Ezúttal nem okozott komoly fejtörést a hét legjobb amerikai játékosának kiválasztása. Landon Donovan igazi legendához méltó választ adott arra, hogy Jürgen Klinsmann kihagyta őt az Egyesült Államok 23 fős szűkített világbajnoki keretéből. A csalódást keltő döntés után a Los Angeles Galaxy sztárja visszatért klubcsapatához, ahol pályára is lépett a Philadelphia Union elleni mérkőzésen. Donovan két góllal és egy gólpasszal üzent Klinsmannak. Ő lett a hét játékosa!

A 156-szoros amerikai válogatott Donovant sokkolta, hogy nem léphet pályára Brazíliában: "Nem értek egyet Jürgen Klinsmann helyzetértékelésével. Az edzőtáborban mutatott teljesítményem és a erőnléti tesztek alapján azt gondoltam nem csak a 23-as keretbe kerülésre van reális esélyem, hanem akár arra is, hogy kezdő legyek majd Brazíliában. Én mindig kimondom, amit gondolok. Ha rosszul játszom, azt is be szoktam ismerni a sajtónak. Ha jól játszom, azt is. És ha azt mondom, jól edzettem, az azt jelenti, hogy szerintem tényleg jól edzettem. Ezért volt annyira fájó ez a döntés. Nem vagyok dühös, csak csalódott.De az edző hozza a döntéseket és ezt tiszteletben kell tartani. Most az a legfontosabb, hogy mindenki a csapat mögé álljon, hogy mindenki szurkoljon az Egyesült Államoknak. Szükségük lesz a támogatásunkra! Ami pedig az én helyzetemet illeti: erről a témáról többet nem fogok beszélni, mostantól a Galaxy-ra koncentrálok." - mondta a döntés után.

És így is tett: a Philadelphia ellen egyenesen megállíthatatlan volt! És most nem csak a két gólról és egy gólpasszról beszélünk. A WhoScored.com statisztikákkal foglalkozó weboldal 10-es skálán 9,6-ra értékelte teljesítményét. Ő adta a legtöbb kulcspasszot a meccsen, Robbie Keane után ő lőtt a legtöbbször kapura, de a védekezésben is jeleskedett: bemutatott szerelést és kapu előtti tisztázást is. Mindkét térfélen bemutatott remeklésével rácáfolt arra is, hogy erőnlétbeli problémái vannak.

A 4-1-es siker során mutatott teljesítménye után egyet kell értsünk Donovan klubedzőjével, Bruce Arenával: "Ha tényleg van 23 olyan amerikai játékos, aki jobb Landon Donovannél, akkor elég jó esélyünk van arra, hogy megnyerjük a VB-t!"

Májusban a hét játékosai voltak:
1. hét: Chad Marshall
2. hét: Harrison Shipp
3. hét: Lee Nguyen
4. hét: Landon Donovan

2014 LEGJOBB JENKI JÁTÉKOSAI:
január: CHRIS WONDOLOWSKI
február: TIM HOWARD
március: MICHAEL BRADLEY
április: CLINT DEMPSEY

Jürgen Klinsmann amerikai szövetségi kapitány kihirdette keretét a 2014-es labdarúgó világbajnokságra.  A Jenkifoci oldalán most négyrészes cikksorozatban mutatom be az egymással versengő vetélytársakat, adatokkal, videókkal, érdekességekkel és az American Soccer Now ranglistáján elfoglalt helyezésükkel. Elsőként a kapusokat vettem górcső alá, aztán következtek a védők, most pedig jönnek a középpályások!

Michael Bradley (Toronto FC, 26 éves, 83-szoros válogatott): Posztja: középső középpályás, védekező középpályás. Bradley az amerikai válogatott leginkább nélkülözhetetlen játékosa. Az ő helye nem csak a keretben, hanem a kezdőcsapatban is betonbiztos. A középső középpályás posztján ő felel a játék irányításáért, ő szabja meg a ritmust, miközben fel-le vágtázik a csatársor és a védelem között. A Toronto FC labdarúgója idén tért vissza az MLS-be, miután 18 éves korától kezdve 8 éven át Európában focizott. A volt szövetségi kapitány, Bob Bradley fiaként már nagyon fiatalon magába szívta a profizmust, melynek köszönhetően az öreg kontinensen is sikeres lett. Első európai csapata a holland Heerenveen volt, ahol harmadik szezonjában virágzott ki, 16 bajnoki gólt szerezve.

