Gera Zoltán szerint ő a legmarkánsabb személyiségű játékos akivel valaha találkozott. Landon Donovan pedig azt mondja: elképesztő versenyszellem lobogott benne. Ő Clint Dempsey, az amerikai válogatott történetének holtversenyben legeredményesebb játékosa, aki karrierje során 57 gólt jegyzett az angol Premier Leauge-ben. Egy alkalommal őt választották a liga 4. legjobb labdarúgójának.

A Fulham és a Tottenham korábbi sztárja közel 2 évvel ezelőtt jelentette be visszavonulását. Majd szinte teljesen eltűnt a  térképről. Nem nyilatkozik, nem szakértősködik, nem edzősködik és a közösségi oldalát is csak elvétve frissíti.

Dempsey tehát szinte köddé vált, azonban a vele kapcsolatos történetek és "legendák" a mai napig szerves részei az amerikai labdarúgás "folklórjának". Ezekből gyűjtött össze egy csokorra valót az Athletic, melyet a Jenkifocin korábban már megjelent nyilatkozatokkal egészítettem ki.

 A KORAI ÉVEK

Taylor Twellman Dempsey csapattársa volt a válogatottban és első klubjánál, a New Englandnél. Ő így idézte fel a vele kapcsolatos korai emlékeit:

"Az első benyomásom az volt róla, hogy nagyon csendes fickó. Mármint az öltözőben. De a pályán, az edzéseken és a mérkőzéseken tejesen más ember volt. Kemény volt, merész, harcias. Noha újonc volt, de nem félt senkitől és semmitől. Ez nyilvánvaló volt már az első nap után. Néha összeverekedett a csapattársaival az edzésen. Nem értettük őt, nem értettük, miért lobog benne ekkora tűz. Mivel senkinek nem mondott semmit a múltjáról és a hátteréről. Semmit sem tudtunk arról, mi történt a testvérével."

Dempsey a texasi Nacadochesben született egy vasúti dolgozó apuka és egy kórházi nővér gyermekeként. Egy lány- és egy fiútestvérével együtt szerény körülmények között, egy lakókocsiparkban nevelték fel szülei. Kiskölyökként sokat focizott mexikói bevándorló srácokkal és Diego Maradona volt a példaképe. Egy alkalommal a fivérét, Ryant kísérte el egy dallasi próbajátékra, amikor az éles szemű edző felfigyelt rá, a partvonal mellett dekázgató 10 éves kissrácra. Rögtön bevették a dallasi gyerekcsapatba. Édesapja ezt követően heti három alkalommal vitte edzeni a Nacadochestől 3 órányi autóútra lévő Dallasba, majd hozta vissza onnan egy újabb 3 órás autózással. A sok energia mellett ez sok anyagi ráfordítást is követelt. Édesapja eladta a horgászásra használt hajóját és a nagy becsben tartott puskáit, hogy finanszírozza a benzinköltséget. Édesanyja pedig arról mesélt, hogy a gyerekeknek sokszor használt ruhákat vett és a nyaralásokról is lemondtak.

A kis Clint a dallasi edzéseken hamar kitűnt kortársai közül, de sajnos egy idő után fel kellett hagynia a focival. Dempsey 11 éves korában a szülei ráébredtek, hogy képtelenek egyszerre finanszírozni az ő tréningjeit és a nővére, az egyre meggyőzőbb eredményeket produkáló Jennifer teniszóráit. Jennifer javára döntöttek. A labdarúgásba visszavezető utat egy szörnyű tragédia nyitotta meg Clint számára. A nővére 1995-ben, mindössze 16 évesen tragikus hirtelenséggel elhunyt, végzetes agyi aneurizma miatt. Dempsey édesanyja később úgy nyilatkozott, fia nagyon csendesen, magában dolgozta fel a szörnyű eseményt. Nem akart beszélni róla még a szüleivel sem. Egyszer a temetőben édesanyja talált egy levelet a sír mellett, amiben a 12 éves Clint a nővérének ír arról, hogy mennyire hiányzik neki és hogy reméli, hogy egy jó helyen van. Levelében a kis Clint megkérte Jennifert arra, hogy segítsen majd neki a focipályán néhány gólt rúgni. Búcsúzóul pedig azt írta, nagyon várja, hogy egy nap újra együtt legyenek.

Dempsey szörnyű tragédia következtében újra járhatott edzésekre. Édesanyja azt mondta, ettől a pillanattól kezdve más játékossá vált. Sokkal több tűz és eltökéltség jellemezte.

