"Az MLS az a bajnokság, amelyben 22 csapat vetélkedik a bajnoki címért, a végén pedig a Seattle és a Toronto vívja a döntőt" - fogalmazta meg elmésen a Major League Soccer esszenciáját egy twitterező azt követően, hogy eldőlt, négy éven belül harmadszor a Seattle Sounders és a Toronto FC küzd meg egymással a bajnoki címért az észak-amerikai labdarúgó-bajnokság Nagydöntőjében.

Azonban - az ismétlődés dacára - nem állítható, hogy kiszámítható volt ez a végkifejlet. Reméljük, a drámai fordulatokból a vasárnap este 21 órakor kezdődő fináléra is maradt tartalék, így egy szórakoztató, jó hangulatú összecsapás várhat ránk. Seattle-ben, a CenturyLink Fielden 70 ezer szurkoló fog gondoskodni a döntőhöz méltó atmoszféráról.

MEGSZOKOTT ÉS MEGLEPŐ

Ha október 29-én, a Keleti és Nyugati Konferencia fináléja előtt megkérdeztek volna 10 MLS-szakértőt, hogy melyik két együttes fogja vívni a Nagydöntőt, akkor nagy magabiztossággal kijelenthető, hogy legalább kilencen Los Angeles FC-Atlanta United párosítást jósoltak volna.
A nyugati döntőben ugyanis az alapszakaszt pontrekorddal megnyerő, az MVP-nek választott Carlos Velát felvonultató LAFC fogadta a Seattle-t, míg a keleti fináléban a tavalyi bajnok Atlanta United (a félelmetes Josef Martinezzel a soraiban) látta vendégül az ezer sebből vérző Toronto FC-t. A labdarúgás istenei azonban ismét emlékeztettek arra, hogy ez a sportág nem játszható le előre a fogadóirodák kopottas asztalainál, a zöld gyep mindig képes meglepetésekkel szolgálni.

Ez különösen igaz azokra az esetekre, amikor a továbbjutás egyetlen mérkőzésen dől el. Márpedig az MLS rájátszásában idén ez a helyzet állt elő az újonnan bevezetett reformoknak köszönhetően. Az idei évtől kezdve ugyanis nem oda-visszavágós alapon dőltek el a párharcok a playoffban, hanem egyetlen mérkőzésen. A meccset pedig az az együttes rendezhette, aki az alapszakaszban jobb pozíciót harcolt ki magának. De - ahogy az kiderült - ez sem jelentett garanciát semmire. A két főcsoport-döntőben egyaránt a hazai pályán játszó gárda bukott el: az LAFC 3-1-re kapott ki a remekül kontrázó Seattle-től, míg az Atlanta 2-1-es vereséget szenvedett a masszívan védekező és két remek távoli gólt szerző Toronto FC-től.

Ezáltal pedig kialakult a meglepetés-finálé...már amennyiben meglepetésnek lehet nevezni egy olyan döntőt, ami az elmúlt négy évben háromszor is összejött. 2016-ban a Seattle örülhetett a Toronto otthonában, miután 0-0-s döntetlent követően tizenegyesekkel diadalmaskodhattak. Egy évre rá visszavágott a TFC: ismét ők rendezték a döntőt, de ezúttal 2-0-ás győzelmüknek köszönhetően már a Vörösök örülhettek.

Most az alapszakaszban elért jobb mérlegnek köszönhetően a Seattle adhat otthont a finálénak.

PLAYOFF-MENŐK

De miért van az, hogy ez a két csapat ismét vissza tudott térni erre a rangos színpadra még akkor is, ha előzetesen nem ők számítottak a topfavoritnak? Nos, mindkét gárdára igaz, hogy a playoffhoz hasonló kieséses párharcokban hagyományosan jól teljesítenek.

A Seattle Sounders az elmúlt 10 évben 4-szer nyerte meg amerikai kupasorozatot, a US Opent. A Toronto FC pedig ugyanezen időtartam alatt 7-szer diadalmaskodott a szintén egyenes kieséses rendszerben zajló Kanadai Bajnoki Tornában. Sőt, a TFC tavalyelőtt a CONCACAF Bajnokok Ligájában is elődöntőt játszott. Az élet-halál meccsek tehát igazán "fekszenek" ennek a két együttesnek.

Ezt a jelenséget igazolja a két vezetőedző, Brian Schmetzer (Seattle) és Greg Vanney (Toronto FC) mérlege is: Brian Schmetzer (Seattle) a ligarendszerű találkozókon 48 százalékos győzelmi mutatóval rendelkezik, míg a kieséses mérkőzéseken 57 százalékos ez az arány. Greg Vanney (Toronto) a ligarendszerű meccsek 41 százalékát nyerte meg, míg a kieséses meccseken 52 százalékot tud felmutatni.

AZ EDZŐK

Vanney és Schmetzer személye okkal került kiemelésre, hiszen mindkét erős karakterű szakembernek kulcsszerepe van abban, hogy a vörösök és a zöldek ismét finálét vívnatnak egymással. A döntőben az ő eltérő edzői filozófiájuk is megmérettetik: a pragmatikus Schmetzer küzd meg a kísérletező szellemű Vanney-vel.

Az 57 éves Schmetzernek különösen fontos lesz ez a finálé, hiszen először emelhetné fel az MLS trófeáját a szülővárosában. Ráadásul nem csak a városhoz, hanem a klubhoz is ezer szállal kötődik: már játékosként is szerepelt Seattle Soundersben, még amikor a klub az alacsonyabb osztályú ligákban vitézkedett. Játszott az North American Soccer League-ben (NASL) a 80-as években.

Aztán az NASL megszűnése után a Sounders-teremfoci-csapatában , majd az A-League nevű bajnokságban. Edzői pályafutását is a klubnál kezdte: 2002-től 2008-ig irányította az akkor még a harmadik vonalban futballozó Seattle Sounders-t. 2009-ben a Seattle MLS indulási jogot kapott, őt pedig "lefokozták" Sigi Schmid mögé másodedzőnek. De nem reagált sértetten a helyzetre, hanem alázattal állt a munkához és sokat tanult az amerikai bajnokság egyik legsikeresebb trénerétől, a tavaly elhunyt Schmidtől. Türelme és alázata kifizetődött: 2016 nyarán a rossz alapszakasz-szereplés miatt visszakapta az irányítást a csapat fölött. Először ideiglenesen nevezték ki, majd véglegesítették, miután nagy menetelés után playoffba vezette a Sounderst és a rájátszást is megnyerte az együttessel.

A döntő során idegenben, Torontóban diadalmaskodott. Rá egy évre ismét MLS-finálét játszott csapatával a kanadai metropoliszban, amit azonban elveszített. Most négy év alatt harmadik Nagydöntőjében edzősködhet, ráadásul végre a hazai kispadon.

"Mindig tudtam, hogy megvan a képességem ahhoz, hogy az MLS-ben legyek edző. Talán nem emlegetnek a liga toptrénerei között, de engem ez nem érdekel. Elég tiszteletet kapok otthon. Szeret az édesanyám, a feleségem és a kutyám. Nekem ennyi megbecsülés bőven elég." - nyilatkozta a minap, amikor a riporterek arról faggatták, hogy nem zavarja-e a tény, hogy remek eredményei dacára az elmúlt években nem kapott semmilyen szakmai díjat a ligától.

Talán egy újabb bajnoki cím ezen is változtathat. A nagy kérdés, hogy milyen út vezethet a sikerhez. Változtat-e Schmetzer az általa favorizált, meglehetősen konzervatív játékstíluson Hiszen most mégis 70 ezer néző előtt, hazai pályán vívják a finálét. A tapasztalt szakember a 4 védős felállás híve, szinte minden egyes mérkőzésén a 4-2-3-1-es formációt alkalmazza (mely alkalmanként, meccsen belül 4-3-3-ra módosul). Taktikája már évek óta a masszív védekezésre és a kontrajátékra épül, olyan gyors szélsőkkel, mint Jordan Morris és Joevin Jones. Utóbbi egyébként korábban szélső hátvéd volt, így nem túlzás azt mondani, hogy a kezdő tizenegyükből 7 futballista is komoly rutinnal rendelkezik a védőmunka terén.

"Ahogy sok nagy edző is elmondta a múltban, jó védekezéssel trófeákat lehet nyerni. Imádom nézni Ruidíaz lövéseit, Jordan Morris elfutásait, Nico Lodeiro kreatív megoldásait. Szeretem a támadófocit, mert ez teszi széppé ezt a sportot. Szóval nem mondanám azt, hogy a védekezés a mániám. De tisztelem ezen csapatrész fontosságát." - fogalmazott Schmetzer.

Schmetzernél jóval kalandozóbb a taktika terén az ellenfél kisadpján ülő Greg Vanney. A 45 éves szakvezető a legszebb játékoséveit a Los Angeles Galaxy-nál és a francia Bastiánál töltötte. Hamar kiderült, hogy vonzó számára az edzői szakma. Már a Galaxy játékosaként is rendszeresen jegyzeteket készített a taktikáról és a szakmai munka egyéb elemeiről, az edzésekről, a gyakorlatokról. Szivacsként szívta magába az információkat. Aztán amikor a Bastiához igazolt, európai tapasztalatokra is szert tett. Amikor korábbi csapata, a Galaxy európai túrán vett részt, Vanney szabadnapot kért a Bastia edzőjétől, hogy korábbi együttese edzéseit tanulmányozhassa. Később hazatért Amerikába, játékos pályafutását pedig az amerikai edzőfejedelem, Bruce Arena irányítása alatt fejezte be a Galaxy-nál.

A TFC-hez 2014-ben került, a klub akadémiai csapatát irányította. Aztán Ryan Nelsen vezetőedző menesztése után megbízott szakvezetőként vette át a csapatot, később pedig véglegesítették. Első teljes szezonjában története során először vezette a rájátszásba a TFC-t. Ráadásul úgy, hogy ők szerezték a legtöbb gólt az alapszakaszban. Igaz, a legtöbbet is kapták, de Vanney második évében ezt már orvosolni tudta. 2016-ban már az egyik legkevesebbszer kapituláló csapat volt az övék. Ebben jelentős szerepe volt Vanney merész taktikai húzásának is: a négyvédős két középhátvédes rendszerről, három középhátvédes rendszerre váltott, két felfutó szárnyvédővel. Egészen a Nagydöntőig meneteltek a forradalmi váltásnak köszönhetően. Ott azonban elbuktak a masszívan védekező Sounders-szel szemben. Nem úgy, mint 2017-ben, amikor szintén a Seattle volt az ellenfelük. Második nekifutásra már ők szerezték meg a trófeát, köszönhetően Vanney taktikai finomhangolásának, melynek köszönhetően még jobban kiteljesedett a Sebastian Giovinco-Jozy Altidore duó játéka. A szezon végén Greg Vanney megkapta az MLS legjobb edzőjének járó elismerést.

2018-ban kis híján egy nemzetközi serleg is az övék lett, de óriási balszerencsével elbukták a CONCACAF Bajnokok Ligája döntőjét, miután két mexikói gigászt, a Gignac-kal felálló Tigrest és az Oribe Peralta-, Jeremy Menez-fémjelezte Club Américát is búcsúztatták. A kudarc annyira megviselte az együttest, hogy az MLS-ben is drasztikus visszaesés következett: még a rájátszásba sem jutottak be a szezon végén. Nagy csalódásként élték meg mindezt a TFC szurkolói és ekkor jött csak az újabb sokkhatás: Sebastian Giovinco nem tudott megegyezni a klubbal az új szerződésről és a Közel-Keletre igazolt. Erről a mélypontról szedte össze idén a csapatot Vanney és vitte előbb rájátszásba, majd a Nagydöntőbe a Vörösöket.

A 45 éves szakember rá jellemző módon nem egyetlen állandó felállás mellett tette le a voksát az idei szezonban, hanem bátran kísérletezett. Három, négy, sőt, ötvédős felállással is próbálkozott, a Genktől igazolt spanyol karmester Alejandro Pozuelót pedig merészen mozgatta a csapaton belül, a középpálya különböző pozíciói mellett a csatársorban is bevetette a 28 éves játékost. Az Orlandóban jórészt középpályán használt kanadai válogatott Richie Laryeából pedig a liga egyik legjobb jobbhátvédjét faragta.

"Sok csapat a játékosok egyéni technikai adottságának köszönhetően arat diadalokat. Mások erősek, gyorsak és kemény futballt játszanak. Nekünk azonban a legnagyobb erényünk a taktikai képzettségünk."Tudom, hogy az edzőnk a Nagydöntőre is maximálisan fel fog készíteni minket és minden feltételt megteremt számunkra ahhoz, hogy végrehajtsuk a ránk bízott feladatot." - mondta Quentin Westberg, a Toronto kapusa.

"Greg pontosan tudja, kinek hol van az ideális helye a pályán. Tudja, hogy ki hol tud a legnagyobb hatással lenni a játékra. Így mindenkiből ki tudja hozni a maximumot. Óriási munkája van abban, hogy ez a csapat négy év alatt harmadik Nagydöntőjét játszhatja." - jelentette ki Nick DeLeon a csapat középpályása.

Vanney egyébként az idei playoffban eddig a 4-3-3-as felállást alkalmazta minden találkozón, de nem kizárt hogy a Nagydöntőben ismét bátrat húz és visszatér a 3 középhtávédes formációhoz. Egy mélyen meghúzott védővonallal lezárná a Seattle előtt a gyorsan bejátszható szabad területeket és ellehetítené ellenfelük legnagyobb erényét, a kontrajátékot. Helyette labdabirtoklásra és a védelmet megbontó kreatív futballra kényszerítené a hazai együttest, ami nem feltétlenül a legnagyobb érdemük.

KARMESTEREK: LODEIRO ÉS POZUELO

Ha valóban ez lesz a taktikai alapállás, akkor nagy feladat hárulhat a Sounders 10-esére, a 60-szoros uruguayi válogatott, korábbi Ajax- és Boca Juniors-játékos Nicolas Lodeiróra.

A 30. életévét idén betöltött középpályás 2016 nyarán érkezett az MLS-be és azóta több gólt készített elő, mint bármelyik másik játékos a bajnokságban. Lodeiro az elmúlt 3 és fél szezonban összesen összesen 52 találat előtt adott kulcspasszt, saját maga pedig 30-szor volt eredményes. A 4 különböző bajnokságban (Uruguay, Argentína, Hollandia, MLS) országos bajnoki címet szerző játékos szíve és lelke a Schhmetzer-féle Soundersnek.

"Nico nem szokott nagy motivációs beszédeket tartani, ő azzal motivál mindenkit, hogy felszántja a pályát. Mindent megtesz a csapatért és még annál is többet. Mindenki tudja róla, hogy utolsó leheletéig rohan a pályán és arra ösztönzi ezzel a társait, hogy kövessék a példáját. Mi mindannyian megpróbálunk lépést tartani vele." - mondta róla középpályás-társa, a svéd válogatott Gustav Svensson.

De nem csak a klub, a liga számára is fontos igazolás volt Lodeiro. Megérkezése egyfajta korszakváltást is jelentetett az MLS-ben 2016-ban. Amikor a liga többi nagycsapata még Steven Gerrardhoz és Frank Lampardhoz hasonló veteránokat igazolt, a Seattle Sounders Lodeiro személyében egy 27 éves Copa América-győztes uruguayi válogatott alapembert szerződtetett. Ő és a torontói Sebastian Giovinco egy új hullámot, új korszakot jelképeztek az MLS történetében.

"Akkoriban Giovinco kivételével nem futballozott ilyen kaliberű futballista ilyen fiatalon az MLS-ben. De ő mégis ide akart jönni. Legendás sztori, hogy még Luis Suarezt is megkérte, hogy fordítson neki, amikor telefonon tárgyaltam vele." - mondta Garth Lagerway, a Seattle klubigazgatója. "Aztán amikor megérkezett, igazolta a vele kapcsolatos tapasztalataimat. Ő egy szerény fickó, aki mindenki mást is a földön tart a csapatban. Eltökélt és vérprofi vezető, akinek a hatását nem lehet szavakba foglalni. Az elmúlt években ő lett az MLS történetének talán egyik legjobb játékosa és egyértelműen a Seattle egyik legjobbja. Mégis kevesen vannak ennek tudatában...talán mert ő annyira szerény fickó."

Lodeirot és Giovincót aztán olyan minőségi huszonéves játékosok követték, mint Josef Martinez, Carlos Vela, Miguel Almirón, Albert Rusnák...vagy épp Alejandro Pozuelo. A Toronto idén hosszas tárgyalási folyamat után szerződtette a Genk spanyol csapatkapitányát, összesen 11 millió dolláros átigazolási díjért, ami a harmadik legnagyobb bejövő transzfer volt az MLS teljes történetében. A középpályás korábban a spanyol La Ligában (Betis) és az angol Premier League-ben (Swansea) is megfordult. A nagy nehezen összehozott átigazolást a Toronto klubigazgatója, Ali Curtis "az MLS történetének egyik legbonyolultabb, legidőigényesebb transzferének" nevezte.

A 27 évesen megszerzett futballistára kulcsszerep hárult azt követően, hogy a TFC a tél folyamán egyaránt elvesztette két kreatív támadójátékosát, Sebastian Giovincót és Victor Vasquezt. Mindkettőjüket busás jövedelmet kínáló közel-keleti együttesek szerződtették. Pozuelónak így egy személyben kellett két technikás zsenit pótolnia. Az pedig végképp nem könnyítette meg feladatát, hogy a csatársor monstrumja, Jozy Altidore többször is sérüléssel bajlódott a szezon folyamán. Altidore-nak egyébként a Nagydöntőben is erősen kérdéses a játéka.
Pozuelo azonban nem riadt vissza a kihívástól: 31 mérkőzésen 14 gólt szerzett és 13 találatot készített elő, helyet kapott az MLS All Star-csapatában és a szezon végi álomcsapatba is beválasztották.

"Nem emlékszem arra, hogy valaha egy csapatban szerepeltem volna egy olyannyira kétlábas futballistával, mint ő." - mondta Altidore. "Egészen lenyűgöző, hogy mennyire dinamikus és magabiztos mindkét lábával. Egészen más szintet képvisel, mint az átlag. Nagyon technikás, nagyon finoman bánik a labdával és kiemelkedően jól passzol. És az különösen tetszik, hogy mennyire szeret és mer rizikót vállalni. Ha meglát egy sanszot, megpróbál élni vele. Nem ijed meg a kockázattól."

Pozuelo ráadásul úgy remekelt idén, hogy Greg Vanney - korábban már említett - döntésének eredményeképp a szezon hajrájában már nem eredeti posztján, a középpályán szerepelt, hanem középcsatárt játszott. Ez egyfajta reveláció is volt a karrierjében, hiszen a vártnál sokkal otthonosabban mozgott a támadósorban. Itt az sem jelentett hátrányt, amit középpályásként sokszor felróttak neki: miszerint védekezésben vannak hiányosságai.
Pozuelo számára különösen fontos lehet a vasárnapi finálé, hiszen karrierje során először emelhetne magasba egy bajnoki trófeát. Van ugyan egy aranyérme a Genk színeiben, de a gárda csak azt követően húzta ba a bajnoki címet, hogy ő márciusban elhagyta az együttest a Toronto hívó szaváért. Így a serleget nem kaparinthatta meg.

MILLIÓ DOLLÁROS BRADLEY

De ezzel együtt mégsem Pozuelo az a játékos, akinek a legértékesebb lenne egy esetleges vasárnapi diadal. Michael Bradley-nek ugyanis 6,5 millió dollárja forog kockán a finálé végkimenetelétől függően. Nem, nem arról van szó, hogy a 151-szeres válogatott középpályást is bekebelezte volna a fogadási maffia.

Az ok sokkal prózaibb: amikor 2014-ben a Toronto FC leigazolta az AS Romától Michael Bradley-t, akkor egy záradék is bekerült az évente 6,5 millió dolláros fizetést garantáló szerződésbe. A klauzula szerint ha Bradley az utolsó évében megnyeri az MLS bajnoki címét, akkor egy évvel automatikusan meghosszabbodik a lejáró kontraktusa, továbbra is garantálva így neki a 2014-ben kialkudott bért.

Nos, az idei esztendő Bradley szerződésének utolsó éve. Ha nem lenne ez a záradék, új megállapodást kellene kötni, amiben egészen biztosan jelentősen kisebb összeg szerepelne, hiszen a középpályás jövőre már 33. életévébe lép. Becslések szerint maximum nagyjából 1,5 millió dollárt kereshetne egy új kontraktussal.De ha a Toronto vasárnap este megnyeri a bajnoki címet, akkor klubvezetésnek nincs lehetősége az alkudozásra, ki kell fizetniük a 6,5 milliós bért. Így továbbra is Bradley maradna az MLS legjobban fizetett amerikai játékosa.

"Soha nem beszéltem az újságíróknak a szerződésemről, nem hiszem, hogy épp most fogom megszakítani ezt a sorozatot." - mondta Bradley a sajtó képviselőinek, amikor a záradékról kérdezték. "Ez egy finálé, ahol minden játékosunk mindent meg fog tenni a győzelemért, minden egyéb körülménytől függetlenül."

Azt sem árt leszögezni, hogy ha van játékos, akitől a Toronto szurkolói nem sajnálnának 6,5 millió dollárt, az épp a csapatkapitány Michael Bradley.

"Michaelnek hatalmas szerepe van abban a kultúrában, amit ennél a klubnál kialakítottunk." - mondta róla Greg Vanney. "Példát mutat minden edzésen és az egyéb hétköznapi dolgokban. Magasra teszi a lécet mindenki számára. Minden egyes nap keményen dolgozik, sosem kér szabadnapot. Sokszor nekünk kell mindig győzködnünk őt, hogy pihenjen egy kicsit. Elképesztően odafigyel a legapróbb részletekre is és törődik a klubunk minden aspektusával. Azt akarja, hogy minden a lehető legmagasabb szinten működjön."

THE HOMETOWN KID

Bradley tehát jól megérdemelt milliókért játszik ezen az estén. De egy döntő értékét nem csak dollárban lehet mérni. Erről biztosan tudna mesélni Jordan Morris. A 25 éves amerikai válogatott támadó ugyanis edzőjéhez hasonlóan Seattle-i születésű, ráadásul ő is ezer szállal kötődik a klubhoz.

Az akadémián nevelkedett (mielőtt rövid kitérőt tett a Stanford Egyetemre), édesapja pedig a csapat vezető sportorvosa. Ő maga pedig 2016-ban a Bundesligában szereplő Werder Bremen szerződésajánlatát utasította vissza csak azért, hogy szülővárosa együttesében futballozhasson. Tette mindezt úgy, hogy a Sounders szerződés-ajánlata anyagilag is kedvezőtlenebb volt a Werder által kínált kontraktusnál.

"Kicsit sem bántam meg a döntésemet. Nagyon boldog vagyok vele, hogy a Seattle-t választottam. Vannak, akik számon kérik rajtam, hogy miért nem Európában focizom, de a magam részéről elégedett vagyok a választásommal. Egy sikeres csapat tagja vagyok és egyénileg is sokat fejlődtem, amióta itt szerepelek. Főleg idén érzem azt, hogy sikerült szintet lépnem. Ez MLS egy egyre erősebb és színvonalasabb bajnokság, nagyon örülök, hogy a részese lehetek." - fogalmazott nemrég Morris.

De nem csak emiatt a "hűségeskü" miatt kedvelték meg őt a Seattle szurkolói: első szezonjában az év újoncának választották a bajnokságban, miután az év összes MLS-meccsén pályára lépve (34 alapszakasz plusz 6 playoff-mérkőzés) 16 találatban volt benne. Tizenkettőt maga jegyzett, négyet pedig előkészített. A szezon végén pedig bajnoki címet ünnepelhetett.

A 2017-es éve már haloványabban sikerült, de ebben közrejátszott, hogy fáradásos izomsérüléssel futballozta végig az évet, mely a nyár folyamán végül teljesen harcképtelenné tette. De ez még semmi volt ahhoz a sokkhoz képest, amit 2018 februárjában elszenvedett: a CONCACAF Bajnokok Ligájában elszakadt a keresztszalagja és az egész szezont kénytelen volt kihagyni. Hosszú rehabilitációs időszakot követően idén tért vissza a pályára.
Méghozzá nem is akárhogyan: eddig 28 meccsen 13 gól és 6 gólpassz a mérlege. Súlyos sérülését követő "feltámadását" a liga "Comeback player of the year" díjjal jutalmazta. De azért azt kellő magabiztossággal kijelenthetjük, Morris nem ezzel az egy trófeával akarja zárni az idei esztendőt.

"Egy valóra vált álom lenne, ha a szülővárosomban nyerném meg az MLS-t. Különleges érzés volt, amikor 2016-ban bajnok lehettem ezzel az együttessel, de az egy egészen csodálatos dolog lenne, ha a saját szurkolóink előtt emelhetném magasba a serleget. Ez a város és ezek a drukkerek nagyon megérdemelnék, hogy itthon is ünnepelhessenek." - állítja Morris.

GÓLVÁGÓK

De nem csak Jordan Morris-gólokban reménykedhetnek a Seattle Sounders hívei. A csapat ugyanis egy igazi playoff-menőt igazolt tavaly a perui válogatott Raúl Ruidíaz személyében.

A korábbi kétszeres mexikói gólkirály és Copa América-ezüstérmes csatár eddig 5 rájátszás-meccsen lépett pályára az MLS-ben, ezeken mind szerzett gólt vagy adott gólpasszt. Összesen 6 találat és 2 assziszt a mérlege a playoff-összecsapásokon.

"A playoff egy külön világ. Át kell érezned, hogy milyen fontosak ezek a mérkőzések az egész klub szempontjából. És Raúl pontosan tudja ezt. A legnagyobb pillanatokban képes előállni a legjobb teljesítménnyel." - fogalmazott Garth Lagerway klubigazgató.

A 29 éves csatár ráadásul kifejezetten jól bírja az MLS jelentette megterhelést, a Seattle-i műfüvet és a hosszú utazásokat. Amióta megérkezett a bajnokságba, csak 5 találkozót volt kénytelen kihagyni sérülés miatt. És nem azért van ez így, mert spórol az energiával. Épp ellenkezőleg: minden meccsen végig robotol.

"Raúl elképesztően sokat mozog a meccseken, ezt a tévés közetítés során nem lehet látni." - fogalmazott csapattársa, az amerikai válogatott Cristian Roldan. "Amikor egyik-másik ilyen bemozgás után gólt szerez, mindenki le van nyűgözve, hogy milyen jól megtalálta ezeket a réseket. De az a csodálatos benne, hogy ő ezt az egész meccs folyamán csinálja. Egészen fáradhatatlanul helyezkedik a labda nélküli szituációkban, egy tanulmány azt nézni, amit csinál. Ezért ilyen eredményes"

Parádés egészségi állapota miatt irigyelheti őt a Toronto gólfelelőse, a minap 30. születésnapját ünneplő Jozy Altidore. A tankszerű támadó meghatározó figurája a TFC támadásainak - már amikor egészséges. Amióta ugyanis megérkezett Torontóba, 12 alkalommal szenvedett kisebb-nagyobb sérülést, melyek miatt közel 40 találkozót hagyott ki az elmúlt években. Most is nagy kérdés, hogy szerepet kaphat-e a Nagydöntőben, miután október elején a combjára kapott egy rúgást.

"Nem szeretem a meccseket a lelátóról nézni, kifejezetten nehéz számomra csak ülni tehetetlenül. Még nem tudom, hogy mennyit tudok vállalni, de mindent megteszek, hogy valamennyit képes legyek játszani. Egy hónapja nem játszottam, el kell fogadnom, hogy az idő nem az én oldalamon áll." - fogalmazott az amerikai csatár.

Altidore idén mindössze 22 meccsen tudott pályára lépni, melyeken 11-szer volt eredményes és 7 gól előkészítésében vett részt.

Játékpercekre lebontva egészen meggyőző mutatóval rendelkezik: átlagosan 94 percenként vesz részt egy találatban valamilyen módon. A Nagydöntőben is kulcsfigura lehetne. A két csapat egymás elleni első döntőjében a Toronto egyik legjobbja volt, fejesét őrületes bravúrral hárította Stefan Frei, a Seattle kapusa. A második randevú során pedig ő szerezte a Vörösök vezető gólját, ami megalapozta a 2-0-s sikert és így a bajnoki cím megnyerését.

MASSZÍV VENDÉGEK, VERHETETLEN HAZAIAK

Ezúttal azonban Altidore-nak és a Torontónak nem hazai pályán kellene elintézni a Sounderst - mint ahogy az a 2016-os és 2017-es döntőben történt -, hanem vendégént kellene diadalmaskodniuk. Viszont le kell szögezni: ha van csapat, amely nem ijed meg az ellenfelek stadionjában, az a Toronto FC: legutóbbi 10 idegenbeli MLS-meccsükön csak 1-szer kaptak ki, jelenleg 8 mérkőzéses veretlenségi sorozatban vannak az vendégként lejátszott találkozókon.
Persze ahhoz egészen különleges bravúrra lenne szükség, hogy a kanadaiak győzzenek a Seattle Sounders otthonában. A zöldek ugyanis legutóbb 2013-ban veszítettek el hazai pályán egy playoff-mérkőzést. De még egy döntetlenért is 2014-ig kellene visszalapozgatnunk a sport almanachokat.
A Toronto esetleges győzelme tehát tényleg korszakos siker lenne. Legutoljára a 2016-os Nagydöntőben borult ekkorát papírforma. Akkor a topfarvorit Toronto otthonában nyert a Seattle Sounders. Fordul a kocka?

MLS Nagydöntő - november 10. magyar idő szerint 21:00-kor
Seattle Sounders-Toronto FC (Seattle, CenturyLink Field)

VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK:

Seattle: Frei - Leerdam, Kim, Arreaga, Smith - Svensson, Roldan - Jones, Lodeiro, Morris - Ruidíaz

Toronto: Westberg - Auro, Ciman, Mavinga, Morrow - Osorio, Bradley, Delgado - Endoh, Pozuelo, Benezet