A két gólt szerző Clint Dempsey a szurkolóktól kapott, Jamaica elleni grimaszát megörökítő óriás-álarccal ünnepelte a Guatemala elleni vb-selejtezős győzelmet:

Emlékeztetőül az előzmények: 

Az amerikai labdarúgó-válogatott 3-1-es győzelmet aratott Guatemala felett, ezzel pedig bejutott a Concacaf-zóna világbajnoki selejtezősorozatának hatosdöntőjébe! A találkozó hőse Clint Dempsey volt. A Tottenham játékosa két gólt szerzett, egy gólpasszt is kiosztott, valamint végig veszélyesen és robbanékonyan játszott. Rajta kívül az AS Roma "generálisát" Michael Bradley-t érdemes kiemelni, aki végig tanárian irányította a csapatot a középpályáról. Továbbá Eddie Johnsonra is érdemes egy két dicsérő szót szánni: a Seattle Sounders támadója végig nagy összhangban játszott Dempsey-vel.

A jenkik lendületesen és gólra törően kezdték a mérkőzést, egy kontrából azonban mégis a vendégek szereztek vezetést, az egykoron az MLS-ben is nagy sikereket arató Carlos Ruiz találatával. A gól igazolta: gyenge lábakon áll a Fabian Johnsont és Clarence Goodson nélkülöző jenki védelem. Hatalmas helyezkedési hibák és a rossz kommunikáció egyaránt okolható a bekapott találatért. A telt ház előtt játszó jenkik megrázták magukat a sokk után és rögtön még nagyobb fokozatba kapcsoltak. Teljesen a kapujuk elé szegezték a vendégeket, végül egy szöglet után után egyenlítettek: Graham Zusi beívelését Clint Dempsey fejelte Carlos Bocanegra elé. A csaptkapitány pedig a hálóba helyezte a labdát: 1-1.

Ezután az amerikaiak még jobban belelkesedtek, több nagy helyzetet is kialakítottak, igaz, közben a guatemalai kontrák is veszélyt hordoztak. Végül azonban ismét a hazaiak örülhettek: Egy szépségdíjas, gyors támadás során Eddie Johnson középre lőtt labdáját Dempsey küzdötte be a kapuba. Ezzel lett 2-1 az állás.

Az önkívületben játszó jenkik megérezték, hogy a vendégek sokkhatás alá kerültek, így tovább támadtak. A harmadik gól egy szép kényszerítő után született: Michael Bradley lehetett volna a találat szerzője, de mivel kétséges volt, hogy az AS Roma játékosának lövése a kapufát találja el, vagy a hálóba megy, ezért Dempsey bepasszolta azt.

3-1-el vonultak félidőre a csapatok. A második játékrészben a 4. gólért küzdöttek a hazaiak, de Dempsey-nek, Eddie Johnson, valamint Danny Williamsnek sem volt szerencséje, pedig mindhármuk előtt adódott helyzet. Sőt, egy tizenegyes is elmaradt Michael Bradley buktatását követően. Végüli 3-1 maradt a végeredmény, de nem szomorkodtak a győztesek, hiszen így is megnyerték a selejtezőcsoportot. A kvartett másik mérkőzésén Jamaica 4-1-re verte Antigua és Barbudát, így ők is továbbjutottak jobb gólkülönbségüknek köszönhetően.

Ezzel egyúttal kialakult a Concacaf-zóna regionális nagydöntőjének mezőnye, amelyet az alábbi hat csapat alkot:

A hat válogatott oda-visszavágós szisztémában játszik majd egymással. Az első három gárda kijut a világbajnokságra, a negyedik helyezett pótselejtezőt játszik majd az óceániai régió legjobbjával. A regionális döntő február 6-án kezdődik majd, az utolsó játéknap pedig majd 2013. október 15-én lesz. A döntő mezőnyét hamarosan külön cikkben mutatom majd be.

Most pedig jöjjenek a meccs utáni nyilatkozatok:

JÜRGEN KLINSMANN: "Szeretnénk megköszönni a szurkolást a fantasztikus közönségnek, fenomenális volt. Hatalmas élmény volt mindannyiunk számára, még azon játékosok számára is, akik Európában hozzászoktak a nagy közönséghez. Azt gondolom a csapat nagyon jól játszott. A bekapott gól egy szükségtelen hiba eredménye volt, de a jó dolog, hogy rögtön képesek vltunk reagálni rá, ez pedig mindenkit megnyugtatott. Kicsit bánom hogy a második félidőben nem szereztük meg a negyedik találatot, de összességében elégedett vagyok.

MICHAEL BRADLEY: "A nagydöntőben oda kell majd figyelnünk. A hazai meccseket meg kell nyerni, méghozzá jó játékkal. Aztán idegenből minél több pontot el kell majd hoznunk, a néha tapasztalható rossz körülmények ellenére. Legyen bármi is a nehézség: a mesterséges pálya, mint Costa Ricán, a hőség és a szmog, mint Mexikóvárosban, vagy a rossz talaj, mint Jamaicán."

CLINT DEMPSEY: "Tudjuk, hogy sok dologban kell még fejlődnünk a nagydöntő előtt. Az már egy nehezebb történet lesz. De bármi is történjék, kvalifikálnunk kell magunkat. A legfontosabb, hogy az idegenbeli meccseken sokkal jobban kell majd játszanunk, így kisebb lesz a nyomás rajtunk hazai pályán. Ettől függetlenül persze dominálni akarunk otthon, egyébként is fantasztikus érzés játszani ilyen remek közönség előtt. Dolgoznunk kell még egy-két játékelemen és fejleszteni az összhangot. Ha ez sikerül, akkor nem lesz gond a világbajnokságon való részvétellel. És akkor Brazíliában, 2014-ben alkothatunk valami igazán különlegeset."

Ismét sorsdöntő vb-selejtező előtt áll az amerikai válogatott. A selejtezőcsoport utolsó meccsén Guatemalát fogadják a jenkik. A tét a regionális fináléba jutás, ahol majd térség hat legjobb csapata eldönti egymás között, ki indulhat majd a 2014-es világbajnokságon. A hatosdöntőbe jutáshoz egyetlen pont is elég lenne ma éjszaka a jenkiknek, de egy vereséggel könnyen kieshetnek. Így döntetlenre játszani öngyilkosság lenne. Ezt tudja Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány is:

"A meccshez elég egyértelmű a hozzáállásunk: meg akarjuk nyerni. Nyerni pedig csak akkor nyerhetsz, ha előre mész és támadsz. Mi ezt fogjuk tenni. Nem döntetlent akarunk kihozni ebből a találkozóból" - fogalmazott a német szakvezető.

Az utolsó fordulóban két mérkőzést rendeznek a csoportban, a másik találkozón Jamaica fogadja Antigua és Barbuda csapatát. Jelenleg így fest a csoport:

Abban nehéz lenne kételkedni, hogy a reggae boyz begyűjti a három pontot a futballtörpe Antigua ellen. Sőt, az sem lehetetlen, hogy több gólos győzelmet aratnak. Ezért is fontos, hogy ma éjszaka a jenkik elkerüljék a pontegyenlőséget a jamaicai csapattal. Ezzel pedig visszatértünk a kiindulóponthoz: győzelemre kell játszani!

Ez a kőkemény elhatározás ellenére sem lesz egyszerű dolog, hiszen mindannyian emlékezhetünk arra, hogy nyár elején rendkívül nehéz meccset játszottak az amerikaiak Guatemalában, ahonnan végül csak egyetlen pontot tudtak elhozni. Az is Guatemala játékerejét mutatja, hogy ugyanúgy 2-1-re kaptak ki Jamaicán, mint a mostani vendéglátójuk, otthon pedig ugyanúgy 1 góllal verték a reggae boyzt, mint Dempsey-ék. Azaz, ez alapján a két csapat játékerejét még akár hasonlónak is megítélhetnénk. Reméljük a jenkik ma este megcáfolják ezt az állítást! Az mindenképp mellettük szól, hogy Guatemala még sosem nyert vb-selejtezőt az Egyesült Államok ellen. Sőt, a legutolsó Amerika elleni győzelmükig is messzire kell visszamennünk az időben: 1988. január 10-én történt.

"Tiszteljük az ellenfelünket, de ettől függetlenül azt várom magunktól, hogy magabiztosan lerendezzük ezt a meccset. Irányítsuk a játékot, menjük előre és lőjünk mielőbb gólt, gólokat, eldöntve így a továbbjutás kérdését." - fogalmazott Klinsmann.

A meccs egyik főszereplője lehet az a Graham Zusi, aki duplán is hazai közönség előtt játszik majd, hiszen a mérkőzést Kansas City-ben, a Sporting Kansas stadionjában rendezik. Méghozzá telt ház előtt!

Az amerikai középpályás nagyon izgatott, hogy Sporting-játékosként a csapat stadionjában játszhat válogatott mérkőzést:

"Már alapból is izgalmas dolog a nemzeti csapatban játszani. De úgy pályára lépni, hogy a saját klubod szurkolói figyelnek közben, hatalmas érzés lesz." - lelkendezett a támadó középpályás.

Amikor Jürgen Klinsmann Jozy Altidore és Chris Wondolowski helyett a Eddie Johnsont (Seattle Sounders), valamint Alan Gordont (San Jose) hívta be a válogatottba, az egész amerikai fociközvélemény meglepődött a döntésen. A sorsdöntő vb-selejtezők előtt ugyanis Altidore vezette a holland bajnokság, Wondolowski pedig az MLS góllövőlistáját, így mindenki természetesnek tartotta a beválogatásukat. Kivéve Klinsmannt, aki nagyon jól ráérzett arra, hogy Gordonban és Johnsonban is komoly bizonyítási vágy dolgozik. Az erős motiváció oka az, hogy mindketten jobb sorsra hivatott játékosok voltak, de pályafutásuk egy bizonyos pontot megakadt, most viszont kőkemény munkával sikerült visszatérniük a helyes útra. A páros pedig szombat hajnalban bizonyított: Antigua 2-1-es legyőzéséből Gordon pedig egy sorsdöntő gólpasszal, Johnson pedig két góllal vette ki a részét. Utóbbi lett a hét játékosa.

Eddie Johnson kétéves szünetet követően lett ismét amerikai válogatott, gólt pedig négy év után szerzett újra.

"Hosszú út volt ez, sok dolgon mentem keresztül. Rengeteg csapás ért. A legjobb az ilyen pozitív élményekben, hogy megoszthatom azokkal az emberekkel, akik végig hittek bennem és szerettek engem." - fogalmazott E.J..

A többéves kisiklás oka főként az volt, hogy Johnson nem találta meg a számítását Európában, karrierje pedig megbicsaklott. Az FC Dallas és a Kansas játékosaként az MLS-ben még sikereket ért el, de az öreg kontinensen már nem találta meg a góllövő-cipőjét. 2008 és 2011 között 4 európai klubban szerepelt, ezekben azonban összesen csak hét gólt szerzett. Johnson később elmondta, több jenki játékos szavai is erőt adtak neki:

"Clint Dempsey, Carlos Bocanegra, valamint Steve Cherundolo mindig hittek bennem. Követték a karrieremet a jó és nehéz időszakokban is. Ezek a srácok mindig mellettem álltak. Folyton azt mondták, hogy fel a fejjel, legyek pozitív."

Tudta, hogy környezetváltásra van szüksége, így elhatározta: visszatér az óceán túloldalára. Kis híján Mexikóban kötött ki: szóban megállapodott a Puebla FC vezetőségével, de írásos szerződés már nem született, miután összekülönbözött a vezetőedzővel és a szakmai stábbal. Johnson meg sem állt az Egyesült Államokig, ahol a Montreal Impact szerezte meg a játékjogát. Ők azonban nem tartottak igényt rá, s két játékosért cserébe eladták Seattle-be. Ott pedig teljesen kivirágzott: 26 meccsen 14 gólt szerzett és 2 gólpasszt adott. Fejjátéka különösen kimagasló, ezen a téren ma nincs nála veszélyesebb csatár az egész MLS-ben.
Azt érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a Johnson megszerzésére irányuló Seattle-Montreal üzlet részeként a kanadai csapat által megszerzett Lamar Neagle és Mike Fucito nem lett főnyeremény az Impact számára. Utóbbi például annyira csalódást okozott, hogy azóta már azóta Portlandbe igazolt.

Johnson a klubsikerek után nagyon boldog volt, hogy Jürgen Klinsmann ismét behívta az amerikai válogatottba, ez még az edzéseken is látszott rajta.

"Már napok óta nagyon izgatott volt a lehetőség miatt. Látszik rajta: büszke, hogy itt lehet." - mondta róla Klinsmann.

Eddie kettőzött erővel próbálta bizonyítani, hogy jó döntés volt őt választani a nevesebb, eredményesebb támadók helyett. Ha más nem, az Antigua ellen szerzett két fejesgól meggyőzött minden kétkedőt. E.J. ezzel visszatért a sikerek útjára a válogatottban is: 2008 előtti produktív időszakának köszönhetően a duplával most már 14 gólos lett a válogatottban, amivel a jelenlegi keret második legeredményesebb játékosa. Éppen egyik legjobb barátja, egykori fulhames csapattársa, Clint Dempsey előzi meg. De az örökranglistán sem áll rosszul Seattle újdonsült sztárja: ő minden idők 10. legeredményesebb válogatott labdarúgója.


Októberben a hét játékosai voltak:
1. hét: Chris Wondolowski
2. hét: Eddie Johnson

2012 LEGJOBB JENKI JÁTÉKOSAI:
január: CLINT DEMPSEY
február: JOZY ALTIDORE
március: GRAHAM ZUSI
április: JOZY ALTIDORE
május: MICHAEL BRADLEY
június: CHRIS PONTIUS
július: JAY DEMERIT
augusztus: JOZY ALTIDORE
szeptember: GRAHAM ZUSI

Antiguán gyötrelmes körülmények között - erős szélben, néha meglepetésszerűen rákezdő eősben, borzalmas talajon -, de begyűjtötte a három pontot az amerikai csapat. A végeredmény 2-1 lett a vendégek számára. A jenkik mindkét gólját az az Eddie Johnson szerezte, aki hosszú szünet után kapott ismét behívót a válogatottba. A második találat szinte az utolsó pillanatban, a 90. percben született.

A vendégcsapat az egész meccsen meglehetősen nehezen alkalmazkodott a körülményekhez, főleg az Európában játszó játékosok mozogtak fáradtan és indiszponáltan a nehéz talajon. Közülük egyedül Michael Bradley nyújtott értékelhető teljesítményt. Az AS Roma játékosa valósággal felszántotta a focipályát, jelen esetben krikettpályát.

Rajta kívül egyedül Eddie Johnson dicsérhető még, aki két tökéletes bólintással döntötte el a találkozót. Továbbá jó pont jár Graham Zusinak és Alan Gordonnak a kiosztott 1-1 gólpasszért. Gordon és Johnson egyértelműen igazolta, hogy jó döntés volt Klinsmann részéről, hogy behívót küldött nekik.

A pozitívumok azonban kimerülnek ebben, illetve a három pont megszerzésében. Igaz, ez utóbbi jelentős érdem, hiszen Antiguán a csoportriválisok közül Jamaica leikszelt, Guatemala pedig a jenkikhez hasonló kínok között, egygólos győzelemmel távozott. Ettől függetlenül sok tanulsággal szolgált a mérkőzés. Például be kell látni, hogy a rutinos Carlos Bocanegra már soha nem lesz a régi, sem szélső bekként, sem belső védőként nem megbízható már. A középpálya pedig Landon Donovan nélkül nem elég kreatív.

"Tudtuk, hogy Antigua labdarúgóinak ez lesz életük meccse. Pontosan így játszottak. Számítottunk arra, hogy nehéz meccs lesz. A lényeg, hogy megvan a három pont. Játszhattunk volna jobban? Persze. Nem vagyok elégedett a látottakkal. Néhány dolgot mindenképp át kell beszélnem a srácokkal a következő meccs előtt. Eddie Johnson visszatérésének nagyon örülök, nagyon izgatott volt már napok óta a lehetőség miatt. Látszik rajta, büszke arra, hogy itt lehet." - fogalmazott Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány.

A folytatás szerda hajnalban következik Guatemala ellen, ami a selejtezőcsoport utolsó meccse lesz. A kvartett első két tagja továbbjut majd a regionális nagydöntőbe, ahol már a vb-részvételért játsznak a csapatok.

A jenkik nyeregben vannak, Guatemala ellen már egy döntetlen is garantálja a a részvételt a nagydöntőben. Halkan megjegyzem, hogy ez az ellenfélnek is továbbjutást jelentene. Reméljük ennek ellenére az amerikaiak nem egy "nagyon barátságos" döntetlenre játszanak majd, hanem kiszolgálják a kansasi közönséget. A Sporting stadionjában ugyanis telt ház fogadja majd őket.