"Kiábrándító siker" - oximoronnak tűnik, de a világbajnokságra készülő amerikai válogatott tegnapi győzelme során igazolta ezen szókapcsolat létjogosultságát. Jürgen Klinsmann csapata a FIFA-világranglista 85. helyezettjét, Azerbajdzsánt verte 2-0-ra, két késői góllal. A találatokat Diskerud (75.) és Jóhannsson (81.) szerezték.

Jürgen Klinsmann csapata Howard - F. Johnson, Cameron, Besler, Beasley - Jones, Bradley, Zusi, Bedoya - Wondolowski, Altidore összeállításban kezdett, csereként pedig szóhoz jutott Brad Davis, Omar Gonzalez, Timmy Chandler, Yedlin, Aron Jóhannsson és Mix Diskerud. Clint Dempsey, a válogatott csapatkapitánya kisebb sérülés miatt kihagyta a találkozót.

Ez pedig sorsdöntőnek bizonyult. Dempsey - és a keretből kirakott Donovan - kreativitása nélkül a csapat sablonos focit játszott középen, a gyors széljáték pedig az alkalmazott felállás miatt nem érvényesülhetett. Klinsmann ezúttal is gyémánt-alakzatban játszatta a csapat középpályáját. Ezt a taktikát először a világbajnokság előtt 2 hónappal vetette be, egy Mexikó ellen elért barátságos döntetlen (2-2) során. Ott egy félidőn keresztül remekül működött az új formáció, ám a második játékrész már csalódást keltő volt.

Itt fordított volt a képlet: az első félidőben kiábrándító volt a foci, a szünet után azonban életjeleket mutatott a csapat. Jórészt Mix Diskerudnak köszönhetően. A csereként beálló középpályás Landon Donovan mezszámát (10) viselve megadta azt a kreativitást a csapatnak, ami égetően hiányzott az első féldiőben. Diskerud végül góllal ünnepelhette remek játékát. Az ő formája biztató a jövőre nézve.

Ami viszont nem bíztató, az a jenkik széljátéka, illetve annak hiánya. Ha az amerikaiak a vb-n is a gyémánt alakzattal akarnak majd kísérletezni, akkor a széljáték teljesen a szárnyvédők feladata lesz, akiknek egyébként is lesz elég dolguk olyan szélsők lefedézésvel, mint Cristiano Ronaldo, André Ayew, vagy Marco Reus. Ilyen felállásnál kulcsfontosságú, hogy a szélső középpályások megfelelően ellásák védőfeladataikat is, ez azonban a jelen keretből kevés szélsőre jellemző.

Kérdéses, hogy mennyire volt jó ötlet a világbajnokság előtt két hónappal egy olyan új taktikát begyakoroltatni a csapattal, amelynél a széljáték ilyen rizikófaktor lesz. Főleg akkor, amikor a világbajnoki csoportban ott van a világ legjobb szélsője. Az amerikai válogatott Klinsmann alatt 3 év alatt megtalálta saját formátcióját a 4-2-3-1-es felállással, amit sikerrel aklalmazott a világbajnoki selejtezők zónadöntőjében. Azt nem vitatom, hogy fontos dolog szélesíteni a repertoárt, de nagyon kockázatosnak tartanám, ha a jenkik az atletikus és nagyon gyors ghánaiak ellen olyan felállást alkalmazzanak, ami ennyire sok teret enged az ellenfél középpályás mozgásának. Mindezt ugynais csak futással és fegyelmezett visszazárással lehet kompenzálni. Ebben pedig nem biztos, hogy az amerikaiak jobbak az afrikaiaknál.

A jenkik erőssége a dinamikus kontrajáték, ami a 4-2-3-1-es felálláshoz tökéletesen igazodik. Raádásul valószínűleg a G-jelű halálcsoportban egyébként is a védekezésen és a visszatámadáson lesz a hangsúly. Jó esély mutatkozik rá, hogy a labdabiztos portugálok és németek ellen nem a jenkiknél lesz többet a játékszer. Így pedig a gyémánt formáció előnyei kevésbé érvényesülhetnek.

További nyugtatlanító tényező volt Azerbajdzsán ellen a csapatösszhang itt-ott megjelenő hiánya. Nem volt vezér a pályán, nem volt egységes harcmodor. Ez visszavezethető Klinsmann keretszűkítési döntéseire, amikor a rutinosabb amerikai játékoskat (Donovan, Parkhurst, Goodson) kitette a csapatból és helyükre vegyes megítélésű német-amerikaiakat (Green, Chandler, Parkhrust) nevezett. A nemzetiségi kérdést ("Ki az igazi amerikai?") az is konflikust szülhet a csapatban, hogy a német-amerikai játékosok nagy része nem volt részese a vb-szereplés kiharcolásának. Kulcsfontosságú, hogy Klinsmann képes legyen menedzselni a kerettagok között lappangó feszültséget.

Ehhez mondjuk nem ártana kicsit jobban kommunikálnia. A keretből kitett játékosok ugyanis baljós dolgokat mondtak az újságíróknak a döntések után. Az egyébként halk szavú és mindig tiszteletteljes, kötelességtudó Clarance Goodson például így fogalmazott: "Abszolút úgy érzem, hogy megdolgoztam a helyemért. Az elmúlt hat évben folyamatosan kaptam a válogatott behívókat. Nézzék csak meg az elmúlt esztendőben játszott legfontosabb meccseinket! Az Aranykupa döntő: játszottam. A vb-részvételt bebiztosító Mexikó elleni 2-0-ás győzelem: játszottam. A Costa Rica elleni havas derbi: játszottam. Ezek után úgy éreztem, megérdemlem a magyarázatot. Jürgen azonban azt mondta, hogy majd beszél velem a vb után. Nem adott magyarázatot. Azt gondolom, ő már a 30-as keret kihirdetésekor is pontosan tudta, ki lesz az a 23 játékos, akit kivisz Brazíliába."

A 30-as névsorból kihúzott Brad Evans és Michael Parkhurst is hasonló tapasztalatokról számolt be. Evans azt mondta, hogy a döntés egyik pillanatról a másikra esett meg: "Hipp, hopp, már itt sem vagy! Nagyjából így ment." - mondta Evans.
Landon Donovanről nem is beszélve: "Nem értek egyet Jürgen Klinsmann helyzetértékelésével. Az edzőtáborban mutatott teljesítményem és a erőnléti tesztek alapján azt gondoltam nem csak a 23-as keretbe kerülésre van reális esélyem, hanem akár arra is, hogy kezdő legyek majd Brazíliában. Én mindig kimondom, amit gondolok. Ha rosszul játszom, azt is be szoktam ismerni a sajtónak. Ha jól játszom, azt is. És ha azt mondom, jól edzettem, az azt jelenti, hogy szerintem tényleg jól edzettem. Ezért volt annyira fájó ez a döntés. Nem vagyok dühös, csak csalódott."

Klinsmann viszont nem volt csalódott az azeriek elleni meccs után. A német tréner következőképp fogalmazott

"Pontosan egy ilyen meccsre volt szükségünk a két hetes kőkemény felkészülés után. Egyátalán nem vagyunk nyugtalanok a csapat teljesítménye miatt. Nagyon erős volt a szél, ez pedig irreális körülményeket teremtett, ami befolyásolta a játékunkat. Az ellenfél 10 emberrel védekezett, ezt pedig csak gyors kombinációs játékkal, vagy egy az egyben lehet feltörni. Ami nem könnyű feladat."

Chris Wondolowski, a jenkik csatára egyetértett azzal, hogy gyenge teljesítményt nyújtott a csapat, de ő felfedte az újágíróknak, hogy mindez az edzésterv része:
"Nem most kell a csúcson lennünk, hanem Brazíliában. A szövetségi kapitány terve is az, hogy a vb-rajtjára pörögjünk fel. Szerintem sínen vagyunk."

Bízzunk benne, hogy Wondónak igaza van. Hamar kiderül, hogy így van-e: vasárnap Törökországgal csapnak össze a jenkik. Ott már legalább egy fokkal jobb focit kell látnunk...