After 4 years, 161 appearances and 72 goals, Dániel Gazdag is leaving the Philadelphia Union. The 29-year-old Hungarian international will continue his career with the Columbus Crew, a team that won 4 trophies in the last 5 years, including two MLS titles. Columbus has paid $4 million for the Hungarian player, which could be increased by an additional $500,000 if certain performance-based conditions are met. Dániel Gazdag's contract expires at the end of the season, but his new club is expected to sign him to a new contract in the near future.

Gazdag has worn the Philly jersey since 2021. With 72 goals, he is the highest scorer in club history. In 2022, he led his team to the MLS Cup Final, scoring in the big game but then eventually losing on penalties to LAFC.Gazdag was also named to the MLS team of the year for the 2022 season.

Now he can continue his career under the guidance of Wilfried Nancy at Columbus. The Frenchman was voted coach of the year in 2024. Gazdag's new team, the Columbus Crew have won 4 prestigious trophies in the last 5 years, winning two league titles (2020, 2023), a Leagues Cup (2024) and a Campeones Cup (2021). He will not be the first Hungarian player in the club's history: in 2020, Krisztián Németh was a member of the squad that won the MLS Cup.

Gazdag gave one of his first interviews as a Columbus Crew player to YankeeFooty, in which I asked him about the background of the transfer and his expectations regarding his new club.

Who initiated this transfer? Philadelphia, Columbus, or You?

In January, when we were in Spain for a training camp, my agent sat down with the sporting director, as I had one year plus an option year left on my contract. We wanted to extend it. In January we got the answer that I would get an offer in the spring, but it didn't come in the end. Last Thursday, I learned that the Columbus Crew had contacted Philly about my services. Afterwards, I spoke with Philadelphia Union's Sports Director Ernst Tanner, who told me they were open to making a deal with the Crew. To be honest, I was a little surprised that they agreed to let me go relatively easily.

What emotions are you feeling right now?

To be honest, my first reaction is a bit mixed. The positive side is that the Columbus Crew is a very good team, they play good soccer and I could feel them wanting to get me. I expect to get a new contract from them. Because of this treatment I am very happy, I feel that they appreciate me. But I will not deny that I wanted to stay in Philadelphia as long as possible. That makes me a bit sad. My kids have loved this team and there are a lot of ties that bind us here. 

You have become the top goalscorer in the team's history, etching your name in the club's history books forever. What's the first thing that comes to mind when you think back on your years in Philadelphia?

A lot of good things happened to me at this club. It would be hard to pick just one or two. For example, being the all-time top goalscorer is huge. Or playing in the MLS Cup Final... And I've made a lot of friends here at the club. Friends with whom we regularly organised family activities together. I'll miss Jacob Glesnes, Mikael Uhre and Alejandro Bedoya, to name but a few.

How did your teammates react to the news?

A few days ago I told those closest to me what to expect. Well...most of them found it hard to believe that the club was letting me go. I think they were a bit shocked by the decision.

What do you think of your new team, the Columbus Crew?

I have a very positive opinion! The game they play is a very good style of modern soccer. They have the ball a lot, they operate with short passes. When they lose the ball, they get it back very easily. To be honest...that's why it was very frustrating to play against them! As for the city, it seems like a calm, smaller city. They don't have too many sports teams, the Crew is the only option for fans to go to major league games, except for the local NHL team. The Crew plays in a relatively new stadium and their training center is brand new.

Who have you spoken to so far at your new club?

I have spoken to the GM and also the head coach Wilfried Nancy. They made me feel good. They are very happy and excited that I am joining them. Nancy also told me during our brief conversation that he encourages me to be myself. I don't have to please anyone instantly. He asked me to try to play without pressure. He wants me to do what I do best. Of course, he also requires me to follow some basic tactical instructions, especially on defensive side of the ball. But overall, I could sense that he was very happy that I was joining his team. The whole conversation felt like we had known each other for years.

Wilfried Nancy is considered by many to be the best coach in MLS, and his performances have been monitored by some teams in the top European leagues. What do you think of him and his tactical ideas?

He did very well with Montreal in the past, taking them to the playoffs. Then in his first year with Columbus, they won the MLS Cup, then the Leagues Cup the following year. So his results speak for themselves. And not just the results, but the way they play. I'm not surprised that he's being monitored by some European clubs, I'm excited to work with him. During our phone conversation, he stressed that he asks all his players to do what they love to do on the pitch and what they are comfortable doing. In addition, he provides some helpful ideas, such as where we can pick up the ball during the build-up play. I think I will learn a lot from him.

When do you expect to debut with your new team?

After the medical there will be an official presentation and then my debut. I expect things to happen quickly.

Where do you see your place in your new team?

I'm expected to play as an attacking midfielder, that's where I can be at my best. Sometimes the Crew plays with two 10s, sometimes with one.

Who are some of the Columbus players that you have noticed in the last few years?

Darlington Nagbe is one of those players, I played against him a lot. He's an unbelievably good at keeping the ball under pressure. As for Diego Rossi, I don't need to tell you the calibre of footballer he is. He's won MLS Golden Boot, he's been in Europe with Fenerbahçe, he's also played for Uruguay. They also have promising youngsters, like the Canadian international Jacen Russell-Rowe, who is doing very well this year. As I looked at the squad, it's a young and hungry team with experienced players who provide stability.

After the departure of Cucho Hernandez, there was a big void in the attacking line. Is it a motivation or an added responsibility for you to replace a club icon like him?

Sure, it's pressure on some level, but more of an extra motivation. We play in a different position, but it's understandable if the fans expect me to fill the void he left behind. I think my numbers have been pretty good in recent years, so I have something to build on.

The Columbus fanbase is famously dedicated, they even saved their own team from relocation a few years ago with their vehement protests. What have you experienced of the atmosphere there so far, what kind of reception do you expect from the hard core Nordecke supporters?

When we played there, they regularly created a very good atmosphere in the stadium. I also heard that they saved their team from relocation a few years ago. So they fight for their club to the end. I look forward to playing in front of them.

Columbus has had a Hungarian player before: Krisztián Németh won MLS Cup with them in 2020. Have you had the chance to talk to him about the team and the city? Do you plan to ask him about his experiences?

Yes, I already wrote him a message when it seemed certain that I would change teams. He helped me with some advice. He told me where he lived, he had good things to say about the city and even recommended some good restaurants. He also said that my family would have a great time in Columbus.

Will this transfer in any way influence your role in the Hungarian national team? Have you had any conversations with head coach Marco Rossi since the news broke?

I haven't talked to Marco Rossi about this yet. We will see what happens. What can be said is that the Crew play a bit of a similar style of attack to the Hungarian national team, which I think could be useful for me. We'll see how that affects my performance for the Hungarian national team.

How does your family feel about the move?

My wife has taken it very well, she is always very supportive, for which I am incredibly grateful. She tries to help as much as she can in whatever and wherever she can. The kids are a bit overwhelmed. Especially my older son, who has many friends at school and in the local football team in Philadelphia. But they are also excited and looking forward to my debut in another team's jersey. I think once they see the stadium in Columbus and the environment around it, they'll be much more enthusiastic. They'll be joining me in late to mid-June after the school year. And of course, they'll come out for a game or two before then.