Ezután sikeres időszakot töltött a német Mönchengladbachnál is. A Bundesliga után következett a Serie A: Bradley a Chievóhoz igazolt, ahol tanári futballjával kiérdemelte az "Il Generale", azaz "A Generális" becenevet. Egyetlen szezon után távozott a sárga-kékektől, ugyanis lecsapott rá a nagyhírű AS Roma. A farkasoknál az első szezonban állandó kezdőként részese volt a Coppa Italia-ezüstéremnek, majd második évében emelt fővel távozhatott: Torontóba igazolásakor ő volt a Serie A aktuális szezonjának legpontosabban passzoló középpályása. Torontóban repülőrajttal nyitott, azonnal fazont szabott a korábbi években bukdácsoló együttesnek. Ugyanez az irányító-szerepkör hárul majd rá a válogatottnál Brazíliában.

Bradley 26 éves korára 83-szor lépett pályára a US Teamben, ahol 12 gólt szerzett. Az elmúlt néhány meccsen rendre a csapat legjobbja volt. A mexikó szövetségi kapitány a két csapat 2-2-re végződő barátságos meccs után úgy fogalmazott, hogy a találkozó egyes szakaszaiban Bradley olyan klasszis játékot mutatott be, mintha ő lenne a világ legjobb labdarúgója.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 1.

Jermaine Jones (Besiktas, 32 éves, 39-szeres válogatott): Posztja: középső középpályás, védekező középpályás. Jones az egyik legszélsőségesebb megítélésű amerikai válogatott játékos. A Besiktas német-amerikai labdarúgóját sokan kedvelik harcos és ellentmondást nem tűrő stílusa okán, ugyanakkor sok ellendrukkere is van agresszív és olykor alattomos játéka miatt. Érdemei közé sorolják, hogy pontosan passzol és óriási a munkabírása, ugyanakkor sokszor hanyagul, figyelmetlenül helyezkedik.

Jones Frankfurtban született amerikai apától és német anyukától. Karrierjét a város csapatában, az Eintrachtban kezdte, kis ideig játszott a Leverkusenben is. De végül a Schalke mezében vált sztárrá. 2007-ben igazolt a gelsenkircheniekhez, ahol összesen 129 bajnokin játszott és a Bajnokok Ligájában is pályára lépett. A kék-fehéreknél mutatott teljesítményével felhívta magára a német válogatott szövetségi kapitány, Joachim Löw a figyelmét. Jones kis híján a 2008-as EB-re is meghívót kapott, de végül csak 3 barátságos meccset játszott a németeknél. Mivel tétmérkőzésen nem kapott szerepet, így 2010-ben az amerikai szövetség megkörnyékezte őt: lenne-e kedve édesapja szülőhazájáért játszani? Jones nyitott volt a lehetőségre, 2010 végén bemutatkozott a jenkiknél. Első meccsén rögtön gólpasszt adott Lengyelország ellen. Azóta 38 további alkalommal húzta magára az amerikai mezt, Jürgen Klinsmann nemrég a csapat egyik kulcsjátékosaként nevezte meg őt.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 12.

Kyle Beckerman (Real Salt Lake, 32 éves, 35-szörös válogatott): Posztja: védekező középpályás. A rasztafrizurás középpályás 32 évesen léphet pályára első világbajnokságán. Már amennyiben a korosztályos tornákat nem számítjuk. A Real Salt Lake játékosa ugyanis 1999-ben részt vett az U17-es világbajnokságon Új-Zélandon, ahol elődöntőig jutott a jenkikkel, olyan csapattársakkal az oldalán, mint DaMarcus Beasley, vagy Landon Donovan. Klubszinten játszott a Miami Fusionben, valamint a Colorado Rapidsban is, mielőtt a Real Salt Lake-hez szerződött volna.  Itt igazi otthonra lelt: a Real játékosaként ötször választották be a bajnokság álomcsapatába, egy MLS-bajnoki címet nyert, tavaly pedig a nagydöntőbe jutva ezüstérmes lett.

