A halálcsoport csak a bemelegítés volt...Az amerikai válogatott csütörtökön a németektől elszenvedett 1-0-ás vereség dacára továbbjutott a világbajnokság G-csoportjából, melyet a sajtó előszeretettel nevezett "halálcsoportnak". Nem véletlenül. A Németországot, Portugáliát, Ghánát és az Egyesült Államokat magába foglaló négyes az egyetlen olyan csoport volt a világbajnokságok 84 éves történetében, amelyben az összes résztvevő továbbjutott a legjobb 16 közé az előző világbajnokságon. A jenkik továbbjutására nagyon kevesen számítottak (az előzetes várakozásokról itt olvashattok bővebben). De Klinsmann fiai rácáfoltak minden kétkedőre: taktikailag fegyelmezett és egyben harcias futballal megérdemelten kvalifikálták magukat a legjobb 16 közé!

Ghána ellen mindent beleadtak és diadalt arattak. Portugália ellen győzelmet érdemeltek volna, Németország ellen pedig fáradtan, de kitartóan küzdve szenvedtek tisztes vereséget. Mindezt annak dacára, hogy a csapat az első meccs első fél órájában elvesztette elsőszámú csatárát, Jozy Altidore-t, aki azóta se lépett pályára. Rajta kívül pedig többen szenvedtek kisebb combsérülést, térdsérülést, fejsérülést, valamint hárman (Clint Dempsey, Fabian Johnson, Jermaine Jones) szemsérülést. De hát ez labdarúgás, nem amerikai foci... itt nem védi sisak a játékosokat :)

Szóval az ezer sebből vérző jenkik megharcolták a harcukat és megérdemelten foglalták el helyüket a világ legjobb 16 csapata között. Ez volt az első alkalom az amerikai labdarúgás 100 éves történetében, hogy a csapat két egymást követő vb-n is túljutott a csoportkörön. De ez nem a végállomás, most ugyanis új fejezet kezdődik, a menekülés a halálcsoportból véget ért. Következik a harc a trófeáért!

"Büszkék vagyunk, hogy továbbjutottunk a csoportunkból, hiszen nagyon erős ellenfeleink voltak. De ez nem jelenti azt, hogy megelégednénk ennyivel. Többet akarunk! Még szeretnénk játszani néhány meccset a vb-n!" - mondta Michael Bradley, ezzel pedig fel is vezette a Belgium elleni nyolcaddöntőt.

A jenkik ellenfele ugyanis mindenki "meglepetéscsapata", a belga válogatott lesz. A fogadóirodák a meccs óriási favoritjaként tekintenek az európai "vörös ördögökre", egyes helyeken négyszeres pénzt fizetnek amerikai siker esetén. Ha a játékoskeretek pénzben kifejezett értékét nézzük, teljesen jogos ez a favorizálás. De ne feledjük, erre a "transzfermatekra" már Ghána és Portugália szurkolói is ráfizettek!

Arról nem is beszélve, hogy a valóban nívós játékosokkal teletűzdelt belga csapat nem igazolta a velük kapcsolatos elvárásokat a csoportmeccseket. Egy meglehetősen könnyű négyesből kvalifikálta magát a legjobb 16 közé, de úgy, hogy közben egyik mérkőzésén sem tudott igazán sziporkázni. Inkább a monton erőlködés jellemezte őket. Pedig egy olyan csapattól, amelynek a középpályáján a Hazard, De Bruyne, Mertens-trió felel a támadásokért, igenis többet várna az ember, mint szűk, egygólos győzelmeket.

Az előzmények alapján tehát legyőzhetetlen csodafutballtól nem kell tartanunk. De mi jöhet helyette? Például egy szabad mozgásokra épülő 4-5-1-es felállás, egy olyan kezdőcsapattal, ahol még a védekező középpályások posztján is olyan játékosok szerepelnek, akik az építkezéshez jobban értenek, mint a romboláshoz (Fellaini Witsel). A kreatív szikra tehát ott lesz az ellenfélben.

Így jenki oldalról kulcsszerep hárulhat a Bradley-Beckerman-Jones trióra. A jenki bulldogoknak csírájában kell elfojtaniuk a belga támadásépítést, majd a labdaszerzéseket követően szélről induló támadással kell helyzeteket kialakítani. A belga védősor szélei ugyanis sebezhetőek: a németekhez hasonlóan ugyanis a belga válogatott is klasszikus középső védőket foglalkoztat a széleken (Verthongen, Alderweireld), igazi szárnyvédőjük nincs. Egy középső védő teljesen más helyezkedéssel látja el feladatát, mint egy szárnybekk. Nincsenek annyira hozzászokva a mögékerülésekhez, illetve a betörésekhez. Sok múlik majd azon, hogy ezt a gyenge pontot mennyire jól használják ki az amerikaiak. Ez a feladat leginkább  Fabian Johnsonra, valamint Graham Zusira és Alejandro Bedoyára hárulhat.

Ugyanakkor a szélek támadását is hideg fejjel kell végrehajtani, nem lehet ész nélkül nekiesni belgáknak, mert ebben az esetben létszámhátrányba kerülhet a csapat a védekező szárnyakon. Ez pedig életveszélyes szituációkat eredményezhet: senki sem szeretné látni, ahogy Hazard vagy Mertens egy az egyben vezeti rá a labdát a védelem jobb, vagy bal oldalára visszatáró amerikai játékosra.

A belgák halálos kreativitásával kapcsolatosan friss emlékei is vannak az amerikai játékosoknak: tavaly májusban a "vörös ördögök" egy barátságos mérkőzés során 4-2-es verést mértek az amerikaiakra Clevelandben. De ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen teljesen máshogy nézett ki a jenki csapat lelke, a védekező középpálya: Beckerman nem volt a csapatban, Bradley sérült volt, Kljestan és Jones helyezkedett el a pálya közepén. Egyikük se híres a fegyelmezett védekező készségéről, mindketten hajlamosak előre kalandozni. A májusi kalandozás 4 belga gólt eredményezett.

De ezúttal sokkal kompaktabb taktikai rendszerrel kell farkasszemet néznie Hazardéknak, arról nem is beszélve, hogy a világbajnokság teljesen más műfaj, mint egy barátságos mérkőzés. Világbajnoki rutin tekintetében az amerikaiaknál van az előny: a belgák 1990 óta 4 mundialon szerepeltek, legutóbb 2002-ben voltak jelen a világversenyen. Ezzel szemben a jenkik '90 óta az összes vb-n részt vettek. Ez a rutin akár jelentős mentális előnyt is jelenthet ma este.

Ahogy azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az összecsapásra várhatóan a belgák érkeznek pihentebben. Az összes vb-résztvevő csapat közül ők utazták a legkevesebbet a csoportmeccsek során, míg az amerikaik listavezetők a megtett kilométerek tekintetében. A jenkik közel 10-szer annyit repkedtek Brazíliában az elmúlt hetekben, mint a belgák.

Igaz, Dempsey-ék így is felborítottak minden előzetes várakozást és továbbjtutottak a halálcsoportból. De Klinsmann szerint erre mostantól nem lehet alapozni:

"A kieséses szakaszban gyakorlatilag új versenysorozat kezdődik. Mindenki nulláról indul. De mi szeretnénk messzire jutni." - fogalmazott a szövetségi kapitány.

Ahogy mondtam, a halálcsoport csak bemelegítés volt, az igazi móka most kezdődik...