Ő Amerika első számú játékosa, a valaha volt legdrágább amerikai labdarúgó. Az Egyesült Államok nemzeti csapatának legfiatalabb VB-selejtezős gólszerzője. Az egyetlen amerikai, aki valaha pályára lépett egy Bajnokok Ligája-döntőben. Mindössze a második jenki, aki magasba emelhette a BL-trófeát. Neki van messze a legtöbb BL-meccse és BL-gólja. Ő az első amerikai, aki klubvilágbajnok lett. A 2022-es világbajnokságon 4 meccsen 3 gólban vállalt szerepet és kétszer is az adott összecsapás legjobbjának választották. Most a VB nagyszínpada után a calcio porondján alkotna nagyot az amerikai "soccer" legangyobb csillaga. Következzék Christian Pulisic története.

1998- 2014: Egy fiú a Csokivárosból

A pennyslvaniai Hershey városa a 2010-es évek közepét megelőzően kizárólag a világhírű csokigyárjáról volt híres. Ezt követően pedig a csoki mellett arról is ismertté vált, hogy itt született Christian Pulisic. Christian az egyetemi focista Kelley Pulisic és a teremfocista Mark Pulisic gyermekeként látta meg a napvilágot a "Csokivárosban". Így kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a génjeiben hordozza a foci szeretetét. A Pulisic (ejtsd: Puliszik) név egyébként horvát eredetű. Apai nagyapja, Mate Pulišić (ejtsd: Pulisics vagy Pulisity) a horvátországi Olib szigetéről származik. Christian édesapja azonban már az Egyesült Államokban született és már ő is "angolosan" írta és ejtette a nevét.

Apropó, "angolosság"...A Nagy-Britanniát most a Milan kedvéért elhagyó Christian Pulisic már gyerekkorában megvetette lábát a szigetországban. Gyermekkora jelentős részét ugyan Hershey-ben töltötte, de egy évig Angliában is élt 2005 és 2006 között, 7-8 évesen. Tanárként dolgozó édesanyja egy csereprogram keretein belül az Oxfordshire-i Tackley-ben kapott állást. Itt szívta magába a labdarúgás európai kultúráját.

Édesapja először elvitte az Old Traffordra, hogy megnézzék a nagy Manchester Unitedet, aztán a Stamford Bridge-re, hogy megcsodálják Frank Lampardot, Didier Drogbát és a többieket játék közben. Christian közben pedig az angol hatodosztályban szereplő Brackley Town korosztályos csapatában focizott.

"Nagyon féltem, amikor Angliába kellett költöznöm a szüleimmel, de amikor hazatértünk, utána már nagyon hiányzott. Hiányzott az a futballkultúra, amit ott megtapasztaltam. Angliában mindenki szeretett focizni és mindenki szerette a labdarúgást. Akkoriban Amerikában nagyon más volt a helyzet." – fogalmazott később Pulisic.

Amerikába visszatérve Christian a PA Classics nevű futballakadémia mezét húzta magára, valamint alkalmanként a harmadosztályú Harrisburg City csapatával tréningezett. Ha Amerikában maradt volna, a most Gazdag Dánielt is foglalkoztató Philadelphia Union saját nevelésű játékosként szerződtethette volna, mivel a Philly-nek együttműködési megállapodása volt Pulisic akadémiájával. Ő azonban tudatosan készült az európai profi karrierre.

"Mindig is nagyon komoly kissrác volt. Angliában megismerte az európai profi világot és utána ez lett az álma. A legjobb akart lenni. Számára a foci nem játék, hanem halálosan komoly dolog volt." - mondta róla Steve Klein, a PA Classics akadémia szakmai igazgatója.

2015-2016: Klopp bókjai, debütálás Tuchel alatt

A Borussia Dortmund először 2013-ban figyelt fel a játékára, amikor az amerikai U17-es válogatott legjobbja volt a Nike meghívásos tornáján, ahol a jenki fiatalok 5-1-re verték Angliát és 4-1-re Brazíliát. Pulisic végül 2015 februárjában került a Dortmundhoz - köszönhetően az EU-s jogokat biztosító horvát útlevelének - ahol az U17-es csapatot gyorsan átugorva 16 évesen a Hannes Wolf által irányított U19-es együtteshez küldték. Közben alkalmanként a felnőttekkel is együtt edzhetett.

Az egyik ilyen közös tréninget követően így nyilatkozott róla Jürgen Klopp:

"Jól teljesített az edzéseken, remek a labdakezelése. Nagyon intenzív tréningeken voltak, szűk területeken kellett gyors megoldásokat választani, de 16 éves létére nem lógott ki a többiek közül. Ez pedig jól mutatja, milyen tehetséges." - mondta Klopp.

Az U19-es gárdában aztán 15 meccsen 10 gólt lőtt és 8 gólpasszt adott. Klopp időközben távozott, utódja, Thomas Tuchel 2015 telén a felnőttekhez irányította Pulisic-et. Az amerikai tehetség végül 2016 januárjában debütált a Dortmund felnőtt csapatában.

Első Bundesliga-gólját áprilisban lőtte a Hamburg ellen, majd egy hétre rá megszerezte a második találatát is. Ezzel 17 évesen ő lett a bajnokság történetének legfiatalabb játékosa, aki legalább két gólt szerzett.

2016-2017: Csillag születik

A 2016-17-es szezonban már a keret fontos játékosa volt, összesen 43 mérkőzésen pályára lépve, 5 gólt szerezve és 13 gólpasszt kiosztva. Ekkor 18 éves volt. Többek között a Bajnokok Ligájában is betalált a Benfica elleni nyolcaddöntőben, ezzel ő lett a legfiatalabb dortmundi BL-gólszerző. Egyúttal a legfiatalabb amerikai is.
A szezon végén pedig magasba emelhette a Német Kupát, melynek megnyeréséhez jócskán hozzájárult azzal, hogy csereként beállva 1-1-es állásnál tizenegyest harcolt ki csapata javára.

Az amerikai felnőtt válogatottban 2016 márciusában kapott először lehetőséget, ott volt a 2016-os hazai rendezésű Copa América Centenarión is, melyen az USA az elődöntőig jutott. Ekkor azonban még jórészt csereként számított rá a jenkik akkori szövetségi kapitánya, Jürgen Klinsmann. Akit azonban nem sokkal később menesztettek, miután az Egyesült Államok két vereséggel (Mexikó ellen 1-2, Costa Rica ellen 0-4) kezdte a vb-selejtezősorozat zónadöntőjét. Klinsmann utódja Bruce Arena lett, aki 2002-ben vb-negyeddöntőig vitte a nemzeti csapatot. Nála Pulisic már kulcsember lett. Mindezt remek játékkal hálálta meg. 8 vb-selejtezőn 3 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott. Mindössze 18-19 évesen...

2017-2018: A csalódások szezonja

Nem rajta múlt, hogy 2017. október 11-én az amerikai labdarúgó-válogatott elszenvedte története legnagyobb kudarcát és a Trinidad és Tobago elleni 2-1-es vereséggel lemaradt a világbajnokságról.

Azon a meccsen is Pulisic lőtte a jenkik gólját, de ez sem vigasztalta őt. Lelkileg komoly hatással volt rá a trinidadi sokk.

"Nem fogok hazudni, az elmúlt hónapban végtelenül le voltam törve. Olyannyira fáj ez a kudarc, hogy nehéz szavakba önteni. Kőkemény dolog megemészteni a gondolatot, hogy négy évig kell várnom arra, hogy megszűnjön az a keserű szájíz. És négy évig kell várnom arra, hogy megtudjam, ott leszünk-e egyáltalán a következő világbajnokságon...Ez aztán tényleg nehéz dolog. NÉGY év! Olyan érzés, mintha egy emberöltő lenne. A foci világában olykor négy hét is egy emberöltőnek tűnik." - így fogalmazta meg gondolatait a Players Tribune-nek.

Dortmundba visszatérve is kemény időszak várt rá: simán kikaptak a Bayerntől és kiestek a BL-ből. De ő képes volt feldolgozni a csalódásokat és végül egyéni szempontból fontos évet zárt. Státuszát tekintve ugyanis egyértelműen előre lépett: statisztikailag a gólveszélyessége ugyan visszaesett, de mezőnyjátékának köszönhetően az edzői bizalmat megkapta Peter Bosztól és aztán Peter Stögertől, a későbbi Ferencvárosi edzőtől is. 2018 tavaszára alapember lett a sárga-feketéknél.

2018-2019: Búcsú Dortmundtól

Ez a státusz azonban a következő szezonban váratlanul megrendült: berobbant ugyanis az angol szupertini, Jadon Sancho, aki Pulisicnál is fiatalabban produkált olyan évet, amely alapján rögtön Európa egyik legnagyobb tehetségeként kiáltották ki. Sancho tornádóként söpörte el a Bundesliga-védőket, a szakértők pedig korszakos talentumként kezdték emlegetni.

Balszerencséjére Pulisic ebben az időszakban rengeteget volt sérült, így a kezdő pozíciót szép lassan elbukta. Összesen 5 izomsérülés nehezítette a dolgát a 2018-19-es szezonban. Az új edzőnél, Lucien Favrénál a kispadra szorult. Ráadásul amikor 2018 őszén felmerült, hogy 2020-ban lejáró szerződését nem hosszabbítaná meg, a klub mindenképp pénzt akart csinálni belőle. Így már tudták, hosszú távon nem terveznek vele. Ez Pulisicnek sem volt ellenére, hiszen az Oxfordshire-i évek óta vágyott vissza Angliába.

2019. január 2-án jelentették be, hogy nyártól a Chelsea mezét fogja viselni. A londoni klub 73 millió dollárt fizetett a játékjogáért a Dortmundnak, ami természetesen új amerikai rekord lett. Utcahosszal megelőzve a korábbi jenki átigazolásokat. Ezzel mintha lekerült volna egy nagy teher a fiatal amerikai válláról. Utolsó 8 dortmundi meccsén 4 gólt lőtt és 2 gólpasszt osztott ki és végül egész szép statisztikával zárta ezt az évet is.

Végül 127 mérkőzéssel a háta mögött, 19 gólt szerezve és 26 gólpasszt kiosztva távozott a sárga-feketéktől. Anno 17 évesen debütált a Signal Iduna Parkban, 20 évesen pedig már 80 ezer szurkoló tapsolta őt az utolsó találkozóján.

"Ez volt életem legszebb öt éve." - mondta a Ruhr Nachrichtennek. "Annak idején nagyon nehéz döntés volt Németországba jönni. 16 évesen el kellett hagynom a családomat, ráadásul úgy, hogy nem is beszéltem németül. Semmit nem hoztam magammal, csak az álmomat. De itt mindig megkaptam a támogatást. Az edzőkkel kezdődött. Először Hannes Wolffal, aki mindig segített. Aztán Jürgen Kloppal folytatódott, aki mindig törődött velem. Mint az összes többi edző. A csapattársaim is mindig ott befogadtak a közösségbe. Ez pedig jó érzéssel töltött el."

2019-2020: Remek rajt Londonban

A Premier League-be megérkezve Pulisic-nek szüksége volt némi akklimatizációra. Az első három hónapban csak csereként számított rá Frank Lampard. Aztán elérkezett 2019. október 26., amikor a Burnley ellen az amerikai balszélső megszerezte karrierje első, második, majd harmadik találatát is. Tökéletes mesterhármas volt, hiszen egyik gólját ballal, egyiket jobbal, harmadikat pedig fejjel szerezte. A Chelsea történetének legfiatalabb triplázója lett, egyben mindössze a második amerikai (Clint Dempsey után), aki egy meccsen háromszor is be tudott köszönni. Ezzel átszakadt a gát. A következő fordulóban a Watfordnak, majd a Crystal Palace-nak is gólt lőtt, utána a Valencia elleni BL-meccsen is eredményes volt. Nem sokkal később szenvedte el az első komolyabb sérülést a Chelsea-ben: elszakadt a combközelítő izma. 9 bajnokit volt kénytelen kihagyni, majd amikor a visszatérés küszöbén volt, a koronavírus miatt leállt a bajnokság.

A Premier League csak júniusban tért vissza, üres lelátók előtt, a világjárvány következtében fokozott biztonsági intézkedések mellett. Ami ez után történt, arra senki sem számított. Pulisic szuperhős-üzemmódba kapcsolt: a bajnokság utolsó 9 fordulójában 4 gólt lőtt és 4 gólpasszt adott, majd betalált az Arsenal ellen elveszített FA-kupadöntőben is.

De sajnos a fináléban ismét megsérült, ezúttal a combhajlítója. Első szezonja után mégis elégedetten dőlhetett hátra: minden sorozatot nézve 34 tétmérkőzés 11 gól 10 gólpassz lett a végső mérlege. 90 játékpercre lebontva övé volt az 5. legtöbb gólt eredményező megmozdulás az egész Premier League-ben, klubjában pedig az első helyen végzett ugyanebben a kategóriában.

2020-21: A trófeák szezonja

A 2020-21-es kiírás nem indult könnyen számára, hiszen combhajlító-sérülése miatt a teljes alapozást és a szezon elejét is kihagyta. Az első fél évben csak 2 gólig és 1 gólpasszig jutott. De nem csak neki, az egész Chelsea-nek nem ment. Ennek pedig az volt a folyománya, hogy Frank Lampardot egy régi ismerős, Thomas Tuchel váltotta a londoniak kispadján. Pulisic azonban nem élvezett protekciót korábbi dortmundi mesterénél, Tuchel legtöbbször csak csereként számolt vele és több poszton is kipróbálta. Az év második felében azért 4 góllal és 3 gólpasszal sikerült javítania a mérlegén. A Bajnokok Ligájában különösen emlékezeteset alakított: csereként gólpasszt adott az Altetico Madrid ellen nyolcaddöntőben, gólt lőtt a Real Madrid elleni elődöntő odavágóján és csereként gólpasszt adott a visszavágón is. A Manchester City ellen megnyert fináléban ugyan - szintén csereként - elhibázott egy ziccert, de objektíven kijelenthető, hogy fontos szerepet játszott a londoniak BL-győzelmében. Ő lett az első amerikai játékos, aki pályára lépett egy BL-döntőben és mindössze a második, aki magasba emelhette a serleget.

A teljes szezont nézve a 90 percre átlagolt gólhelyzetek számát tekintve második helyen zárt klubjában. Ahogy a 90 percre átlagolt gól-kontribúciók számát nézve is második lett.

A nyár elején aztán az alaposan megfiatalított, megreformált amerikai válogatottal is felemelhetett egy trófeát: a CONCACAF Nemzetek Ligája döntőjében 3-2-re verték a jenkik az ősi rivális Mexikót, a győztes gólt pedig épp Pulisic lőtte, egy általa kiharcolt büntetőből. 

2021-22: Megvalósul a VB-álom

A 2021-22-es szezon a változatosság kedvéért sérüléssel indult számára: ezúttal a bokája miatt kényszerült partvonalon kívülre. Visszatérését követően minden játékpercért meg kellett küzdenie Tuchelnél, aki sérülések és eltiltások miatt több pozícióban is bevetette az amerikait: játszott hamis kilencest, középső támadó középpályást, balszélsőt, jobbszélsőt, de még jobboldali szárnyvédőt is. Összesen 38 tétmérkőzés jutott neki ebben a kiírásban, de csak 21-szer volt kezdő. Ennek dacára amikor bizonyítási lehetőséget kapott, megpróbált élni vele: 8 góllal és 5 gólpasszal zárta a szezont. Kaput eltaláló lövései gyilkos veszélyt hordoztak magukban, az egész Premier League-ben csak 7 játékos produkált jobb gól/kapura lövés mutatót nála. Ráadásul a vitrin is gyarapodott: hiszen európai Szuperkupa-győztes és klubvilágbajnok lett a Chelsea-vel.

De Pulisicet ezidőtájt nem a klubvilágbajnokság, hanem a "hagyományos" vébé motiválta leginkább. A nemzeti együttessel ugyanis megkezdte trinidadi katasztrófa emlékének szétzúzását: elindultak a selejtezők a 2022-es világbajnokságra. Pulisic pedig felvállalta a vezérszerepet ebben a rendkívül fiatal új csapatban: gólt lőtt a Mexikó ellen 2-0-ra megnyert hazai kvalifikációs meccs során, betalált Honduras ellen és mesterhármast lőtt a Panama elleni sorsdöntő találkozón. A Mexikó elleni mérkőzésen ráadásul ikonikus gólörömöt mutatott be, amikor Memo Ochoa egyik balul elsült nyilatkozatára ("Mi vagyunk a tükörben, amiben az USA látni szeretné saját magát.") reagálva megvillantotta a "The Man in the Mirror" feliratot a meze alatt.

A VB-kvalifikációval Pulisicnek nagy teher esett le a válláról:

"Voltak nehéz pillanatok, de sosem kételkedtem, hogy sikerülni fog a kvalifikáció. Csodálatos csapatunk van, tele fiatal tehetséges játékosokkal. Az első selejtező-sorozat sok mindenre felkészített, tudtam, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érzed, hogy minden összeesküdött ellened, de ezeken túl kell lendülni. Méghozzá csapatként. Ez sikerült nekünk és saját kezünkbe vettük a sorsunkat. Az, hogy játszhatok egy világbajnokságon sokat jelent nekem. De az, hogy e csapat tagjaként tehetem meg, egészen különlegessé teszi. Ezekkel a srácokkal együtt nőttünk fel, különleges, hogy mindezt együtt élhetjük át. Remélem, olyan élményekben lesz részünk, amelyeket sosem felejtünk el." - mondta egy interjúban.

2022-23: Remeklés a VB-n, káosz Londonban

A VB-részvétel kiharcolása után Pulisic-nek az volt a célja, hogy a lehető legjobb formában forduljon rá a nagy tornára. Azt viszont tudta, hogy ehhez a lehető legtöbb játékpercre van szüksége. A Chelsea vezetőségénél kérvényezte, hogy másik együttesben folytathassa pályafutását, ám a klub új amerikai tulajdonosa, Todd Boehly megvétózta ezt. Így hiába érdeklődött iránta többek közt a Newcastle United is, Pulisic maradt a Chelsea-ben. Ahol Thomas Tuchelnél csak kiegészítő embernek számított.

A 2022-23-as szezon ennek megfelelően indult: Pulisic legelőször csak a hatodik fordulóban játszott kezdőként, az első öt mérkőzésen összesen 96 játékperc jutott neki. De a Chelsea Pulisic hiányában sem remekelt. Kikaptak a Leedstől (3-0-ra) és a Southamptontól is. Tuchel munkáját végül azt követően köszönték meg, hogy Bajnokok Ligájában a Dinamo Zagrebtől is verséget szenvedtek. Graham Potter érkezett a kispara, Pulisic pedig abban reménykedett, hogy ez egy új kezdetet jelent számára. Ez az új korszak nem is indult rosszul számára: Potter első bajnoki mérkőzésén az amerikai győztes gólpasszt jegyzett, a következő fordulóban pedig kezdőként saját maga is betalált a Wolverhampton kapujába. Utána pedig a Salzburg elleni BL-találkozón is jegyzett egy asszisztot. Az ember azt gondolná, ezzel kivívta az angol szakember bizalmát, de ez nem így történt: Tuchel után Potter sem adott neki állandó bizalmat, rendre csak csereként vetette be: a fent említett remek széria után 7 tétmérkőzésen csak kétszer volt kezdő, ebből az egyik alkalom egy Ligakupa-meccs volt. Egyértelművé vált, hogy a Chelsea-nél leáldozott a csillaga.

Épp ezért számára kiemelten fontos volt számára, hogy a világbajnokságon megfeleljen a vele szemben támasztott nagyon magas elvárásoknak és ezzel klubkarrierjének is új lendületet adjon. A maga részéről mindent megtett ezért: bár a csapatkapitányi karszalagot a Leedsben szereplő Tyler Adams viselte, de Pulisic is vezérként viselkedett. A Wales ellen 1-1-es döntetlennel záruló nyitómeccsen egy pardés szóló után adott gólpasszt a nemrég a Juventushoz szerződő Tim Weah-nak. Az angolok elleni 0-0 során a mérkőzés legjobbjának választották, ahogy az Irán elleni sorsdöntő összecsapáson is, ahol egyébként győztes gólt szerzett.

Hollandia elleni nyolcaddöntőben pedig ugyan elhibázott egy nagy ziccert, de később egy gólpasszal kompenzált. Nem rajta múlt, hogy a fiatal és tehetséges amerikaiak a búcsúztak a jobb erőkből álló és sokkal rutinosabb csapattal szemben.

"A vébé után sok dicsérő szót kaptam a Chelsea-s klubtársaimtól. Sokuk meglepődött, hogy ilyen jó a válogatottunk. A torna előtt többen is azt hangoztatták, hogy nehéz dolgunk lesz, ha tovább akarunk jutni a csoportból. De én bíztam magunkban és szerintem megdolgoztunk minden dicséretért, amit a világbajnokság kapcsán kaptunk. Ez egy igazi csapatmunka volt. Ez a társaság nagyon együtt van. Soha nem éltem át nagyobb örömöt a focipályán, mint amikor az Irán elleni gólommal továbbjutottunk a csoportból. Ezeket az emlékeket soha nem fogom elfelejteni."

De a dicséreteket nem tudta plusz játékidőre váltani a Chelsea-nél. Igaz, ebben egy újabb - másfél hónap kihagyást eredményező - sérülés is közrejátszott. Na meg az a kaotikus helyzet, ami az őrült januári átigazolási időszakot követően kialakult a Chelsea-nél. Pottert aztán tavasszal Frank Lampard váltotta, vele pedig végérvényesen beleállt a földbe a londoni együttes, a szezont történelmi mélységekben, a 12. helyen zárták. Pulisic az utolsó 7 fodulóban ÖSSZESEN 33 perc bizonyítási lehetőséget kapott. A kevés játékidő dacára a 2022-23-as klubszezont sem nevezhetjük teljes kudarcnak számára, hiszen amikor pályán volt, meglehetősen aktívan hozzátett a támadójátékhoz: a kialakított gólhelyzetek terén ismét ott volt klubja élmezőnyében: 90 játékpercre átlagolva ő alakította ki a második legtöbb ziccert a Chelsea-ben.

A szezont a válogatottban zárta: az amerikai válogatottat csapatkapitányként vezette újabb Nemzetek Ligája-győzelemre a CONCACAF-régióban. Méghozzá nem is akárhogyan: a Mexikó ellen 3-0-ra megnyert elődöntő során duplázott, majd a Kanada ellen 2-0-ra megnyert fináléban is remek teljesítményt tett le az asztalra. A Nemzetek Ligája-serleg mellé a torna legjobb játékosának járó trófeát is betehette a vitrinbe.

Ez és a világbajnokságon mutatott teljesítmény pedig jó ajánlólevél volt ahhoz, hogy klubszinten is továbbléphessen.

2023-24: Egy soccer-sztár a calcio világában

Pulisic a Nemzetek Ligája-siker után sokatmondó nyilatkozatot tett az ESPN-nek:

"Én is ugyanolyan vagyok, mint szerintem a legtöbb futballista. Olyan klubban szeretnék futballozni, amely érezteti velem, hogy szüksége van rám. Ahol otthonosan érzem magam. Ahol örömömet lelhetem abban, hogy minden héten kimegyek a pályára és küzdök a győzelemért. Igazából ennyi. Néha az embernek szüksége van az újrakezdésre. A lényeg, hogy mentálisan kielégítő közegbe kerüljek, hogy újra megtaláljam a boldogságot a klubkarrieremben."

Ez a közeg végül nem lett más, mint Milánó városa és a legendás San Siro stadion, ahol a következő szezonban hétről-hétre pályára léphet az amerikai labdarúgás történetének talán legnagyobb csillaga.

Méghozzá úgy, hogy pályafutása során talán először kaphat igazi vezérszerepet a klubjában. Sajtóhírek szerint ugyanis ő volt Stefano Pioli elsőszámú célpontja a támadó-szekció megerősítésére. Az olasz mester klasszikus 10-es pozícióban számol majd Pulisic-kel, kezébe adva a Rossoneri karmesteri pálcáját. Indulhat az amerikai szimfónia!

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője