Az amerikai válogatott Azerbajdzsán 2-0-ás legyőzését követően Törökország ellen folytatja felkészülését a 11 nap múlva rajtoló világbajnokságra. Jürgen Klinsmann csapata egy nívós ellenféllel találkozik, magyar idő szerint este 8 órakor. Az összecsapás kapcsán több kérdés is válaszra vár.

GYÉMÁNT VAGY NEM GYÉMÁNT?
Klinsmann a világbajnokság előtt két hónappal úgy döntött, hogy az elmúlt három évben gyakorolt 4-2-3-1-es felállást félreteszi és az úgynevezett gyémánt-felállásra "neveli át" csapatát. Ez a 4-1-2-1-2-es formáció több labdabirtoklást tesz lehetővé és domináns játékot feltételez, a kontratámadásokra építő korábbi taktikával ellentétben. Klinsmann feltételezhetően azért döntött az újítás mellett, mert ebben látja a győzelem esélyét az első világbajnoki csoportmeccsen, Ghána ellen.

A jenkik eddig 4 félidőt (Mexikó és Azerbajdzsán ellen) játszottak az új rendszerben, ebből viszont csak 1 játékrész volt igazán bíztató: a Mexikó elleni első félidő. Nagy kérdés tehát, hogy Klinsmann továbbra is szoktatni akarja Bradley-éket az új rendszerhez, vagy visszatér a kontratámadásokra koncentráló 4-2-3-1-hez.

"Képesek vagyunk mindkét taktikai rendszerben jól játszani." - mondta a hátvédsor legrutinosabb játékosa, a 115-szörös válogatott DaMarcus Beasley. Majd így folytatta: "Persze kár tagadni, hogy a gyémánt még kicsit újnak számít néhány játékos számára, számomra is. Sok függ attól, hogy éppen ki ellen játszunk. Biztos vagyok benne, hogy a vb-n mindkét felállást alkalmazni fogjuk. De azt is határozottan merem állítani, hogy nem ez a lényeg. Nem a rendszer a fontos, hanem az a 11 labdarúgó, aki megvalósítja. Csapatként kell együtt játszanunk és akkor nem lesz gond."

A további csoportellenfeleket (Németország, Portugália) elnézve nem ártana a régi rendszert is gyakorolni. Ellenük ugyanis nem biztos, hogy sokat lesz a jenkiknél a labda. A török csapat felkészítheti erre a helyzetre az amerikaiakat, ugyanis a félholdasok egy igencsak erős válogatotat alkotnak. Erre bizonyíték, hogy néhány napja egy könnyed 2-0-val intézték el a CONCACAF-térség egy másik vb-résztvevő alakulatát, Hondurast. Ez volt a törökök ötödik győzelme zsinórban. A keretükben olyan nemzetközi klasszisok találhatóak, mint Nuri Sahin (Borussia Dortmund), Hakan Calhanoglu (Hamburger SV), vagy Burak Yilmaz (Galatasaray).

BECKERMAN VAGY JONES?
Ilyen veszélyes játékosok ellen kulcskérdés lesz a védekezés megfelelő megszervezésre. A hátvédsort illetően várhatóan ugyanazt a négyest láthatjuk (Fabian Johnson, Geoff Cameron, Matt Besler, DaMarcus Beasley), hiszen a világbajnokság előtt fontos dolog a csapatrész összeszoktatása. Az azonban nyitott kérdés, hogy a négy labdarúgó előtt ki helyezkedik majd a védekező középpályás pozíciójában.

"Számomra a legfontosabb csapatrész a két középhátvéd és a védekező középpályás alkotta háromszög" - mondta Matt Besler, az amerikai védelem talán legbiztosabb pontja. A Kansas centerhalfja így folytatta: "A kulcs a jó együttműködés. Fontos, hogy olyan játékosok szerepeljenek ebben a háromszögben, akik ki tudják egészíteni egymást, kiemelve az erősségeket és kompenzálva a gyengeségeket."

Mivel Michael Bradley a gyémánt formációban feljebb játszik a pályán, így védekező középpályás posztjára két jelölt maradt: Jermaine Jones és Kyle Beckerman. Jones atletikus, gyors és agresszív, azonban olykor képes komoly helyezkedési hibákat véteni.

 Kyle Beckerman vele ellentétben fegyelmezetten ragaszkodik pozíciójához, ügyes passzokat oszt ki, viszont nemzetközi mezőnyben nem egyszer túl lassúnak bizonyult. Egyikük se tökéletes megoldás, de közülük kell választani. Beckerman játékstílusa a gyémánt alakzathoz jobban passzol, klubjában, a Real Salt Lake-ben is ebben a felállásban játszanak. Viszont Jones kvalitásai miatt nem maradhat ki a kezdőcsapatból. Ha rasztahajú Beckerman kezd, akkor Klinsmann minden bizonnyal a gyémánt egyik szélére vezényeli J.J.-t.

ALTIDORE / WONDOLOWSKI / JÓHANNSSON?
Ennyit a védekezés nagy kérdéseiről, de elöl is van mit rendbe tenni. Jozy Altidore aggasztóan eredménytelen évet zárt a Sunderlandben (38 meccs/2 gól az összes veresenysorozatban). Klubbéli vergődése pedig úgy fest, kihat a válogatottban mutatott játékára is. Altidore "idegen testként" mozgott a pályán Azerbajdzsán ellen.