"Kemény dolog volt ezt átélni." - emlékezett vissza Dempsey az ESPN-nek adott interjúban. "Utána sokáig úgy keltem fel reggelente, hogy 'ez tényleg megtörtént, Jennifer tényleg nincs többé?' Nagyon nagy düh és szomorúság dolgozott bennem. Eltartott egy ideig, míg kezelni tudtam ezt az egészet. Jennifer elvesztése ráébresztett arra is, hogy sosem tudhatod mit hoz a jövő. Lehet, hogy holnap már nem sétálsz ezen a Földön. Úgyhogy még ma kell a legtöbbet kihozni magadból."

Ilyen előzmények után kötött ki a New Englandnél Dempsey a 2004-es SuperDraftot követően. Tehetségére hamarosan az amerikai szövetségnél is felfigyeltek és behívták az U20-as válogatottba. Az ott töltött időszakról idéz fel egy emléket Doug Allison, Dempsey egyetemi edzője:

"Utólag mesélték nekem, hogy az első edzőtáborozás során az U20-asok a Galaxy ellen játszottak edzőmeccset. Az ellenfélnél ott volt a 164-szeres válogatott Cobi Jones. Dempsey a padon ülve azt mondta társainak, hogy ha beáll, bebőrözi Cobit. Be is állt és öt percre rá kiosztott egy kötényt neki. Erre az egyik veterán játékos odament hozzá és azt mondta neki: ilyet nem illik csinálni te kis hülyegyerek. Dempsey erre úgy válaszolt: illik, vagy nem illik, de fogadtam a srácokkal, hogy összejön, úgyhogy most kerestem egy kis pénzt."

Jimmy Conrad, a Kansas City akkori védője, Dempsey későbbi válogtottbéli csapattársa szintén úgy emlékszik vissza, hogy Dempsey még újoncként sem futott tiszteletköröket:

"Clint néha borzasztó keményen játszott. Én meg nem értettem, honnan van benne ez az indulat. Ez most nekem szól, vagy ő ilyen fickó? A lényeg, hogy ő olyan srác volt, akit imádtál, ha csapattársad volt és a pokolba kívántad, ha az ellenfeledként lépett pályára."

 AZ ANGLIAI IDŐSZAK

Jay DeMerit, a Watford egyori amerikai játékosa szerint Dempsey midig magasabb és magasabb csúcsokat akart meghódítani, ezért kötött ki Angliában:

"Ahhoz, hogy tiszteljenek, el kell érned bizonyos mérföldköveket. Méghozzá olyan helyeken, amire az emberek azt mondják, te oda nem tartozol, te kevés vagy hozzá. Dempsey mindig imádta az ilyen szituációkat. Mindig benyitott azokon az ajtókon, amelyek kapcsán mások azt hitték, túl nagy feladatot rejt számára. De ő belépett ezeken az ajtókon és utána tündökölni kezdett. Miért? Mert imádta, ha alábecsülik."

Gera Zoltán, a magyar válogatott legendája a Fulhamnél került egy öltözőbe Dempsey-vel és kapcsolatukról elmondható, hogy nem indult zökkenőmentesen:

"Soha életemben nem találkoztam olyan erős karakterű labdarúgóval, mint Clint Dempsey." - mondta néhány éve Gera egy közönségtalálkozón. "Amikor Fulhambe kerültem, nem tudtam, hogy az ő posztjára igazoltak, s láttam, hogy kijátszottam őt a kezdőcsapatból. Olyan agresszív volt, hogy edzéseken azt éreztem, nem szeretnék ennek a srácnak a közelébe kerülni, mert letépi a fejem. Az is előfordult, hogy verekedni akart a parkolóban. Addig terrorizált a harcos hozzáállásával, akaratosságával, hogy egy idő után elkezdtem félni, s a kispadon találtam magam. Kellett egy kis idő, hogy ezt helyre tegyem akkor magamban, de mai napig csodálom és tisztelem azt a győzni akarást és megvolt benne."

Hasonló küzdőszellemről beszélt Hajdú B. István is, amikor a Prima Primissima-díjas sportriporter a Jenkifocinak összegezte Dempsey pályafutását:

"Emlékszem, egyszer Gera mesélte nekem, hogy ha a Fulham edzésén nem hajtott valaki, akkor azt Dempsey rögtön leüvöltötte és szinte leharapta a fejét. Megalkuvást nem tűrő futballista volt. Ami igazán különlegessé tette, hogy mindehhez a játéktudása is megvolt. A hajtós vezéregyéniségek olykor darabosak a pályán, de neki a technikája is adott volt. Épp ezért úgy gondolom, hogy bármelyik klubcsapatában is játszott, az edző minden bizonnyal őt jelölte ki elsőnek, amikor össze kellett állítania a csapatot. Számomra Clint Dempsey minden idők legjobb amerikai játékosa."

Egy másik sportriporter, a SportTV-nél dolgozó Haraszti Ádám is sokra tartja Dempsey angliai karrierjét:

"Dempsey a határán volt annak, hogy igazán komoly és meghatározó játékossá váljon a Premier League-ben, akit a legnagyobbakkal emlegetnek együtt. Mindent elmond róla, hogy ő az az amerikai játékos, aki a legtöbb gólt szerezte Európában a komolyan jegyzett bajnokságok valamelyikében, ráadásul mindezt úgy, hogy pályafutása jó részében nem is feltétlenül a gólszerzés volt az elsődleges feladata. Alázatos, sokoldalú és dolgos játékos volt."

Ezzel a melós hozzáállással összesen 72 angliai találatot hozott össze a texasi labdarúgó a Fulham és a Tottenham színeiben, ebből 57 a Premier League-ben született. A mai napig ő a Fulham történetének legeredményesebb PL-gólszerzője. A 2011-12-es szezonban 17 találatot jegyzett az angliai élvonalban, akkor a helyi sportújságírók őt választották a liga 4. legjobb játékosának, Robin van Persie (Arsenal), Wayne Rooney és Paul Scholes (mindkettő Manchester United) után.

 RAPPELÉS ÉS HORGÁSZAT

De Dempsey számára a mindennapok nem csak a futballról szóltak. Imádta a rapzenét és folyton freestyle-előadásokat tartott csapattársainak a "Deuce" művésznevet használva. A 2006-os világbajnokság előtt még egy közös videóklipet is rögzített a később gyilkosság áldozatául eső rapperrel, Big Hawkkal. A 2010-es vb-n történő nyolcaddöntős kiesést követően pedig rappeléssel oldotta a hangulatot a csapatbuszon. Erről beszél egykori válogatottbéli csapattársa, az akkoriban a Boltonban futballozó Stuart Holden:

"Amikor Ghána kiejtett minket a nyolcaddöntőben, mindenki le volt törve. Lehajtott fejjel sétáltunk a csapatbusz felé. Csak játékosok ültek rajta, az edzők egy másik járművel mentek. Két órás út volt. Az első harminc percben mindenki síri csendben ült és próbálta feldolgozni a sokkot. Aztán valaki talált egy rekesz sört hátul és felbontotta. Beszélgetni kezdtünk és hülyéskedni. Próbáltuk jól érezni magunkat, aztán hirtelen megszólalt Clint, hogy 'na adjatok valami ritmust'. Felraktunk neki egy kis rap-alapot egy lejátszóra ő pedig elkezdett freestyle-olni. 30 percen keresztül szövegelt megállás nélkül. Mindenki bekerült a szövegébe, az összes játékos, a meccsek, meg mindenféle. Sosem láttuk őt ennyire életre kelni és ez átragadt mindenkire. Mire megérkeztünk a hotelhez, már mindenki fel-le ugrált a buszon és Clint Dempsey-t, a rappert ünnepelte."

Hősünk azonban egy jóval csendesebb és nyugodtabb időtöltésnek is szívesen hódolt: a horgászatnak. Egy 2012-es interjúban arról beszélt, hogy az Angliában is igyekezett megtalálni a legjobb horgászhelyeket. Mi több, két csapattársa rendszeresen elkísérte ezekre a horgásztúrákra: Aaron Hughes és Gera Zoltán. Azaz a magyar és az amerikai játékos a zűrös kezdetek után csak megtalálta az összhangot egymással. De térjünk vissza Dempsey hobbijára, amiről Tim Howard, az amerikai válogatott félig magyar származású kapuslegendája osztott meg egy sokatmondó történetet:

"Amikor Clintre gondolok, az első sztori, ami beugrik nekem a dél-afrikai edzőtáborban történt a 2010-es világbajnokság előtt. Egy hatalmas szállodakomplexumban éltünk, aminek saját parkja volt. A napjaink elég egyhangúak voltak. Sokat edzettünk, aztán ettünk valamit és tévéztünk. És minden áldott nap mit láttunk az ebéd után? Azt, hogy Dempsey ott ül a szálloda tavának szélén egy kerti székben és egy horgászbotot lógat a tóba."

Maga az érintett így nyilatkozott kedvenc időtöltéséről:

"Azért fontos nekem a horgászat, mert a gyermekkoromra emlékeztet engem. A szüleimmel annak idején sokat jártunk kempingezni és apu mindig elvitt minket horgászni. A foci rengeteg stresszel jár, ez pedig tökéletes a feszültség feloldására. A horgászat segít abban, hogy kizárjam a külvilágot, relaxáljak és olyasmit csináljak, amit gyerekként is tettem."

 A CSALÁD

A családközpontúság nem csak gyermekkori horgász-emlékek felidézésében nyilvánult meg nála. Eddie Johnson, az egykori Fulhames csapattárs mesélt arról, hogy Dempsey sosem járt el klubokba, vagy különböző szórakozóhelyekre:

"Minden edzés után hazament a családjához. Sosem járt el sehova, semmi nighclub, semmi ilyesmi. Egyenesen hazament. Olykor áthívott engem is. Olyankor steaket csinált és héjában sült krumplit. Elment a sarki henteshez, maga választotta ki a húst, utána megcsinálta. Aztán borozgattunk a teraszon. A borkultúrát Európában fedezte fel. Imádott mesélni arról, hogy melyik bor melyik régióból való. Szeretett csak üldögélni és a családjával lenni."

Steve Zakuani, aki a Soundersnél futott össze Dempsey-vel, a következőket mondta az amerikai legenda családi életéről:

"Amikor idegenbeli meccset játszottunk, minden este 1-2 órát FaceTime-ozott a gyerekeivel és a feleségével. Néha csak azt kérte a gyerekektől, tegyék a telefont az asztalra, amíg a leckét csinálják, hogy rájuk nézhessen olykor-olykor. Számára a család jelent mindent. A focisták, akivel együtt játszik, azok haveroknak számítanak, de nincsenek igazából a belső körben. Ott csak a család van, senki más."

A KAPCSOLÓ

De miként lehetséges, hogy valaki egy békés család-orientált horgász a hétköznapokban, a pályán pedig - Gera Zoltánt idézve - egy "agresszív harcos"? Nos erre Tim Howard szolgált némi magyarázattal:

"Clint fejében ott van egy kapcsoló, ami teljesen másik személyiséggé változtatja őt a pályán. Azon kívül ő egy vidám, laza, könnyed, kisvárosi fickó, aki remek családból jött és nagyon alázatos. A pályán viszont egy kegyetlen bérgyilkossá változik, akinél olykor teljesen elmegy a kép és csak egy dologra koncentrál a győzelemre, a harcra. Minden áron."

Ezt megerősíti Howard kollégája, az ausztrál kapuslegenda, Mark Schwarzer, aki a Fulhamben volt Dempsey csapattársa:

"Ha nincs meccs vagy edzés, akkor ő egy nyugodt, higgadt srác. Amikor viszont fociról van szó, akkor egy vörös köd árasztja el az elméjét."

Hasonlóról számolt be egy másik hálóőr, az amerikai Marcus Hahnemann is:

"Clint jobban játszott a dühének köszönhetően. Néha a pályán ellenfélként úgy érezted, hogy  'ez a fickó nem normális'. De őt ez az indulat kapcsolta egy következő fokozatba. Viszont vicces volt látni, hogy a lefújás után pár perccel mennyire más embernek tűnt a családja körében."

Herculez Gomez együtt játszott Dempsey-vel Seattle-ben és az amerikai válogatottban is. Szerinte ez a szellemiség tette őt nagy játékossá:

"A pályán olyan volt, mintha ő lenne a börtönválogatott legkeményebb játékosa, akivel nem akarsz ujjat húzni. Amikor csak átlépte az alapvonalat, valami megváltozott benne. Volt, hogy együtt edzettünk és éreztem, hogy jobb, ha távol tartom magam tőle, mert valósággal forrongott. Igazi versenyző szellem volt. Mindig nyerni akart és mindig fejlődni szeretett volna, újabb célokat elérni. Ő így motiválta magát. Ez adott számára előnyt a többiekkel szemben. Ezért volt ő jobb."

Landon Donovan 57 gólt szerzett az amerikai válogatottban, pontosan ugyanannyit, mint Clint Dempsey. Kettőjük tündöklése - és olykor versengése - meghatározta az amerikai labdarúgás elmúlt 10-15 esztendejét. Donovan így közelről szerzett tapasztalatokat "Deuce" versenyszelleméről. A Los Angeles Galaxy korábbi sztárja állítja, Dempsey részéről nem megjátszott volt a keménység:

"Dempsey kőkemény fickó volt és ez nem csak a szigorú nézésben és a kemény dumákban nyilvánult meg. Emlékszem, egyszer úgy érkezett meg a válogatottba, hogy fájt a lába, mert valaki stoplissal rátaposott Angliában. Mondta a csapatorvosnak, hogy nézzen már rá, mert kicsit zavarja. Épp együtt voltunk a dokinál, így láttam mi történik. Levette a cipőjét, aztán a  zoknit és megláttam a lábkörmét, ami teljesen szét volt roncsolva. Én szerintem folyamatosan zokogtam volna a fájdalomól, ha ilyen állapotban lett volna az ujjam. Még a doki is szörnyülködött. Aztán fogott egy csipeszt és lekapta Dempsey teljes körmét a szemem láttára. Clint meg csak ült ott, kicsit rándult egyet a szemöldöke és ennyi. Meg sem nyikkant. Nem volt semmi érzéstelenítés, meg semmi ilyesmi. Én meg ültem ott falfehér ábrázattal és azt mondtam: 'te szent szar'. Én sokkal rosszabbul viseltem, mint ő. Utána annyit mondtam neki: te egy állat vagy!"

AZ ÖRÖKSÉG

Donovan szívesen idézte fel kettőjük válogatottbeli sikereit. Két CONCACAF Aranykupát nyertek együtt (2005, 2007) 2009-ben egymás oldalán lettek ezüstérmesek a Konföderációs-kupán (többek közt legyőzve a 35 mérkőzés óta veretlen, későbbi világbajnok Spanyolországot), 2010-ben pedig együtt nyerték meg világbajnoki csoportjukat és nyolcaddöntőt játszottak.

"Nem is kérdés, hogy jobb játékossá tettük egymást és mindig szurkoltunk egymásnak. Van is erről egy konkrét emlékem. A 2011-es Aranykupán játszottunk Panama ellen és 1-0-ra nyertünk. Én nagyon rossz formában játszottam, csak csere voltam. De amikor beálltam, el tudtam menni a szélen és végül én adtam a gólpasszt Dempsey-nek. Ő a győztes találat után viszont nem magát ünnepeltette, hanem rám mutogatott és engem éltetett, talán olyan intenzíven mint még soha azelőtt. Ekkor jöttem rá, hogy milyen fontos neki az, hogy én is sikeres legyek. Viszont meg is akart előzni és le is akart győzni közben. Ez az igazi versenyszellem. Ez az, ami mindkettőnknek jót tett és ezért volt az, hogy a végsőkig jobb és jobb eredményekre sarkalltuk egymást."

Dempsey harci szellemére később a pályán kívül is szükség volt. 2013-ban visszatért a Seattle Soundersbe, ahol a csapat történetének legeredményesebb játékosává vált, még úgy is, hogy 2016-ban egy komoly egészségügyi probléma akár pályafutása végét is jelenthette volna. 2016 nyarán egy szív-rendellenesség miatt félbe kellett hagynia karrierjét. Már mindenki lemondott arról, hogy visszatér a pályára, de ő két műtéti beavatkozás után visszaküzdötte magát a gyepre. A Seattle-t MLS Nagydöntőbe vezette, a válogatottban pedig beállította Landon Donovan gólrekordját. De mindezek dacára mégsem gondolt magára úgy, mint egy klasszisra, hiába volt 57-szer eredményes a nemzeti mezben, hiába az ugyanennyi Premier League-gól, a három különböző világbajnokságon szerzett találat, vagy az Európa Liga-döntő. Erről idézett fel egy sztorit Seattle-i csapattársa, Lamar Neagle:

"Emlékszem a Seattle-i repülőtéren várakoztunk amikor elsétált előttünk egy Michael Jordan-mezes kissrác, Jordan-cipőben. Clint azt mondta, hogy őrület milyen népszerű volt Michael Jordan és milyen nagy egyénisége volt az amerikai kosárlabdának. Én pedig arra gondoltam, hogy ez a fickó fel sem fogja, hogy ő mekkora alakja ő az amerikai labdarúgásnak. Sosem gondolt így magára."

A legyűrhetetlen harcos végül 2018-ban akasztotta szögre a focicipőjét, visszavonulását egy mindössze ötszavas tweetben jelentette be. Azóta rá jellemző módon elvonult a nyilvánosságtól, olyannyira, hogy szinte semmit sem lehet tudni róla. Steve Zakuani ezen nem lepődött meg:

"Megmondtam neki, hogy 'Clint, amint elrúgod az utolsó labdádat, te el fogsz tűnni a színről'. És nagyjából ez is történt. Itt-ott felbukkan, de leginkább sehol sincs. Nem érdekli, mit gondolnak róla az emberek. Amikor arról kérdezed, mit szeretne, mi legyen az öröksége, mire emlékezzenek az emberek, nem mond semmit, mert nem törődik vele. Ezt néhány éve bevallotta nekem. Most csak a családjával törődik, a gyerekeivel és a horgászással...amire most annyi időt szánhat, amennyit csak akar."