Az OTP Bank Liga legjobbjának választották és az év gólját is ő szerezte a magyar élvonalban. Most pedig élete egyik legnagyobb kalandjába vág bele, légiósnak áll és felfedezi Amerikát a Budapest Honvéd saját nevelésű játékosa, aki a tengerentúlon is szeretne közönségkedvenccé válni. Interjú Gazdag Dániellel, a Philadelphia Union magyar válogatott középpályásával.

- Mikor merült fel benned először, hogy szívesen játszanál az MLS-ben, mi vonzott ebben a bajnokságban?

- Már akkor megtetszett nekem az MLS, amikor még nem is volt lehetőségem, hogy ide igazoljak. Amikor egy-egy sztárjátékos a tengerentúlra szerződött, arra mindig felkaptam a fejem és igyekeztem nézni a meccseket is. Tetszett, hogy mivel ebben a bajnokságban nincs kiesés, ezért szinte minden csapat felvállalja a nyílt támadójátékot. Ezáltal élvezetesek, szórkoztatóak a mérkőzések. Ez egyértelműen vonzó volt számomra, mert Magyarországon ez a fajta őszinte támadófutball ritkaságnak számít.

- Mióta állsz kapcsolatban a Philadelphiával, miként jött a lehetőség, hogy a klubhoz szerződj?

- A tél vége felé halottam először az érdeklődésükről. Már régebb óta figyeltek és aztán az idei szezonban a Honvéddal is felvették a kapcsolatot.

- Arról már beszéltél, hogy mi tetszett az MLS-ben, de mi vonzott leginkább a Philadelphia Unionban, aminek hatására igent mondtál nekik?

- Tetszett a stadion és az egész infrastruktúra, ami a csapatot körülveszi. Láttam, milyen komoly szakmai munka folyik itt. Nem véletlen, hogy az elmúlt szezonban két saját nevelésű játékost is értékesítettek Európába, ráadásul nem kis pénzért. Emellett tavaly megnyerték az MLS alapszakaszát, így egy sikeres, komoly célokért küzdő klubról beszélünk.

- Ernst egy nagyon elismert szakember, akivel sokat beszélgettem a tárgyalások folyamán és természetesen azóta is. Nem csak Salzburgban, hanem Németországban is jó kapcsolatokkal rendelkezik, ami természetesen számomra is hasznos lehet a jövőben. Ő is jelezte nekem, hogy ha sikerül olyan teljesítményt nyújtanom, ők is nyitottak arra, hogy a későbbiekben innen tovább lépve egy még magasabb szintre léphessek. A klub látja abban a lehetőséget, hogy később akár még több pénzért tudnak engem értékesíteni, mint amennyiért leigazoltak.
Az MLS ilyen szempontból egy nagyon jó bajnokság. Az európai topligák klubjainak szemében ez egy jóval magasabban jegyzett liga, mint a magyar élvonal. Sokkal több játékosmegfigyelő nézi az itteni meccseket. Ezért ha itt ki tud valaki emelkedni, akkor lesznek lehetőségei, erre a közelmúltban már több példát is láthattunk.

- Beszéltél már Jim Curtin vezőedzővel vagy Ernst Tannerrel arról, hogy milyen szerepkörben és milyen játékrendszerben képzelnek el téged, hol a helyed a csapatban és mit várnak tőled?

- A csapat 4-4-2-es rombusz alakzatban játszik, ahol én a klasszikus 8-as és 10-es pozícióban tudom a legjobb teljesítményt nyújtani. De univerzális játékosnak tartom magam, ha másutt lesz szükség rám, másutt is bevethető vagyok. Idén Magyarországon csatárként is szerepeltem, szóval ahol az edző számít rám, ott igyekszem a maximumot nyújtani.

- Honvédos csapattrásad, Baráth Botond szerepelt már az MLS-ben. Az alapján, amit ő mondott neked, mit gondolsz, mi jelenti majd a legnagyobb kihívást számodra ebben a bajnokságban?

- Sokat beszéltem vele az amerikai időszakáról. Elmondta, hogy ez a liga nagyon fizikális és hogy dinamikus, gyors játékosok vannak. Gyorsabban kell gondolkodni, mint a magyar bajnokságban, gyorsabban kell lereagálni a játékszituációkat. Emellett Boci beszélt még a sok utazásról, amit meg kell majd szokni, de ez azért nem leküzdhetetlen akadály.

- Mit adhat neked az MLS, miben fejlődhetsz itt majd a leginkább?

- A csapatom a "gegenpressing" játékrendszert alkalmazza. Ezt kipróbáltuk a szezon elején a Honvéddal Bódog Tamás irányítása mellett, így nem lesz teljesen új, de azért bele kell tanulnom és bele kell szoknom, hogy ebben a taktikai rendszerben mindenkinek egyszerre kell támadnia és védekeznie. Ez szakmailag nagyon hasznos lehet számomra.

- Van olyan játékos jelenleg az MLS-ben, akinek különösen nagyra tartod a játékát, vagy akivel várod már, hogy szembe kerülj?

- Nani, Pato, Higuaín, Matuidi...sorolhatnám a sztárjátékosokat. Tényleg nagyon hasznos, ha valaki ilyen kvalitású futballisták ellen játszhat, de én leginkább azt várom, hogy a honfitársaimmal, Sallóival (Sporting KC, a szerk.) és Schönnel (FC Dallas) mérkőzhessek meg. Ez azért is egy várva várt alkalom, mert az alapszakaszban idén nem lesz egymás elleni meccsünk, ezért ha találkozunk, az csak a rájátszásban történhet meg. Ez pedig azt jelentené, hogy csapataink jól szerepeltek a szezon során.

- Ez inkább egy dopping számomra jó dolognak élem meg, hogy eleve elvárásokat támasztanak velem szemben. Ez egy nagyon jó pluszmotiváció. Aaronsont többször is láttam játszani, nagyon nagy tehetség, nem véletlenül került Salzburgba. Bízom benne, hogy én is tudok hasonlóan sokat adni a csapatnak és idővel én is közönségkedvenccé válok majd.

- Bekerültél Marco Rossi bő EB-keretébe, ami egy fantasztikus eredmény, de klubszempontból akár nehézséget is okozhat. Mennyire hátráltathat a beilleszkedésben az, hogy alig érkezel meg Philadelphiába, szinte máris fordulsz vissza a válogatott edzőtáborába?

- Nem tagadom, nagyon "elfoglalt" leszek a következő pár hétben, de ez nem fog nehézséget okozni, mert erre készültem. A klubom is tudta, mire számíthat, tudtuk, hogy valószínűleg helyet kapok az EB-keretben. Számomra akkor kezdődik majd igazán az amerikai szezon, amikor visszatérek az Európa-bajnokságról.

- Mivel győzheted meg Marco Rossit, hogy ott a helyed a végleges 26 fős EB-keretben?

- Először is, remélem, hogy az egész keretet elkerülik a sérülések és a szövetségi kapitánynak nem ez alapján kell majd meghoznia a döntését. Azt gondolom, hogy a szezon folyamán nyújtott teljesítmény alapján Rossinak már elég konkrét elképzelései vannak a végleges keretet illetően. Az edzőtábort nem lehet ellazsálni, én is a maximumot fogom nyújtani, de nem minden ott fog eldőlni.

- Az EB-n pokolian nehéz csoportba kerültünk, milyen várakozással tekintesz a torna elé, milyen célokat tűzhet ki a válogatott?

- Ki kell élvezni, hogy ilyen csapatok ellen játszhatunk. Nem gyakran fordul elő, hogy ilyen rövid idő alatt, három ilyen szintű csapat ellen is pályára léphet a magyar válogatott. Ez szakmailag egy kiváló lehetőség, ha valaki ezeken a meccseken jól teljesít, az a későbbiekben egy nagyon jó ajánlólevél lehet számára.

- Amennyiben helyet kapsz a végleges keretben, akkor a nyár közepén térhetsz vissza Philadephiába, ahol az MLS-szezon mellett a CONCACAF Bajnokok Ligájában is helyt kell majd állnod. Bírni fogod ezt a pokolian sűrű versenynaptárat?

- Remélem, hogy decemberig tart majd a szezonom, mert ez azt jelentené, hogy a végsőkig harcban leszünk a bajnoki címért. Ez valóban egy nagy kihívás lesz, hiszen nem lesz számomra nyári szünet, ez egy újdonság a karrieremben. De pont az ilyen kihívások miatt vágtam bele a légióséletbe. Próbálok majd úgy edzeni, hogy jó legyen a formaidőzítésem és decemberig képes legyek a legmagasabb szitnen teljesíteni, lehetőleg sérülésmentesen.

- Apropó CONCACAF BL: mit jelentene számodra, ha sikerülne Bajnokok Ligáját nyerned, még ha nem is Európában?

- Óriási dolog lenne. Nem csak nekem, hanem az egész klub számára, hiszen egy történelmi eredményt érhetnénk el. Eddig a Philadelphia összes meccsét megnéztem a Bajnokok Ligájában, szerintem nagyon meggyőző teljesítményt nyújtott az együttes. Persze a java még csak most jön (az elődöntőben a mexikói Club América ellen játszik majd Gazdag csapata, a szerk.).

- Milyen egyéni és csapat szintű célokat tűztél ki magad elé az idei szezonra?

- Jim Curtin edzővel azt beszéltük, hogy csapatszinten a minimális cél egy trófea begyűjtése. Tavaly ez összejött a Philly-nek az alapszakasz-győzelemért járó Supporters' Shileddel. Idén sem lettek kisebbek az ambíciók. Magam részéről szeretnék ehhez a lehető legjobb játékkal hozzájárulni, de a konkrét statisztikai mutatókat nem tűztem ki magam elé. Nem akarok egy bizonyos számszerű célt elérve hátradőlni, hanem újabb és újabb sikereket elérni.

