Édesapja minden idők egyik legnagyobb futballistája volt, aki az AC Milan színeiben két Scudettót nyert és 1995-ben az Aranylabdát is megkapta. Most Tim Weah az ő nyomdokába lépve szintén meghódítaná Olaszországot. Következzék a Juventushoz szerződő amerikai válogatott játékos története.

2000-2014: AMERIKAI KEZDETEK ÉS EGY FOGADALOM DÉL-AFRIKÁBAN

Az ifjabbik Weah 2000 februárjában született Brooklynban az Aranylabdás klasszis libériai támadó, George Weah és jamaicai származású felesége harmadik gyermekeként. Tim New Yorkban cseperedett fel, kis időt pedig Floridában is eltöltött.

"A nevem mindig nagy súlyt hordozott. De nem csak azért, mert édesapám híres focista volt. A Weah család a Kru törzsből származik, ami egy harcos nép Libériában, amely a rabszolgaság ellen küzdött. Vagyis a családom gyökerei a kitartásból és küzdelemből táplálkoznak. Édesapám is ezeket az értékeket testesítette meg a futballpályán, amikor az AC Milanban és a Paris Saint-Germainben tündökölt." - mesélte nemrég Weah az Amerikai Labdarúgó Szövetség honlapjának.

Gyerekkorában mégsem világhírű édesapja, hanem az édesanyja volt az, aki fociedzéseket tartott neki és próbálta fejleszteni a labdaérzékét.

"Timből soha nem lett volna ilyen remek játékos, ha én edzettem volna gyerekkorában." - mondta George Weah a Rising című dokumentumfilm-sorozatban. "Én túl szigorú lettem volna vele és talán el is vettem volna a kedvét a játéktól."

De szerencsére az anyai szeretet nem ártott a futballszeretetnek, hanem táplálta azt. Így Tim lelkesen kergette a labdát. De azért az apai hatás sem maradt el: 2010-ben elkísérte édesapját a Dél-Afrikában rendezett világbajnokságra, ahol több meccset is együtt néztek a lelátókon.

"Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy egy nap a pályán is át akarom élni a világbajnokság jelentette élményt. Olyannyira, hogy kitűztem magam elé egy célt: legközelebb akkor jövök el egy felnőtt világbajnokságra, ha játékosként veszek részt rajta." - mesélte a Washington Postnak adott interjúban.

12 évesen csatlakozott a New York Red Bulls akadémiájához, ahol két évet töltött el, többek közt a jelenlegi amerikai válogatott csapattársa, Tyler Adams (Leeds United) oldalán.

2014-2018: A PÁRIZSI ÉVEK ÉS NEYMAR ELISMERŐ SZAVAI

2014-ben, 13 évesen próbajátékra hívta a francia Touluse. Egy ifjúsági tornán szerették volna megnézni őt, de ott épp a Paris Saint-Germain ellen játszottak. A PSG-nek meg annyira megtetszett a fiatal támadó játéka, hogy elorozták az ifjú tehetséget a Touluse orra elől. Valószínűleg az sem ártott, hogy a Weah vezetéknév igencsak jól csengett a PSG berkein belül. Tim édesapja anno francia bajnok lett a fővárosi együttessel és több mint 50 gólt szerzett a színeiben.

Tim sem kezdett rosszul: első akadémiai meccsén mesterhármast lőtt francia klub színeiben az UEFA Ifjúsági Bajokok Ligájában. Nem sokkal később szülőhazája, az Egyesült Államok mezét is magára húzhatta: az U15-ös válogatottban debütált.

"Akkoriban az Egyesült Államok jelentett nekem mindent. Keveset tudtam Libériáról vagy Jamaicáról. Nem is volt kérdés, hogy amerikai válogatott leszek." - idézte fel később.

2017-ben profi szerződést kapott a felnőtt csapatnál. Unai Emery irányítása mellett aztán mindössze 18 évesen és 9 naposan debütálhatott a PSG felnőtt csapatában. Azon az őszön aztán az amerikai U17-es válogatott tagjaként korosztályos VB-negyeddöntőig menetelt, a Paraguay ellen 5-0-ra megnyert nyolcaddöntőben mesterhármast szerzett.

