Ha találós kérdés lenne, hogy ki az az egyetlen amerikai férfi labdarúgó, aki pályára lépett 4 különböző világbajnokságon, sokan valószínűleg Clint Dempsey-t, Landon Donovant, esetleg Tim Howardot mondanák. De nem ők birtokolják ezt a kitüntető címet, hanem DaMarcus Beasley. Az indianai születésű balszélső vasárnap 37 évesen végleg szögre akasztja a cipőt.

"Sosem én voltam a legjobb játékos a pályán és nem én voltam a legrosszabb sem. De azt hiszem, a mentalitásom topkategóriás volt. Én ezt tettem hozzá a játékhoz. Ez nem csak gólokban és gólpasszokban nyilvánult meg, hanem abban, hogy minden apróságot igyekeztem jól csinálni. Elvégeztem a piszkos munkát és a pluszfeladatokat, ami ahhoz kellett, hogy megnyerjünk egy mérkőzést." - mondta az Amerikai Labdarúgó Szövetség hivatalos oldalának a 126 válogatottságig jutó labdarúgó.

Ezzel a mentalitással pedig messzire lehet jutni, mind földrajzi, mind szakmai értelemben. Az indianai Fort Wayne-ben született Beasley a japán/dél-koreai, a németországi, a dél-afrikai és a brazíliai világajnokság mellett klubszinten is bejárta világot. Lehetőséget kapott a Bundesligában, az angol Premier League-ben, a holland Eredivisie-ben, a mexikói Liga MX-ben, valamint a skót Premier League-ben és az MLS-ben. Pályára lépett és gólt is szerzett az UEFA Bajnokok Ligájában és a CONCACAF Bajnokok Ligájában is. Karrierje során összesen 17 különböző trófeát nyert, ami szintén egyedülálló eredmény az amerikai játékosok körében.

Pedig Beasley szülőföldje, Indiana nem számít a labdarúgás melegágyának. Még Beasley édesapja, Henry Beasley sem tudott sokat a sportágról, noha ő maga is sokat sportolt: kosarazott és amerikai futballozott.

"Noha apa soha nem focizott, de szimpatikus volt neki ez a sport, mert látta, hogy jót tesz a gyerekeinek. Sokat voltunk szabad levegőn, nem kallódtunk az utcákon, futkározunk és tanulunk valamit a csapatszellemről." - mesélte Beasley a Fort Wayne-i Business People magazinnak.

A kis DaMarcus testvérével, Jamallal félórányi sétatávolságra járt el egy ifjúsági focicsapathoz, a Fort Wayne SC-hez.

Később a középiskolában, South Side High Schoolban is folytatta labdarúgó-karrierjét. Tehetségére hamar felfigyeltek, így 16 évesen a kaliforniai Brandentonban található bennlakásos fociakadémiára került, ami az egyetlen ilyen intézmény volt abban az időben az Egyesült Államokban.

1999-ben érkezett el pályafutása első komoly mérföldköve: az akkor még bal oldali támadó középpályásként szereplő Beasley-t beválogatták az új-zélandi U17-es világbajnokságra utazó amerikai keretbe. Olyan futballisták oldalán szerepelhetett, mint Landon Donovan, Kyle Beckerman, vagy Oguchi Onyewu, akikkel később felnőtt-szinten is együtt játszott. A jenkik végül az elődöntőig jutottak, ami a mai napig a legjobb eredményük egy U17-es tornán. Landon Donovan kapta a vb legjobb játékosának járó Aranylabdát, Beasley pedig a második legjobb labdarúgónak járó Ezüstlabdával gazdagodott. A két trófeát Sir Bobby Charlton, a Manchester United és az angol válogatott legendája adta át nekik.

"Meglepett az eredmény. Éreztem, hogy jól játszottam azon a vb-n, de nem gondoltam volna, hogy engem választanak a második legjobbnak. Hatalmas élmény volt találkozni Sir Bobby Charltonnal. Utólag csak azt bánom, hogy melegítőnadrágban vettem át tőle a díjat." - mesélte nevetve egy interjúban.

Az U17-es torna után a klubkarrierje is beindult. A játékjogait birtokló Los Angeles Galaxy egyetlen lejátszott mérkőzés nélkül elpasszolta őt a Chicago Fire-nek, melynek vezetői a vb után nagy lehetőségeket láttak benne. Így közel 20 év távlatából minden bizonnyal máshogy látnák az akkori helyzetet a kaliforniai klub vezetői...
De kár ezen merengeni, mert Chicago ideális otthon lett Beasley számára. 18 évesen szinte rögtön alapember lett, ami az akkori MLS-ben ritkaságnak számított. Gólokat lőtt és gólpasszokat adott. Karrierjének első rájátszásában 3 assziszttal jelentkezett és közben kupagyőzelemhez is hozzásegítette csapatát.

Ezt követően szezonról-szezonra jobban teljesített. A szurkolók 2001-ben és 2002-ben beszavazták az MLS All Stars keretébe, 2003-ban pedig a szakmai zsűri voksolta őt az év csapatába. Utóbbi esztendőben megnyerte második US Open-kupáját és karrierje első és egyetlen alapszakasz-aranyérmét.

Közben a válogatott sikerek sem kerülték el Beasley-t. Bekerült a felnőtt nemzeti csapatba, második meccsén rögtön gólt is lőtt a Dél-Korea elleni felkészülési találkozón. Majd 2002-ben megnyerte pályafutása első CONCACAF Aranykupáját (később ezt még 3 követte, Landon Donovannel holtversenyben rekorder ezen a téren). Ekkor még nem számított alapembernek, így nagy meglepetés volt, amikor nyáron behívót kapott a világbajnokságra utazó felnőtt nemzeti csapatba. A 20 éves Beasley és a szintén 20. életévében lévő Landon Donovan voltak az egyedüli 24 év alatti játékosok Bruce Arena keretében.

"Hihetetlenül izgultam az első vb-meccsem előtt. Nem tudtam, mire számítsak, hiszen ez mégis csak egy világbajnokság. Ráadásul az egyik topfavorit Portugália ellen játszottunk, olyan futballisták ellen, mint Rui Costa és Luis Figo. Senki sem adott nekünk esélyt. Ennek ellenére 3-0-ra vezettünk és végül 3-2-re nyertünk. Hatalmas, korszakos pillanat volt ez az amerikai labdarúgás történetében. Nekünk, játékosoknak is, de a szurkolóknak is, akik a tévén nézték. Szerintem ezt senki nem fogja elfelejteni."- emlékezett vissza később Beasley.

Bruce Arena rizikója végül nem csak ezen a meccsen bizonyult kifizetődőnek. Mindkét fiatal, Beasley és Donovan is remek teljesítménnyel járult hozzá ahhoz, hogy a jenkik a negyeddöntőig meneteljenek a tornán. Beasley a villámgyors és robbanékony játékával köszönhetően kiérdemelte az amerikai szurkolók szeretetét és vele együtt a rendkívül találó "RunDMB" becenevet.

2004-ben Beasley teljesítményére már Európában is felfigyeltek. Szerződtette őt a Guus Hiddink által vezetett PSV Eindhoven.

A PSV-vel addigra már 4 bajnoki címet nyerő Hiddink pontosan tudta, hogy Beasley különleges játékos, hiszen gyakorlatilag a Chelsea-hez távozó Arjen Robben helyére igazolta őt. Az MLS-ből érkező játékosok kapcsán akkoriban nem volt jellemző az ilyen mértékű bizalom. De Beasley kivételes tehetség volt.

Nem is okozott csalódást: minden erőlködés nélkül vette fel az európai tempót. Első évében 10 gólt lőtt és 11 gólpasszt osztott ki, ebből 4-szer a Bajnokok Ligájában volt eredményes. Ő lett az első amerikai, aki pályára lépett egy BL-elődöntőben. Azt a párharcot végül csak idegenben lőtt gólokkal tudta megnyerni a Maldinit, Pirlót, Seedorfot, Kakát és Sevcsenkót felvuntató AC Milan. Beasley-nek ekkoriban olyan csapattársai voltak, mint a későbbi Manchester United-játékos Park Ji-sung, a Barcelonában alapemberré váló Philip Cocu, vagy a legendás romboló Mark van Bommel.

Végül két szezont töltött Hollandiában, ez alatt két bajnoki címet és egy kupát nyert. 2006-ban a Premier League-be került, kölcsönjátékosként megszerezte őt a Manchester City. Angliai időszaka aztán nem alakult túl jól. Sérülések miatt csak 22 találkozón tudta vállalni a játékot, ezeken 4 gólt szerzett és 1 gólpasszt osztott ki.

Ami a válogatottat illeti: 2005-ben gólkirályként ünnepelhette második Aranykupa-győzelmét. 2006-ban azonban már nem volt mit ünnepelni: a németországi világbajnokságon nagy meglepetésre már a csoportkörben búcsúzott az amerikai válogatott. Sovány vigasz volt Beasley számára, hogy ő adta a gólpasszt Clint Dempsey-nek a Ghána elleni mérkőzésen, ami a jenkik egyetlen gólja volt azon a tornán.

2007-ben Manchesterből északabbra költözött és a skót Premier Leauge gigászához, a Glasgow Rangershöz szerződött. Három szezont töltött Skóciában, 43 mérkőzésen 6 gólt szerezve, 12 gólpasszt kiosztva. A Rangersnél sem kerülték el a sérülések, melynek következtében nem igazán tudott állandó kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Ráadásul egyéb megpróbáltatásokat is el kellett szenvednie: skót karrierje elején heves rasszista támadások érték, 2010-ben pedig Molotov-koktélt dobtak a háza előtt parkoló autójára.

De azért így is voltak pozitív pillanatai a hároméves skót kalandnak: a Lyon elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen például a Rangers mindhárom góljában szerepet vállalt. Egyet maga lőtt, kettőnek az előkészítésében segédkezett. Őt választották a találkozó legjobbjának. Végül két bajnoki címmel, két kupagyőzelemmel és két ligakupa-győzelemmel a zsebében búcsúzott el a Rangers közönségétől 2010-ben.

Válogatott színtéren is zajlottak az események eközben: 2007-ben harmadik Aranykupáját nyerte (a nagy rivális Mexikót verve a döntőben), majd 2009-ben tagja volt a Konföderációs Kupán ezüstérmet szerző amerikai csapatnak. Ezt követően 2010-ben beválogatták karrierje harmadik világbajnokságára. Sokak szerint az volt minden idők egyik legerősebb amerikai csapata. Bob Bradley együttesében végül egy vb-meccsen kapott szerepet: az Algéria ellen drámai körülmények között megnyert 1-0-ás győzelem során. A 80. percben csereként pályára lépve a gyepen ünnepelhette Landon Donovan drámai hosszabbítás-beli találatát, mely a mai napig élénken él a jenki fociszurkolók emlékezetében. Érdekesség, hogy ezen a találkozón játszott karrierje során először balhátvédként, ami idősebb korára állandó pozíciója lett.

A vb után Németországba igazolt, a Hannover együtteséhez. A Bundesligában, egy újabb topbajnokságban próbálhatta ki magát. A Hannovernél ráadásul amerikai csapattársa is volt, a klublegenda Steve Cherundolo személyben. De a jenki társaság ellenére nem jól sült el ez a csapatváltás. Beasley térdsérülést szenvedett és csak 4 találkozót tudott játszani a 96-osok színeiben.

Felépülése után nem csak országot, hanem kontinenst váltott, de még nem az MLS következett. Az amerikai egy merészet húzva a Liga MX-ben szereplő Puebla ajánlatát fogadta el. Három szezont töltött Mexikóban, ahol ugyan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, de a világot nem váltotta meg (89 meccs/11 gól/12 gólpassz). A válogatott behívók 2010 után kezdtek elmaradozni.

A nemzeti csapatba 2013-ban tért vissza, amikor váratlanul behívta a keretbe őt Jürgen Klinsmann, akkori szövetségi kapitány. A meglepetés pedig csak fokozódott, amikor kiderült, hogy milyen pozícióban számol vele a német szakember: a balszélső támadó középpályást baloldali szárnyvédő posztjára tette. Ahogy később kiderült, ezzel új lendületet adott Beasley karrierjének.

Az akkor 31 éves játékos gyorsasága ugyan már nem volt a régi, de továbbra is jelentős munkabírása volt, amit az évek során összegyűjtött tapasztalatával ötvözve remekül hasznosított új pozíciójában. Felfutásai és beadásai pedig ugyanolyan életveszélyesek voltak, mint fiatalon.

"Az évek során felhalmozott rutinjának köszönhetően nagyon letisztult DaMarcus játéka, nagyon megbízható futballista lett, ami kulcsfontosságú ebben a pozíciban. Maximálisan koncentrál a védekező feladatára és a tapasztalatának köszönhetően pontosan tudja, mikor van lehetőség arra, hogy fellépjen egy támadással. Emellett hihetetlenül nagy magabiztosságot sugárzoz." - mondta róla Klinsmann.

Beasley reneszánszát élte új pozíciójában: 2013-ban alapember lett a vb-selejtezőkön, így pályán volt és a jenkik egyik legjobbjaként tündökölt a Mexikó ellen idegenbeli 0-0-ás döntetlen során. Ez volt mindössze a második alkalom az amerikai válogatott teljes történetében, hogy tétmérkőzésen pontot loptak a nagy rivális otthonából.
A vb-selejtezők mellett 2013-as CONCACAF Aranykupára is meghívót kapott, ahol már a csapatkapitányi posztot is megkapta.

"Én nem egy hangos vezető vagyok. Én nem fogom leordítani senki fejét a pályán vagy az öltözőmben. A szám helyett a lábammal igyekszem példát mutatni. Alázattal és odaadással akarom inspirlni a csapattársaimat. Én úgy játszom minden meccsen, mintha az az utolsó találkozó lenne a karrieremben." - mondta csapatkapitányi filozófiájával kapcsolatban.

A kapitányi karszalag birtokában a torna végén Beasley emelhette magasba az első helyért járó trófeát, ami karrierje 4. Aranykupa-győzelmét jelentette. Ezzel utolérte a jenkik rekorderét, Landon Donovant.

De a legfontosabb rekorddöntés 2014-ben következett be: Jürgen Klinsmann ugyanis benevezte Beasley-t a világbajnoki keretbe. És mivel régi barátja, Landon Donovan hatalmas meglepetésre nem kapott behívót, ezzel Beasley ölébe hullott a lehetőség, hogy ő legyen az első amerikai játékos, aki négy különöző világbajnokságon is pályára lép. Meg is ragadta ezt a sanszot: az amerikaiak összes meccsén végig ott volt a gyepen, így jelentős szerepet vállalt abból, hogy a jenkik továbbjussanak a G-jelű "halálcsoportból" és aztán a legjobb 16 között 120 perces csatára késztessék Belgium együttesét.

Beasley a világbajnokság után elérkezettnek látta az időt a hazatérésre és aláírt a Houston Dynamo együtteséhez.

"Hihetetlen változáson ment át az MLS ahhoz képest, amikor elhagytam a ligát. Az edzőközpontok, a stadionok mind világszínvonalúak. Elég megnézni a Houston létesítményét. Amikor itthagytam ezt a ligát még megtűrt albérlők voltunk az össze-vissza vonalazott amerikai futball-stadionokban. Most gyönyörű labdarúgópályák vannak mindenütt." - fogalmazott a szerződése aláírását követően.

Beasley egyúttal pedig bejelentette, hogy többet nem lép pályára a válogatott mezében. Ezt a döntését aztán 2015-ben Klinsmann kérésére visszavonta és visszatért a balul sikerült 2015-ös Aranykupára, ahol a jenkik csak a 4. helyen végeztek. Válogatott karrierjét aztán a szintén katasztrofális véget érő 2018-as vb-selejtezőkön fejezte be.

Szerencsére klubszinten vidámabb pillanatok kísérték pályafutása utolsó éveit. 2015-ben őt választották a Houston legjobb védőjátékosának és bekerült az MLS All Star-csapatába, amit 2017-ben megismételt. 2018-ban pedig pályafutása utolsó trófeáját nyerve elhódította a US Open-kupát. Ezzel 3 különböző országban (Hollandia, Skócia, Egyesült Államok) lett kupagyőztes, összesen 6 alkalommal, ami szintén egyedülálló eredmény a jenki labdarúgásban.

A 2019-es szezon jelentős részét egy komolyabb térdsérülés miatt kénytelen volt kihagyni. Azonban karrierjét nem a lelátón, hanem mindenképp a pályán szerette volna lezárni, ezért végigcsinálta a megterhelő rehabilitációs folyamatot és a szezon végére visszatért a csapatba. A Houston nem remekelt a hiányában: már korábban eldőlt, hogy nem jutnak be a rájátszásba. Így Beasley vasárnap egy csapata számára tétnélkül mérkőzésen húz utoljára focicsukát az MLS alapszakaszának utolsó fordulójában.

RunDMB nagy futása véget ér.

"Úgy akarom befejezni, ahogy elkezdődött. Focizva.

Úgy, hogy megpróbálok megnyerni egy szimpla meccset. 

Minden fanfár nélkül.

A játékot tisztelve, jól futballozva.

Annak idején nem reflektorfényben indult ez a kaland. Nem akarom, hogy reflektorfényben végződjön.

Ez ilyen egyszerű."

A cikket írta:
Kun Tamás,
a Jenkifoci blog szerzője