- A magyar válogatott szurkolóiban sokszor az a kép él, hogy aki Amerikába igazol, az nem tud hazajönni a nemzeti csapat meccseire a nagy utazási távolság miatt. Benned van bármi kétség azt illetően, hogy helyt tudsz állni majd mindkét színtéren?

- Egy szemernyi sem. Ha Rossi behív a jövőben én mindig itt leszek és szívesen jövök majd. Az időeltolódás újdonság lesz, de Baráth Botond és Németh Krisztián is igazolta már, hogy ez nem egy leküzdhetetlen akadály. Ráadásul más játékosok is vannak az MLS-ben, akik visszajönnek Európába a válogatottjukhoz.

- Amikor nem lesz válogatott mérkőzés, akkor milyen programokat terveztek a családdal Amerikában?

- Azt hosszan sorolhatnám, mert nagyon örül mindenki, hogy Amerikába kerülünk. Szeretnénk feltérképezni a várost, majd később az országot is. Örülünk, hogy Philadelphiában mindenféle major liga megtalálható, így tudunk majd menni NBA- és NFL-meccsekre is. Ez biztosan nagyon nagy élmény lesz.

Az interjút készítette: 
Kun Tamás, a Jenkifoci blog szerzője

A Bundesliga Magyarország Facebook-oldala interjút készített velem a Bayern Münchenbe gólpasszal berobbanó amerikai utánpótlás-válogatott Chris Richards-ról. Most az ő oldalukon olvasható rövidített kivonat teljes verzióját olvashatjátok.

BUNDESLIGA MAGYARORSZÁG: A közelmúltban arról lehetett hallani, hogy a Bayern Münchennél hosszú távon középhátvédként számolnak Chris Richards-szal. Ezzel elvileg jóval több posztriválist kapott, így nehezebb lesz a kezdőbe kerülnie. Jobbhátvédként remekelt az utóbbi mérkőzésein, és ott kevesebb vetélytársa lett volna. Mi indokolja szerinted ezt a döntést

JENKIFOCI, KUN TAMÁS: Nem gondolom, hogy pályafutása jelenlegi szakaszában Richardsnak feltétlenül a kezdőcsapatba kerülés a célja egy Bayern-szintű klubnál, inkább a minél több játéklehetőség kiharcolása. Tavaly a tartalékok között alapember volt, majd a nagyoknál a szezon végén kapott egy "jutalommeccset" a Bundesligában, amivel jelezték neki, hogy értékelik a Bayern II-ben nyújtott kimagasló teljesítményét. Idén az a cél, hogy minél több játékpercet kaphasson a bajorok első csapatában a Német Kupában, a Bundesligában és a Bajnokok Ligájában.

Richardsról tudni kell, hogy ő középhátvédként nevelkedett az FC Dallasnál és ezen a poszton szerepelt a legutóbbi U20-as világbajnokságon negyeddöntőig jutó amerikai válogatottban is. Amikor Németországba került, akkor szintén középhátvédként kezdett a harmadosztályt aranyéremmel záró tartalékcsapatban, de ott már kipróbálták jobbhátvédként, sőt, egyszer-kétszer még balhátvédként is. De azért a fentiek ismeretében nem meglepő az a tény, hogy Hansi Flick is elsősorban középhátvédként tartja őt számon.

Ezzel együtt azt már láthattuk, hogy jobbhátvédként is lehet számítani rá a legmagasabb szinten is, ahogy azt bebizonyította a Dortmund elleni Szuperkupa-találkozón, aztán az első kezdőként lejátszott Bundesliga-mérkőzésén is, a Hertha ellen. Játékának megvannak azon erényei, melyek lehetővé teszik a szélső védőként történő szerepeltetését is - gondolok itt a robbanékonyságra, valamint az előrejátékban produkált erényekre, mint a pontos beadások és a magabiztosan megvívott támadó párharcok.
Fontos megjegyezni, hogy a sokoldalúságával nincs egyedül a Bayern védősorában. Gondoljunk csak Alabára, vagy Pavardra akik szintén univerzális játékosok, nem köthetők egyetlen fix pozícióhoz. Az ő példájuk is bizonyítja, hogy a német rekordbajnoknál kedvelik, ha egy labdarúgó több helyen is bevethető.

A Hertha elleni teljesítménye elég meggyőző volt, 2 gólpassz abból egyet nem adtak meg les miatt, jól mozgott a pályán, ott volt a kapu előtt, amikor kellett, de ott volt a védelem tengelyében is folyamatosan. Tudni fogja tartani ezt a szintet?

Richards az előrejátékban halálos veszélyt hordozott. Az elején látható volt tőle némi lámpaláz, de amint ez megszűnt, egyre bátrabban lépett fel a támadásokhoz és sebészi pontosságú beadásokkal szolgálta ki társait. A mérkőzésen produkált összes beadási kísérlete emberhez ment és ahogy Te is említetted, egy asszisztján túl akár még több gólpasszt is jegyezhetett volna a mérkőzésen.

És akkor még a legnagyobb erényét nem is láthattuk ezen a meccsen, ami a fejjátéka. Jobbhátvédként nem nagyon volt lehetősége ezen a téren villogni. De annyit elárulok ezzel kapcsolatban, nem véletlenül adták neki az "Air Richards" becenevet a Bayernnél. Kimagaslóan jó "rugói" vannak, tavaly a Bundesliga 3-ban négy gólt is jegyzett, mind a négyet fejjel.

Szóval bőven vannak benne rejtett tartalékok, melyek kiaknázására azért szüksége is lesz. Mert úgy gondolom, ahhoz, hogy a Bayern első csapatában minél több játéklehetőséget kapjon, nem elég tartani ezt a szintet, hanem túl is kell szárnyalnia az eddig látottakat. Egy újonchoz képest valóban parádés volt a teljesítménye a Hertha ellen, de ez nem jelenti azt, hogy hibátlan futballt láthattunk tőle. Főleg a védőmunkát illetően van még hova fejlődnie: több agresszivitást várok tőle, az egy-egy elleni párharcok levédekezése során agilisabbnak kell lennie. Főleg azért volt meglepő a védekezés terén látott konzervatív, visszafogott játéka a Hertha ellen, mert a harmadosztályú mérkőzéseken inkább az ellenkezője, a proaktív védőfutball és az agresszív stílus jellemezte. Szóval a bátortalanságát valószínűleg a lámpaláz indokolta, mely idővel megszűnik majd.

No és persze a meccsrutin is segíti majd ezen a téren. Egy másfajta reakcióidőt kell elsajátítania a Bundesligában, mint amit a harmadosztályban megszokott. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy Flick jobbhátvédként "avatta fel" őt, hiszen a Bayern játékrendszerében ezen a poszton fontosabbnak számít az ösztön és egyéni tehetség által hajtott támadójáték, mint a rutint és taktikai érettséget igénylő védőjáték.

Van rá esély, hogy behívják a felnőtt válogatottba? Ha ez megtörténne Chrisnek mennyi esélye lenne a kezdőbe jutásra?

A koronavírus miatt elég furcsa éve van az az amerikai válogatottnak is, hiszen legutóbb januárban játszott mérkőzést a nemzeti csapat, akkor is a FIFA-versenynaptáron kívül eső dátumon, ami azt jelentette, hogy jórészt az MLS-ben szereplő futballisták kaptak meghívót a mérkőzésre. Rendes, teljes keretösszetartásra legutóbb közel egy éve, 2019 novemberében volt példa. Ez pedig nem könnyítette meg a szövetségi kapitány, Gregg Berhalter dolgát a fiatal tehetségek - mint Giovanni Reyna (Dortmund), Sergino Dest (Barcelona) vagy épp Chris Richards játékrendszerbe integrálásával kapcsolatban.

A legfrissebb - még nem megerősített - hírek szerint az amerikaiak két felkészülési mérkőzést fognak játszani idén novemberben Wales és Ausztrália ellen, mindkettőt európai helyszínen. A koronavírus miatti szigorú szabályok miatt ezeken a meccseken valószínűleg csak az Európában szereplő játékosokra számíthat a szövetségi kapitány. Ez pedig eleve előnyt jelent Richards számára. Ha megvalósul ez a két mérkőzés és ő is egészséges lesz, akkor száz százalékig biztos, hogy ott lesz a neve Berhalter listáján. De jó eséllyel akkor is ott lett volna, ha nem csak európai játékosok kaphatnak behívót. Ezt erősíti meg a jenki szövetségi kapitány nyilatkozata, melyet a német Bildnek adott, amiben a jövő amerikai válogatottjának középhátvédjeként jellemezte a Bayern tehetségét. Egyébként Berhalter ezzel azt is egyértelművé tette, hogy ő is középhátvédként képzeli el Richardsot.

Ezt figyelembe véve Richards fő riválisai a kezdőcsapatáért Aaron Long (New York Red Bulls) és Matt Miazga (Anderlecht, kölcsönben a Chelsea-től) lehetnek a jobboldali középhátvéd posztján. A baloldali középhátvéd pozíció ugyanis egyelőre betonbiztosan John Brooksé, a Wolfsburg 38-szoros, vb-veterán labdarúgójáé. A jelenlegi rendkívül fiatal amerikai válogatottban Brooks szerepe kulcsfontosságú: a rutint képviselheti a maga 27 életévével. Richardsnak tehát Longgal és Miazgával kell megküzdenie a másik középső posztért. Long 28, Miazga pedig 25 éves, így az idő mindenképp a Bayern tehetségének dolgozik, ahogy a jelenlegi vírushelyzetben az európai állomáshely is. Úgy vélem, Chris Richards mostantól állandó kerettag lesz az amerikai válogatottban, ahol idővel stabil kezdőként láthatjuk majd viszont.