Ezzel ő lett a legelső amerikai játékos, aki mesterhármast szerzett egy FIFA-torna kieséses szakaszában. 2018 tavaszán az alaposan megfiatalított felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, második meccsén pedig első felnőtt válogatott találatát is megszerezte. Gyorsasága, robbanékonysága és technikai képzettsége már ilyen fiatalon átlagon felüli volt.

Az amerikai mezben elért sikerek dacára nem volt könnyű játékperceket szereznie a PSG-ben olyan szupersztárok mellett, mint Neymar, Mbappe, vagy Cavani és Di María Két szezon alatt mindössze 6 tétmérkőzésen lépett pályára. Igaz, ezeken két gólt is tudott szerezni. Egyiket ráadásul a Monaco ellen 4-0-ra megnyert Szuperkupa-döntőben.

"Valóra vált álom, hogy olyan csapattársak oldalán futballozhattam, mint Di María, Neymar, vagy Verrati. Amikor megláttam a nevem az öltözőben ilyen klasszisok mellett, tudtam, hogy már elértem valamit a karrieremben." - fogalmazott később.

De nem csupán mellettük futballozott, olykor-olykor fel is nőtt a klasszisokhoz, legalábbis erről tanúskodik Neymar akkori nyilatkozata:

"Weah-nak megvan a tehetsége ahhoz, hogy az európai futball egyik kiemelkedő támadója legyen a jövőben. Remek adottságai vannak, de a hozzáállása is példa értékű. Folyamatosan tanulni akar a tapasztaltabb futballistáktól. Emellett egy szimpatikus, laza srác. Viszont megvan benne a futball iránti alázat és egy fiatal játékostól ezt várja az ember. Az edzők is ezt akarják látni, mert ez azt jelenti, hogy az illetőben ott a szándék a fejlődésre."

2019: A SKÓT TAVASZ

Viszont épp ez a fejlődési szándék volt az, ami a PSG-től való távozását okozta: belátta, hogy ha komolyabb felnőtt tapasztalatot szeretne szerezni, akkor el kell hagynia a sztároktól hemzsegő francia együttest. Ez 2019 januárjában következett be, amikor 6 hónapra kölcsönvette őt a skót Celtic. Első kupameccsén és első bajnoki találkozóján egyaránt góllal debütált középcsatár pozícióban.

Végül a tavasz során 470 játékperc alatt 3 góllal és 1 gólpasszal zárt. 90 játékpercenként 0,77 találatban játszott szerepet, ez a második legjobb mutató volt abban a szezonban a skót sztárcsapatban. Kiemelkedő gyorsaságával, robbanékonyságával és munkabírásával sok szakértő figyelmét felhívta magára. A következő szezonban komolyan számoltak volna vele, de a Celtic anyagilag nem tudta megengedni magának, hogy leigazolják őt a PSG-től.

2019 nyarán Weah aztán U20-as világbajnokságon vett részt az amerikai válogatottal. Az U17-es tornához hasonlóan ismét a negyeddöntő volt a végállomás, a PSG csatára 2 gólt szerzett a tornán.

2019-2020: TRAGIKUS START LILLE-BEN

Ez jó ajánlólevél volt a továbblépéshez, ami nem sokkal később meg is történt: a Lille 11,4 millió dollár ellenében leigazolta őt a PSG-től, ötéves szerződést kötve vele. Ez akkoriban a 4. legnagyobb összeg volt, amit valaha kifizettek egy amerikai játékosért. Azonban tragikusabban nem is indulhatott volna életének eme izgalmasnak ígérkező új fejezete: mindössze három mérkőzés után súlyos combhajlító-sérülést szenvedett. Hat hónap kihagyásra kényszerült, majd visszatérését követő első meccsen újra a combhajlítójához kapott, ami újabb féléves pihenőt jelentett. Összesen 363 napon keresztül volt harcképtelen.