What does this transfer mean for you from a sporting point of view? What can you improve on, what goals have you set yourself? What would you be satisfied with at the end of the season?

My goals are the same as I had with Philly: to reach double figures in goals and assists. I've never played on a team before that possesses the ball so much and operates long attacking build-ups. In terms of tactics, it's a big change, because in Philadelphia the emphasis was absolutely on transitions. I see this as a very exciting challenge and opportunity to develop professionally. Of course, there will be a transition period while I get used to the new things, but I hope it will be as short as possible. The trust and patience of my head coach will help a lot.

It will be very emotional to play in Philadelphia, and it's only a month away. I’m sure a lot of memories will come to mind, but as soon as the match starts, I'll put that out of my mind. But if I score, I won't celebrate, I owe it to the club and the fans. I hope the fans will welcome me back with open arms when I return.

Readers of YankeeFooty have followed your career in the US closely, with posts about you regularly getting a lot of attention. What message are you sending to the site's followers about this new era?

Continue to follow YankeeFooty and follow the Hungarians out here, I'm confident I can make them proud...and of course, support Columbus!

[Interview by: Tamás Kun, author of Jenkifoci]

Ő Amerika első számú játékosa, a valaha volt legdrágább amerikai labdarúgó. Az Egyesült Államok nemzeti csapatának legfiatalabb VB-selejtezős gólszerzője. Az egyetlen amerikai, aki valaha pályára lépett egy Bajnokok Ligája-döntőben. Mindössze a második jenki, aki magasba emelhette a BL-trófeát. Neki van messze a legtöbb BL-meccse és BL-gólja. Ő az első amerikai, aki klubvilágbajnok lett. A 2022-es világbajnokságon 4 meccsen 3 gólban vállalt szerepet és kétszer is az adott összecsapás legjobbjának választották. Most a VB nagyszínpada után a calcio porondján alkotna nagyot az amerikai "soccer" legangyobb csillaga. Következzék Christian Pulisic története.

1998- 2014: Egy fiú a Csokivárosból

A pennyslvaniai Hershey városa a 2010-es évek közepét megelőzően kizárólag a világhírű csokigyárjáról volt híres. Ezt követően pedig a csoki mellett arról is ismertté vált, hogy itt született Christian Pulisic. Christian az egyetemi focista Kelley Pulisic és a teremfocista Mark Pulisic gyermekeként látta meg a napvilágot a "Csokivárosban". Így kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a génjeiben hordozza a foci szeretetét. A Pulisic (ejtsd: Puliszik) név egyébként horvát eredetű. Apai nagyapja, Mate Pulišić (ejtsd: Pulisics vagy Pulisity) a horvátországi Olib szigetéről származik. Christian édesapja azonban már az Egyesült Államokban született és már ő is "angolosan" írta és ejtette a nevét.

Apropó, "angolosság"...A Nagy-Britanniát most a Milan kedvéért elhagyó Christian Pulisic már gyerekkorában megvetette lábát a szigetországban. Gyermekkora jelentős részét ugyan Hershey-ben töltötte, de egy évig Angliában is élt 2005 és 2006 között, 7-8 évesen. Tanárként dolgozó édesanyja egy csereprogram keretein belül az Oxfordshire-i Tackley-ben kapott állást. Itt szívta magába a labdarúgás európai kultúráját.

Édesapja először elvitte az Old Traffordra, hogy megnézzék a nagy Manchester Unitedet, aztán a Stamford Bridge-re, hogy megcsodálják Frank Lampardot, Didier Drogbát és a többieket játék közben. Christian közben pedig az angol hatodosztályban szereplő Brackley Town korosztályos csapatában focizott.

"Nagyon féltem, amikor Angliába kellett költöznöm a szüleimmel, de amikor hazatértünk, utána már nagyon hiányzott. Hiányzott az a futballkultúra, amit ott megtapasztaltam. Angliában mindenki szeretett focizni és mindenki szerette a labdarúgást. Akkoriban Amerikában nagyon más volt a helyzet." – fogalmazott később Pulisic.

Amerikába visszatérve Christian a PA Classics nevű futballakadémia mezét húzta magára, valamint alkalmanként a harmadosztályú Harrisburg City csapatával tréningezett. Ha Amerikában maradt volna, a most Gazdag Dánielt is foglalkoztató Philadelphia Union saját nevelésű játékosként szerződtethette volna, mivel a Philly-nek együttműködési megállapodása volt Pulisic akadémiájával. Ő azonban tudatosan készült az európai profi karrierre.

"Mindig is nagyon komoly kissrác volt. Angliában megismerte az európai profi világot és utána ez lett az álma. A legjobb akart lenni. Számára a foci nem játék, hanem halálosan komoly dolog volt." - mondta róla Steve Klein, a PA Classics akadémia szakmai igazgatója.

2015-2016: Klopp bókjai, debütálás Tuchel alatt

A Borussia Dortmund először 2013-ban figyelt fel a játékára, amikor az amerikai U17-es válogatott legjobbja volt a Nike meghívásos tornáján, ahol a jenki fiatalok 5-1-re verték Angliát és 4-1-re Brazíliát. Pulisic végül 2015 februárjában került a Dortmundhoz - köszönhetően az EU-s jogokat biztosító horvát útlevelének - ahol az U17-es csapatot gyorsan átugorva 16 évesen a Hannes Wolf által irányított U19-es együtteshez küldték. Közben alkalmanként a felnőttekkel is együtt edzhetett.

Az egyik ilyen közös tréninget követően így nyilatkozott róla Jürgen Klopp:

"Jól teljesített az edzéseken, remek a labdakezelése. Nagyon intenzív tréningeken voltak, szűk területeken kellett gyors megoldásokat választani, de 16 éves létére nem lógott ki a többiek közül. Ez pedig jól mutatja, milyen tehetséges." - mondta Klopp.

Az U19-es gárdában aztán 15 meccsen 10 gólt lőtt és 8 gólpasszt adott. Klopp időközben távozott, utódja, Thomas Tuchel 2015 telén a felnőttekhez irányította Pulisic-et. Az amerikai tehetség végül 2016 januárjában debütált a Dortmund felnőtt csapatában.

Első Bundesliga-gólját áprilisban lőtte a Hamburg ellen, majd egy hétre rá megszerezte a második találatát is. Ezzel 17 évesen ő lett a bajnokság történetének legfiatalabb játékosa, aki legalább két gólt szerzett.

2016-2017: Csillag születik

A 2016-17-es szezonban már a keret fontos játékosa volt, összesen 43 mérkőzésen pályára lépve, 5 gólt szerezve és 13 gólpasszt kiosztva. Ekkor 18 éves volt. Többek között a Bajnokok Ligájában is betalált a Benfica elleni nyolcaddöntőben, ezzel ő lett a legfiatalabb dortmundi BL-gólszerző. Egyúttal a legfiatalabb amerikai is.
A szezon végén pedig magasba emelhette a Német Kupát, melynek megnyeréséhez jócskán hozzájárult azzal, hogy csereként beállva 1-1-es állásnál tizenegyest harcolt ki csapata javára.