Nem kétséges, hogy vezető alakja lehet annak az ígéretes jövőbeni amerikai válogatottnak, melyben olyan fiatal sztárokat láthatunk majd viszont, mint Christian Pulisic (Chelsea, 22 éves), Sergino Dest (Barcelona, 19 éves), Giovanni Reyna (Dortmund, 17 éves), Weston McKennie (Juventus, 22 éves), vagy Tyler Adams (Leipzig, 21 éves).

 Még 3 év van a szerződéséből a Bayern München csapatánál, a bajorok oda szoktak figyelni a fiatal tehetségeikre és folyamatosan újítják a szerződésüket, Chris-szel valószínűleg 2021 de legkésőbb 2022-ben leülnek egy asztalhoz, van rá esély arra hogy ezt meghosszabbítja?

Ez jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv. Richards számára jó példa lehet Alphonso Davies karrierje, akit szintén egy MLS-akadémiáról halászott el a Bayern München, majd nagyon fiatalon bizalmat szavaztak neki. Míg Davies a Vancouver Whitecaps, úgy Richards az FC Dallas saját nevelésű futballistája volt, mielőtt Németországba kerültek. Davies esete is azt mutatja, hogy a Bayern München ma egy olyan klub, amely odafigyel az észak-amerikai piacra és maximálisan bízik az ottani tehetségekben. Nem véletlenül kötöttek együttműködési megállapodást a Richardsot is kinevelő FC Dallas-szal. Mindez tehát megnyugtató lehet az amerikai fiatal számára.

De azt sem szabad elfelejteni, hogy Richards már tavaly is bőven kapott pozitív visszajelzéseket a klubjától, elég csak arra gondolni, hogy a szezon végén Bundesliga-debütálással jutalmazták. Idén pedig eddig állandó szereplőnek számít a felnőtteknél. A Bayern tehát igazolta számára, hogy szoros kontroll alatt tartják a fejlődését, nem "engedik el a kezét", nem fog elkallódni.

Összességében te mit gondolsz róla, melyek az erényei és milyen jövő vár rá?

Richardsról először 2018-ban írtam a Jenkifocin, amikor az FC Dallas és a Bayern München frissen megkötött együttműködési megállapodása nyomán a Dallas saját nevelésű játékosa Münchenbe utazott egy 10 napos tapasztalatszerzésre, melyből gyorsan próbajáték, a próbajátékból pedig hipp-hopp kölcsönszerződés, majd annak lejártakor végleges kontratus lett. Az, hogy akkoriban a Bayern utánpótlás-edzői ilyen villámtempóban csaptak le rá, nagyjából képet ad nekünk arról, milyen kaliberű tehetséggel van dolgunk. De érdemes felidézni az akkori U20-as szövetségi kapitány, a korábbi 81-szeres amerikai válogatott, háromszoros vb-résztvevő Tab Ramos szavait, aki azt mondta, hogy Richards a generációjának legnagyobb amerikai tehetségei közé tartozik, számára a csillagos ég a határ.

Én először a 2019-es U20-as világbajnokságon láttam őt játszani, ahol gyorsan igazolta Ramos szavait. A jenkik egyik legjobbja volt a negyeddöntőben véget érő nagy menetelés során. Többek között kimagasló teljesítményt nyújtott a torna favoritjának számító Franciaország elleni nyolcaddöntőben, melyet 3-2-re nyertek meg az amerikaiak. De az egész VB-n magabiztosságot sugárzott a védelem vezéreként, remekül kihasználva parádés fizikai adottságait, kimért és pontos passzjátékkal pedig nyugalmat sugárzott.

Ami azóta történt, nem cáfolt rá Tab Ramos kalkulációjára: Richards valóban képes lehet arra, hogy korábban elérhetetlen határokat hódítson meg. Egy ilyen mérföldkövet máris elért: ő lett a Bayern München első olyan amerikai játékosa, aki kezdőként kapott lehetőséget a Bundesligában (2009-ben Landon Donovan kölcsönben 9 meccset játszott a bajoroknál, de mindegyiket csereként).

Richards kortársaihoz képest rendkívül érett futballista, vérprofi mentalitása segítheti abban, hogy meredeken induló pályaíve a későbbiekben sem törjön meg. A fő érdemei közé a fentebb már taglalt sokoldalúságát sorolnám, illetve azt, hogy fizikálisan már most kész a topfutballra. Emellett remekül olvassa a játékot és higgadtság jellemzi a kockázatos döntési helyzetekben. Az amerikai utánpótlás-válogatottakban és a Bayern tartalékcsapatában egyértelműen vezér-karakter volt, ha megfelelő rutint szerez a Bundesligában, akkor a topfutball szintjén is magabiztosságot fog sugározni. Ebben nagy segítségére lehet, hogy olyan természetes technikai adottságokkal rendelkezik, mint kiváló labdakezelés, pontos passzjáték (ez a beadásokra is vonatkozik), valamint döbbenetes légi hatékonyság.

Chris Richardsot annak idején mindössze másfél millió dollárért vette meg a Bayern a Dallastól. Egy pillanatnyi kétség se legyen senkiben, ahogy Davies esetében is, most is hatalmas üzletet kötött...

A Barca és a Bayern is ölre ment érte, ahogy a Holland és az Amerikai Labdarúgó Szövetség is. De ki ez a 19 éves jobbhátvéd, aki már ilyen fiatalon elérte, hogy négy nemzet focivezérei őt győzködjék? Következzék a Barcelona legújabb igazolásának, Sergino Destnek a portréja.

ALMERE „GYERMEKE”

Sergino Gianni Dest 2000. november 3-án született a hollandiai Almere városában, holland édesanya és az országban szolgálatát töltő amerikai katona édesapa gyermekeként. Egész fiatalkorát Almere városában élte, a település pedig mai napig rendkívül közel áll a szívéhez. Ugyanis itt szeretett bele a labdarúgásba. Rengeteget focizott utcán, vagy helyi "dühöngőkben". Dest elmondása szerint főleg nála idősebb gyerekek és fiatalok ellen játszott, egyiküktől kapta élete talán legjobb tanácsát.

"Az egyik idősebb srác azt mondta nekem: sose stresszelj, ha nálad van a labda. A stressz fura dolgokat csinál veled. Nem leszel önmagad, nem tudod kihozni magadból a maximumot. Ezért mindig maradj nyugodt." - mesélte Dest az ESPN-nek adott interjújában.

Végül szervezett formában is elkezdett focizni, a helyi Almere City együttesében. A településről érdemes tudni, hogy ez Hollandia egyik legfiatalabb városa, szakértő mérnökök és építészek által megtervezett, fényesre csiszolt gyémánt a IJssel-tó partján, melyet egyszerre leng be a helyi szörfösök által teremtett fiatalos atmoszféra és lendület, valamint a tudatos tervezés higgadtsága.

Ebből a sokszínű közegből került Dest 2012-ben az Ajax akadémiájára.

"Az amszterdamiak 2011-ben próbajátékra hívtak, ahol jól teljesítettem és a végén azt mondták, jövőre csatlakozhatok az akadémiájukhoz. Majdnem kiugrottam a bőrömből, ez minden gyerek álma Hollandiában." - fogalmazott az ESPN-nek adott interjújában.

VALAMI AMERIKA

Az ifi-évek sikeresen teltek a piros-fehérek színeiben, közben pedig amerikai gyökereit is felfedezhette. Édesapjával tizennégy évesen, 2014-ben az Egyesült Államokba utazott, egészen pontosan az apuka szülővárosába, New York City-be. Lenyűgözték őt a Nagy Alma méretei és az amerikai életstílus dinamikája.

Ekkoriban történt, hogy felfigyeltek rá Amerikai Labdarúgó Szövetségnél. Igaz, csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően. Dave van den Bergh, az Ajax korábbi játékosa a 2010-es évek közepén az amerikai utánpótlás-válogatottaknál dolgozott. 2016-ban épp egy fiatal tehetséget szeretett volna korábbi klubja figyelmébe ajánlani, amikor csak úgy mellékesen rákérdezett az amszterdami együttes utánpótlásában dolgozó ismerősénél, hogy nincs-e véletlenül amerikai útlevéllel rendelkező játékos a kötelékükben.

"Mondták nekem, hogy van egy egész ügyes srác az U17-eseknél, akire talán érdemes lenne ránézni." - idézte vissza van den Bergh. Rögtön felvételeket kért Destről, aki saját bevallása szerint azonnal lenyűgözte. Meglátta benne a potenciált és miután megtudta, hogy a holland utánpótlás-válogatottaknál nem igazán veszik számításba, így lecsapott a lehetőségre. 2016-ban meghívták őt az amerikai U17-es válogatottba. Azóta az amerikai színeket képviseli. "Büszke volt a behívóra." - fogalmazott van den Bergh. "Elmondta, hogy úgy érzi, ezzel boldoggá teszi édesapját és egyszerre tiszteleg amerikai származása előtt. Azt mondta, büszkén képviseli az Egyesült Államokkal. Két kézzel ragadta meg a lehetőséget és utána nem is merengett azon, hogy akár holland válogatott is lehetett volna."

"Korábban szerepeltem a holland ificsapatokban, de a fontosabb tornák előtt mindig kikerültem a keretből." - mesélte később Dest. "Így amikor felmerült az amerikai lehetőség, nagyon boldog voltam, mert azt éreztem, ők tényleg számítanak rám és tényleg akarnak engem és bíznak bennem. Az első U17-es összetartás során azonnal éreztették velem, hogy kedvelnek engem, mint embert és játékost is. Az első meccsem szerintem borzalmasan sikerült Costa Rica-ellen, de a találkozó után ennek ellenére csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Mindenki biztatott. Visszanézve talán vicces, de én akkor azon izgultam, mi van ha többet nem hívnak be a keretbe...De pont ezért vagyok hálás az Egyesült Államoknak. Mert a nehéz időkben is kitartottak mellettem és segítettek engem."

A következő években egy U17-es és egy U20-as világbajnokságon is a jenkiket erősítette. Mindkét tornán negyeddöntőig jutott a csapattal, olyan társak oldalán, mint Tim Weah (ma: Lille), Josh Sargent (ma: Werder Bremen), Chris Richards (ma: Bayern München), vagy épp az a Konrad de la Fuente, aki most már Barcelonában is csapattársa lesz.

AZ AJAX-ISKOLA

Közben szépen lépett előre az Ajax ranglétráján is és 2018-ban már a másodosztályban szereplő tartalékcsapatnál, Jong Ajaxnál találta magát. Ott az edzője nem volt más, mint egy másik egykori kiváló jobbhátvéd, Michael Reiziger, az Ajax és a Barcelona korábbi ikonja. Mintha a sors is egy potenciális katalán jövőképet akart volna felcsillantani Destnek ezzel.

"Reiziger sokat segített nekem a védekező-szituációk során történő helyezkedéssel kapcsolatban. A támadást illetően tudatosan nem tanított szinte semmit, mert azt mondta nekem, ezen a téren az ösztöneimre hallgassak, mert nagyon jó ösztöneim vannak. Támadásban nem sok tennivaló van velem. De a védekezésben sokat fejlesztettek rajtam a Jong Ajaxnál. Még mindig vannak javítandó dolgok, de így is nagyon sokat köszönhetek neki." - mondta Dest.

A 2018-19-es szezonban felváltva játszott a Jong Ajaxnál és az U19-es csapatban, összesen 3 góllal és 5 gólpasszal zárva az idényt. Nem rossz mutató egy jobbhátvédtől.

2019-ben az Ajax felnőtt együttese Bajnokok Ligája elődöntőt játszott, a szezon végén pedig olyan futballisták távoztak a védelemből, mint Frekie de Jong (Barcelona), Matthijs de Ligt (Juventus), vagy Daley Sinkgraven (Leverkusen). Bár Dest közvetlen riválisa, Noussair Mazraoui a csapatnál maradt, a nagy átalakulás lehetőséget teremtett előtte, hogy beverekedje magát az újjáformálódó védősorba.

Ezt a sanszot pedig gyorsan megadta neki Erik ten Hag vezetőedző. A mély vízbe dobva őt kezdőbe nevezte a 2019-2020-as szezon első meccsén, a PSV elleni Szuperkupa-döntőn. Noha balhátvédként kapott lehetőséget, nem okozott csalódást: a mezőny egyik legjobbjaként végig pályán volt a 2-0-ra megnyert találkozón. Két szerelése mellett leginkább az offenzív játéka volt meggyőző. Gyors ritmusváltások és merész elfutások jellemezték, tükörszélsőként alkalmazott szárnyvédőként többször is a pálya közepe fele törve okozott veszélyhelyzetet. Ennek köszönhetően volt a mérkőzésen egy kulcspassza és három kapura lövése is, köztük egy kapufa. Rendesen odavágta a világfutball asztalára a névjegyét.

Innen pedig nem volt megállás. A - sérülésekkel is küszködő - Noussair Mazraouit Dest teljesen kiszorította a kezdőcsapatból. Az amerikai jobbhátvéd 19 évesen 35 tétmérkőzésen lépett pályára az Ajax felnőtt csapatában az elmúlt szezonban, 2 gólt szerezve és 6 gólpasszt kiosztva. Debütált a Bajnokok Ligájában és később az Európa Ligában is. Bajnoki aranyat nyert. Valamint bemutatkozott az amerikai felnőtt válogatottban is.

NARANCSOS CSÁBÍTÁS

Eközben pedig egy bizonyos Ronald Koeman is felfigyelt rá...Igaz, ekkor még holland szövetségi kapitányként, nem pedig a Barcelona trénereként. A FIFA akkor érvényben lévő szabályozása szerint ugyanis Dest kérvényezhetett volna egyszeri "országváltást", mivel csak korosztályos szinten szerepelt tétmeccsen a jenkiknél, a felnőtteknél csak felkészülési mérkőzésen lépett pályára. Koeman komolyan számolt volna vele az Orenjénál. Olyannyira, hogy szeptember végén négyszemközti találkozóra utazott a fiatal játékoshoz, hogy meggyőzze őt, cserélje narancsszínűre a csillagos-sávos mezt.

"A szövetség elnöke és én is külön leültem vele beszélgetni. Felvázoltam neki a terveimet vele kapcsolatban a holland válogatottnál. Nem ígérek garantált helyet senkinek, de elmondtam neki, hogy látok benne lehetőségeket ebben a csapatban." - fogalmazott Koeman a megbeszélést követően.

Dest végül némi dilemmázás után, október végén jelentette be, hogy nemet mondott a holland invitálásra:

"Amerikát választottam. Az érzéseim alapján döntöttem, de nem volt könnyű meghozni ezt a végső elhatározást. Időre volt szükségem. Végül a lojalitás döntött. Nagyon sokat számított, hogy az Amerikai Labdarúgó Szövetség egészen fiatalon számított rám a különböző korosztályos csapatokban, bíztak bennem és befogadtak. Otthon éreztem magam. Sokat segített a fejlődésemben az, hogy a legnehezebb periódusokban is mellettem álltak. A holland válogatottban a világ legjobb játékosai között futballozhattam volna, ezért megtisztelő, hogy gondoltak rám, de ezt a döntést az érzéseim alapján kellett meghoznom. A döntésemről személyesen tájékoztattam Ronald Koemant. Meg akartam tisztelni őt ezzel, nem akartam, hogy a hírekből tudja meg. Azt mondta nekem, hogy csalódott, de tiszteli a döntésemet, hiszen ez egy életre szóló elhatározás." - fogalmazott Dest.

KOEMAN-DEST: A MÁSODIK MENET

Koeman ekkor még nem is sejtette, hogy hamarosan ismét versenyt futhat a játékosért, ezúttal azonban már nem szövetségi kapitányként, hanem klubedzőként. Destet ugyanis a parádésan sikerült debütáló idénye után megrohamozták a topligák klubjai. Már februárban - az Ajax engedélyével - ismerkedő látogatáson volt a Bayern Münchennél, amikor a bajorok a hírek szerint 26 millió eurót sem sajnáltak volna érte. De akkor az amszterdamiak nemet mondtak az üzletre, mivel Marc Overmars sportigazgató ennél többre, 33 millió euróra taksálta Dest piaci értékét.

Közben olyan klubok is szemet vetettek rá, mint a Juventus, a Paris Saint-Germain, a Bayer Leverkusen valamint...a Barcelona. A katalánok már a nyár elején tapogatozó tárgyalásokat folytattak az Ajax-szal, de akkor nem jutottak dűlőre a felek. Időközben a koronavírus is átrajzolta a piaci viszonyokat és az Ajax is engedett volna a jobbhátvéd korábbi borsos árából. Augusztus végén-szeptember elején már egyértelműen az év eleje óta kitartó Bayern Müchen tűnt befutónak a játékosért folytatott versenyfutásban, de ismét huzavona kezdődött a két klub között a vételi árat illetően. Ezzel pedig időt nyert a Barcelona, ahová közben kinevezték vezetőedzőnek Ronald Koemant, aki nem csupán jó ötletnek tartotta Dest korábbi megkörnyékezését, hanem egyenesen ragaszkodott a megszerzéséhez. A katalánok így éltek is a lehetőséggel, gyorsan elpasszolták Nélson Semedót a Wolverhamptonnak, a bevételből pedig fel tudták venni a versenyt a Bayern München 25-26 millió eurós ajánlatával. A két klub közötti remek kapcsolat - Ronald Koeman személye és a sportigazgató Overmars barcelonai múltja - pedig feléjük billentette a mérleg nyelvét. Végül sajtóhírek szerint mindössze 21 millió eurót kellett fizetniük, ami bizonyos feltételek teljesülése esetén plusz 5 millióval egészülhet ki. A döntést viszont végül maga a játékos hozta meg: Dest pedig másodszor nem mondott nemet Koemannak.

De mit nyert vele a Barcelona? Miért álltak sorban január óta a topklubok egy olyan tehetségért, aki akkor még csak élete első profi félszezonján volt túl?

Dest egy ritkán látható dinamizmussal rendelkező, szélsebes szélső védő, aki 19 évesen korát meghazudtoló bátorsággal vállalkozik az 1-1 elleni szituációkra a támadó harmadban. Vagyis megfogadta a gyerekkorában az Almere-i grundon kapott jótanácsot, valóban nem az a stresszelős fajta. Mérkőzésenként átlagosan 4-5 cselezési kísérlete van, közel 60 százalékos hatékonysággal. A stresszmentesség abban is megnyilvánul, hogy nem bújik el a felelősség elől. Gyakran avatkozik játékba. Az elmúlt szezonban 90 játékpercre lebontva átlagosan közel 50 volt a megjátszott passzainak száma, amivel az egyik legaktívabb Ajax-játékosnak számított. Passzpontossága pedig meghaladta a 86 százalékot, így ez az aktivitás csapata hasznára is volt. Nem véletlenül számíthattunk tőle meccsenként legalább 1 gólhelyzetet teremtő kulcspasszra, mely az elmúlt szezon végén összesen 6 gólpasszban nyilvánult meg.