"Igyekszem mentálisan lehető legjobban kezelni ezt a helyzetet. A sérülés miatt kiesett időt nem ürességként éltem meg, hanem igyekeztem a lehető legjobban hozzáállni. Újraértékeltem magamban sok mindent. Édesapámtól és édesanyámtól harcos géneket örököltem és arra neveltek, hogy sose adjam fel, anno ők is küzdelmes úton értek el mindent. Tudom, mi a célom a futballban és úgy állok hozzá, hogy semmi sem állíthat meg. Sem sérülések, sem bármilyen más akadály. Nem törődőm ezekkel a dolgokkal, mert tudom, hogy le felül fogok kerekedni ezeken a kihívásokon.” – fogalmazott akkor az Athletic-nek.

2020-2021: VISSZATÉRÉS ÉS FRANCIA BAJNOKI CÍM

A súlyos sérülések után óvatosan bánt vele a Lille: a 2020-21-es szezonban csak kiegészítő emberként számoltak vele. Noha 37 tétmérkőzésen kapott lehetőséget, de összesen csak 1360 játékpercet töltött a pályán (ez meccsenként átlagosan 36 percet jelent). Ez alatt 3 gólt szerzett, valamint kétszer az Európa Ligában is eredményes volt. Christophe Galtier már egyértelműen jobbszélsőként, olykor jobb oldali középpályásként számolt a korábban a támadósor több pozíciójában is bevetett Weah-val. Kiemelkedő gyorsaságának és dinamikus ritmusváltásainak köszönhetően remekül érezte magát szélsőként. Rendszeresen képes volt megbontani ellenfelek hátvédsorát. Ezt jól illusztrálja, hogy ha 90 percre átlagoljuk a várható gól (xG) és várható gólpassz (xA) mutatójának összességét, akkor 2020-21-ben csapata ötödik legjobb játékosa volt, fej-fej mellett a kiváló kanadai támadóval, Jonathan Daviddel.

A kevés játéklehetőség dacára elégedetten dőlhetett hátra a szezon végén, hiszen a Lille csodával határos módon megnyerte a francia Ligue1-t, megelőzve Weah korábbi együttesét, a gigantikus pénzügyi fölénnyel rendelkező Paris Saint-Germaint. Weah ugyan korábban kétszer is bajnok lett a PSG-vel, de ez volt az első olyan bajnoki címe, melynek valóban tevékeny részese volt.

2021-2022: BEROBBANÁS LILLE-BEN ÉS AZ AMERIKAI VÁLOGATOTTBAN

A 2021-22-es szezonban már jóval több bizalmat kapott a Galtier helyére érkező Jocelyn Gourvennec-től, közel 1900 játékperc jutott neki 35 találkozón (meccsenként átlag 54 perc). Ezt 8 gólban való részvétellel hálálta meg: hármat maga szerzett, ötöt pedig előkészített. Csapatában ő osztotta ki a 4. legtöbb kulcspasszt és övé volt a 3. legtöbb gólt eredményező megmozdulás. Emellett pedig a védekezésbe is alaposan besegített: a támadók közül ő rendelkezett a legjobb szerelési hatékonysággal és ő blokkolta a második legtöbb lövést.
Közben az amerikai válogatottban is egyre inkább alapemberré vált: gólpasszt adott Christian Pulisic-nek a Mexikó ellen 2-0-ra megnyert VB-selejtezőn, Jamaica ellen pedig saját maga is betalált. Ebben az időszakban gyakorlatilag bebetonozta magát az amerikai válogatott kezdőcsapatába.

2022-23: GÓL A VILÁGBAJNOKSÁGON, ÚJ SZEREPKÖRBEN LILLE-BEN

A 2022-23-as kiírás elég aggasztóan, egy lábsérüléssel indult számára, de ebből szerencsére még időben fel tudott épülni a világbajnokság előtt: visszatérését követő második bajnokin rögtön két gólpasszt adott a Strasbourg ellen, jelezvén, hogy készen áll a nemzetközi megmérettetésre.

A válogatott behívó ennek megfelelően nem maradhatott el, a 22 éves Tim Weah bekerült az amerikai válogatott VB-keretébe, így valóra váltotta álmát, amit 2010-ben fogadott meg a dél-afrikai lelátókon. Ezzel pedig elért valamit, amit a legendává váló édesapjának sem sikerült.

"Nagyon büszke vagyok rá. Az édesanyjával együtt nagyon boldogok vagyunk." - mondta George Weah, aki időközben legendás futballistából Libéria államelnöke lett. "Hiszek abban, hogy Istennek tervei vannak velünk és az Ő tervében nem szerepelt az, hogy én pályára lépjek egy világbajnokságon. Timnek viszont ez volt a legnagyobb álma és Isten segítségével megvalósította. Emlékszem, amikor 2010-ben kijelentette nekem, hogy 'Apa, egy nap én is játszani fogok egy VB-n'. És megcsinálta.”

De nem csak jelen volt, hanem rögtön első VB-meccsén góllal debütált, a Wales ellen 1-1-el záruló mérkőzésen ő szerezte a jenkik vezető gólját Christian Pulisic remek kiugratását követően.

"Fantasztikus érzés volt betalálni Wales ellen, elképesztő pillanat volt. Láttam egy videót arról, hogy ünnepelte egy csapat középiskolás az osztályban a gólomat. Eszembe jutott, amikor ugyanígy tomboltam a barátaimmal gyerekkoromban egy-egy amerikai VB-gól után. A torna előtt azt mondtam a csapattársaimnak, hogy olyan mentalitással kell pályára képnünk, hogy az egész világ ellen küzdünk majd, mert a világon senki sem hitte azt a VB előtt, hogy egy amerikai labdarúgó-válogatott képes lehet szép focira." – fogalmazott akkor.

Weah az amerikaiak mind a 4 találkozóján kezdő volt, az Irán elleni sorsdöntő győztes csoportmeccsen újabb gólt szerzett, de azt végül les miatt érvénytelenítette a játékvezető – erősen véleményes döntésnek tűnt, még VAR-ral nézve is.

A VB után Lille-be visszatérve aztán nem a VAR, hanem az edzője tartogatott számára egy váratlan meglepetést. A szezon előtt kinevezett Paulo Fonseca ugyanis nem támadóként, hanem szárnyvédőként foglalkoztatta őt a szezon második felében, így kihasználva kiemelkedő tehetségét és átlagon felüli állóképességét. Hol a jobb, hol a baloldalon vetette be. Weah sokoldalúságának hála a játékpercei is tovább növekedtek: a 2022-23-as szezonban 32 mérkőzésen közel 2000 minutumot töltött a pályán (meccsenként átlag 60 perc). A játékidőt nézve ez volt karrierje legaktívabb szezonja. Új szerepkörében, felfutó szárnyvédőként pedig egyre otthonosabban mozgott, a szezon végén övé volt a 4. progresszív labdafelhozatal, az 5. legtöbb sikeres beadás, valamint 4. legtöbb megelőző labdaszerzés. Edzője, Fonseca nem véletlenül nyilatkozott nagyon pozitívan arról, milyen gyorsan alkalmazkodott az amerikai az új feladatköréhez:

"Sérülések miatt Timet kénytelen voltunk kipróbálni egy új pozícióban, de remekül helyt állt. Nagyon-nagyon jól teljesített ebben a szerepkörben, maximális volt a bizalmunk benne és abban, hogy el tudja látni a feladatait."

2023-24: EGY ÚJ KEZDET TORINÓBAN

Sokoldalúsága sokat nyomott latba a Juventus döntéshozóinál is, akik egy olyan játékost kerestek a csapatukba, aki a klubtól távozó Cuadradóhoz hasonlóan a pálya jobb oldalán szinte bárhol bevethető. A még mindig csak 23 éves Weah ideális jelölt arra, hogy pótolja őt.

A Juventus olyannyira hitt ebben, hogy viszonylag rövid tárgyalási fázist követően 13 millió dollár ellenében leigazolta az amerikai játékost.

Az ifjú Timothy-nak így lehetősége lesz arra, hogy tovább írja a Weah-legendát Olaszországban.

"A világfutballban a Weah névnek komoly súlya van. Minden alkalommal, amikor magamra húzom a mezemet, pontosan tudom, hogy az emberek fel fognak figyelni erre a névre, bármelyik csapatban is játszom, ez a név mindenütt plusz figyelmet kap. De én büszkén viselem ezt a súlyt.”

Nem kis feladat egy ekkora örökséget tovább vinni, de ő biztosan nem fog megijedni a kihívástól. Hiszen harcosok vére folyik az ereiben és győztesnek nevelték.

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője