Nick Pugliese neve még a legfanatikusabb focirajongók számára sem ismerős. Pedig egy különleges labdarúgóról van szó. 25 éves amerikai hátvéd az első és egyetlen amerikai idegenlégiós az afgán élbonalbeli bajnokságban. A jenki játékos a háromszoros afgán bajnok FC Ferozi játékosa. A csapat a hazai mérkőzéseit abban a stadionban játssza, ahol a tálibok korábban nyilvános kivégzéseket tartottak. Mára a labdarúgás visszahódította a gyepet. - Cikkem az ESPN riportja alapján készült.

Az afgán-amerikai viszony konfliktusokkal tarkított mivoltát senkinek sem kell ecsetelni. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az Egyesült Államok háborút indított az Afganisztánban működő tálib terroristabázisok ellen. Azóta a  radikális tálib erők visszaszorulásával a harcok ugyan enyhültek, de Afganisztán továbbra sem számít biztonságos országnak, főleg az amerikaiak számára. Nick Pugliese története viszont példaként szolgálhat arra, hogy az egymással szemben álló nemzetek közelebb kerülhetnek egymáshoz a labdarúgásnak köszönhetően.

"A focipályán nem számít, hogy amerikai vagy, vagy sem. A lényeg az, hogy hogyan teljesítesz." - mondta Pugliese az ESPN-nek adott nyilatkozatában.

Pugliese Rochesterben, New York államban nevelkedett, itt kezdett focizni is. Később egyetemi szinten is folytatta a játékot, vezetői képességeinek köszönheten csapatkapitánynak is kinevezték. Az egyetem elvégzését követően 2012-ben egy telekommunikációs cég felkínált neki egy rendkívül jólfizető állást Afganisztán fővárosában, Kabulban. Ő szülei tiltakozására igent mondott az ajánlatra és elutazott a távoli országba. Odaérkezve azonban a vállalat megtiltotta neki, hogy a biztonságos területeknek nyilvánított zónán kívül mozogjon. Így a jó fizetés ellenére nyomasztó idők voltak ezek a fiatalember számára. Ekkor jött a lehetőség, hogy focizni kezdjen a céges csapatban. Pugliese számára felszabadító érzés volt ismét labdába rúgni.

"Fantasztikus volt ismét gólokat szerezni, ezt semmihez sem lehet hasonlítani" - jellemezte a labdarúgás gyógyító erejét a fiatal amerikai.

Tehetségére hamar felfigyeltek, egy helyi jóbarátja bemutatta őt a háromszoros afgán bajnok FC Ferozi edzőjének. Próbajátékra hívták, ahol megfelelt. Ekkor viszont az őt foglalkoztató cég választás elé állította Pugliesét: vagy a foci mellett dönt, vagy a jól fizető állását választja.

"Amikor a Ferozi edzője azt mondta, hogy le akarnak igazolni engem, elképesztően boldog voltam. Számomra ez azt jelentette, hogy befogadott a közösség. Tagja lettem a nagy családnak."

Pugliese nem tudott nemet mondani a labdarúgásra. Felmondott a telekommunikációs vállalatnál, aláírta szerződését az FC Ferozinál, ahol mindössze 300 dollárt kínáltak fel neki havi fizetésként. Az amerikai játékos régi céges lakását is otthagyta és egy egészen aprócska szobát vett ki Kabulban.

A labdarúgás azonban jóval többet adott neki, mint amit a pénz adhat: Pugliese mára a helyi közösség megbecsült tagja lett, rengeteg afgán barátja van. A pályán sem maradtak el számára a boldog pillanatok: az FC Ferozi játékosaként 2012 végén városi kupagyőzelmet ünnepelhetett.

"Mindegy, hogy Kabul bajnoka vagy, vagy éppen Massachusetts legjobbja. Számomra az a tény, hogy megnyertük a kabuli kupát, egyenértékű volt egy világbajnoki győzelemmel. A labdarúgás volt az egyetlen módja, hogy tagja legyek a helyi közösségnek. Ezt nem tudta megadni nekem a munkám. A focinak köszönhetően az otthonomtól távol is otthon érezhetem magam." - mondta Nick Pugliese.