzel a csoport harmadik (kieső) helyéről az első helyre repítette a jenkiket. Pedig már mindenki feladta, már mindenki lemondott arról, hogy folytatódjon a vb-kaland. A tagadhatatlanul remek képességekkel megáldott Clint Dempsey még kihagyta a ziccert, de Donovan nem hibázott. Mert ő ezért volt ott. Ezért kellett ott lennie. Ő volt a vezér, aki vállalta az a vezérszereppel járó felelősséget.
Így cselekedett a Ghána elleni nyocladdöntőben is, mikor 0-1-es állásnál a tizenegyespont mögé állt és halálos pontossággal értékesítette a büntetőt. Háromszor vette vállára a felelősséget sorsdöntő helyzetben. Az amerikai labdarúgás rendelkezik még egy hasonló karakterű játékossal? Ez hatalmas kérdés. Mert bár Clint Dempsey képességekben talán felérhet Donovanhez, de számomra és sokak számára nagy kérdés, hogy a vezérszerepre alkalmas-e.
Tovább elemezve Klinsmann döntését, érdemes átolvasni a nyilatkozatát még egyszer: "Jelen pillanatban több játékos előrébb jár Donovannél."
Valóban így lenne?
A végleges névsort végigolvasva a következő labdarúgók voltak a csatárként és szélső középpályásként is bevethető Donovan vetélytársai: Jozy Altidore, Julian Geen, Arón Jóhannsson, Chris Wondolowski, Brad Davis, Alejandro Bedoya, Graham Zusi.
Tekintsük át az aktuális formájukat:
- Altidore 30 bajnokit játszott a Sunderland színeiben a 2013-14-es szezonban és 1 gólt szerzett.
- A 18 éves Julian Green a Bayern Münchenben csupán 5 percet játszott felnőtt mérkőzésen az elmúlt esztendőben, egy már tét nélkül BL-meccs utolsó öt percében. Ezt leszámítva még semmilyen felnőtt tapasztalata nincs, a Bayern B-csapatával a német negyedosztályban szerepel.
- Arón Jóhannsson noha összességében jó évet zárt az Alkmaarnál (48 meccs/24 gól), de az elmúlt 12 találkozón csupán egyetlen egy gólt szerzett klubjában. Nem éppen csúcsformára utaló jel.
- Chris Wondolowski ugyan vállalhatóan indította 2014-es MLS-szezonját (9 meccs/5 gól) és utolsó 9 válogatott meccsén 10 gólt szerzett, de pont az hiányzott belőle, ami Donovanben megvan: Wondo képtelen volt az igazán fontos meccseken sorsdöntő pillanatokban csillogni. Vb-selejtezős gólja nincs, az elmúlt időszakban szerzett 9 találatot olyan ellenfeleknek lőtte, mint Kuba, Belize, vagy épp a dél-koreai B-válogatott.
- Brad Davis szintén korrekt formában van (8 meccs, 1 gól, 5 gólpassz), de korántsem igaz, hogy Amerika legjobb szélsői között lenne a Houston középpályása. Bal lába félelmetes, a pontrúgásai veszélyesek, de nemzetközi szintéren lassú, védőjátéka gyenge, előre pedig nem elég lendületes. Rá igaz, hogy biztosan nem lesz kezdő Brazíliában. Viszont lendületet hozó cserének nem ideális, nem ebben mutatkoznak meg az erényei.
Zusi és Bedoya esetében talán igaz az állítás, hogy jobb formában vannak Donovannél, náluk Klinsmann indoklása elfogadható. De a többieknél? Elég merész kijelentés lenne Julian Greent, vagy Brad Davist Donovan elé sorolni. De kizárólag Klinsmann indoklását követve akár Altidore és Jóhannsson helye is megkérdőjelezhető lenne.
A riválisok névsorából a legtöbb szurkolónak Julian Green szúrhatja a szemét. A Bayern München német-amerikai ifjocna még Donovan szerint is nagyon tehetséges, ugyanakkor semmilyen felnőtt rutinnal nem rendelkezik. A vb-szereplés kiharcolásában nem vett részt. Sőt a torna előtt három hónappal döntötte el, hogy a német válogaottság lehetőségét eldobva az amerikai válogatottban kíván szerepelni. Sokan már akkor kijelentették: bizonyára azért hozta meg ezt a döntést, mert Klinsmann megígérte neki, hogy garantált helye van a Brazíliába induló repülőn.
A 23-as keretet látva úgy fest, az egyezség valóban megtörtént. De nem ő az egyetlen német-amerikai kettős állampolgárságú a keretben. Ott van a névsorban a védő Timothy Chandler, John Brooks, Fabian Johnson és Jermaine Jones. Kérdéses, hogy milyen hatással lesz a csapategységre a "német kontingens", főleg azok után, hogy a szintén német szövetségi kapitány megfosztotta a negyedik világbajnokságától minden idők legjobb amerikai játékosát, a csapat egyik szellemi vezérét. A német-amerikai ötösfogatból Green mellett Timmy Chandler (a képen balra) jelenléte is nehezen magyarázható.
A Nürberg védője 2011-ben mutatkozott be az amerikai csapatban, de sokáig csak barátságos meccseken játszott, a tétmérkőzésekre vonatkozó behívót ilyen-olyan okokra hivatkozva rendre visszautasította. Nem véletlen, hiszen a FIFA szabályai szerint ha tétmeccsen pályára lép az Egyesült Államok csapatában, többé nem szerepelhet másik ország, jelen esetben Németország nemzeti válogatottjában. Chandler valamiért sokáig reménykedett az utóbbi forgatókönyvben. Egészen 2013. januárjáig, amikor az amerikai csapat mellett döntött. Az elhatározás eredményeként februárban tétmérkőzésen is bemutatkozott a jenkiknél: a Honduras elleni vb-selejtezőn debütált. Ám az amerikai szurkolók nem ájultak el a látottaktól: Chandler gyengén teljesített, jelentős szerepe volt abban, hogy az amerikaiak 2-1-es vereséget szenvedtek. Ezt követően újságcikkek jelentek meg a csapat belső feszültségeiről, melyben megemlítették azt is, hogy Chandler rossz viszonyt ápol csapattársaival, akik megkérdőjelezik elkötelezettségét. Jelzésértékű, hogy Klinsmann a Honduras elleni bukta után többet nem hívta be a válogatottba. A jenkik ezt követően szárnyalni kezdtek és végül magabiztos előnnyel végeztek az élen a CONCACAF vb-selejtezőin. A hátvéd most először kapott behívót a rosszul sikerült hondurasi kirándulás óta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy remek évet zárt a Bundesligában, de csapategység szempontjából erősen rizikós a jelenléte.
Félő, hogy a világbajnokság feszültséggel teli atmoszférája konfliktust szül, még rosszabb esetben klikkesedést eredményez keretben. Ez katasztrófához vezetne a Portugália-Németország-Ghána fémjelezte halálcsoportban.
Ha Klinsmann hiányolzta Donovan elkötlezettségét a játékos tavalyi kambodzsai vakációja során, akkor Chandler esetében miért nem fontos szempont ugyanez? Nála miért lehet elnézni azt, hogy sokáig "menekült" az amerikai válogatott behívó elől? Azért, mert Klinsmann úgy gondolja, hogy a jövőt épiti, a 32 éves Donovanben pedig már nem látja a jövőt.Épp ezért racionális döntés volt számára a fiatal Greent, Chandlert, Brooks-ot támogatni, akik ráadásul hétről-hétre Európában edzőnek.
Ezek azok a döntések, melyeket szövetségi kapitányként ugyan megléphet Klinsmann, de az általa racionális lépésnek vélt Chandler- és Green-behívó emocionális vonzata elől nem menekülhet. Mert - ahogy a felvezetésben is írtam - a foci nem csak a racionalitásról szól. Klinsmann döntése érzelmileg megkérdőjelezhető, ebből a szempontból nincs igaza.
ÖSSZEGZÉS
Jürgen Klinsmann nemrég 2018-ig hosszabbította meg szerződését az amerikai válogatottnál, sőt, a technikai igazgatói szerepkört is megkapta. Az amerikai szövetség így próbálta meg megelőzni, hogy topbajnokságok klubjai elcsábítsák a német trénert.
Az új kontraktus viszont új perspektívába helyezte Klinsmann számára a mostani világbajnokságot: a jövőt akarja építeni. A kerethirdetésnek is ez volt az egyik üzenete. A másik az, hogy bárki áldozat lehet, ha nem felel meg a Klinsmann által támasztott követelményeknek.
Ez a döntés részben a racionalitásról, részben pedig erődemmonstrációról szólt. A hatalomról és az erőről. Donovan száműzésével Klinsmann jelezte az amerikai labdarúgó-közegnek, hogy 2018-ig ő irányít. És az amerikai labdarúgás felemelkedésének érdekében bármilyen döntést meghozhat. Ő az úr a háznál.
Ez még érthető is, hiszen ő a szövetségi kapitány, ő viseli a felelősséget. Azonban a döntés megozatalának módja sokaknál ki fogja verni a biztosítékot. Mert a mostani eljárás megalázó volt. Klinsmannt idézve Donovan "mindent jól csinált az elmúlt 10 napban, a 30 fős keret kihirdetése óta", akkor miért nem kapott helyet a szűkített névsorban?
Ha Klinsmann előre tudta, hogy nem számít rá, minek hívta be? Miért tette ki ennek a csalódásnak? Miért nem kapott lehetőséget a vb-ig hátralévő három barátságos meccsen? Miért kellett pont most, a felkészülési találkozók előtt szűkíteni a keretet? Félt, hogy Green mondjuk nem bizonyít, Donovan pedig igen?
A jövő fontos dolog, de megéri érte beáldozni a múltat? Egy hónapon belül kiderül. A világbajnokság megadja a választ erre a kérdésre. Egyúttal ítéletet mond majd Jürgen Klinsmann válogatási mechanizmusa felett is.