Az amerikai felnőtt válogatottban 2016 márciusában kapott először lehetőséget, ott volt a 2016-os hazai rendezésű Copa América Centenarión is, melyen az USA az elődöntőig jutott. Ekkor azonban még jórészt csereként számított rá a jenkik akkori szövetségi kapitánya, Jürgen Klinsmann. Akit azonban nem sokkal később menesztettek, miután az Egyesült Államok két vereséggel (Mexikó ellen 1-2, Costa Rica ellen 0-4) kezdte a vb-selejtezősorozat zónadöntőjét. Klinsmann utódja Bruce Arena lett, aki 2002-ben vb-negyeddöntőig vitte a nemzeti csapatot. Nála Pulisic már kulcsember lett. Mindezt remek játékkal hálálta meg. 8 vb-selejtezőn 3 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott. Mindössze 18-19 évesen...

2017-2018: A csalódások szezonja

Nem rajta múlt, hogy 2017. október 11-én az amerikai labdarúgó-válogatott elszenvedte története legnagyobb kudarcát és a Trinidad és Tobago elleni 2-1-es vereséggel lemaradt a világbajnokságról.

Azon a meccsen is Pulisic lőtte a jenkik gólját, de ez sem vigasztalta őt. Lelkileg komoly hatással volt rá a trinidadi sokk.

"Nem fogok hazudni, az elmúlt hónapban végtelenül le voltam törve. Olyannyira fáj ez a kudarc, hogy nehéz szavakba önteni. Kőkemény dolog megemészteni a gondolatot, hogy négy évig kell várnom arra, hogy megszűnjön az a keserű szájíz. És négy évig kell várnom arra, hogy megtudjam, ott leszünk-e egyáltalán a következő világbajnokságon...Ez aztán tényleg nehéz dolog. NÉGY év! Olyan érzés, mintha egy emberöltő lenne. A foci világában olykor négy hét is egy emberöltőnek tűnik." - így fogalmazta meg gondolatait a Players Tribune-nek.

Dortmundba visszatérve is kemény időszak várt rá: simán kikaptak a Bayerntől és kiestek a BL-ből. De ő képes volt feldolgozni a csalódásokat és végül egyéni szempontból fontos évet zárt. Státuszát tekintve ugyanis egyértelműen előre lépett: statisztikailag a gólveszélyessége ugyan visszaesett, de mezőnyjátékának köszönhetően az edzői bizalmat megkapta Peter Bosztól és aztán Peter Stögertől, a későbbi Ferencvárosi edzőtől is. 2018 tavaszára alapember lett a sárga-feketéknél.

2018-2019: Búcsú Dortmundtól

Ez a státusz azonban a következő szezonban váratlanul megrendült: berobbant ugyanis az angol szupertini, Jadon Sancho, aki Pulisicnál is fiatalabban produkált olyan évet, amely alapján rögtön Európa egyik legnagyobb tehetségeként kiáltották ki. Sancho tornádóként söpörte el a Bundesliga-védőket, a szakértők pedig korszakos talentumként kezdték emlegetni.

Balszerencséjére Pulisic ebben az időszakban rengeteget volt sérült, így a kezdő pozíciót szép lassan elbukta. Összesen 5 izomsérülés nehezítette a dolgát a 2018-19-es szezonban. Az új edzőnél, Lucien Favrénál a kispadra szorult. Ráadásul amikor 2018 őszén felmerült, hogy 2020-ban lejáró szerződését nem hosszabbítaná meg, a klub mindenképp pénzt akart csinálni belőle. Így már tudták, hosszú távon nem terveznek vele. Ez Pulisicnek sem volt ellenére, hiszen az Oxfordshire-i évek óta vágyott vissza Angliába.

2019. január 2-án jelentették be, hogy nyártól a Chelsea mezét fogja viselni. A londoni klub 73 millió dollárt fizetett a játékjogáért a Dortmundnak, ami természetesen új amerikai rekord lett. Utcahosszal megelőzve a korábbi jenki átigazolásokat. Ezzel mintha lekerült volna egy nagy teher a fiatal amerikai válláról. Utolsó 8 dortmundi meccsén 4 gólt lőtt és 2 gólpasszt osztott ki és végül egész szép statisztikával zárta ezt az évet is.

Végül 127 mérkőzéssel a háta mögött, 19 gólt szerezve és 26 gólpasszt kiosztva távozott a sárga-feketéktől. Anno 17 évesen debütált a Signal Iduna Parkban, 20 évesen pedig már 80 ezer szurkoló tapsolta őt az utolsó találkozóján.

"Ez volt életem legszebb öt éve." - mondta a Ruhr Nachrichtennek. "Annak idején nagyon nehéz döntés volt Németországba jönni. 16 évesen el kellett hagynom a családomat, ráadásul úgy, hogy nem is beszéltem németül. Semmit nem hoztam magammal, csak az álmomat. De itt mindig megkaptam a támogatást. Az edzőkkel kezdődött. Először Hannes Wolffal, aki mindig segített. Aztán Jürgen Kloppal folytatódott, aki mindig törődött velem. Mint az összes többi edző. A csapattársaim is mindig ott befogadtak a közösségbe. Ez pedig jó érzéssel töltött el."

2019-2020: Remek rajt Londonban

A Premier League-be megérkezve Pulisic-nek szüksége volt némi akklimatizációra. Az első három hónapban csak csereként számított rá Frank Lampard. Aztán elérkezett 2019. október 26., amikor a Burnley ellen az amerikai balszélső megszerezte karrierje első, második, majd harmadik találatát is. Tökéletes mesterhármas volt, hiszen egyik gólját ballal, egyiket jobbal, harmadikat pedig fejjel szerezte. A Chelsea történetének legfiatalabb triplázója lett, egyben mindössze a második amerikai (Clint Dempsey után), aki egy meccsen háromszor is be tudott köszönni. Ezzel átszakadt a gát. A következő fordulóban a Watfordnak, majd a Crystal Palace-nak is gólt lőtt, utána a Valencia elleni BL-meccsen is eredményes volt. Nem sokkal később szenvedte el az első komolyabb sérülést a Chelsea-ben: elszakadt a combközelítő izma. 9 bajnokit volt kénytelen kihagyni, majd amikor a visszatérés küszöbén volt, a koronavírus miatt leállt a bajnokság.

A Premier League csak júniusban tért vissza, üres lelátók előtt, a világjárvány következtében fokozott biztonsági intézkedések mellett. Ami ez után történt, arra senki sem számított. Pulisic szuperhős-üzemmódba kapcsolt: a bajnokság utolsó 9 fordulójában 4 gólt lőtt és 4 gólpasszt adott, majd betalált az Arsenal ellen elveszített FA-kupadöntőben is.

De sajnos a fináléban ismét megsérült, ezúttal a combhajlítója. Első szezonja után mégis elégedetten dőlhetett hátra: minden sorozatot nézve 34 tétmérkőzés 11 gól 10 gólpassz lett a végső mérlege. 90 játékpercre lebontva övé volt az 5. legtöbb gólt eredményező megmozdulás az egész Premier League-ben, klubjában pedig az első helyen végzett ugyanebben a kategóriában.