Taktikailag sokoldalú labdarúgó. Amellett, hogy a jobb- és a balhátvéd poszton is bevethető, az ellenfél számára a mozgása is kiszámíthatatlan: villámgyors felfutásai során nem csak beadásokkal lehet kalkulálni vele kapcsolatban. Sokszor ugyanis a pálya közepe fele tör, hogy így teremtsen veszélyhelyzeteket. Általában közvetlenül 16-os előtt lépi ezt meg, de néha már egészen mélyen, a támadóharmad első szakaszában a klasszikus "nyolcas" pozíciójába sodródva száll be a támadásba, ezzel egyrészt területet teremt a szélső középpályások számára, másrészt megbillenti a védekező csapat egyensúlyát, azzal, hogy több ellenfelet is képes lekötni - köszönhetően kivételes technikai adottságainak.

Persze az előrejáték nem minden, egy Barcelona-szintű klubnál azért a védekezés terén is fel kell valamit mutatni ahhoz, hogy ilyen ádáz transzferharcba keveredjenek a Bayern Münchennel egy játékos megszerzése érdekében. Az ifjú tehetségeket előszeretettel foglalkoztató holland Eredivisie tavalyi szezonjában 90 játékpercre átlagolva egyetlen U21-es életkorú játékos sem mutatott be több sikeres szerelést nála. Védőjátékát is a higgadtság jellemzi: jó helyezkedésének és gyors reakcióidejének köszönhetően tiszta párharcokat tud vívni, ritkán kerül "vészhelyzetbe",  utolsó pillanatos kétségbeesett szereléseket. Persze nem fél becsúszni, de nála ez tényleg az utolsó megoldás.

Fizikális felépítése, kondíciója kiváló, épp ennek köszönhetően nyűgözte le a Barcelona orvosait a szerződés aláírását megelőző kötelező terheléses teszteken. Sajtóhírek szerint Dest kimagasló eredményeket produkált a felmérések során.

Összességében egy holland iskolán felnőtt, sokoldalú, taktikailag képzett, "totális futballistát" kap személyében a Barcelona, megfűszerezve némi amerikai atletizmussal és a jenkikre oly nagyon jellemző vállalkozó szellemmel. De leginkább úgy jellemezhető Sergino Dest, hogy ő TÉNYLEG Almere gyermeke. Akárcsak a szülővárosa, ő is fiatal és dinamikus. Őt is szakemberek mérnöki tudása csiszolta fényes gyémánttá. Mint Almerét, őt is egyszerre jellemzi a spontaneitás lendülete és a tudatos higgadtság.

A kisváros gyermeke azonban most a világfutball egyik legnagyobb színpadára lép. De nem kell őt félteni, hisz ő sem fog stresszelni, ez egészen biztos...

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője

További Barçás hírek magyarul:
EuroBarca.hu
Tot el Camp

"Mielőtt gyerekkoromban Németországba költöztünk, azt sem tudtam, hogy létezik egy olyan sport, hogy labdarúgás" - mesélte néhány évvel ezelőtt Weston McKennie, a Juventus új amerikai középpályása, Andrea Pirlo vezetőedzői karrierjének első igazolása, a Schalke korábbi játékosa. Na de ilyen háttérrel hogyan kötött ki a Serie A bajnokánál a kisfiúként még az NFL-ről álmodó amerikai tehetség? Ismerjétek meg Weston McKennie történetét!

A FIÚ, AKI AZ NFL-RŐL ÁLMODOTT

Weston James Earl McKennie 1998. augusztus 28-án látta meg a napvilágot a Dallas elővárosának számító Little Elmben. Hogy kemény legény lesz belőle, azt édesapja John és édesanyja Tina már születésekor eldöntötte. Ugyanis második és harmadik keresztnevét James Earl Jones afroamerikai színészlegendáról kapta, aki olyan markáns karaktereknek adott hangot a filmvásznon, mint a Csillagok Háborúja Darth Vadere, vagy épp az Oroszlánkirály Mufasája. Emellett színpadon pedig főszerepeket játszott olyan darabokban, mint az Othello, a Hamlet, vagy éppen a Lear király.

Ennek megfelelően a kis Weston is a csillagok meghódításáról és a saját királyságáról álmodott gyerekkorában, de nem a labdarúgás világában. Ő ugyanis az amerikai futball és a Washington Redskins szerelmese volt. Már kiskorától kezdve ifjúsági csapatokban játszott, hatalmas lelkesedéssel. Egészen 6 éves koráig, amikor Weston katonatiszt édesapja, John McKennie támaszpontot váltott: a virginiai Fort Lee-ből a németországi Ramstein bázisra tette át székhelyét.

 A TOJÁSLABDA KIKEREKEDIK

"Akkoriban Németországban nem létezett amerikai futball, legalábbis gyerekszinten biztosan nem. Helyette minden a labdarúgásról szólt. Én meg addig azt sem tudtam, hogy létezik egy olyan sport, hogy labdarúgás." - vallotta be McKennie egy interjúban.

Vele ellentétben hét évvel idősebb bátyja néha focizott, így a mozgásra vágyó kis Weston elkísérte egyszer őt egy baráti meccsre. Ekkor szúrta ki őt David Müller, a helyi FC Phönix Otterbach utánpótlás-edzője:

"Két amerikai fiú játszott velünk, az egyik öt-hat éves lehetett és korábban még soha nem látott focilabdát. De amikor nála volt a játékszer, ösztönösen jól bánt vele. Ő volt Weston."  - mesélte később Müller, aki a mérkőzés után megkereste Weston édesanyját, hogy a fiút az Otterbach ificsapatához invitálja.

Fotó: David Müller ifjú felfedezettjével

"Az első meccsén nyolc gólt lőtt. Az edzőtársaimmal együtt gyorsan beláttuk, hogy idősebb korosztályba kell irányítanunk őt, hogy versenyhelyzetet teremtsünk számára. Amíg nálunk játszott, egyetlen mérkőzést sem veszítettünk. Szeretném azt hinni, hogy jellemformáló volt számára ez az időszak. Annak idején sokszor mondtam neki, hogy vállaljon felelősséget, hozzon bátor döntéseket a pályán. Ő volt a legjobb játékosunk és elvártam tőle, hogy ennek megfelelően viselkedjen."

Fotó: McKennie első németországi játékengedélye

Az Otterbach-nál eltöltött időszak tagadhatatlanul fontos volt Weston McKennie életében, hiszen elvetette benne a labdarúgás iránti szerelem magjait. De hogy hazája labdarúgását is ilyen szenvedélyesen szeresse, ahhoz egy másik élmény is kellett. 2006-ban Németországban rendezték a labdarúgó-világbajnokságot. Az amerikai labdarúgó-válogatott Landon Donovan vezetésével közönségtalálkozót tartott Kaiserslauternben, ahova a McKennie-család is ellátogatott. A kis Weston még készíthetett is közös képen Donovannel és a csapatkapitány Carlos Bocanegrával. Előbbi még a cipőjét is dedikálta neki.

"Megváltoztatta az életemet az a találkozás. Végleg elköteleződtem a labdarúgás felé. Hiszen amerikai futballban nem létezik olyan, hogy nemzeti válogatott, ahol a hazádért küzdhetsz. A labdarúgásban van erre lehetőség, együtt játszhatsz az országod legjobb játékosaival. Nem csak a klubodat vagy a városodat képviselheted, hanem a nemzetedet is. Édesanyámnak a közönségtalálkozó után megmondtam, hogy az az álmom, hogy egy nap én is amerikai válogatott legyek." - fogalmazott McKennie.

AMERIKA VISSZAINTEGET

A család aztán 2007-ben visszaköltözött az Egyesült Államokba, Dallasba. Weston a helyi FC Dallas akadémiai rendszerébe került 2009-ben, abban az évben, amikor elindult az Major League Soccer (MLS) akadémiai programja. Ennek a programnak szakmailag a leginkább elismert "intézménye" a Dallas utánpótlás-képző rendszere. Ennek bizonyítéka, hogy McKennie két akadémiai bajnoki címet is nyert velük, az U16-os és az U18-as korosztályban is. 2016-ban régiója legjobb játékosának választották korosztályában.

Közben U14-es korosztálytól kezdve rendszeres tagja volt az amerikai korosztályos válogatottaknak. Ekkoriban, 13 évesen ismerkedett össze későbbi felnőtt válogatottbeli csapattársaival, Tyler Adams-szel (RB Leipzig) és Christian Pulisic-kel (Chelsea).

"Christian lett az első igazi barátom a csapatban. Noha picit idősebb vagyok nála, mégis felnéztem rá, olyan eltökélt volt már akkoriban is. Amikor Németországba igazolt, az engem is arra inspirált, hogy visszatérjek az országba."

Pulisic 2015-ben költözött Dortmundba, McKennie pedig 2016-ban került döntési helyzetbe: a Dallas profi szerződést kínált neki a korosztályos bajnoki cím után, ahogy a gelsenkircheni Schalke 04 is. McKennie-t csábította a megszokott környezet kényelme, de a Németország jelentette kihívás is. A döntésben egykori otterbachos edzője, David Müller volt a segítségére:

"Azt mondtam neki, hogy ezen nincs mit gondolkodnod, bele kell vágnod az európai kalandba! Tudom, hogy sokat jelentett neki, hogy Amerikában focizhatott, de az Államokba bármikor visszamehet, ez viszont élete lehetősége volt." - fogalmazott Müller.

BÁNYÁSZÉVEK

McKennie hallgatott egykori mentorára és 18 évesen aláírta szerződését a Schalke 04-hez. Az U19-es együtteshez irányították, ahol rögtön alapember lett. Sérülés miatt kihagyott ugyan három mérkőzést, de ezt leszámítva az összes Junior Bundesliga-mérkőzésen pályára lépett a 2016-17-es szezonban, mindannyiszor kezdőként. 21 mérkőzésen 4 gólt lőtt és 4 gólpasszt adott középső középpályásként. Adott egy asszisztot a Bayern München elleni elbukott bajnoki elődöntőben is. Mindezek után megkapta a megérdemelt jutalmát is: a 2017-es szezon utolsó meccsén Markus Weinzierl vezetőedző döntésének köszönhetően a felnőtt csapatban is bemutatkozhatott.

A következő szezont már a "nagyokkal" kezdte, ekkor már Domenico Tedesco irányítása mellett. Tehetségét felismerve ötéves szerződés-hosszabbítással jutalmazták. A 2017-18-as bajnoki ezüstéremből közel 1200 játékperccel vette ki a részét. Örökmozgó motorjával és agilis, ellentmondást nem tűrő futballjával gyorsan közönségkedvenccé vált a melós futballt nagyra értékelő bányászváros szurkolóinak körében.

A rákövetkező szezonban a Bajnokok Ligájában is debütálhatott, mi több, gólt is szerzett és gólpasszt is adott legrangosabb európai sorozatban. Abban az esztendőben már több mint 1700 játékpercet kapott a Bundesligában, ahol szintén megszerezte első gólját és kiosztotta első gólpasszait. Közben gyermekkori álma is megvalósult:  az amerikai felnőtt válogatott mezét is magára húzhatta - rögtön góllal kezdett.

A Schalkéban pedig gyakorlatilag alapemberré vált, de áldozata lett saját univerzalitásának: Tedesco folyamatosan más pozícióban küldte pályára, 7 különböző poszton kapott lehetőséget, középhátvédtől kezdve, a szélső védőn át a középcsatárig. A pánikszerű pakolgatás nem volt véletlen, hiszen maga a Schalke is pánikszerű zuhanásba kezdett abban az évben. Kis híján a Bundesligából is kipottyantak, ami Tedesco állásába került.

Fotó: McKennie posztjai Tedesco irányítása alatt a 2018-19-es szezonban (forrás: Transfermarkt)

Így a következő szezont McKennie már karrierje harmadik edzőjével, a korábbi amerikai válogatott David Wagnerrel kezdte. Nála sem állt meg McKennie "pozíciós körhintája", de legalább kicsit lelassult: a német-amerikai edzőnél "csak" négy különböző poszton szerepelt és legtöbbször saját pozíciójában, box-to-box középpályásként kapott lehetőséget. A fiatal amerikai immáron kirobbanthatatlan lett a gelsenkircheniek kezdőcsapatából, több mint 2000 Bundesliga-játékpercet produkált és 3 gólt szerzett. Ez az idény sem sikerült fényesen a bányászváros csapatának, ráadásul a klub pénzügyi problémái is egyre inkább felszínre kerültek. Ami McKennie-t illeti, ő kevés dicsérhető játékos egyike volt. Góljai mellett a mezőnyjátékot illetően sem lehetett panasz rá.

A 2019-2020-as évben igazolta, hogy folyamatos fejlődési ívében elérkezett a szintlépés ideje. Ha a meccsenkénti átlagot nézzük, a 23 évnél fiatalabb középpályások közül ő produkálta a legtöbb megnyert légi párbajt, a második legtöbb megelőző labdaszerzést, valamint top10-ben volt a pontos hosszú indításokat illetően is. Emellett karrierje legjobb mutatóit produkálta a lövésblokkolások számát és a sikeres cselek arányát illetően is.

AZ OLASZ MELÓ(S)

Ezek után nem volt meglepő, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő Schalke számára ő volt a legkönnyebben áruba bocsátható portéka a nyári átigazolási piacon, hiszen a klubok érdeklődése garantált volt. Jelentkezők voltak bőven. A Bundesligából vitte volna a Hertha BSC, Angliából hosszan "szemezett vele" a Southampton, a Wolverhampton és a Leicester City is. De aztán augusztus végén szinte a semmiből robbant az "átigazolási bomba". A Juventus újonnan kinevezett szakvezetője, Andrea Pirlo ugyanis őt nézte ki megreformálandó torinói együttes első igazolásának. Az üzlet gyorsan megszületett: a 22 éves amerikait 4,5 millió euróért kölcsönvették a Schalkétól, 18 millió eurós opciós vásárlási joggal, mely kötelezően életbe lép, ha McKennie a mérkőzések 60 százalékán pályára lép. További 7 millió ütheti a németek markát a teljesítmény-bónuszok jóvoltából.

A transzferrel a klub első jenki játékosává váló McKennie nem sokat filozofált az olaszországi lehetőségen:

"Rögtön felvillanyozott már a gondolata annak, hogy Olaszországban futballozhatok, ráadásul egy ilyen gazdag történelemmel rendelkező klubnál. Nem kellett győzködni engem, az a tény, hogy a Juventus mezét viselhetem, egy megvalósult álommal ér fel." - fogalmazott bemutatkozó sajtótájékoztatóján.

"Nagy megtiszteltetés, hogy én vagyok az első amerikai ennél a csapatnál. Büszke vagyok, hogy hazámat képviselhetem. Hogy mi a legnagyobb erényem? A labdaszerzés. Beszéltem Andrea Pirlo vezetőedzővel és nagyon elégedett velem ezen a téren. A pozíciómat illetően is teljesen egy hullámhosszon vagyunk." - fogalmazott a fiatal amerikai.

Már ez a nyilatkozat is utalt arra, amit később a Juventus edzőmérkőzése is bizonyított: Pirlo box-to-box játékosként számít rá. McKennie olyan, mint egy hatalmas munkabírású, örökmozgó fogaskerék. Agresszívan támadja le az ellenfelet és nagyon sokszor szerez labdát. Túlzás nélkül mondható, hogy folyamatosan mozgásban van. Épp ezért legideálisabb szerepkör számára a box-to-box, vagyis a "nyolcas" pozíció. Esetenként persze akár klasszikus 6-osként a védelem előtt is bevethető. Ezáltal részben épp az Amerikába távozó francia világbajnok Blaise Matuidit pótolhatja.

Talán épp McKennie univerzalitása az, ami leginkább vonzó volt Pirlo számára. Egy kezdő vezetőedző számára minden bizonnyal csábító lehetőség, ha lehet egy olyan labdarúgója, aki szinte bármilyen játékrendszerhez és szinte bármelyik poszthoz könnyen alkalmazkodik.

McKennie további erényeit kiemelve érdemes kiemelni a levegőben produkált játékát, amiben nem túlzás azt mondani, hogy klasszis szinten van az amerikai. Rengeteg légi párbajt nyer a mérkőzések során, ezért is fordul elő, hogy olykor középhátvédként olykor centerként is bevetették a múltban. Rengeteget tisztáz a saját kapuja előtt és jól készít le, ha center szerepkört kap. De nem csak rombol fejjel, hanem gólokat is szerez, vagy jó passzokat ad.

Megvan benne a játékintelligencia a helyzetek kialakításához, ha megszerzi a játékszert. Szereti cipelni a labdát és aztán megjátszani egy okos, fineszes lapos passzt. Ezért sok ellenfelet le tud kötni egyszerre. Ehhez megvan a technikai képzettsége és a labdakezelése is. Az 1-1 elleni párharcok kivédekezésében még fejlődnie kell, de örökmozgó motorjának és agresszív stílusának köszönhetően még akkor sem számít elveszettnek egy labda, ha elsőre kicselezi őt az ellenfél. Robbanékonyságban, sebességben és fordulékonyságban még szintén lehet fejleszteni őt. Ő egy csiszolatlan középpályás-gyémánt, jó alapokkal, aki most minden idők egyik legjobb középpályása kezei közé került. Reméljük, Pirlo mester képes lesz felszínre hozni azt a benne rejlő csillogást, amelyet már sok-sok évvel ezelőtt meglátott benne az ottenbachos David Müller. Ha így lesz, akkor az olasz szurkolók számára ismeretlen McKennie-be ugyanúgy beleszeretnek majd a Juve hívei, mint ahogy a fiatal amerikai beleszeretett az anno általa ismeretlen labdarúgásba...

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője

Alphonso Davies, Tyler Adams, Jack Harrison, Miguel Almirón...Nagy Lorenzó? A Puskás Akadémiáról az Egyesült Államokba szerződő 18 éves középpályásnak az az álma, hogy így folytatódjon a mostanában az MLS-ből Európába szerződő fiatal tehetségek névsora. De először az amerikai egyetemi ligában és az iskolapadban kell bizonyítania. 

A 2002. január 29-én született tehetség 11 évesen 17 meccsen 17 gólt lőtt a Bács-Kiskun megye korosztályos bajnokságában, ekkor figyelt fel rá a Puskás Akadémia. A felcsúti gárda színeiben U14-es, az U16-os és az U17-es korosztályban ezüstérmes, az U15-ös bajnokságban pedig aranyérmes volt csapatával. 2019-ben gólt lőtt a Puskás-Suzuki-kupa döntőjében a brazil Flamengo ellen.

A korosztályos sikerek dacára a felnőtt karriert nem Magyarországon képzeli el, hanem a tengerentúlon. Ahol a foci mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fog fektetni. Exkluzív interjúm Nagy Lorenzóval, az University of South Carolina hallgatójával, a "Harcikakasok" labdarúgójával.

- Mielőtt feltárjuk az amerikai álmot, mesélj nekünk kicsit a kezdetekről, hogy lett belőled labdarúgó?

- Apukám hobbifocista volt és nagyon szerette a sportot, szerintem ragadt rám is valami az ő futballszeretetéből. Én már gyerekként örökmozgó srác voltam és minden labdajátékért odáig voltam, de a foci állt a toplista élén. Még a lakásban is rúgdostam a bőrt körbe-körbe, édesanyám mérsékelt örömére. Aztán amikor elértem azt a kort, beírattak az első klubomba, a kecskeméti SC Hírös ÉP-hez. Ekkor nagyjából öt éves voltam. Ott kezdtem el komolyabban focizni. Mellette pedig a másik szerelmemet, a sakkot is egyre komolyabban vettem, szintén Kecskeméten képeztem magam egy sakkegyesületbe jártam. Ráadásul komoly sikereket is sikerült elérnem: csapatban országos sakkbajnok lettem. Egyéniben pedig országos bronzérmes. Külföldi versenyeken is részt vehettem.