És ami még nyugtalanítóbb: a tudósítások szerint az edzéseken is nehezen oldja meg az egy-egy elleni szituációkat. Egyértelműen önbizalomhiánnyal küzd. Klinsmann azonban továbbra is türelemre int vele kapcsolatban:

"Jozy mindent megtett, amit tőle kértem. Ő folyton leköti az ellenfél védőit, ez fontos tulajdonság. Megharcol velük, elveszi az energiájukat. Ilyen nyomás alatt olykor kialakulnak lehetőségek számodra, de az azeriek ellen nem így történt. Ez sajnos előfordul." - mondta a német tréner.

Altidore alternatívája Chris Wondolowski, vagy Aron Jóhannsson lehet.

Wondolowski az MLS történetének egyik legeredményesebb csatára, az utóbbi 5 évben folyamatosan csúcsformában van. 2010 óta 128 mérkőzésen lépett pályára és 79 gólt szerzett. Ráadásul az utóbbi időben válogatottban is megmutatta, képes nemzetközi mérkőzéseken is gólképesen játszani: az elmúlt 11 válogatott meccsén 9-szer talált a kapuba. Igaz, sokak szerint az igazi nagycsapatok ellen nem elég az ő lesipuskás-stílusa, Németország, Ghána, vagy Portugália védőivel fizikailag is fel kell venni a harcot. Ennek ellenére Klinsmann benne is bízik:

"Wondo hihetetlenül sokat dolgozik. Minden egyes nap egyre jobban teljesít. úgy érzem, a válogatottban tapasztalható légkör sokat segít neki abban, hogy magabiztos legyen." - fogalmazott a szövetségi kapitány.

Köztes megoldás lehet Aron Jóhannsson, aki technikailag rendkívül képzett, közben viszont fizikailag Wondolowski előtt jár. Ő azonban Altidore-hoz hasonlóan szintén gólszegény időszakon van túl, klubjában, a holland Alkmaarban a legutóbbi 12 meccsén egyszer sem tudott a kapuba találni. Igaz, vele kapcsolatosan jó előjel, hogy kedden Azerbajdzsán megtörte a gólcsendet. Brad Davis mesteri beadása után ő fejelt a hálóba. Ezzel bizonyította, hogy a rossz tavasz ellenére lehet rá számítani.

GREENNEL VAGY NÉLKÜLE?
Aki viszont nem bizonyíthatott, az Julian Green. A Bayern München B-csapatának német-amerikai kettős állampolgárságú tehetségét nagy dirrel-durral harangozták be az amerikai sportsajtóban, miután a vb előtt két hónappal kijelentette: amerikai válogatott akar lenni. Néhány gyanakvó szakértő már akkor kijelentette: bizonyára azért hozta meg ezt a döntést Green, mert Klinsmann megígérte neki, hogy garantált helye van a Brazíliába induló repülőn.

Nos, a német tréner nem tesz sokat azért, hogy eloszlassa a gyanút: Greent ugyanis nem cserélte be az Azerbajdzsán elleni 2-0-ás győzelem során. Pedig ha komolyan számítana rá Brazíliában, fontos lenne, hogy összeszokjon azokkal a játékosokkal, akikkel tétmérkőzésen eddig mindössze 30 percet szerepelt együtt.

MI A HELYZET DEMPSEY-VEL?
Akinek viszont nincs szüksége összeszokásra, az Clint Dempsey. Az amerikai válogatott csapatkapitánya azonban nem ezért hiányzott az Azerbajdzsán elleni mérkőzésen.

Egy apró ágyéksérülést szedett össze, a hivatalos kommunikáció szerint csupán óvatosságból maradt távol a játéktól, Törökország ellen már bevethető lesz.

"Nem komoly a sérülése. Enyhe fájdalmat érzett az edzésen, amiről beszélt nekem. A bemelegítés során újra jelezte, hogy valami nem stimmel és kicsit aggódott miatta, ezért nem neveztem a csapatba." - mondta Klinsmann.

Az amerikai válogatott számára kiemelt fontossággal bír, hogy Dempsey mielőbb felvegye a ritmust a társakkal. Klubjában, a Seattle Soundersben egészen elképesztő szezont fut: 9 meccsen 8 gólt lőtt és 3 gólpasszt adott. Közben viszont a válogatottban tavaly szeptember óta nem volt eredményes. A remek klubformáját ezért most kellene meglovagolni, hogy kitartson a lendület Brazíliáig.

"A törökök ellen már ott lehetek a pályán. Egy kis feszülést éreztem az izmaimban és nem akartam kockáztatni. De vasárnapra már 100 százalékos leszek. Mindig játszani akarok, de néha okos döntést kell hoznunk." - mondta Dempsey.

"Kiábrándító siker" - oximoronnak tűnik, de a világbajnokságra készülő amerikai válogatott tegnapi győzelme során igazolta ezen szókapcsolat létjogosultságát. Jürgen Klinsmann csapata a FIFA-világranglista 85. helyezettjét, Azerbajdzsánt verte 2-0-ra, két késői góllal. A találatokat Diskerud (75.) és Jóhannsson (81.) szerezték.

Jürgen Klinsmann csapata Howard - F. Johnson, Cameron, Besler, Beasley - Jones, Bradley, Zusi, Bedoya - Wondolowski, Altidore összeállításban kezdett, csereként pedig szóhoz jutott Brad Davis, Omar Gonzalez, Timmy Chandler, Yedlin, Aron Jóhannsson és Mix Diskerud. Clint Dempsey, a válogatott csapatkapitánya kisebb sérülés miatt kihagyta a találkozót.