2020-21: A trófeák szezonja

A 2020-21-es kiírás nem indult könnyen számára, hiszen combhajlító-sérülése miatt a teljes alapozást és a szezon elejét is kihagyta. Az első fél évben csak 2 gólig és 1 gólpasszig jutott. De nem csak neki, az egész Chelsea-nek nem ment. Ennek pedig az volt a folyománya, hogy Frank Lampardot egy régi ismerős, Thomas Tuchel váltotta a londoniak kispadján. Pulisic azonban nem élvezett protekciót korábbi dortmundi mesterénél, Tuchel legtöbbször csak csereként számolt vele és több poszton is kipróbálta. Az év második felében azért 4 góllal és 3 gólpasszal sikerült javítania a mérlegén. A Bajnokok Ligájában különösen emlékezeteset alakított: csereként gólpasszt adott az Altetico Madrid ellen nyolcaddöntőben, gólt lőtt a Real Madrid elleni elődöntő odavágóján és csereként gólpasszt adott a visszavágón is. A Manchester City ellen megnyert fináléban ugyan - szintén csereként - elhibázott egy ziccert, de objektíven kijelenthető, hogy fontos szerepet játszott a londoniak BL-győzelmében. Ő lett az első amerikai játékos, aki pályára lépett egy BL-döntőben és mindössze a második, aki magasba emelhette a serleget.

A teljes szezont nézve a 90 percre átlagolt gólhelyzetek számát tekintve második helyen zárt klubjában. Ahogy a 90 percre átlagolt gól-kontribúciók számát nézve is második lett.

A nyár elején aztán az alaposan megfiatalított, megreformált amerikai válogatottal is felemelhetett egy trófeát: a CONCACAF Nemzetek Ligája döntőjében 3-2-re verték a jenkik az ősi rivális Mexikót, a győztes gólt pedig épp Pulisic lőtte, egy általa kiharcolt büntetőből. 

2021-22: Megvalósul a VB-álom

A 2021-22-es szezon a változatosság kedvéért sérüléssel indult számára: ezúttal a bokája miatt kényszerült partvonalon kívülre. Visszatérését követően minden játékpercért meg kellett küzdenie Tuchelnél, aki sérülések és eltiltások miatt több pozícióban is bevetette az amerikait: játszott hamis kilencest, középső támadó középpályást, balszélsőt, jobbszélsőt, de még jobboldali szárnyvédőt is. Összesen 38 tétmérkőzés jutott neki ebben a kiírásban, de csak 21-szer volt kezdő. Ennek dacára amikor bizonyítási lehetőséget kapott, megpróbált élni vele: 8 góllal és 5 gólpasszal zárta a szezont. Kaput eltaláló lövései gyilkos veszélyt hordoztak magukban, az egész Premier League-ben csak 7 játékos produkált jobb gól/kapura lövés mutatót nála. Ráadásul a vitrin is gyarapodott: hiszen európai Szuperkupa-győztes és klubvilágbajnok lett a Chelsea-vel.

De Pulisicet ezidőtájt nem a klubvilágbajnokság, hanem a "hagyományos" vébé motiválta leginkább. A nemzeti együttessel ugyanis megkezdte trinidadi katasztrófa emlékének szétzúzását: elindultak a selejtezők a 2022-es világbajnokságra. Pulisic pedig felvállalta a vezérszerepet ebben a rendkívül fiatal új csapatban: gólt lőtt a Mexikó ellen 2-0-ra megnyert hazai kvalifikációs meccs során, betalált Honduras ellen és mesterhármast lőtt a Panama elleni sorsdöntő találkozón. A Mexikó elleni mérkőzésen ráadásul ikonikus gólörömöt mutatott be, amikor Memo Ochoa egyik balul elsült nyilatkozatára ("Mi vagyunk a tükörben, amiben az USA látni szeretné saját magát.") reagálva megvillantotta a "The Man in the Mirror" feliratot a meze alatt.

A VB-kvalifikációval Pulisicnek nagy teher esett le a válláról:

"Voltak nehéz pillanatok, de sosem kételkedtem, hogy sikerülni fog a kvalifikáció. Csodálatos csapatunk van, tele fiatal tehetséges játékosokkal. Az első selejtező-sorozat sok mindenre felkészített, tudtam, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érzed, hogy minden összeesküdött ellened, de ezeken túl kell lendülni. Méghozzá csapatként. Ez sikerült nekünk és saját kezünkbe vettük a sorsunkat. Az, hogy játszhatok egy világbajnokságon sokat jelent nekem. De az, hogy e csapat tagjaként tehetem meg, egészen különlegessé teszi. Ezekkel a srácokkal együtt nőttünk fel, különleges, hogy mindezt együtt élhetjük át. Remélem, olyan élményekben lesz részünk, amelyeket sosem felejtünk el." - mondta egy interjúban.

2022-23: Remeklés a VB-n, káosz Londonban

A VB-részvétel kiharcolása után Pulisic-nek az volt a célja, hogy a lehető legjobb formában forduljon rá a nagy tornára. Azt viszont tudta, hogy ehhez a lehető legtöbb játékpercre van szüksége. A Chelsea vezetőségénél kérvényezte, hogy másik együttesben folytathassa pályafutását, ám a klub új amerikai tulajdonosa, Todd Boehly megvétózta ezt. Így hiába érdeklődött iránta többek közt a Newcastle United is, Pulisic maradt a Chelsea-ben. Ahol Thomas Tuchelnél csak kiegészítő embernek számított.

A 2022-23-as szezon ennek megfelelően indult: Pulisic legelőször csak a hatodik fordulóban játszott kezdőként, az első öt mérkőzésen összesen 96 játékperc jutott neki. De a Chelsea Pulisic hiányában sem remekelt. Kikaptak a Leedstől (3-0-ra) és a Southamptontól is. Tuchel munkáját végül azt követően köszönték meg, hogy Bajnokok Ligájában a Dinamo Zagrebtől is verséget szenvedtek. Graham Potter érkezett a kispara, Pulisic pedig abban reménykedett, hogy ez egy új kezdetet jelent számára. Ez az új korszak nem is indult rosszul számára: Potter első bajnoki mérkőzésén az amerikai győztes gólpasszt jegyzett, a következő fordulóban pedig kezdőként saját maga is betalált a Wolverhampton kapujába. Utána pedig a Salzburg elleni BL-találkozón is jegyzett egy asszisztot. Az ember azt gondolná, ezzel kivívta az angol szakember bizalmát, de ez nem így történt: Tuchel után Potter sem adott neki állandó bizalmat, rendre csak csereként vetette be: a fent említett remek széria után 7 tétmérkőzésen csak kétszer volt kezdő, ebből az egyik alkalom egy Ligakupa-meccs volt. Egyértelművé vált, hogy a Chelsea-nél leáldozott a csillaga.

Épp ezért számára kiemelten fontos volt számára, hogy a világbajnokságon megfeleljen a vele szemben támasztott nagyon magas elvárásoknak és ezzel klubkarrierjének is új lendületet adjon. A maga részéről mindent megtett ezért: bár a csapatkapitányi karszalagot a Leedsben szereplő Tyler Adams viselte, de Pulisic is vezérként viselkedett. A Wales ellen 1-1-es döntetlennel záruló nyitómeccsen egy pardés szóló után adott gólpasszt a nemrég a Juventushoz szerződő Tim Weah-nak. Az angolok elleni 0-0 során a mérkőzés legjobbjának választották, ahogy az Irán elleni sorsdöntő összecsapáson is, ahol egyébként győztes gólt szerzett.

Hollandia elleni nyolcaddöntőben pedig ugyan elhibázott egy nagy ziccert, de később egy gólpasszal kompenzált. Nem rajta múlt, hogy a fiatal és tehetséges amerikaiak a búcsúztak a jobb erőkből álló és sokkal rutinosabb csapattal szemben.

"A vébé után sok dicsérő szót kaptam a Chelsea-s klubtársaimtól. Sokuk meglepődött, hogy ilyen jó a válogatottunk. A torna előtt többen is azt hangoztatták, hogy nehéz dolgunk lesz, ha tovább akarunk jutni a csoportból. De én bíztam magunkban és szerintem megdolgoztunk minden dicséretért, amit a világbajnokság kapcsán kaptunk. Ez egy igazi csapatmunka volt. Ez a társaság nagyon együtt van. Soha nem éltem át nagyobb örömöt a focipályán, mint amikor az Irán elleni gólommal továbbjutottunk a csoportból. Ezeket az emlékeket soha nem fogom elfelejteni."

De a dicséreteket nem tudta plusz játékidőre váltani a Chelsea-nél. Igaz, ebben egy újabb - másfél hónap kihagyást eredményező - sérülés is közrejátszott. Na meg az a kaotikus helyzet, ami az őrült januári átigazolási időszakot követően kialakult a Chelsea-nél. Pottert aztán tavasszal Frank Lampard váltotta, vele pedig végérvényesen beleállt a földbe a londoni együttes, a szezont történelmi mélységekben, a 12. helyen zárták. Pulisic az utolsó 7 fodulóban ÖSSZESEN 33 perc bizonyítási lehetőséget kapott. A kevés játékidő dacára a 2022-23-as klubszezont sem nevezhetjük teljes kudarcnak számára, hiszen amikor pályán volt, meglehetősen aktívan hozzátett a támadójátékhoz: a kialakított gólhelyzetek terén ismét ott volt klubja élmezőnyében: 90 játékpercre átlagolva ő alakította ki a második legtöbb ziccert a Chelsea-ben.

A szezont a válogatottban zárta: az amerikai válogatottat csapatkapitányként vezette újabb Nemzetek Ligája-győzelemre a CONCACAF-régióban. Méghozzá nem is akárhogyan: a Mexikó ellen 3-0-ra megnyert elődöntő során duplázott, majd a Kanada ellen 2-0-ra megnyert fináléban is remek teljesítményt tett le az asztalra. A Nemzetek Ligája-serleg mellé a torna legjobb játékosának járó trófeát is betehette a vitrinbe.

Ez és a világbajnokságon mutatott teljesítmény pedig jó ajánlólevél volt ahhoz, hogy klubszinten is továbbléphessen.

2023-24: Egy soccer-sztár a calcio világában

Pulisic a Nemzetek Ligája-siker után sokatmondó nyilatkozatot tett az ESPN-nek:

"Én is ugyanolyan vagyok, mint szerintem a legtöbb futballista. Olyan klubban szeretnék futballozni, amely érezteti velem, hogy szüksége van rám. Ahol otthonosan érzem magam. Ahol örömömet lelhetem abban, hogy minden héten kimegyek a pályára és küzdök a győzelemért. Igazából ennyi. Néha az embernek szüksége van az újrakezdésre. A lényeg, hogy mentálisan kielégítő közegbe kerüljek, hogy újra megtaláljam a boldogságot a klubkarrieremben."

Ez a közeg végül nem lett más, mint Milánó városa és a legendás San Siro stadion, ahol a következő szezonban hétről-hétre pályára léphet az amerikai labdarúgás történetének talán legnagyobb csillaga.

Méghozzá úgy, hogy pályafutása során talán először kaphat igazi vezérszerepet a klubjában. Sajtóhírek szerint ugyanis ő volt Stefano Pioli elsőszámú célpontja a támadó-szekció megerősítésére. Az olasz mester klasszikus 10-es pozícióban számol majd Pulisic-kel, kezébe adva a Rossoneri karmesteri pálcáját. Indulhat az amerikai szimfónia!

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője

Édesapja minden idők egyik legnagyobb futballistája volt, aki az AC Milan színeiben két Scudettót nyert és 1995-ben az Aranylabdát is megkapta. Most Tim Weah az ő nyomdokába lépve szintén meghódítaná Olaszországot. Következzék a Juventushoz szerződő amerikai válogatott játékos története.

2000-2014: AMERIKAI KEZDETEK ÉS EGY FOGADALOM DÉL-AFRIKÁBAN

Az ifjabbik Weah 2000 februárjában született Brooklynban az Aranylabdás klasszis libériai támadó, George Weah és jamaicai származású felesége harmadik gyermekeként. Tim New Yorkban cseperedett fel, kis időt pedig Floridában is eltöltött.

"A nevem mindig nagy súlyt hordozott. De nem csak azért, mert édesapám híres focista volt. A Weah család a Kru törzsből származik, ami egy harcos nép Libériában, amely a rabszolgaság ellen küzdött. Vagyis a családom gyökerei a kitartásból és küzdelemből táplálkoznak. Édesapám is ezeket az értékeket testesítette meg a futballpályán, amikor az AC Milanban és a Paris Saint-Germainben tündökölt." - mesélte nemrég Weah az Amerikai Labdarúgó Szövetség honlapjának.

Gyerekkorában mégsem világhírű édesapja, hanem az édesanyja volt az, aki fociedzéseket tartott neki és próbálta fejleszteni a labdaérzékét.

"Timből soha nem lett volna ilyen remek játékos, ha én edzettem volna gyerekkorában." - mondta George Weah a Rising című dokumentumfilm-sorozatban. "Én túl szigorú lettem volna vele és talán el is vettem volna a kedvét a játéktól."

De szerencsére az anyai szeretet nem ártott a futballszeretetnek, hanem táplálta azt. Így Tim lelkesen kergette a labdát. De azért az apai hatás sem maradt el: 2010-ben elkísérte édesapját a Dél-Afrikában rendezett világbajnokságra, ahol több meccset is együtt néztek a lelátókon.

"Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy egy nap a pályán is át akarom élni a világbajnokság jelentette élményt. Olyannyira, hogy kitűztem magam elé egy célt: legközelebb akkor jövök el egy felnőtt világbajnokságra, ha játékosként veszek részt rajta." - mesélte a Washington Postnak adott interjúban.

12 évesen csatlakozott a New York Red Bulls akadémiájához, ahol két évet töltött el, többek közt a jelenlegi amerikai válogatott csapattársa, Tyler Adams (Leeds United) oldalán.

2014-2018: A PÁRIZSI ÉVEK ÉS NEYMAR ELISMERŐ SZAVAI

2014-ben, 13 évesen próbajátékra hívta a francia Touluse. Egy ifjúsági tornán szerették volna megnézni őt, de ott épp a Paris Saint-Germain ellen játszottak. A PSG-nek meg annyira megtetszett a fiatal támadó játéka, hogy elorozták az ifjú tehetséget a Touluse orra elől. Valószínűleg az sem ártott, hogy a Weah vezetéknév igencsak jól csengett a PSG berkein belül. Tim édesapja anno francia bajnok lett a fővárosi együttessel és több mint 50 gólt szerzett a színeiben.

Tim sem kezdett rosszul: első akadémiai meccsén mesterhármast lőtt francia klub színeiben az UEFA Ifjúsági Bajokok Ligájában. Nem sokkal később szülőhazája, az Egyesült Államok mezét is magára húzhatta: az U15-ös válogatottban debütált.

"Akkoriban az Egyesült Államok jelentett nekem mindent. Keveset tudtam Libériáról vagy Jamaicáról. Nem is volt kérdés, hogy amerikai válogatott leszek." - idézte fel később.

2017-ben profi szerződést kapott a felnőtt csapatnál. Unai Emery irányítása mellett aztán mindössze 18 évesen és 9 naposan debütálhatott a PSG felnőtt csapatában. Azon az őszön aztán az amerikai U17-es válogatott tagjaként korosztályos VB-negyeddöntőig menetelt, a Paraguay ellen 5-0-ra megnyert nyolcaddöntőben mesterhármast szerzett.

Ezzel ő lett a legelső amerikai játékos, aki mesterhármast szerzett egy FIFA-torna kieséses szakaszában. 2018 tavaszán az alaposan megfiatalított felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, második meccsén pedig első felnőtt válogatott találatát is megszerezte. Gyorsasága, robbanékonysága és technikai képzettsége már ilyen fiatalon átlagon felüli volt.

Az amerikai mezben elért sikerek dacára nem volt könnyű játékperceket szereznie a PSG-ben olyan szupersztárok mellett, mint Neymar, Mbappe, vagy Cavani és Di María Két szezon alatt mindössze 6 tétmérkőzésen lépett pályára. Igaz, ezeken két gólt is tudott szerezni. Egyiket ráadásul a Monaco ellen 4-0-ra megnyert Szuperkupa-döntőben.

"Valóra vált álom, hogy olyan csapattársak oldalán futballozhattam, mint Di María, Neymar, vagy Verrati. Amikor megláttam a nevem az öltözőben ilyen klasszisok mellett, tudtam, hogy már elértem valamit a karrieremben." - fogalmazott később.

De nem csupán mellettük futballozott, olykor-olykor fel is nőtt a klasszisokhoz, legalábbis erről tanúskodik Neymar akkori nyilatkozata:

"Weah-nak megvan a tehetsége ahhoz, hogy az európai futball egyik kiemelkedő támadója legyen a jövőben. Remek adottságai vannak, de a hozzáállása is példa értékű. Folyamatosan tanulni akar a tapasztaltabb futballistáktól. Emellett egy szimpatikus, laza srác. Viszont megvan benne a futball iránti alázat és egy fiatal játékostól ezt várja az ember. Az edzők is ezt akarják látni, mert ez azt jelenti, hogy az illetőben ott a szándék a fejlődésre."

2019: A SKÓT TAVASZ

Viszont épp ez a fejlődési szándék volt az, ami a PSG-től való távozását okozta: belátta, hogy ha komolyabb felnőtt tapasztalatot szeretne szerezni, akkor el kell hagynia a sztároktól hemzsegő francia együttest. Ez 2019 januárjában következett be, amikor 6 hónapra kölcsönvette őt a skót Celtic. Első kupameccsén és első bajnoki találkozóján egyaránt góllal debütált középcsatár pozícióban.

Végül a tavasz során 470 játékperc alatt 3 góllal és 1 gólpasszal zárt. 90 játékpercenként 0,77 találatban játszott szerepet, ez a második legjobb mutató volt abban a szezonban a skót sztárcsapatban. Kiemelkedő gyorsaságával, robbanékonyságával és munkabírásával sok szakértő figyelmét felhívta magára. A következő szezonban komolyan számoltak volna vele, de a Celtic anyagilag nem tudta megengedni magának, hogy leigazolják őt a PSG-től.

2019 nyarán Weah aztán U20-as világbajnokságon vett részt az amerikai válogatottal. Az U17-es tornához hasonlóan ismét a negyeddöntő volt a végállomás, a PSG csatára 2 gólt szerzett a tornán.

2019-2020: TRAGIKUS START LILLE-BEN

Ez jó ajánlólevél volt a továbblépéshez, ami nem sokkal később meg is történt: a Lille 11,4 millió dollár ellenében leigazolta őt a PSG-től, ötéves szerződést kötve vele. Ez akkoriban a 4. legnagyobb összeg volt, amit valaha kifizettek egy amerikai játékosért. Azonban tragikusabban nem is indulhatott volna életének eme izgalmasnak ígérkező új fejezete: mindössze három mérkőzés után súlyos combhajlító-sérülést szenvedett. Hat hónap kihagyásra kényszerült, majd visszatérését követő első meccsen újra a combhajlítójához kapott, ami újabb féléves pihenőt jelentett. Összesen 363 napon keresztül volt harcképtelen.

"Igyekszem mentálisan lehető legjobban kezelni ezt a helyzetet. A sérülés miatt kiesett időt nem ürességként éltem meg, hanem igyekeztem a lehető legjobban hozzáállni. Újraértékeltem magamban sok mindent. Édesapámtól és édesanyámtól harcos géneket örököltem és arra neveltek, hogy sose adjam fel, anno ők is küzdelmes úton értek el mindent. Tudom, mi a célom a futballban és úgy állok hozzá, hogy semmi sem állíthat meg. Sem sérülések, sem bármilyen más akadály. Nem törődőm ezekkel a dolgokkal, mert tudom, hogy le felül fogok kerekedni ezeken a kihívásokon.” – fogalmazott akkor az Athletic-nek.

2020-2021: VISSZATÉRÉS ÉS FRANCIA BAJNOKI CÍM

A súlyos sérülések után óvatosan bánt vele a Lille: a 2020-21-es szezonban csak kiegészítő emberként számoltak vele. Noha 37 tétmérkőzésen kapott lehetőséget, de összesen csak 1360 játékpercet töltött a pályán (ez meccsenként átlagosan 36 percet jelent). Ez alatt 3 gólt szerzett, valamint kétszer az Európa Ligában is eredményes volt. Christophe Galtier már egyértelműen jobbszélsőként, olykor jobb oldali középpályásként számolt a korábban a támadósor több pozíciójában is bevetett Weah-val. Kiemelkedő gyorsaságának és dinamikus ritmusváltásainak köszönhetően remekül érezte magát szélsőként. Rendszeresen képes volt megbontani ellenfelek hátvédsorát. Ezt jól illusztrálja, hogy ha 90 percre átlagoljuk a várható gól (xG) és várható gólpassz (xA) mutatójának összességét, akkor 2020-21-ben csapata ötödik legjobb játékosa volt, fej-fej mellett a kiváló kanadai támadóval, Jonathan Daviddel.

A kevés játéklehetőség dacára elégedetten dőlhetett hátra a szezon végén, hiszen a Lille csodával határos módon megnyerte a francia Ligue1-t, megelőzve Weah korábbi együttesét, a gigantikus pénzügyi fölénnyel rendelkező Paris Saint-Germaint. Weah ugyan korábban kétszer is bajnok lett a PSG-vel, de ez volt az első olyan bajnoki címe, melynek valóban tevékeny részese volt.

2021-2022: BEROBBANÁS LILLE-BEN ÉS AZ AMERIKAI VÁLOGATOTTBAN

A 2021-22-es szezonban már jóval több bizalmat kapott a Galtier helyére érkező Jocelyn Gourvennec-től, közel 1900 játékperc jutott neki 35 találkozón (meccsenként átlag 54 perc). Ezt 8 gólban való részvétellel hálálta meg: hármat maga szerzett, ötöt pedig előkészített. Csapatában ő osztotta ki a 4. legtöbb kulcspasszt és övé volt a 3. legtöbb gólt eredményező megmozdulás. Emellett pedig a védekezésbe is alaposan besegített: a támadók közül ő rendelkezett a legjobb szerelési hatékonysággal és ő blokkolta a második legtöbb lövést.
Közben az amerikai válogatottban is egyre inkább alapemberré vált: gólpasszt adott Christian Pulisic-nek a Mexikó ellen 2-0-ra megnyert VB-selejtezőn, Jamaica ellen pedig saját maga is betalált. Ebben az időszakban gyakorlatilag bebetonozta magát az amerikai válogatott kezdőcsapatába.

2022-23: GÓL A VILÁGBAJNOKSÁGON, ÚJ SZEREPKÖRBEN LILLE-BEN

A 2022-23-as kiírás elég aggasztóan, egy lábsérüléssel indult számára, de ebből szerencsére még időben fel tudott épülni a világbajnokság előtt: visszatérését követő második bajnokin rögtön két gólpasszt adott a Strasbourg ellen, jelezvén, hogy készen áll a nemzetközi megmérettetésre.

A válogatott behívó ennek megfelelően nem maradhatott el, a 22 éves Tim Weah bekerült az amerikai válogatott VB-keretébe, így valóra váltotta álmát, amit 2010-ben fogadott meg a dél-afrikai lelátókon. Ezzel pedig elért valamit, amit a legendává váló édesapjának sem sikerült.

"Nagyon büszke vagyok rá. Az édesanyjával együtt nagyon boldogok vagyunk." - mondta George Weah, aki időközben legendás futballistából Libéria államelnöke lett. "Hiszek abban, hogy Istennek tervei vannak velünk és az Ő tervében nem szerepelt az, hogy én pályára lépjek egy világbajnokságon. Timnek viszont ez volt a legnagyobb álma és Isten segítségével megvalósította. Emlékszem, amikor 2010-ben kijelentette nekem, hogy 'Apa, egy nap én is játszani fogok egy VB-n'. És megcsinálta.”

De nem csak jelen volt, hanem rögtön első VB-meccsén góllal debütált, a Wales ellen 1-1-el záruló mérkőzésen ő szerezte a jenkik vezető gólját Christian Pulisic remek kiugratását követően.

"Fantasztikus érzés volt betalálni Wales ellen, elképesztő pillanat volt. Láttam egy videót arról, hogy ünnepelte egy csapat középiskolás az osztályban a gólomat. Eszembe jutott, amikor ugyanígy tomboltam a barátaimmal gyerekkoromban egy-egy amerikai VB-gól után. A torna előtt azt mondtam a csapattársaimnak, hogy olyan mentalitással kell pályára képnünk, hogy az egész világ ellen küzdünk majd, mert a világon senki sem hitte azt a VB előtt, hogy egy amerikai labdarúgó-válogatott képes lehet szép focira." – fogalmazott akkor.

Weah az amerikaiak mind a 4 találkozóján kezdő volt, az Irán elleni sorsdöntő győztes csoportmeccsen újabb gólt szerzett, de azt végül les miatt érvénytelenítette a játékvezető – erősen véleményes döntésnek tűnt, még VAR-ral nézve is.

A VB után Lille-be visszatérve aztán nem a VAR, hanem az edzője tartogatott számára egy váratlan meglepetést. A szezon előtt kinevezett Paulo Fonseca ugyanis nem támadóként, hanem szárnyvédőként foglalkoztatta őt a szezon második felében, így kihasználva kiemelkedő tehetségét és átlagon felüli állóképességét. Hol a jobb, hol a baloldalon vetette be. Weah sokoldalúságának hála a játékpercei is tovább növekedtek: a 2022-23-as szezonban 32 mérkőzésen közel 2000 minutumot töltött a pályán (meccsenként átlag 60 perc). A játékidőt nézve ez volt karrierje legaktívabb szezonja. Új szerepkörében, felfutó szárnyvédőként pedig egyre otthonosabban mozgott, a szezon végén övé volt a 4. progresszív labdafelhozatal, az 5. legtöbb sikeres beadás, valamint 4. legtöbb megelőző labdaszerzés. Edzője, Fonseca nem véletlenül nyilatkozott nagyon pozitívan arról, milyen gyorsan alkalmazkodott az amerikai az új feladatköréhez:

"Sérülések miatt Timet kénytelen voltunk kipróbálni egy új pozícióban, de remekül helyt állt. Nagyon-nagyon jól teljesített ebben a szerepkörben, maximális volt a bizalmunk benne és abban, hogy el tudja látni a feladatait."

2023-24: EGY ÚJ KEZDET TORINÓBAN

Sokoldalúsága sokat nyomott latba a Juventus döntéshozóinál is, akik egy olyan játékost kerestek a csapatukba, aki a klubtól távozó Cuadradóhoz hasonlóan a pálya jobb oldalán szinte bárhol bevethető. A még mindig csak 23 éves Weah ideális jelölt arra, hogy pótolja őt.

A Juventus olyannyira hitt ebben, hogy viszonylag rövid tárgyalási fázist követően 13 millió dollár ellenében leigazolta az amerikai játékost.

Az ifjú Timothy-nak így lehetősége lesz arra, hogy tovább írja a Weah-legendát Olaszországban.

"A világfutballban a Weah névnek komoly súlya van. Minden alkalommal, amikor magamra húzom a mezemet, pontosan tudom, hogy az emberek fel fognak figyelni erre a névre, bármelyik csapatban is játszom, ez a név mindenütt plusz figyelmet kap. De én büszkén viselem ezt a súlyt.”

Nem kis feladat egy ekkora örökséget tovább vinni, de ő biztosan nem fog megijedni a kihívástól. Hiszen harcosok vére folyik az ereiben és győztesnek nevelték.

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője

"Képes vagyok rá, hogy Messi csapattársa legyek!"

- mondta Pintér Dániel, az Inter Miami utánpótlás-csapatának 16 éves magyar játékosa a Jenkifocinak adott interjújában. Az amerikai születésű magyar fiatal az Inter Miami akadémiájának egyik legragyogóbb tehetsége, klubjával tavaly megnyerte az MLS utánpótlás-bajnokságának U15-ös korosztályát. A sikerhez 31 góllal és 10 gólpasszal járult hozzá.

Idén behívót kapott az amerikai és a magyar utánpótlás-válogatottba is. A magyar U16-os csapatban Belgium ellen debütált. Most azt követően nyilatkozott a Jenkifocinak, hogy Lionel Messi bejelentette, Miamiban kívánja folytatni pályafutását.

"Amikor először hallottam arról, hogy Messi hozzánk igazol, azt hittem viccelnek velem. Elképesztő, hogy a mi csapatunkban folytatja egy olyan játékos, akit kisgyerekként még a tévében csodáltam. Az érkezése szerintem nagyon sokat fog lendíteni az amerikai labdarúgáson. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többen fognak figyelni az MLS-re és rájönnek, hogy komolyan kell venni az itteni játékosokat. És valószínűleg Messi érkezése csak még több sztárt fog Amerikába vonzani."

- fogalmazott Pintér Dániel, akinek munkáját nemrég azzal ismerte el az Inter Miami szakmai vezetése, hogy részt vehetett egy közös edzésen a felnőtt csapattal. Ezek után jogos a kérdés, lát-e esélyt arra, hogy hamarosan bemutatkozzon a nagycsapatban, akár Lionel Messi oldalán.

"Igen, meg tudom csinálni. Persze sokat kell még dolgozni ezért, de elérhető célnak érzem ezt. Fantasztikus érzés lenne Messinek passzolni labdát, egy pályán lenni egy ilyen példaképpel. Az, hogy hozzánk igazol csak még jobban fog motiválni engem arra, hogy mindent megtegyek a debütálásért."

- mondta Pintér, akinek ha valóra válik az álma, akkor az első magyar játékos lehet, aki együtt játszik a hétszeres aranylabdás, világbajnok legendával.

Az ifjú tehetség pontosan tudja miben kell fejlődnie, hogy ezt a célt elérje:

"Fizikailag még erősödnöm kell és főleg fejben kell felkészülnöm profi életre, mert az mentálisan is nagy kihívás. Technikailag egyébként érettnek érzem magam, a passzjátékomat sokat dicsérik az edzőim és szerintem jól látok a pályán. Emellett tizenhatoson belül általában jó döntéseket hozok. Talán ezek a legnagyobb erősségeim"

Pintér Dániel egyébként "magyaros" segítséget kap ahhoz, hogy elérje céljait: Floridában Cséke György egykori NB1-es játékos segíti a fejlődését egyéni edzésekkel.

A páros már öt éve együtt dolgozik. A Honvédban és Nyíregyházában is megforduló Cséke néhány éve Floridában telepedett le, ahol egyéni játékos fejlesztéssel és képzéssel foglalkozik.

Az interjút készítette: 
Kun Tamás, a Jenkifoci blog szerzője

Hungarian international Nemanja Nikolic was one of the most outstanding strikers in Chicago Fire history. He won the MLS Golden Boot in 2017 and was named to the All-Star team.

During his time in Chicago, he trained with quality players such as Bastian Schweinsteiger and Dax McCarty. But he also trained with a 14-year-old boy who now wears Chelsea's famous blue jersey. His name was Gabriel "Gaga" Slolina.

JENKIFOCI: Do you remember the first time you heard Gaga Slonina's name at the club?

NIKOLIC: Slonina first trained with the first team around 2018, when he was just 14 years old. Chicago Fire coach at the time, Veljko Paunovic, and sporting director Nelson Rodriguez were constantly striving to support the development of youngsters and eventually integrate them into the first team. They looked out for local talent because the hearts of the fans could be won by home-grown youngsters. Slonina was one such local talent. Even at the age of 14 or 15, he was praised by the goalkeeper coaches. Looking strictly at his qualities, everyone expected him to have a great career. They knew he was a real asset to the club.

JENKIFOCI: What memories do you have about him?

NIKOLIC: I can only say good things. His physique was like an adult even then. And he had great instincts. He closed the angles very well in one-on-one type of situations. Of course, you could see he wasn't a complete goalkeeper yet, but even then he had amazing instincts. Nobody would have said he was just a 14-15 year old kid.

JENKIFOCI: What can you say about his attitude, his mentality?

NIKOLIC: He was much more mature than his age. He was respectful and intelligent. He had a great humility about him and you could see that he was trying to learn and improve as much as possible. And he had an incredible confidence. He was just a kid, but he knew exactly what he wanted to achieve in the sport. He was sharp in every single training session, he had a great work ethic.

JENKIFOCI: How common was to have such a young player training with the first team?

NIKOLIC: It was unprecedented. But not only at the Fire, I didn't even experience that at Legia in Poland back in the day. You could be glad if you could bring an 18-19 year old up to the senior team, but to bring a 14-15 years old...it was a miracle! Fortunately, his career was well managed at the club, and he was integrated well into the first team. And when he was ready, he got his chance from the coaching staff.

JENKIFOCI: Do you think Slonina made the right decision by starting his professional career in MLS and not, say, trying his luck with a European club?

NIKOLIC: It was the best possible decision. Getting minutes and match experience is the most important thing for a young player. He got his chance at the Fire at the age of 17. He also knew that if he made a mistake, he wouldn't be out of the team immediately because the coaching staff trusted him. Plus, he knew the league and didn't have to adjust to a new environment, which could be difficult in his first professional years. Moreover, he knew that if he could shine in MLS, he would have the chance to move on to a top European league: like Almirón, or Castellanos, or Jhon Durán did. So I think Gaga also knew that MLS could prepare him for the highest level.

JENKIFOCI: What did you think when you heard that teams like Real Madrid and Chelsea are after him?

NIKOLIC: To be honest, I knew that he will be signed by a top club eventually. Anyone who saw him in training knew exactly what potential he had.

JENKIFOCI: Do you think he made the right decision to sign for Chelsea?

NIKOLIC: You simply can't say no to clubs of this calibre. This is a once in a lifetime opportunity. Slonina is an intelligent guy with the right mentality, so he is aware that now he has to build himself from scratch in London. He has to prove himself in the reserve team first and everything else will come after that. But time is on his side. If he is patient, he will achieve great things. His time will come and I'm rooting for him that when that moment comes, he can make the most of it.

JENKIFOCI: What do you think about his choice of the US national team, despite the fact that the Polish national team also wanted him?

NIKOLIC: I have the privilege of knowing both national teams quite well. The Polish team is an excellent team, but the USMNT has also have a lot of potential. Choosing between national teams is an emotional issue. Gaga was born in America, grew up there and his family lives there, so he probably felt it was the right chocie. But neither choice would have been a bad one.

JENKIFOCI: What future do you see ahead for him in terms of a career in Europe and the US national team?

NIKOLIC: We're talking about a very young player, a lot of unexpected things can happen in a career, so it would be hard to predict. One thing is for sure, he has to make the most of every day, hour, minute and second. But I wouldn't worry about his future, because he's mentally very strong. The next task is the U20 World Cup, where he can show what he can do against the best young players in the world. If he does well in the tournament, he could attract a lot of attention. He has the potential to become the number one goalkeeper for Chelsea's senior team and the USMNT.