- Meddig tudtad komolyabban űzni párhuzamosan ezt a két sportot, volt olyan pillanat, amikor döntési helyzetbe kerültél?

- Ez a pillanat akkor érkezett el, amikor a Puskás Akadémiára kerültem 12 évesen. Ekkor dőlt el a kérdés, hogy melyik sportágnak szentelem az életem. De igazából ez sosem volt nagy dilemma, mert a foci mindig az első helyen állt.

- Hogy élted meg a Puskás Akadémiánál töltött időszakot?

- Az Akadémián 6 évet töltöttem, ami nem kevés. Én voltam az egyik legrégebbi játékos. Sok mindent láttam és tapasztaltam. A kollégiumi élet megtanított arra, hogy miként alkalmazkodjak másokhoz, hogy miként éljek olyan környezetben, ahol velem egykorú srácok vesznek körül. Én egyke vagyok, úgyhogy nagyon máshoz voltam szokva. Alkalmazkodnom kellett és önállósodni, ez pedig nagyon hasznosnak bizonyult. Emellett a játékom is fejlődött, korábban nagyon önző játékos voltam, az Akadémián pedig megtanultam, hogyan kell csapatemberként futballozni. De nehézség is volt. Sokszor azt éreztem, hogy a szakvezetés részéről "félre voltam téve". Mondjuk azt, hogy nem preferáltak. Alacsony termetű játékos vagyok, talán ez volt az oka. De megtettem minden tőlem telhetőt. Sokszor kinn maradtam gyakorolni az edzéseken, próbáltam magam fejleszteni és bizonyítani az edzőmnek. De utána sem kaptam lehetőséget.

Ez nehéz időszak volt, de rá kellett jönnöm, hogy más motivációt kell keresnem magamnak. Nem az edzőmnek kell bizonyítani, hanem saját magamnak. Ez is egyfajta személyiségfejlődés volt. Magamnak kellett kijelölni célokat, amelyeket én akarok elérni. Elsősorban nem másoknak kell megfelelnem, nem a vezetőségnek, hanem saját magamnak. Ezért folyamatosan próbáltam fejleszteni saját képességeimet és nem foglalkoztam azzal, hogy kezdő leszek, vagy játszom-e egyáltalán. Ha csak 10 percet kaptam egy mérkőzésen, akkor utána kimentem a pályára és a futottam kilenc kört, hogy kiegészítsem a terhelést. Mellette pedig végigcsinátlam egy teljes edzést. Az volt a legnehezebb ebben, hogy ez a szituáció nem egy vagy két hónapig állt fenn, hanem évekig. Ez pedig nagyon monoton volt. Hiába gürcöltem, nem kaptam pozitív visszajelzést az edzőmtől. Szóval szerintem az a kulcs az ottani időszak kapcsán, hogy megtanultam tűrni a monotonitást és mellette mégis fejlődni. Lelkileg nagyon megerősödtem.

- Ez a monoton helyzet késztetett arra, hogy aztán Amerika felé vedd az irányt?

- Mielőtt 12. évfolyamba léptem volna, 2019 nyarán átgondoltam, hogy miként folyatódjék a pályafutásom és az életem. Abban egészen biztos voltam, ha elvégzem a 12. évfolyamot, akkor nem Felcsúton szeretném folytatni a pályafutásomat. De az is komoly elhatározás volt a részemről, hogy mind a focit, mind a tanulást magas szinten szeretném folytatni. Ami a tanulást illeti, az orvosi szakon szerettem volna elhelyezkedni. Magyarországon de még egész Európában is nehéz összehangolni az ilyen magas szintű oktatást és a kiváló körülmények között űzött sportot. Végül az egyik csapattársam adta az ötletet a tengerentúli kalandhoz. Ő mesélte nekem, hogy Amerikában lehetőség van arra, hogy magas egyetemi szintű oktatást kapjak és mellette még a focit sem kell felhagynom. Felvettem a kapcsolatot egy közvetítőcéggel és innen indult meg az egész folyamat, tavaly augusztus-szeptemberben. Ennek eredményeként idén áprilisban írtam alá a szerződésemet a South Carolinánál.

- Más egyetemek is érdeklődtek irántad? Tudsz néhány olyan intézményt mondani, amelyeket szintén választhattál volna?

- Összesen 54 egyetemmel voltam kapcsolatban, konkrétan egy excel-táblát kellett vezetnem, hogy kövessem az eseményeket. Anélkül elvesztem volna. A lényeges tényező az volt, hogy teljes ösztöndíjt tudjon felkínálni az adott intézmény, mert egy évre egy amerikai egyetem az 15-20 millió forint, ami egy átlagos magyar család számára megengedhetetlen. Végül 3-4 komoly érdeklődő maradt. A Princeton Egyetemmel nagyon szoros kapcsolatban voltam, de sajnos oda kevés lett a pontszámom az amerikai érettségin, amit meg kellett csinálnom a kinti tanulás előfeltételeként. Többek között volt még érdeklődés Alabamából, Virginiából is. A végén a Virgina Egyetem, a Dél-Karolina, valamint egy New York-i egyetem maradt a kalapban. A Dél-Karolina másodedzője februárban eljött megnézni engem Magyarországon két edzésen és egy mérkőzésen, utána pedig felajánlották nekem a teljes ösztöndíjat. Én mondtam nekik, hogy még nem tudok igent mondani, mert márciusra próbajátékra hívtak a Virginia Egyetemre. Azt tudni kell, hogy a Virginiának van talán a legjobb labdarúgó-programja az egész Egyesült Államokban (ők a tavalyi országos egyetemi ezüstérmesek, korábbi ötszörös országos bajnokok, a szerk.).

- Hogy fogadták a a dél-karolinaiak a hírt, hogy még vívódsz a döntés kapcsán?

Egyátalán nem fogadták rosszul, sőt. Azt mondták, hogy ha már úgyis az Államokban leszek, intéznek nekem egy repülőt és a próbajáték után elmehetek megnézni a South Carolina University campusát. Három edző vezetett körbe a létesítményben, beszélgettünk, együtt ebédeltünk. Számomra elképesztően pozitív tapasztalat volt, ahogy hozzáálltak ehhez az egészhez. Éreztették, hogy türelmesek és bíznak bennem. Az, hogy meghívtak az egyetemükre és körbevezettek, óriási gesztus volt, amit nagyon nagyra értékeltem. Ráadásul, - ahogy említettem - az edzőjük is eljött megnézni Magyarországra. Végül ez a fajta pozitív hozzáállás volt a döntő faktor, valamint az, hogy itt kaptam a legjobb szerződést, a teljes ösztöndíj és az egyéb feltételek is mind kedvezőek voltak. De megmondom őszintén, ez inkább érzelmi döntés volt. Amikor a campuson sétálgattam, egyszerűen éreztem, hogy itt a helyem.

- Amikor körbejártátok az egyetem létesítményeit, milyen körülményeket tapasztaltál?

- Az egyetemi sportágakat minden szakágban a profizmus jellemzi. A legjobb szó erre a monumentalitás. Óriási épületek, óriási stadionok. El voltam képedve, amikor először megláttam egymás hegyén-hátán ezt a sok-sok stadiont és egyéb létestítményeket tartalmazó komplexumot. Ami a labdarúgást illeti, van kettő edzőpályánk, egy stadionunk, plusz van 1-2 műfüves pálya is. A stáb 10-15 főből áll. Van gyúró, masszőr, dietetikus, teljesen komplett szakmai csapat van körülöttünk. Az edzőközpont épülete is gyönyörű, vadonatúj, csúcsmodern gépekkel. Szerintem van olyan magyar elsőosztályú klub, amely irigyelné ezt a profizmust. Én Felcsútról jöttem, ahol a feltételek európai szinten is kiválóak, de annyit mondanék, hogy Amerika egészen más történet...

- Most már pár napja kinn tartózkodsz, mit tapasztalsz a koronavírus-helyzetből, milyen egészségügyi vizsgálatoknak kellett alávetned magad?

- Még mielőtt kijöttem az Egyesült Államokba, kellett csinálnom egy 10 napnál nem régebbi koronavírus-tesztet, ez tette lehetővé egyáltalán a beutazásomat. Érkezésemet követően elszállásoltak egy rendőrökkel őrzött szövetségi épületben, ahol a 14 napos karanténomat töltöm, ami minden most érkező külföldi diákra nézve kötelező érvényű. Még a szobámból sem mehetek ki. Az étel-ital ellátásra nem panaszkodhatom, de a bezártság-érzést nem könnyű megszokni. Szerencsére az edzők folyamatosan kapcsolatban vannak velem, kérdezik, hogy vagyok. Emellett a labdarúgócsapat dietetuksával is konzultálok, akivel meghatározott étrendet dolgozunk ki erre az időszakra is. Amennyire a lehetőségeim engedik, folyamatos napi rutin szerint edzek a szobámban, délelőtt és délután is. Valamint beütemeztem magamnak megszabott időpontban olvasást és tanulást is, meg persze szabadidős tevékenységet is. Szerintem a bezártság alatt az a kulcs, hogy legyen egy jól felépített napi rutin. Így gyorsabban és hasznosabban telik az idő. Nem akarom elpazarolni ezt a 14 napot sem.

- Arról vannak már információid, hogy a vírus mennyire befolyásolhatja az egyetemi labdarúgószezont?