Ez pedig sorsdöntőnek bizonyult. Dempsey - és a keretből kirakott Donovan - kreativitása nélkül a csapat sablonos focit játszott középen, a gyors széljáték pedig az alkalmazott felállás miatt nem érvényesülhetett. Klinsmann ezúttal is gyémánt-alakzatban játszatta a csapat középpályáját. Ezt a taktikát először a világbajnokság előtt 2 hónappal vetette be, egy Mexikó ellen elért barátságos döntetlen (2-2) során. Ott egy félidőn keresztül remekül működött az új formáció, ám a második játékrész már csalódást keltő volt.

Itt fordított volt a képlet: az első félidőben kiábrándító volt a foci, a szünet után azonban életjeleket mutatott a csapat. Jórészt Mix Diskerudnak köszönhetően. A csereként beálló középpályás Landon Donovan mezszámát (10) viselve megadta azt a kreativitást a csapatnak, ami égetően hiányzott az első féldiőben. Diskerud végül góllal ünnepelhette remek játékát. Az ő formája biztató a jövőre nézve.

Ami viszont nem bíztató, az a jenkik széljátéka, illetve annak hiánya. Ha az amerikaiak a vb-n is a gyémánt alakzattal akarnak majd kísérletezni, akkor a széljáték teljesen a szárnyvédők feladata lesz, akiknek egyébként is lesz elég dolguk olyan szélsők lefedézésvel, mint Cristiano Ronaldo, André Ayew, vagy Marco Reus. Ilyen felállásnál kulcsfontosságú, hogy a szélső középpályások megfelelően ellásák védőfeladataikat is, ez azonban a jelen keretből kevés szélsőre jellemző.

Kérdéses, hogy mennyire volt jó ötlet a világbajnokság előtt két hónappal egy olyan új taktikát begyakoroltatni a csapattal, amelynél a széljáték ilyen rizikófaktor lesz. Főleg akkor, amikor a világbajnoki csoportban ott van a világ legjobb szélsője. Az amerikai válogatott Klinsmann alatt 3 év alatt megtalálta saját formátcióját a 4-2-3-1-es felállással, amit sikerrel aklalmazott a világbajnoki selejtezők zónadöntőjében. Azt nem vitatom, hogy fontos dolog szélesíteni a repertoárt, de nagyon kockázatosnak tartanám, ha a jenkik az atletikus és nagyon gyors ghánaiak ellen olyan felállást alkalmazzanak, ami ennyire sok teret enged az ellenfél középpályás mozgásának. Mindezt ugynais csak futással és fegyelmezett visszazárással lehet kompenzálni. Ebben pedig nem biztos, hogy az amerikaiak jobbak az afrikaiaknál.

A jenkik erőssége a dinamikus kontrajáték, ami a 4-2-3-1-es felálláshoz tökéletesen igazodik. Raádásul valószínűleg a G-jelű halálcsoportban egyébként is a védekezésen és a visszatámadáson lesz a hangsúly. Jó esély mutatkozik rá, hogy a labdabiztos portugálok és németek ellen nem a jenkiknél lesz többet a játékszer. Így pedig a gyémánt formáció előnyei kevésbé érvényesülhetnek.

További nyugtatlanító tényező volt Azerbajdzsán ellen a csapatösszhang itt-ott megjelenő hiánya. Nem volt vezér a pályán, nem volt egységes harcmodor. Ez visszavezethető Klinsmann keretszűkítési döntéseire, amikor a rutinosabb amerikai játékoskat (Donovan, Parkhurst, Goodson) kitette a csapatból és helyükre vegyes megítélésű német-amerikaiakat (Green, Chandler, Parkhrust) nevezett. A nemzetiségi kérdést ("Ki az igazi amerikai?") az is konflikust szülhet a csapatban, hogy a német-amerikai játékosok nagy része nem volt részese a vb-szereplés kiharcolásának. Kulcsfontosságú, hogy Klinsmann képes legyen menedzselni a kerettagok között lappangó feszültséget.

Ehhez mondjuk nem ártana kicsit jobban kommunikálnia. A keretből kitett játékosok ugyanis baljós dolgokat mondtak az újságíróknak a döntések után. Az egyébként halk szavú és mindig tiszteletteljes, kötelességtudó Clarance Goodson például így fogalmazott: "Abszolút úgy érzem, hogy megdolgoztam a helyemért. Az elmúlt hat évben folyamatosan kaptam a válogatott behívókat. Nézzék csak meg az elmúlt esztendőben játszott legfontosabb meccseinket! Az Aranykupa döntő: játszottam. A vb-részvételt bebiztosító Mexikó elleni 2-0-ás győzelem: játszottam. A Costa Rica elleni havas derbi: játszottam. Ezek után úgy éreztem, megérdemlem a magyarázatot. Jürgen azonban azt mondta, hogy majd beszél velem a vb után. Nem adott magyarázatot. Azt gondolom, ő már a 30-as keret kihirdetésekor is pontosan tudta, ki lesz az a 23 játékos, akit kivisz Brazíliába."

A 30-as névsorból kihúzott Brad Evans és Michael Parkhurst is hasonló tapasztalatokról számolt be. Evans azt mondta, hogy a döntés egyik pillanatról a másikra esett meg: "Hipp, hopp, már itt sem vagy! Nagyjából így ment." - mondta Evans.
Landon Donovanről nem is beszélve: "Nem értek egyet Jürgen Klinsmann helyzetértékelésével. Az edzőtáborban mutatott teljesítményem és a erőnléti tesztek alapján azt gondoltam nem csak a 23-as keretbe kerülésre van reális esélyem, hanem akár arra is, hogy kezdő legyek majd Brazíliában. Én mindig kimondom, amit gondolok. Ha rosszul játszom, azt is be szoktam ismerni a sajtónak. Ha jól játszom, azt is. És ha azt mondom, jól edzettem, az azt jelenti, hogy szerintem tényleg jól edzettem. Ezért volt annyira fájó ez a döntés. Nem vagyok dühös, csak csalódott."

