Ez nem amerikai futball. Ez Jenkifoci! Üdv Magyarország első amerikai labdarúgással foglalkozó oldalán! Itt megtalálsz mindent, amit tudni szeretnél a világ legdinamikusabban fejlődő bajnokságáról, a Major League Soccerről (MLS) és az amerikai labdarúgásról. Hírek, érdekességek, pletykák és történetek... a jelenből és a múltból! Kövesd a Jenkifocit a Facebookon, a Twitteren és az Instán és ismerj meg egy teljesen új focivilágot! - KUN TAMÁS (a Jenkifoci szerzője)
Július első hetében az amerikai válogatott búcsúzott a világbajnokságtól. De mégsem kell rossz szájízzel gondolnunk erre a hétre. A jenkik ugyanis emelt fővel buktak el Belgium ellen, vastaps közepette hagyták el a pályát, miután mindent kiadtak magukból. A belgáktól elszenvedett 2-1-es vereség abszolút hőse Tim Howard volt, ő lett a hét játékosa!
Az Everton hálóőre - nincs jobb szó rá - földöntúli teljesítményt mutatott be az európaiak ellen. Tizenhat (!) alkalommal mentette meg kapuját egy gólba tartó lövéstől, vagy fejestől. Tizenhatszor! Elképesztő adat. Sőt, példa nélküli! Amióta a FIFA rögzíti a világbajnoki statisztikákat, soha egyetlen kapus sem volt képes ilyen mutatóra. Világrekord született.
Az édesanyja révén félig magyar származású Howardból hőst csinált ez az este. Amerika-szerte közönségkedvenc lett, az internetet elárasztották a vicces és kevésbé vicces mémek, melyek teljesítményét méltatták. Barack Obama amerikai elnök és Chuck Hagel védelmi miniszter is telefonon gratulált teljesítményéhez. Apropó Hagel: a világháló humorgyárosai azt is felvetették Howard hihetetlen védései után, hogy legyen ő az Egyesült Államok új védelmi minisztere. Még maga Chuck Hagel is viccesen azt üzente Howardnak, van jövője a "szakmában".
Ugyanakkor azt kevesen említik meg, hogy ez a parádés teljesítmény nem előzmény nélküli. Howard a tavasszal befejeződött Premier League-szezonban 15 alkalommal őrizte meg hálója érintetlenségét. Ez egészen kiváló mutató egy olyan bajnokságban, ahol olyan sztárokkal nézett farkasszemet, mint Luis Suarez, Sergio Agüero, vagy Wayne Rooney. Az amerikai játékos ezzel 3. helyen végzett a PL-kapusok rangsorában Ezt a formát látva talán nem meglepő, hogy még februárban a hónap játékosának választottam őt a Jenkifocin. Howard egyébként az örökranglistán sem áll rosszul, 118 kapott gól nélküli meccsével a Premier League történetének 10. legjobbja, az aktív játékosok közül a 4. helyen áll.
Magyarként is büszkék lehetünk Fekete Eszter 35 éves "kisfiára", aki magyar származását nagyon fontosnak tartja:
"Rengeteget jelent nekem édesanyám, ahogy a többi magyar felmenőmet is számon tartom. Az alkaromra tetováltam az anyai nagyapám magyar katonaságnál készült fotóját. Félig budapestinek tartom magam, az örökségem és a családi hagyományok meghatározóak számomra. Úgy neveltek, hogy legyek büszke a magyar származásomra és én így is gondolom. Remélem, pályafutásom befejezése után több időm lesz felfedezni családom magyar múltját."
(részlet a Nemzeti Sport június 28-i interjújából)
Júliusban a hét játékosai voltak: 1. hét: Tim Howard
2014 LEGJOBB JENKI JÁTÉKOSAI: január: CHRIS WONDOLOWSKI február: TIM HOWARD március: MICHAEL BRADLEY április: CLINT DEMPSEY május: LANDON DONOVAN június: CLINT DEMPSEY
Erick Estéfano Torres Padilla, rövidebb nevén Erick Torres, még rövidebben "El Cubo": így hívják az MLS új fiatal csillagát. A Chivas USA 21 éves támadója tavaly került Amerikába, amikor a Chivas Guadalajara kölcsönadta Los Angeles-i székhelyű testvérklubjának. A mexikói utánpótlás-válogatottakat végigjárt Torres megtalálta a számítását az MLS-ben: első félszezonjában 15 meccsen 7 gólt vágott, idén pedig 17 meccsen már 12 találatnál jár, amivel második helyen áll az MLS góllövőlistáján. 19 góljával ő minden idők legeredményesebb mexikói MLS-játékosa, megelőzve hazája legendáját, Cuauhtemoc Blancót.
De Torres nem csak szimpla gólokat lő, hanem egészen kivételes találatokat. Ma hajnalban például a Montrealnak köszönt be egy ollózással:
Egy hete a Real Salt Lake-nek lőtt óriási kapásgólt:
De tavaly is volt látványos pillanata, amikor a Vancouver Whitecaps hálójába ollózott:
Torres előtt fényes jövő áll, korábban már kétszer is meghívót kapott a mexikói felnőtt válogatottba. Igaz, pályára még nem lépett. A Chivas USA csatárát korábban többször is hazája legismertebb jelenkori csatárához, Chicharito Hernandezhez hasonlították. De talán nem számít nagy "hazabeszélésnek", ha azt mondom, a látottak alapján MLS mexikói csodacsatára színesebb eszköztárral rendelkezik, mint Unitedes kollégája. ;)
Blogomon minden hónapban megválasztom a hónap amerikai játékosát. A győztes az adott hónapban "hét játékosának" választott labdarúgókból kerülhet ki. Júniusban következő heti győztesek voltak:
Június hónapban 3 mérkőzést játszott az amerikai válogatott a 2014-es világbajnokságon, a belgák elleni nyolcaddöntő már júliusra esett. Így Tim Howard hihetetlen produkciója ellenére nem kerülhetett szóba a "hónap játékosa" címért vívott versenyben. A ghánaiak, a portugálok és a németek elleni meccset kiértékelve végül Clint Dempsey kapta meg az elismerést. A "Deuce" becenevet viselő támadónak nem volt könnyű dolga ezen a tornán, hiszen Altidore sérülése miatt egyetlen mérkőzést sem játszhatott végig a saját posztján, az árnyékék szerepkörében. Előretört csatárként kellett érvényesülnie a fizikálisan kőkemény védők gyűrűjében. De nem vallott szégyent! Mi több, 2 gólt lőtt és csapatkapitányként vezette ki gárdáját a halálcsoportból.
A WhoScored statisztikái szerint Ghána ellen ő volt csapta 2. legjobb játékosa, Portugália ellen pedig a legjobb volt. Cristiano Ronaldóék ellen 93 százalékos pontossággal passzolt, öt lövést eresztett meg, cselezett, kulcspasszokat osztott ki, s nem utolsó sorban: gólt lőtt!
Pedig nem csak a szokatlan poszt miatt fájhatott a feje, hanem amiatt a fejberúgás miatt is, amit Ghána ellen szenvedett el. Dempsey orrát törte Muntari megmozdulása miatt, de így is végigzakatolta az afrikaiak elleni meccset, ahogy a portugálok ellen is remekelt.
"Egészen addig játszom, amíg bírok. Muntari rúgása után nem volt könnyű a légzésem és felköhögtem egy kis vért, de ezt leszámítva minden oké volt." - mondta később a megállíthatatlan texasi vagány.
Az pedig már csak extra, hogy a félelmet nem ismerő Deuce a védőmaszk viselését is elutasította a luzitánok elleni összecsapáson.
A texasi születésű támadü két rekordot is bezsebelt Brazíliában: Ghána ellen megszerezte a világbajnokságok történetének 5. leggyorsabb gólját (29. másodperc), egyúttal pedig ő lett a focitörténelem egyetlen amerikai játékosa, aki három vb-n is betalált. Kell ennél több június legjobbjától?
2014 LEGJOBB JENKI JÁTÉKOSAI: január: CHRIS WONDOLOWSKI február: TIM HOWARD március: MICHAEL BRADLEY április: CLINT DEMPSEY május: LANDON DONOVAN június: CLINT DEMPSEY
Véget ért egy fantasztikus kaland. Az amerikai válogatott tegnap éjszaka egy epikus meccsen búcsúzott a 2014-es világbajnokságtól. Fantasztikus összecsapás során, hosszabbítás után szenvedtek 2-1-es vereséget a sztárokkal teletűzdelt belga válogatottól. A jenkik ismét bebizonyították a világnak, hogy küzdeni tudás tekintetében világelsők. Vagy stílszerűbben fogalmazva...világbajnokok.
Két esztendőt, 16 selejtezőmérkőzést és 4 világbajnoki meccset követően tehát lezárult egy fejezet. De félreértés ne essék: ezzel nem ért véget semmi. Ahogy a brit Daily Telegraph fogalmazott mai lapszámában: "Az Egyesült Államok távozott, de valójában most érkezett meg igazán."
A jenkik megérkeztek a világ focitérképére! Eddig is ott voltak ugyan, de a kétkedők, az eurosznobok vakfoltja valahogy mindig "megtalálta őket". Immáron azonban mindenki számára tagadhatatlan, hogy tudnak egyet, s mást a gyönyörű játékról. A jenkik messzire jutottak azóta, hogy 1990-ben félamatőrökkel álltak ki az olaszországi világbajnokságon.
De ezt minden bizonnyal e sorok olvasója is tudja. Hiszen Te is megtaláltad a Jenkifoci oldalát, akár a blog.hu, akár a Facebook felületén. És mivel eljutottál odáig, hogy ezt az írást elolvasd, valószínűleg szimpátiát is érzel a csapat iránt, amelynek hollywoodi drámákkal telített szereplését nyomon követted az elmúlt hetekben.
Ha így van, ha valóban megkedvelted az amerikai válogatottat, akkor kérlek Téged, a következő években se hagyd magára ezt a gárdát és magát az amerikai labdarúgás ügyét. Ha így teszel, azt biztosan nem bánod meg, mert fantasztikus évek jönnek!
Minden feltétel adott hozzá: a sportág anyagi háttere biztosított, a szponzorok felfigyeltek rá. Az utánpótlás-bázis adott, a labdarúgás a 12-34 éves fiúk között a második legnépszerűbb sportág. Emellett a hazai bajnokság is fejlődik, jövőre már 21 csapattal áll föl az MLS, olyan sztárokkal, mint David Villa, Jermaine Defoe, vagy Kaká. ÉS ez a lista még csak bővülni fog.
Szóval Kedves Olvasó, elhiheted nekem, borzasztóan sikeres évek állnak előttünk. Az áttörés csak idő kérdése, semmi másé. Könnyen lehet, hogy öt-hét éven belül már sikk lesz az amerikai válogatottnak szurkolni és MLS-meccseket nézni. Jön majd a sok divatdrukker, akik a sikereket és a pénzt követik. De ha te nem ilyen vagy, ha te tényleg hiszel egy ügyben, ha a te szimpátiádat is elnyerte a jenkik tegnapi csupaszív játéka, akkor már most felszállsz a "csapatbuszra", amin a Jenkifoci felirat virít!
A 2014-es vb véget ért ugyan az amerikai válogatottnak, de a jenki labdarúgás kedvelőinek nem 2018 lesz a következő állomás: hanem a holnap hajnali Chicago Fire-Toronto FC MLS-mérkőzés! Aztán pedig az MLS idei szezonjának hátralévő része. A válogatottban megismert csupaszív játékosok ugyanis visszatérnek klubjaikhoz és ott újra találkozhatsz velük. Ha valóban szimpatizálsz például Kyle Beckermannal (Real Salt Lake), DeAndre Yedlinnel (Seattle Sounders), Matt Beslerrel (Sporting Kansas) vagy Clint Dempsey-vel (Seattle Sounders) akkor a vb befejeztével sem hagyod őket magukra, hanem az MLS-ben szurkolsz nekik.
Ezzel őket segíted a távolból és közben a magad számára egy új világot tárhatsz fel. Az Major League Soccer megérdemli és megéri a figyelmet. Unalomig ismételt közhely, hogy "ez a világ lelgdinamikusabban fejlődő bajnoksága". De mi van emögött a szlogen mögött? Hihetetlen hajtás minden meccsen, bombagólok és fantasztikus közönség (meccsenként átlag 18200 néző), egyes találkozókon akár 50-60 ezer fős tömegek! Valamint olyan rangadók, melyeknek akár a '70-es évekig visszanyúló tradíciói vannak.
Mindezt megkapod fantasztikus körítés mellett, hihetetlenül profi hivatalos weboldallal, podcastekkel, webcastekkel, Facebook- és Twitter oldalakkal. A szurkolók minden előnyét élvezhetik annak, hogy ez a bajnokság a "nézőkért van", hiszen fejlődő ligaként célja a minél nagyobb közönség meghódítása: itt nem kell szörnyű minőségű videókat vadászni a youtube-on, ha egy meccs összefoglalóját meg akarod nézni. Itt nem tiltják le a jogtulajdonosok a legszebb gólokat. Sőt, az MLS legszebb pillanatai szabadon hozzáférhetőek az MLS hivatalos youtube-csatornáján és a weboldalon is. Az MLS központi oldalának szerkesztői ügyelnek arra, hogy a liga sztárjai ne elérhetetlen figurák legyenek, hanem emberközeli, szerethető játékosok. Portréfilmek, mélyinterjúk, sztárchatek hozzák közelebb a focistákat a szurkolókhoz. Hozzád és hozzám.
Szóval Kedves Olvasó, ha eddig nem tetted meg, akkor nézz meg egy-két MLS-meccset, légy nyitott a látottakra és engedd, hogy szimpátiád döntsön arról, kihez húz a szíved. Válassz egy kedvenc MLS csapatot és fejezd ki így a rajongásod az amerikai labdarúgás irányába: legyen az akár a Landon Donovannel felálló Los Angeles Galaxy, a fanatikus szurkolóiról ismert Portland Timbers, az olykor 60 ezres tömeget vonzó Seattle Sounders, vagy a magyar származású edző (Vermes Péter) által bajnoki címhez segített Sporting Kansas.
Vagy szeretnél egy olyan csapatot, amelyet már a "születésétől fogva" magadénak érezhetsz? Itt van neked az MLS-ben jövőre debütáló New York City FC David Villával, vagy a szintén 2015-ben rajtoló Orlando City SC az aranylabdás Kakával!
Pont ő, a 2002-ben világbajnoki címet szerző Kaká mondta: lenyűgözte, hogy az amerikai válogatott szurkolói mennyire odaadóan támogatják nemzeti csapatukat és reméli, a klubok mellé is hasonló elánnal állnak majd oda a következő években. Kedves Olvasó, most rajtad a sor, hogy beteljesítsd Kaká kívánságát!
Persze ettől még a nemzeti csapatot se hagyd magára, mert hihetetlenül izgalmas esztendők állnak előttünk. Nem kell 4 évet várnod a következő rangos versenysorozatra! Az oroszországi világbajnokságig hátralévő 4 esztendőben ugyanis négy eseményen is szurkolhatsz majd azt amerikai válogatottnak. Azt megígérhetem, egyik sem lesz unalmas torna:
Jövőre, 2015-ben rendezik a CONCACAF-zóna kontinenstornáját, az Aranykupát (CONCACAF Gold Cup). Itt a jenkik ismét összecsaphatnak az ősi rivális Mexikóval és a régió új üstökösével, az idei vb-n remeklő Costa Ricával. Ráadásul Bradley-ék címvédőként érkezhetnek a Gold Cupra.
Két év múlva, 2016-ban még rangosabb esemény következik: a 100 éves Copa America centenáriumi kiadása, a Copa Panamerica, amit az Egyesült Államokban rendeznek. Az eseményen a hagyományosan Copa-résztvevő dél-amerikai csapatok mellett fellép majd többek között az USA és Mexikó nemzeti tizenegye is. A jenkik tehát akár a brazilok és az argentinok ellen is játszhatnak majd hazai pályán. Tétmérkőzésen, trófeáért harcolva. Garantált futballáz lesz Amerikában.
Ugyanazon a nyáron pedig megismerkedhetünk a jenki foci új generációjával is, ugyanis 2016-ban rendezik majd az olimpiát is, ahol az U23-as amerikai válogatott remekelhet majd-
Három év múlva, 2017-ben jön a 2018-as világbajnokság "főpróbája", a Konföderációs Kupa. Ha az amerikai válogatott megnyeri a 2015-ös Aranykupát, akkor biztosan ők képviselhetik majd a régiójukat a viágversenyen. Ha esetleg nem húzzák be a trófeát '15-ben, akkor a 2013-as Gold Cup címvédőjeként egy playoff-mérkőzésen mérik majd össze erejüket az esetleges győztessel.
Négy év múlva, 2018-banpedig már itt is az oroszországi világbajnokság, melynek selejtezői már 2016-ban megkezdődnek.
És hogy kiket láthatunk majd a 2018-as vb-résztvevő csapatban? Nos, a Belgium elleni epikus párharc során már bemutatkozott két potenciális sztár: a 20 éves DeAndre Yedlin (Seattle Sounders) és a 19 éves Julian Green (Bayern München) hosszú éveken át lehetnek majd az amerikai labdarúgás meghatározó alakjai.
ÉS ezzel még nem ért véget a tehetségek sora: említhetném az Arsenal csodatinijét, az amerikai állampolgársági kérelemért folyamodó Gedion Zelalemet (17 éves), a Rapid Wienben hihetetlen mutatókat produkáló Terrence Boydot (23 éves), az MLS-ben már hosszú évek óta stabil kezdőként remeklő Luis Gilt (20 éves), a mexikói élvonalban már 3 gólt szerző 19 éves Paul Arriolát, az európai topbajnokságok ajánlatai közül válogató Juan Agudelót (21 éves). ÉS a sort még hosszan lehetne folytatni... És azt se feledjük, hogy a jelenlegi keret tapasztaltabb játékosai közül is többen elég fiatalok ahhoz, hogy a következő vb-n is ott legyenek: Michael Bradley 2018-ban 30 éves lesz, Altidore 28., Jóhansson 27., Diskerud 27., Fabian Johnson 30., Timmy Chandler 28., John Brooks 25., Omar Gonzalez 29., Matt Besler pedig 31. életévébe lép az oroszországi vb idején.
Az idei Mundialon látottak alapján nem rossz dolog belegondolni, hogy milyen kiváló játékos lehet egy négy évnyi tapasztalattal felvértezett Michael Bradley, John Brooks, Fabian Johnson, vagy Matt Besler. Jozy Altidore-ról nem is beszélve, aki már most, 24 évesen 71 válogatottságot és 23 gólt jegyez.
Kedves Olvasó: Te is láthatod, fényes jövő irányába halad a Jenkifoci feliratú csapatbusz, ne maradj le róla! Maradj velünk a világbajnokság után is, lásd a felemelkedés minden pillanatát, légy szurkolója a csapatoknak és légy támogatója a sikereknek. Mert bizony a támogatásodra is szükség lesz. Állj ki az ügy mellett, amely tegnap este elragadott téged. Állj ki a szívvel játszott foci mellett. Együtt nyerni fogunk.
A halálcsoport csak a bemelegítés volt...Az amerikai válogatott csütörtökön a németektől elszenvedett 1-0-ás vereség dacára továbbjutott a világbajnokság G-csoportjából, melyet a sajtó előszeretettel nevezett "halálcsoportnak". Nem véletlenül. A Németországot, Portugáliát, Ghánát és az Egyesült Államokat magába foglaló négyes az egyetlen olyan csoport volt a világbajnokságok 84 éves történetében, amelyben az összes résztvevő továbbjutott a legjobb 16 közé az előző világbajnokságon. A jenkik továbbjutására nagyon kevesen számítottak (az előzetes várakozásokról itt olvashattok bővebben). De Klinsmann fiai rácáfoltak minden kétkedőre: taktikailag fegyelmezett és egyben harcias futballal megérdemelten kvalifikálták magukat a legjobb 16 közé!
Ghána ellen mindent beleadtak és diadalt arattak. Portugália ellen győzelmet érdemeltek volna, Németország ellen pedig fáradtan, de kitartóan küzdve szenvedtek tisztes vereséget. Mindezt annak dacára, hogy a csapat az első meccs első fél órájában elvesztette elsőszámú csatárát, Jozy Altidore-t, aki azóta se lépett pályára. Rajta kívül pedig többen szenvedtek kisebb combsérülést, térdsérülést, fejsérülést, valamint hárman (Clint Dempsey, Fabian Johnson, Jermaine Jones) szemsérülést. De hát ez labdarúgás, nem amerikai foci... itt nem védi sisak a játékosokat :)
Szóval az ezer sebből vérző jenkik megharcolták a harcukat és megérdemelten foglalták el helyüket a világ legjobb 16 csapata között. Ez volt az első alkalom az amerikai labdarúgás 100 éves történetében, hogy a csapat két egymást követő vb-n is túljutott a csoportkörön. De ez nem a végállomás, most ugyanis új fejezet kezdődik, a menekülés a halálcsoportból véget ért. Következik a harc a trófeáért!
"Büszkék vagyunk, hogy továbbjutottunk a csoportunkból, hiszen nagyon erős ellenfeleink voltak. De ez nem jelenti azt, hogy megelégednénk ennyivel. Többet akarunk! Még szeretnénk játszani néhány meccset a vb-n!" - mondta Michael Bradley, ezzel pedig fel is vezette a Belgium elleni nyolcaddöntőt.
A jenkik ellenfele ugyanis mindenki "meglepetéscsapata", a belga válogatott lesz. A fogadóirodák a meccs óriási favoritjaként tekintenek az európai "vörös ördögökre", egyes helyeken négyszeres pénzt fizetnek amerikai siker esetén. Ha a játékoskeretek pénzben kifejezett értékét nézzük, teljesen jogos ez a favorizálás. De ne feledjük, erre a "transzfermatekra" már Ghána és Portugália szurkolói is ráfizettek!
Arról nem is beszélve, hogy a valóban nívós játékosokkal teletűzdelt belga csapat nem igazolta a velük kapcsolatos elvárásokat a csoportmeccseket. Egy meglehetősen könnyű négyesből kvalifikálta magát a legjobb 16 közé, de úgy, hogy közben egyik mérkőzésén sem tudott igazán sziporkázni. Inkább a monton erőlködés jellemezte őket. Pedig egy olyan csapattól, amelynek a középpályáján a Hazard, De Bruyne, Mertens-trió felel a támadásokért, igenis többet várna az ember, mint szűk, egygólos győzelmeket.
Az előzmények alapján tehát legyőzhetetlen csodafutballtól nem kell tartanunk. De mi jöhet helyette? Például egy szabad mozgásokra épülő 4-5-1-es felállás, egy olyan kezdőcsapattal, ahol még a védekező középpályások posztján is olyan játékosok szerepelnek, akik az építkezéshez jobban értenek, mint a romboláshoz (Fellaini Witsel). A kreatív szikra tehát ott lesz az ellenfélben.
Így jenki oldalról kulcsszerep hárulhat a Bradley-Beckerman-Jones trióra. A jenki bulldogoknak csírájában kell elfojtaniuk a belga támadásépítést, majd a labdaszerzéseket követően szélről induló támadással kell helyzeteket kialakítani. A belga védősor szélei ugyanis sebezhetőek: a németekhez hasonlóan ugyanis a belga válogatott is klasszikus középső védőket foglalkoztat a széleken (Verthongen, Alderweireld), igazi szárnyvédőjük nincs. Egy középső védő teljesen más helyezkedéssel látja el feladatát, mint egy szárnybekk. Nincsenek annyira hozzászokva a mögékerülésekhez, illetve a betörésekhez. Sok múlik majd azon, hogy ezt a gyenge pontot mennyire jól használják ki az amerikaiak. Ez a feladat leginkább Fabian Johnsonra, valamint Graham Zusira és Alejandro Bedoyára hárulhat.
Ugyanakkor a szélek támadását is hideg fejjel kell végrehajtani, nem lehet ész nélkül nekiesni belgáknak, mert ebben az esetben létszámhátrányba kerülhet a csapat a védekező szárnyakon. Ez pedig életveszélyes szituációkat eredményezhet: senki sem szeretné látni, ahogy Hazard vagy Mertens egy az egyben vezeti rá a labdát a védelem jobb, vagy bal oldalára visszatáró amerikai játékosra.
A belgák halálos kreativitásával kapcsolatosan friss emlékei is vannak az amerikai játékosoknak: tavaly májusban a "vörös ördögök" egy barátságos mérkőzés során 4-2-es verést mértek az amerikaiakra Clevelandben. De ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen teljesen máshogy nézett ki a jenki csapat lelke, a védekező középpálya: Beckerman nem volt a csapatban, Bradley sérült volt, Kljestan és Jones helyezkedett el a pálya közepén. Egyikük se híres a fegyelmezett védekező készségéről, mindketten hajlamosak előre kalandozni. A májusi kalandozás 4 belga gólt eredményezett.
De ezúttal sokkal kompaktabb taktikai rendszerrel kell farkasszemet néznie Hazardéknak, arról nem is beszélve, hogy a világbajnokság teljesen más műfaj, mint egy barátságos mérkőzés. Világbajnoki rutin tekintetében az amerikaiaknál van az előny: a belgák 1990 óta 4 mundialon szerepeltek, legutóbb 2002-ben voltak jelen a világversenyen. Ezzel szemben a jenkik '90 óta az összes vb-n részt vettek. Ez a rutin akár jelentős mentális előnyt is jelenthet ma este.
Ahogy azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az összecsapásra várhatóan a belgák érkeznek pihentebben. Az összes vb-résztvevő csapat közül ők utazták a legkevesebbet a csoportmeccsek során, míg az amerikaik listavezetők a megtett kilométerek tekintetében. A jenkik közel 10-szer annyit repkedtek Brazíliában az elmúlt hetekben, mint a belgák.
Igaz, Dempsey-ék így is felborítottak minden előzetes várakozást és továbbjtutottak a halálcsoportból. De Klinsmann szerint erre mostantól nem lehet alapozni:
"A kieséses szakaszban gyakorlatilag új versenysorozat kezdődik. Mindenki nulláról indul. De mi szeretnénk messzire jutni." - fogalmazott a szövetségi kapitány.
Ahogy mondtam, a halálcsoport csak bemelegítés volt, az igazi móka most kezdődik...