- Itt ugye konferenciákra vannak osztva a csapatok és az egyes konferenciák saját maguk dönthetik el, hogy mi legyen a náluk játszó csapatok sorsa. Van, ahol már most bejelentették, hogy tavaszra halasztják az őszi szezont. Van, ahol biznyos szabályokkal korlátozták a játékot. Nálunk a legfrissebb hírek szerint szeptember végén kezdődhet a bajnokság, ami egyhónapos csúszást jelent. De napról-napra változhat a helyzet.

- Azzal tisztában vagy, hogy új csapatod edzője egy igazi legendának számít az egyetemi labdarúgásban? Mit szólsz ahhoz, hogy 42 éve ül új csapatod kispadján, sőt, az egész programot ő alapította? Mit jelent ez számodra?

Amikor Magyarországon megnézett a másodedző, sokat mesélt a főnökéről, Mark Bersonról. Elmesélte, milyen régóta dolgozik a csapatnál és mekkora tekintélye van. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy egy ilyen edző keze alatt dolgozhatok és fantasztikus érzés, hogy egy ilyen szakmai múlttal rendelkező edző kiválasztott engem. Ez nagyon pozitív visszajelzés. Nagyon kíváncsian várom a vele való közös munkát.

- Berson edző korábban azt nyilatkozta, az idei lesz az utolsó egyetemi szezonja. Tudsz arról, valamit, hogy a koronavírus esetleg változtatott-e valamit a tervein? Mindezt azért kérdezem, mert 512 egyetemi győzelmével elég közel került a mindenkori rekordhoz, ami 544 győzelmet jelent.

- Amikor márciusban körbejártam vele a sportközpontot, említette nekem is, hogy tervei szerint ez lesz az utolsó szezonja. De akkor még nem számítottunk arra, mennyire felboríthatja az életünket a koronavírus. Azóta nem beszéltem vele erről, a csapattársaimmal már szóba került a téma, de mindenki csak tippelget. Ők arra számítanak, hogy nem ez lesz az utolsó éve, mert szerintük nem ilyen körülmények között akarja befejezni. Az én saját véleményem, hogy szerintem még egy évet rá fog húzni.

- Berson 22-szer vezette ki az országos egyetemi bajnokságra az együttesét, egyszer (1993-ban) pedig döntőt is játszott. Az országos egyetemi bajnoki cím sosem jött össze neki. Mennyire motivál téged az, hogy Ti legyetek az elsők, akik elérik ezt a célt?

- Jól látod, ez nekem hatalmas motiváció. Sőt, számomra ez az elsődleges cél. Nincs kisebb célom, minthogy az egész országban mi legyünk a legjobb csapat. Fejben így készülök. Maximalistaként számomra más nem elfogadható.

- Mennyire térképezted fel eddig a riválisaitokat?

- A konferenciánkon belül szerintem jó esélyeink vannak, élcsapatként lehet számolni velünk. Először arra fókuszálok, hogy a konferenciát megnyerjük, aztán utána lehet előre tekinteni a további kihívásokra és az országos bajnokságra. Lépésenként kell haladunk én is így állok hozzá.

- Sokszor hangoztattad, hogy az egyetemi bajnokság után az a vágyad, hogy az MLS-be ledraftoljanak. Viszont a South Carolina University legutoljára 2005-ben adott profi játékost az MLS-nek, a későbbi Premier League-kapus Brad Guzan személyében. Miért gondolod úgy, hogy te képes leszel megtörni ezt a trendet?

- Nos, ha a következő szezonok egyikében megnyerjük az országos bajnokságot, akkor minden bizonnyal máshogy néznek majd ránk az MLS-klubok a SuperDrafton. Nem kell foglalkozni a trendekkel és a negatív sorozatokkal. Csak magunkkal kell törődni és az előttünk álló feladatokkal.

- Miért fontos számodra, hogy lehetőleg az MLS-ben indítsad el profi pályafutásodat? Mit látsz ebben a bajnokságban?

- A fiatalok előretörését látom az elmúlt években. Az egyetemről kikerülő tehetségek közül több játékos is meg tudta mutatni magát ebben a ligában, amit én már a világ top 8-10 bajnoksága közé sorolok. Pont ideális közeg arra, hogy egy fiatal, motivált tehetség bizonyítson és kitűnjön a többiek közül. Szerintem innen nagyon nagy lehetőség van arra, hogy topligába igazoljon az ember. Nekem mindenféleképp ez a távlati célom. Az MLS-ben nyújtott teljesítményemmel szeretnék bekerülni az európai topfutball vérkeringésébe. A Bayern Münchenben futballozó Alphonso Davies példája igazolja, hogy ez egy járható út.

- Mennyire követted az elmúlt években a liga történéseid? Van kevenc MLS-csapatod?

- Nem mondom, hogy mindennel képben vagyok, korábban nem ástam bele nagyon magam az MLS mindennapjaiba. De amióta tudom, hogy Amerikában folytatódik a karrierem, kicsit jobban figyelem az eseményeket. Azonban nem akarok előreszaladni és az MLS-ről álmodozni, egyelőre az egyetemi karrierre kell koncentrálnom. De ha mondanom kell szimpatikus klubot, akkor az David Beckham klubja, az Inter Miami lenne, ahol most is találhatunk több fiatal játékost is, ez pedig jelzi, hogy bíznak bennük. Klassz opció lenne, ha egyszer lehetőségem lenne ott játszani. De azért ez még a közép-távlati jövő.

- Az elmúlt időszakban több magyar is megfordult az észak-amerikai bajnokságban. Ez szerepet játszott a döntésedben?

- Nagyon jó visszaigazolás volt számomra, hogy a közelmúltban a magyarok sikeresen szerepeltek Amerkában és jól érezték magukat az MLS-ben. Több forrásból is azt hallottam vissza, hogy itt kifejezetten szeretik a magyarokat és bíznak a futballtudásunkban. Ez a megelőlegezett bizalom azért nem egy rossz dolog.

- Végezetül essen néhány szó a terveidről. Kezdjük a közeljövővel. Milyen egyéni célokat tűztél ki magad elé a soron következő egyetemi szezonban?

- A legelső célom az, hogy mielőbb kiharcoljam a helyem a kezdőcsapatban és ott stabil szereplő legyek. Emellett szeretnék fizikálisan megerősödni, 4-5 kiló izmot szeretnék felszedni, mert ebben a bajnokságban a fizikalitás dominál. Az erőnléti stáb profizmusa és a kiváló felszerelések mellett ez az izomtömeg-növelés nem okozhat problémát. Nagyon nagy változást és fejlődést várok magamtól. Csapatszempontból pedig az a célom, hogy minden versenysorozatot megnyerjünk, ahol pályára lépünk.

- Említetted, hogy a tanulást illetően is komoly terveid vannak. Ezen a téren mire számítasz magadtól?

- Az alapképzés az egyetemen az négy év, utána plusz két év a mester. Nekem az a feltételezésem, hogy a magyar oktatási rendszer által teremtett háttérrel előnyből indulok, el is mondom miért. A magyar oktatási rendszerben ahhoz, hogy bekerülj az orvosi egyetemre, le kell tenned egy emelt szintű biológia érettségit és egy emelt szintű kémiát vagy fizikát. Ezáltal egy előzetes szűrés van. Amerikában ez a szűrés hiányzik. Az itteni érettségi inkább olyan, mint egy kompetencia-teszt nálunk. Csak matemetikából és angol nyelvből, tehát anyanyelvi ismeretkből áll. Ha ez alapján te megütöd mondjuk a Princeton Egyetem szintjét, akkor bekerülsz a Princetonra és ott választhatsz szakirányt, hogy merre akarsz továbbmenni. Így minden karon a nulláról kezdik a tanítást. Magyarországon én ugye sikeresen letettem az emelt szintű érettségit, amivel bekerültem egyébként a Semmelweis Egyetem általános orvosi karára, a Szegedi Egyetemre, valamint a Pécsi Egyetemre is felvételt nyertem. Ezáltal nekem van egy igen magas szintű biológia- és fizika-tudásom, amit most az amerikai osztálytársaim csak most fognak elsajátítani. Vagyis előnyből indulok. A célom épp ezért az, hogy ezt a 4 plusz 2 éves egyetemi képzést betömörítsem 5 évbe. Akár úgy, hogy előrehozok egyes vizsgákat. Tudom, hogy ez nagyképűnek hangozhat, de akkor is ez a célom. És komolyan dolgozom érte. A nyár folyamán például lefordítottam az emelt szintű biológia-érettségire készített jegyzeteimet angolra és latinra. Ezzel próbáltam dolgozni a szókincsemen. Hiszem, hogy akárcsak a fociban, a tanulásban is kifizetődő lesz a kemény munka.

-Vannak terveid arra vonatkozólag, ha ezt a projektet nem tudod végigvinni, mert esetleg az öt évnél hamarabb kopogtatnak az MLS-csapatok?

- Az csak kellemes meglepetés lenne, én nagyon örülnék neki. Mindenféleképp elfogadnám az ajánlatot. Persze a profi MLS-karrier mellett nem tudnám folytatni a tanulást ilyen szinten, ezért ebben az esetben annyit módosulna a tervem, hogy a profi karrier után fejezném be a tanulmányaimat. Akár negyven éves koromban...

- Miért ennyire fontos számodra a tanulás?

- Azt a tapasztalatom, hogy sok profi játékos a játékoskarrier után nem tud mit kezdeni magával. Persze, sokan dolgoznak a foci körül, de az már nem ugyanaz az élmény, mint amit a meccsláz adhat az embernek. Én nem akarom elveszíteni ezt a lelkesedést, nem akarom, hogy az életcélom a profi karrierem végeztével beteljesüljön. És mivel úgy érzem, a foci mellett az orvoslás, a sebészet jelenti nekem az életörömöt, ezért lelki szemeim előtt a futball után én az egészésgügyben látom viszont magamat.

 Az interjút készítette:
Kun Tamás,
a Jenkifoci szerzője