Klinsmann viszont nem volt csalódott az azeriek elleni meccs után. A német tréner következőképp fogalmazott

"Pontosan egy ilyen meccsre volt szükségünk a két hetes kőkemény felkészülés után. Egyátalán nem vagyunk nyugtalanok a csapat teljesítménye miatt. Nagyon erős volt a szél, ez pedig irreális körülményeket teremtett, ami befolyásolta a játékunkat. Az ellenfél 10 emberrel védekezett, ezt pedig csak gyors kombinációs játékkal, vagy egy az egyben lehet feltörni. Ami nem könnyű feladat."

Chris Wondolowski, a jenkik csatára egyetértett azzal, hogy gyenge teljesítményt nyújtott a csapat, de ő felfedte az újágíróknak, hogy mindez az edzésterv része:
"Nem most kell a csúcson lennünk, hanem Brazíliában. A szövetségi kapitány terve is az, hogy a vb-rajtjára pörögjünk fel. Szerintem sínen vagyunk."

Bízzunk benne, hogy Wondónak igaza van. Hamar kiderül, hogy így van-e: vasárnap Törökországgal csapnak össze a jenkik. Ott már legalább egy fokkal jobb focit kell látnunk...

Ezúttal nem okozott komoly fejtörést a hét legjobb amerikai játékosának kiválasztása. Landon Donovan igazi legendához méltó választ adott arra, hogy Jürgen Klinsmann kihagyta őt az Egyesült Államok 23 fős szűkített világbajnoki keretéből. A csalódást keltő döntés után a Los Angeles Galaxy sztárja visszatért klubcsapatához, ahol pályára is lépett a Philadelphia Union elleni mérkőzésen. Donovan két góllal és egy gólpasszal üzent Klinsmannak. Ő lett a hét játékosa!

A 156-szoros amerikai válogatott Donovant sokkolta, hogy nem léphet pályára Brazíliában: "Nem értek egyet Jürgen Klinsmann helyzetértékelésével. Az edzőtáborban mutatott teljesítményem és a erőnléti tesztek alapján azt gondoltam nem csak a 23-as keretbe kerülésre van reális esélyem, hanem akár arra is, hogy kezdő legyek majd Brazíliában. Én mindig kimondom, amit gondolok. Ha rosszul játszom, azt is be szoktam ismerni a sajtónak. Ha jól játszom, azt is. És ha azt mondom, jól edzettem, az azt jelenti, hogy szerintem tényleg jól edzettem. Ezért volt annyira fájó ez a döntés. Nem vagyok dühös, csak csalódott.De az edző hozza a döntéseket és ezt tiszteletben kell tartani. Most az a legfontosabb, hogy mindenki a csapat mögé álljon, hogy mindenki szurkoljon az Egyesült Államoknak. Szükségük lesz a támogatásunkra! Ami pedig az én helyzetemet illeti: erről a témáról többet nem fogok beszélni, mostantól a Galaxy-ra koncentrálok." - mondta a döntés után.

És így is tett: a Philadelphia ellen egyenesen megállíthatatlan volt! És most nem csak a két gólról és egy gólpasszról beszélünk. A WhoScored.com statisztikákkal foglalkozó weboldal 10-es skálán 9,6-ra értékelte teljesítményét. Ő adta a legtöbb kulcspasszot a meccsen, Robbie Keane után ő lőtt a legtöbbször kapura, de a védekezésben is jeleskedett: bemutatott szerelést és kapu előtti tisztázást is. Mindkét térfélen bemutatott remeklésével rácáfolt arra is, hogy erőnlétbeli problémái vannak.

A 4-1-es siker során mutatott teljesítménye után egyet kell értsünk Donovan klubedzőjével, Bruce Arenával: "Ha tényleg van 23 olyan amerikai játékos, aki jobb Landon Donovannél, akkor elég jó esélyünk van arra, hogy megnyerjük a VB-t!"

Májusban a hét játékosai voltak:
1. hét: Chad Marshall
2. hét: Harrison Shipp
3. hét: Lee Nguyen
4. hét: Landon Donovan

2014 LEGJOBB JENKI JÁTÉKOSAI:
január: CHRIS WONDOLOWSKI
február: TIM HOWARD
március: MICHAEL BRADLEY
április: CLINT DEMPSEY

Jürgen Klinsmann amerikai szövetségi kapitány kihirdette keretét a 2014-es labdarúgó világbajnokságra.  A Jenkifoci oldalán most négyrészes cikksorozatban mutatom be az egymással versengő vetélytársakat, adatokkal, videókkal, érdekességekkel és az American Soccer Now ranglistáján elfoglalt helyezésükkel. Elsőként a kapusokat vettem górcső alá, aztán következtek a védők, most pedig jönnek a középpályások!

Michael Bradley (Toronto FC, 26 éves, 83-szoros válogatott): Posztja: középső középpályás, védekező középpályás. Bradley az amerikai válogatott leginkább nélkülözhetetlen játékosa. Az ő helye nem csak a keretben, hanem a kezdőcsapatban is betonbiztos. A középső középpályás posztján ő felel a játék irányításáért, ő szabja meg a ritmust, miközben fel-le vágtázik a csatársor és a védelem között. A Toronto FC labdarúgója idén tért vissza az MLS-be, miután 18 éves korától kezdve 8 éven át Európában focizott. A volt szövetségi kapitány, Bob Bradley fiaként már nagyon fiatalon magába szívta a profizmust, melynek köszönhetően az öreg kontinensen is sikeres lett. Első európai csapata a holland Heerenveen volt, ahol harmadik szezonjában virágzott ki, 16 bajnoki gólt szerezve.

Ezután sikeres időszakot töltött a német Mönchengladbachnál is. A Bundesliga után következett a Serie A: Bradley a Chievóhoz igazolt, ahol tanári futballjával kiérdemelte az "Il Generale", azaz "A Generális" becenevet. Egyetlen szezon után távozott a sárga-kékektől, ugyanis lecsapott rá a nagyhírű AS Roma. A farkasoknál az első szezonban állandó kezdőként részese volt a Coppa Italia-ezüstéremnek, majd második évében emelt fővel távozhatott: Torontóba igazolásakor ő volt a Serie A aktuális szezonjának legpontosabban passzoló középpályása. Torontóban repülőrajttal nyitott, azonnal fazont szabott a korábbi években bukdácsoló együttesnek. Ugyanez az irányító-szerepkör hárul majd rá a válogatottnál Brazíliában.

Bradley 26 éves korára 83-szor lépett pályára a US Teamben, ahol 12 gólt szerzett. Az elmúlt néhány meccsen rendre a csapat legjobbja volt. A mexikó szövetségi kapitány a két csapat 2-2-re végződő barátságos meccs után úgy fogalmazott, hogy a találkozó egyes szakaszaiban Bradley olyan klasszis játékot mutatott be, mintha ő lenne a világ legjobb labdarúgója.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 1.

Jermaine Jones (Besiktas, 32 éves, 39-szeres válogatott): Posztja: középső középpályás, védekező középpályás. Jones az egyik legszélsőségesebb megítélésű amerikai válogatott játékos. A Besiktas német-amerikai labdarúgóját sokan kedvelik harcos és ellentmondást nem tűrő stílusa okán, ugyanakkor sok ellendrukkere is van agresszív és olykor alattomos játéka miatt. Érdemei közé sorolják, hogy pontosan passzol és óriási a munkabírása, ugyanakkor sokszor hanyagul, figyelmetlenül helyezkedik.

Jones Frankfurtban született amerikai apától és német anyukától. Karrierjét a város csapatában, az Eintrachtban kezdte, kis ideig játszott a Leverkusenben is. De végül a Schalke mezében vált sztárrá. 2007-ben igazolt a gelsenkircheniekhez, ahol összesen 129 bajnokin játszott és a Bajnokok Ligájában is pályára lépett. A kék-fehéreknél mutatott teljesítményével felhívta magára a német válogatott szövetségi kapitány, Joachim Löw a figyelmét. Jones kis híján a 2008-as EB-re is meghívót kapott, de végül csak 3 barátságos meccset játszott a németeknél. Mivel tétmérkőzésen nem kapott szerepet, így 2010-ben az amerikai szövetség megkörnyékezte őt: lenne-e kedve édesapja szülőhazájáért játszani? Jones nyitott volt a lehetőségre, 2010 végén bemutatkozott a jenkiknél. Első meccsén rögtön gólpasszt adott Lengyelország ellen. Azóta 38 további alkalommal húzta magára az amerikai mezt, Jürgen Klinsmann nemrég a csapat egyik kulcsjátékosaként nevezte meg őt.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 12.

Kyle Beckerman (Real Salt Lake, 32 éves, 35-szörös válogatott): Posztja: védekező középpályás. A rasztafrizurás középpályás 32 évesen léphet pályára első világbajnokságán. Már amennyiben a korosztályos tornákat nem számítjuk. A Real Salt Lake játékosa ugyanis 1999-ben részt vett az U17-es világbajnokságon Új-Zélandon, ahol elődöntőig jutott a jenkikkel, olyan csapattársakkal az oldalán, mint DaMarcus Beasley, vagy Landon Donovan. Klubszinten játszott a Miami Fusionben, valamint a Colorado Rapidsban is, mielőtt a Real Salt Lake-hez szerződött volna.  Itt igazi otthonra lelt: a Real játékosaként ötször választották be a bajnokság álomcsapatába, egy MLS-bajnoki címet nyert, tavaly pedig a nagydöntőbe jutva ezüstérmes lett.

Játékát pontos passzok és remek kiugratások jellemzik. Fegyelmezett védekező középpályás, ritkán kalandozik el posztjáról, de ha igen, akkor is korrektül visszazár. Helyezkedésének köszönhetően remekel a megelőző labdaszerzések terén. Negatívum vele kapcsolatban, hogy a nemzetközi mezőnyben lassú játékosnak számít, valamint az egy az egy elleni helyzetekben sokszor alulmarad. De ha jó napja van, kiváló helyezkedéssel képes kompenzálni ezeket a hiányosságokat. Kulcspasszai életveszélyesek, így az előrejátékban is használható.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 13.

Alejandro Bedoya (Nantes, 26 éves, 26-szoros válogatott): Posztja: támadó középpályás, jobb oldali középpályás. Bedoya hajtotta végre a legjobb átigazolást a tavalyi szezonban az amerikai labdarúgók közül. A svéd Helsingborgstól a francia élvonalbeli Nantes-hoz szerződő 26 éves játékos a Kanáriknál megtalálta a számítását. Noha eredetileg a kiegészítőember szerepkörét szánták neki, hamar beverekedte magát a kezdőcsapatba. Végül 15 mérkőzésen lépett pályára kezdőként, 8-szor csereként, a kapuba pedig ötször talált be. Győztes, edzőbuktató gólt lőtt például a Marsielle-nek is. Saját trénere pedig többször dicsérte őt intelligens játékáért és kiváló technikai képzettsége miatt. Egy év alatt Bedoya piaci értéke közel másfél millió euróval nőtt (900 ezer euróról nagyjából 2,3 millióra a Transfermarkt szerint).

Jürgen Klinsmann is felfigyelt erre a szárnyalásra és egy brazíliai repülőjeggyel jutalmazta meg Bedoyát. Pedig a New Jersey-i születésű játékos korábban nem tartozott a favoritjai közé. Klinsmann első két évében Bedoya nem kapott meghívót a válogatottba. Tavaly azonban az Aranykupán lehetőséget kapott a bizonyításra és élt is vele. Pontos rövid passzaival, higgadt befejezéseivel, gyors széljátékával és fegyelmezett visszazárásaival nélkülözhetetlenné vált a nemzeti csapatban.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 14.

Graham Zusi (Sporting Kansas City, 27 éves, 20-szoros válogatott): Posztja: jobb oldali középpályás, bal oldali középpályás, támadó középpályás. Zusit a Sporting Kansas magyar származású vezetőedzője, Vermes Péter fedezte fel. Vermes tette be a kezdőcsapatba, ő szabta hozzá csapata játékát. Gyakorlatilag kezébe adta a karmesteri pálcát. Zusi az MLS egyik legveszélyesebb középpályása. 2011 óta 100 mérkőzésen 17 gólt lőtt és 34 gólpasszt adott. Azaz 51 gólban vállalt főszerepet. Tavaly és tavalyelőtt is beválasztották a bajnokság álomcsapatába, klubjában is ő lett a szezon játékosa mindkét esztendőben. A Sporting Kansas legfontosabb játékosaként kulcssszerepe volt Vermesék 2013-as bajnoki címében.

Nem csoda, hogy Jürgen Klinsmann is felfigyelt rá. Zusi 2012-ben debütált a válogatottban, azóta pedig összesen 20 mérkőzésen lépett pályára és 3 gólt szerzett. Érdekesség, hogy Zusi nem csak egy, hanem két válogatottat is kijuttatott a világbajnokságra, miután az amerikaiak utolsó, tét nélküli meccsén a 92. percben egyenlített Panama ellen és ezzel biztosította az ősi rivális Mexikó helyét a pótselejtezőben, ahol aztán az El Tri Új Zélandot lemosva intézte el a kvalifikációt. Zusi cselekedetét nem felejtették el a mexikóiak, egy spanyol ajkú rádióadó egyenesen szentté avatta a Kansas középpályását.
Brazíliában Jürgen Klinsmann várhatóan kezdőjátékosként számít rá. Persze nem a "Szent"-státusz miatt. Sokkal inkább azért, mert a floridai születésű középpályás átlagon felüli ívelésekre képes, beadásai hajszálpontosak. Állított és mozgó labdából egyaránt nagyon hatékony ezen a téren, így a pontrúgásokat is rá lehet bízni. De lapos indításai is kimagaslóak, remekül érzi a ritmust a védőjátékosokkal szemben. Dolgos, becsületes játékos, nem szokta dobálni magát és rengeteget fut.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 11.

Mix Diskerud (Rosenborg, 23 éves, 17-szeres válogatott): Posztja: középső középpályás, támadó középpályás. Az oslói születésű játékos édesanyja révén félig amerikai, így került képbe az amerikai válogatottnál. Először korosztályos, később felnőtt szinten is lehetőséget kapott a US Teamben. Karrierjét a norvég Stabaekben kezdte, majd egy rövid belgiumi kitérő (Gent) után visszatért Norvégiába, de ezúttal már az ország sztárcsapatához, a Rosenborghoz, ahol két év alatt 40 alkalommal lépett pályára. Játékát ösztönös, technikás megoldások színesítik. Kreatív labdarúgó, aki remekül lát a pályán. Sokoldalú, a középpálya több pontján is bevethető, támadó és védekező szerepkörben is.

Az amerikai korosztályos válogatottban 2008-ban mutatkozott be, 2009-ben már ott volt az U20-as világbajnokságon, 2010-ben pedig már a felnőtt nemzeti csapatban is pályára léphetett. 2012-ben az olimpiai válogatott legjobbja volt. Balszerencséjére az a csapat nem tudta kvalifikálni magát a londoni játékokra. Tavaly Jürgen Klinsmann már kulcsjátékosként számított rá a CONCACAF Aranykupán, ahol Landon Donovan után ő volt a jenkik legjobbja. Most a világbajnokságon valószínűleg a csereszerep hárul majd rá, de univerzalitása miatt fontos láncszem lehet a német szakember gépezetében.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 18.

Brad Davis (Houston Dynamo, 32 éves, 14-szeres válogatott): Posztja: bal oldali középpályás. Davis az MLS-ben töltött hosszú évei alatt kiérdemelte a "ballábas Beckham" becenevet. Talán sokaknak nehéz elhinni, de ez a becenév korántsem olyan túlzó, mint azt elsőre gondolnánk. Davisnek egészen kivételes bal lába van. Beadásai hajszálpontosak, szabadrúgásai életveszélyesek. Ennek alátámasztására elég egy számadat: Az MLS-ben töltött 11 szezonja alatt alatt összesen 115 gólpasszt osztott ki. Ezzel Landon Donovan mögött a második helyen áll a bajnokság örökranglistáján. Ezen kívül 51 találatot Davis maga jegyzett, nagy részüket szabadrúgásból, vagy távoli bombából. A Missouriból származó középpályás karrierjének nagy részét a Houston Dynamo csapatánál töltötte. 2006 óta van a narancsmezesek alkalmazásában, két MLS-bajnoki címet nyert velük, két ezüstérem mellett.

