Jonah Freedman, az MLSsoccer.com egyik vezető írója egy publcisztikában állt ki Jermaine Jones mellett. Jones a jenki válogatott legszélsőségesebb megítélésű labdarúgója. Vagy imádják, vagy utálják a szurkolók. Ahogy Freedman a cikkben is írja, a drukkerek kedvelik a fizikális megjelenését és a Bundesliga-hátterét. Viszont nehezen viselik heves vérmérsékletét és azt, hogy "gyorsabban gyűjti a lapokat, mint egy túlkoros blackjack-játékos".
Jones kiválóan játszott Skócia ellen. Dominált a pályán, adott két gólpasszt és lőtt egyet saját maga is. Eközben pedig hozta a szokásos kőkemény stílusát. Brazília ellen viszont megkérdőjelezhető volt a teljesítménye. Részben az ő hibája volt a brazilok második gólja. Ráadásul egy sárga lapot is begyűjtött az 57. percben, amikor páros lábbal rúgta fel Neymart. Viszont Jonah Freedman számára ez volt az a pillanat, amikor végleg a pozitív oldal felé billent a mérleg nyelve Jermaine Jones-szal kapcsolatban.

Ugyanis a kőkemény szerelést megelőzően Marcelo fejbe rúgta Steve Cherundolót a labdával. Ez csak egy adalék volt a brazil védő szokásos "sportemberi" viselkedéséhez.  Marcelo az egész meccsen hisztérikus arroganciával produkálta magát, a játékvezetőknek előadott "műsorszámai" pedig minősíthetetlenek voltak. Az ellenfél ilyen hozzáállása megérteti velünk, miért mondta azt Jürgen Klinsmann a meccs után, hogy a jenkiknek meg kell tanulnia a nemzetközi foci piszkos trükkjeit.

Jermaine Jones nem csinált mást ennél a szerelésnél, mint küldött egy üzenetet. Igaz, ha létezne igazság a Földön, akkor Marcelót rúgja fel. De nem - fogalmaz cikkíró - az üzenet nem mindig így működik. Ehelyett Jones Neymarba rúgott bele. Ahogy Jonah Freedman egyik kollegája fogalmazott: "Ha bántjátok a csapattársamat, eltöröm a sztárotok lábát."

Persze nem szép dolog a szabálytalanság, de igenis keményen kell helytállni és megmutatni, hogy ki az úr hazai pályán. Sok újságíró felháborodott Klinsmann azon kijelentésén, hogy piszkosabban kell játszani, de Freedman szerint a szövetségi kapitánynak igaza van. Az újságíró úgy látja, az amerikai válogatott sokszor túlságosan is tisztán játszik és a játékosok azt várják, hogy ezért elnyerik a jutalmukat. De a mai modern labdarúgásban ez nem így működik.

"Az amerikaiként nem fér össze a személyiségünkkel a piszkos foci" - mondta Donovan a brazil meccs után. "Mi megpróbáljuk fair módon játszani ezt a játékot. Nem mutatunk be műeséseket. Egyszerűen mi nem ilyenek vagyunk."

Persze lehet értékelni ezt az érzékeny megközelítést a játék szentségével kapcsolatban, de az erkölcsi győzelemért nem szokott járni pont, sem érem, sem kupa. Lehet álló nap papolni a tiszta fociról, de a mai labdarúgásnak már része a "piszkos művészet". És ha vannak játékosok, akik jártasak ezekben, azok értékkel bírnak a csapat számára.

Egyszerűen fogalmazva: az amerikai válogatottnak el kell kezdenie megvédenie magát. A cikk szerzője szerint ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek úgy kell játszania, mint Jones-nak. Közel sem. Továbbra is igaz, hogy Jermaine néha elég buta döntéseket hoz, s nem lesz igazi értéke a csapatnak egészen addig, amíg meg nem tanulja kordában tartani az érzelmeit és a tetteit. De néha szükséges az, hogy küldj egy üzenetet az ellenfélnek, megakadályozandó, hogy szórakozzanak veled. Egyértelműen szükséges néha piszkos játék.

A szerző kiemeli: Mielőtt bárki is azzal vádolná meg őt, hogy az erőszak híve, érdemes visszanézni Jermaine Jones mozdulatait: a labdát rúgta el. Kőkeményen, de a labdát. Tudta mit csinál. Marcelo viselkedése viszont tökéletes példa arra, hogy mivel fog szembesüln az amerikai csapat a vb-selejtezőkön majd a vb-n is. A kérdés, hogyan fognak erre reagálni a jenkik. Miként viselkednek majd, amikor mondjuk egy szoros meccsen nekiállnak szó szerint pofánverni őket, ahogy azt a salvadoriak tették az márciusi olimpiai selejtezőn.

Hamarosan Klinsmann is megtapasztalja, miről szól ez a régió. Vélhetően ezért hívta be Jermaine Jones-t akkor is a válogatottba, amikor el volt tiltva a Schalkéból. A brazilok elleni meccs felnyitotta sokak szemét.