Az amerikai válogatottban érthetetlen módon sokáig nem kapott lehetőséget. A 2005-ös Aranykupán kapott néhány meccset és három gólpasszt is kiosztott, de utána hosszú éveken át nem számítottak rá. Jürgen Klinsmann hívta vissza a keretbe. Davis hihetetlen bal lábát mindenki dicséri, ugyanakkor megkopott sebessége és rossz ütemű visszazárásai miatt sokan vitatják a 32 éves játékos beválogatásának jogosságát. A jelek szerint Klinsmann elhanyagolhatónak tartja a negatívumokat és úgy véli, a "ballábas Beckham" becsavarhatja a Brazíliában is...
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 33.

Julian Green (Bayern München, 18 éves, 1-szeres válogatott): Posztja: Jobb oldali középpályás, bal oldali középpályás, támadó középpályás. Julian Green az aktuális "csodagyerek" az amerikai válogatott keretében. A német-amerikai kettős állampolgárságú középpályás nyáron tűnt fel a nemzetközi fociszíntéren, amikor Pep Guardiola kiemelte őt a Bayern München B-csapatából és több barátságos mérkőzésen is lehetőséget adott neki a nagyok között. Green élt a sansszal: a felkészülési találkozókon két alkalommal is mesterhármast ért el. Aztán hivatalos mérkőzésen is bemutatkozhatott a felnőttek között: a CSZKA Moszkva elleni BL-meccsen kapott pár percet Guardiolától. Green közben a Bayern B-csapatában igazi vezérré nőtte ki magát. Az idei szezonban 25 mérkőzésen 15-ször volt eredményes a negyedosztályban szereplő együttesben és 8 gólpasszt is jegyzett. Ez a remek teljesítmény nem volt előzmény nélküli: a 2011-12-es szezonban a Bayern u17-es csapatában házi gólkirály volt (18 találattal). 2012-13-ban pedig az U19-esek között is letette a névjegyét: 10 gólt lőtt 26 meccsen. Legnagyobb erénye hihetetlen gyorsasága és kapu előtti higgadtsága. Kétlábas játékos, így támadó középpályásként mindkét szélen bevethető. De inkább a jobb oldalt szeret szerepelni.

A Bayernnél óvják és dédelgetik a fiatal amerikai játékost, akiben nagy jövőt látnak.Greent Jan Pienta fedezte fel. Ő volt az, aki korábban kinevelte Bastian Schweinsteigert és Philipp Lahmot a Bayern Münchennek. De Mats Hummels, Holger Badstuber, valamint Thomas Hitzlsperger is az ő mentoráltjai voltak.
Green az amerikai válogatottban eddig csak egyszer lépett pályára. A Mexikó ellen 2-2-re végződő barátságos mérkőzésen nagyjából fél órát kapott a bizonyításra. Néhány biztonsági passz mellett volt egy-két eladott labdája - ami betudható a lámpaláznak - és egy nagyon ígéretes megindulása. Ennél többet azonban nem lehet elmondani róla. Egy biztos: ő sötét lónak fog számítani a világbajnokságon. Senki sem tudja, hogy mit várhat tőle. Olyannyira, hogy csak a vb előtt 2 hónappal döntötte el, hogy az amerikai nemzeti csapatban kíván szerepelni, lemondva így a német válogatottság lehetőségéről. Valószínűleg azért hozta meg pont most ezt a döntést, mert Klinsmann garantálta számára a vb-részvételt. Ez a garancia pedig nagy nyomást helyez majd rá az amerikai szurkolók körében. Főleg azok után, hogy Klinsmann nem viszi ki a vb-re az amerikai legendát, Landon Donovant. Brazíliában Greennek kell majd bebizonyítania, hogy Klinmsann hazárdjátéka nem volt értelmetlen.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 45.

Landon Donovan nem szerepek majd a világbajnokságon, ezt már hosszasan kitárgyaltam a Jenkifocin,. Az ő esetén túllépve most tekintsük át az utazó keret névsorát, egy-két gondolatot hozzáfűzve a kapusokhoz, a védőkhöz, a középpályásokhoz és a csatársorhoz.

KAPUSOK
Brad Guzan (Aston Villa), Tim Howard (Everton), Nick Rimando (Real Salt Lake)

Ezzel a névsorral már a 30-as keret kihirdetésekor tisztában voltunk. A jelenkor három legjobb amerikai kapusáról beszélünk, beválogatásuk teljességgel indokolt. A három játékosról bővebben itt olvashattok.

VÉDŐK
DaMarcus Beasley (Puebla), Matt Besler (Sporting Kansas City), John Brooks (Hertha Berlin), Geoff Cameron (Stoke City), Timmy Chandler (Nürnberg), Omar Gonzalez (LA Galaxy), Fabian Johnson (Borussia Mönchengladbach), DeAndre Yedlin (Seattle Sounders FC)

Ha szakmai szemmel nézzük, megállapítható, hogy Jürgen Klinsmann a védősor összeállításakor is legalább olyan merészet húzott, mint Donovan kihagyásakor. A névsorban csupán 3 klasszikus középhátvéd szerepel: Matt Besler, Omar Gonzalez, valamint John Brooks. Rajtuk kívül még Geoff Cameron bevethető ezen a poszton, de ő klubjában inkább jobbhátvédet játszik.

Közülük csak Besler helye megkérdőjelezhetetlen a védelem közepén. Brazíliában Omar Gonzalez lehet a párja, ő játszott mellette a selejtezőkön is. Igaz, Gonzalez idén válogatott- és klubszinten is gyengén teljesítettt. Raádásul az utóbbi időben sérüléssel küzdött, csak ezen a héten kezdte meg a teljes értékű edzésmunkát. Ha ő nem tud majd felpörögni a rajtra, Klinsmann számára csak két variáció maradt: Cameron középre erőltetése és a fiatal John Brooks bevetése.

Cameron jelenleg a legmagasabban jegyzett amerikai védő. A Premier League-ben bizonyít, hétről-hétre. Ugyanakkor az angol bajnokságban jobbhátvédként szerepel. Ettől még ki lehet próbálni középhátvédként, hiszen előző csapatában, a Houston Dynamóban is ezen a poston számítottak rá. De amikor legutóbb középen játszott a válogatottban, annak csúnya vége lett: a Honduras elleni idegenbeli vb-selejtezőn többek között az ő hibája is szerepet játszott a 2-1-es vereségbenn.

Ami Brooks-ot illeti: tehetséges, de válogatott szinten eddig csak harmatos teljesítményt mutatott fel. Róla így írtam a 30-as keret kihirdetését követően: "Brooksban van lehetőség a fejlődésre - nem véletlenül játszik a Bundesligában hétről-hétre - de még fiatal játékos, ifjonti hibákkal. Várhatóan inkább a 2018-as világbajnokság lesz az ő tornája." Nos, Klinsmann rámcáfolt. Nem csupán kiviszi a 2014-es vb-re, de ő lesz a két kezdő középhátvéd mellett az egyetlen klasszikus centerhalf a keretben.

Térjünk rá a szélekre: bal oldalon valószínűleg DaMarcus Beasley kapja majd meg a lehetőséget, amit meg is érdemel, a támadó középpályásból lett balbekk megharcolt ezért a vb-selejtezőkön. A jobb szél viszont nyitott kérdés: itt a bal oldalon is bevethető Fabian Johnson, Timmy Chandler és Geoff Cameron is szóba jöhet. A fiatal Yedlin valószínűleg csak csere lesz. Fontos pozíció ez, hiszen bárki is lesz az amerikai válogatott jobbhátvédje, a portugálok ellen az ő feladata lesz Cristiano Ronaldo semlegesíétése. A legvalószínűbb, hogy Timmy Chandler kapja ezt a posztot.

KÖZÉPPÁLYÁSOK
Kyle Beckerman (Real Salt Lake), Alejandro Bedoya (Nantes), Michael Bradley (Toronto FC), Brad Davis (Houston Dynamo), Mix Diskerud (Rosenborg), Julian Green (Bayern Munich), Jermaine Jones (Besiktas), Graham Zusi (Sporting Kansas City)

A középpálya a legkevésbé kifogásolható sor.Amennyiben Klinsmann marad a leggyakrabban használt formációnál, akkor két középső középpályással/védekező középpályással fog kezdeni. Ez a két játékos Michael Bradley és Jermaine Jones lesz. Ezt akár már most kőbe lehet vésni.

A jobb szél valószínűleg Graham Zusi vagy Alejandro Bedoya terepe lesz,. A bal szél azonban nagy kérdés: a keretből Julian Green, Brad Davis és Clint Dempsey tud játszani ezen a poszton. További opcióként Graham Zusit lehet még áttenni erre az oldalra.  

Clint Dempsey-t azonban máris kivehetjük az egyenletből, ő ugyanis a csatár mögötti pozícióban fog elhelyezkedni.

Így a baloldalra maradt Green és Davis, vagy Zusi. Green sokak szerint korszakos tehetség, de felnőtt szinten eddig csupán nagyjából 40 percet töltött a pályán (35 perc az amerikai válogatottban, 5 a Bayern Münchenben). A 32 éves Davis hihetetlenül jó bal lábbal rendelkezik és halálosak a pontrúgásai. Ugyanakkor nem túl mozgékony, nem elég fordulékony, nemzetközi szinten kifejezetten lassú. A villámgyors portugál és ghánai játékosok ellen kockázatos lenne a szerepeltetése. Zusit ki lehetne próbálni a bal oldalon, de akkor megint ott tartunk, hogy a túlszélre csak egy játékos van (Bedoya). Ez pedig egy vb-n visszaüthet, hiszen bármikor jöhet sérülés, vagy formahanyatlás és akkor át kell írni az egész alapfelállást.

Nagy kérdés tehát, hogy milyen megoldást választ a bal oldalra Jürgen Klinsmann. Itt kell megjegyezni, hogy a 23-as keretbe nevezett középpályások névsora arra utal, hogy Klinsmann gondolkodik a gyémánt-középpálya kialakításán. A Mexikó elleni barátságos meccsen (2-2) már kipróbálta ezt a formációt, egy félidőn keresztül remekül működött. Nem lenne meglepő, ha Klinsmann egyik csoportmeccsen ezt a felállást vetné be, Jermaine Jones-ot kitolva a gyémánt bal oldalára, Bradley-t a tetejére, a megbízható Kyle Beckermant pedig a védekező középpályás pozíciójába.

TÁMADÓK
Jozy Altidore (Sunderland), Clint Dempsey (Seattle Sounders FC), Aron Johannsson (AZ Alkmaar), Chris Wondolowski (San Jose Earthquakes)

Formáció-függő, hogy ki lesz Clint Dempsey partnere a csatársorban. Ha Klinsmann marad a selejtezőkön használt 4-2-3-1-es taktikánál, akkor Altidore kaphatja ezt a pozíciót. Amennyiben viszont a gyémánt (4-1-2-1-2) mellett teszi le voksát, akkor Chris Wondolowski kerülhet előre. Aron Jóhannsson minden bizonynal ritmusváltó csodacsere lesz.