Játékát pontos passzok és remek kiugratások jellemzik. Fegyelmezett védekező középpályás, ritkán kalandozik el posztjáról, de ha igen, akkor is korrektül visszazár. Helyezkedésének köszönhetően remekel a megelőző labdaszerzések terén. Negatívum vele kapcsolatban, hogy a nemzetközi mezőnyben lassú játékosnak számít, valamint az egy az egy elleni helyzetekben sokszor alulmarad. De ha jó napja van, kiváló helyezkedéssel képes kompenzálni ezeket a hiányosságokat. Kulcspasszai életveszélyesek, így az előrejátékban is használható.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 13.

Alejandro Bedoya (Nantes, 26 éves, 26-szoros válogatott): Posztja: támadó középpályás, jobb oldali középpályás. Bedoya hajtotta végre a legjobb átigazolást a tavalyi szezonban az amerikai labdarúgók közül. A svéd Helsingborgstól a francia élvonalbeli Nantes-hoz szerződő 26 éves játékos a Kanáriknál megtalálta a számítását. Noha eredetileg a kiegészítőember szerepkörét szánták neki, hamar beverekedte magát a kezdőcsapatba. Végül 15 mérkőzésen lépett pályára kezdőként, 8-szor csereként, a kapuba pedig ötször talált be. Győztes, edzőbuktató gólt lőtt például a Marsielle-nek is. Saját trénere pedig többször dicsérte őt intelligens játékáért és kiváló technikai képzettsége miatt. Egy év alatt Bedoya piaci értéke közel másfél millió euróval nőtt (900 ezer euróról nagyjából 2,3 millióra a Transfermarkt szerint).

Jürgen Klinsmann is felfigyelt erre a szárnyalásra és egy brazíliai repülőjeggyel jutalmazta meg Bedoyát. Pedig a New Jersey-i születésű játékos korábban nem tartozott a favoritjai közé. Klinsmann első két évében Bedoya nem kapott meghívót a válogatottba. Tavaly azonban az Aranykupán lehetőséget kapott a bizonyításra és élt is vele. Pontos rövid passzaival, higgadt befejezéseivel, gyors széljátékával és fegyelmezett visszazárásaival nélkülözhetetlenné vált a nemzeti csapatban.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 14.

Graham Zusi (Sporting Kansas City, 27 éves, 20-szoros válogatott): Posztja: jobb oldali középpályás, bal oldali középpályás, támadó középpályás. Zusit a Sporting Kansas magyar származású vezetőedzője, Vermes Péter fedezte fel. Vermes tette be a kezdőcsapatba, ő szabta hozzá csapata játékát. Gyakorlatilag kezébe adta a karmesteri pálcát. Zusi az MLS egyik legveszélyesebb középpályása. 2011 óta 100 mérkőzésen 17 gólt lőtt és 34 gólpasszt adott. Azaz 51 gólban vállalt főszerepet. Tavaly és tavalyelőtt is beválasztották a bajnokság álomcsapatába, klubjában is ő lett a szezon játékosa mindkét esztendőben. A Sporting Kansas legfontosabb játékosaként kulcssszerepe volt Vermesék 2013-as bajnoki címében.

Nem csoda, hogy Jürgen Klinsmann is felfigyelt rá. Zusi 2012-ben debütált a válogatottban, azóta pedig összesen 20 mérkőzésen lépett pályára és 3 gólt szerzett. Érdekesség, hogy Zusi nem csak egy, hanem két válogatottat is kijuttatott a világbajnokságra, miután az amerikaiak utolsó, tét nélküli meccsén a 92. percben egyenlített Panama ellen és ezzel biztosította az ősi rivális Mexikó helyét a pótselejtezőben, ahol aztán az El Tri Új Zélandot lemosva intézte el a kvalifikációt. Zusi cselekedetét nem felejtették el a mexikóiak, egy spanyol ajkú rádióadó egyenesen szentté avatta a Kansas középpályását.
Brazíliában Jürgen Klinsmann várhatóan kezdőjátékosként számít rá. Persze nem a "Szent"-státusz miatt. Sokkal inkább azért, mert a floridai születésű középpályás átlagon felüli ívelésekre képes, beadásai hajszálpontosak. Állított és mozgó labdából egyaránt nagyon hatékony ezen a téren, így a pontrúgásokat is rá lehet bízni. De lapos indításai is kimagaslóak, remekül érzi a ritmust a védőjátékosokkal szemben. Dolgos, becsületes játékos, nem szokta dobálni magát és rengeteget fut.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 11.

Mix Diskerud (Rosenborg, 23 éves, 17-szeres válogatott): Posztja: középső középpályás, támadó középpályás. Az oslói születésű játékos édesanyja révén félig amerikai, így került képbe az amerikai válogatottnál. Először korosztályos, később felnőtt szinten is lehetőséget kapott a US Teamben. Karrierjét a norvég Stabaekben kezdte, majd egy rövid belgiumi kitérő (Gent) után visszatért Norvégiába, de ezúttal már az ország sztárcsapatához, a Rosenborghoz, ahol két év alatt 40 alkalommal lépett pályára. Játékát ösztönös, technikás megoldások színesítik. Kreatív labdarúgó, aki remekül lát a pályán. Sokoldalú, a középpálya több pontján is bevethető, támadó és védekező szerepkörben is.

Az amerikai korosztályos válogatottban 2008-ban mutatkozott be, 2009-ben már ott volt az U20-as világbajnokságon, 2010-ben pedig már a felnőtt nemzeti csapatban is pályára léphetett. 2012-ben az olimpiai válogatott legjobbja volt. Balszerencséjére az a csapat nem tudta kvalifikálni magát a londoni játékokra. Tavaly Jürgen Klinsmann már kulcsjátékosként számított rá a CONCACAF Aranykupán, ahol Landon Donovan után ő volt a jenkik legjobbja. Most a világbajnokságon valószínűleg a csereszerep hárul majd rá, de univerzalitása miatt fontos láncszem lehet a német szakember gépezetében.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 18.

Brad Davis (Houston Dynamo, 32 éves, 14-szeres válogatott): Posztja: bal oldali középpályás. Davis az MLS-ben töltött hosszú évei alatt kiérdemelte a "ballábas Beckham" becenevet. Talán sokaknak nehéz elhinni, de ez a becenév korántsem olyan túlzó, mint azt elsőre gondolnánk. Davisnek egészen kivételes bal lába van. Beadásai hajszálpontosak, szabadrúgásai életveszélyesek. Ennek alátámasztására elég egy számadat: Az MLS-ben töltött 11 szezonja alatt alatt összesen 115 gólpasszt osztott ki. Ezzel Landon Donovan mögött a második helyen áll a bajnokság örökranglistáján. Ezen kívül 51 találatot Davis maga jegyzett, nagy részüket szabadrúgásból, vagy távoli bombából. A Missouriból származó középpályás karrierjének nagy részét a Houston Dynamo csapatánál töltötte. 2006 óta van a narancsmezesek alkalmazásában, két MLS-bajnoki címet nyert velük, két ezüstérem mellett.

Az amerikai válogatottban érthetetlen módon sokáig nem kapott lehetőséget. A 2005-ös Aranykupán kapott néhány meccset és három gólpasszt is kiosztott, de utána hosszú éveken át nem számítottak rá. Jürgen Klinsmann hívta vissza a keretbe. Davis hihetetlen bal lábát mindenki dicséri, ugyanakkor megkopott sebessége és rossz ütemű visszazárásai miatt sokan vitatják a 32 éves játékos beválogatásának jogosságát. A jelek szerint Klinsmann elhanyagolhatónak tartja a negatívumokat és úgy véli, a "ballábas Beckham" becsavarhatja a Brazíliában is...
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 33.

Julian Green (Bayern München, 18 éves, 1-szeres válogatott): Posztja: Jobb oldali középpályás, bal oldali középpályás, támadó középpályás. Julian Green az aktuális "csodagyerek" az amerikai válogatott keretében. A német-amerikai kettős állampolgárságú középpályás nyáron tűnt fel a nemzetközi fociszíntéren, amikor Pep Guardiola kiemelte őt a Bayern München B-csapatából és több barátságos mérkőzésen is lehetőséget adott neki a nagyok között. Green élt a sansszal: a felkészülési találkozókon két alkalommal is mesterhármast ért el. Aztán hivatalos mérkőzésen is bemutatkozhatott a felnőttek között: a CSZKA Moszkva elleni BL-meccsen kapott pár percet Guardiolától. Green közben a Bayern B-csapatában igazi vezérré nőtte ki magát. Az idei szezonban 25 mérkőzésen 15-ször volt eredményes a negyedosztályban szereplő együttesben és 8 gólpasszt is jegyzett. Ez a remek teljesítmény nem volt előzmény nélküli: a 2011-12-es szezonban a Bayern u17-es csapatában házi gólkirály volt (18 találattal). 2012-13-ban pedig az U19-esek között is letette a névjegyét: 10 gólt lőtt 26 meccsen. Legnagyobb erénye hihetetlen gyorsasága és kapu előtti higgadtsága. Kétlábas játékos, így támadó középpályásként mindkét szélen bevethető. De inkább a jobb oldalt szeret szerepelni.

A Bayernnél óvják és dédelgetik a fiatal amerikai játékost, akiben nagy jövőt látnak.Greent Jan Pienta fedezte fel. Ő volt az, aki korábban kinevelte Bastian Schweinsteigert és Philipp Lahmot a Bayern Münchennek. De Mats Hummels, Holger Badstuber, valamint Thomas Hitzlsperger is az ő mentoráltjai voltak.
Green az amerikai válogatottban eddig csak egyszer lépett pályára. A Mexikó ellen 2-2-re végződő barátságos mérkőzésen nagyjából fél órát kapott a bizonyításra. Néhány biztonsági passz mellett volt egy-két eladott labdája - ami betudható a lámpaláznak - és egy nagyon ígéretes megindulása. Ennél többet azonban nem lehet elmondani róla. Egy biztos: ő sötét lónak fog számítani a világbajnokságon. Senki sem tudja, hogy mit várhat tőle. Olyannyira, hogy csak a vb előtt 2 hónappal döntötte el, hogy az amerikai nemzeti csapatban kíván szerepelni, lemondva így a német válogatottság lehetőségéről. Valószínűleg azért hozta meg pont most ezt a döntést, mert Klinsmann garantálta számára a vb-részvételt. Ez a garancia pedig nagy nyomást helyez majd rá az amerikai szurkolók körében. Főleg azok után, hogy Klinsmann nem viszi ki a vb-re az amerikai legendát, Landon Donovant. Brazíliában Greennek kell majd bebizonyítania, hogy Klinmsann hazárdjátéka nem volt értelmetlen.
A legjobb amerikai játékosokat rangsoroló ASN-listán elfoglalt helyezése: 45.

Landon Donovan nem szerepek majd a világbajnokságon, ezt már hosszasan kitárgyaltam a Jenkifocin,. Az ő esetén túllépve most tekintsük át az utazó keret névsorát, egy-két gondolatot hozzáfűzve a kapusokhoz, a védőkhöz, a középpályásokhoz és a csatársorhoz.

KAPUSOK
Brad Guzan (Aston Villa), Tim Howard (Everton), Nick Rimando (Real Salt Lake)

Ezzel a névsorral már a 30-as keret kihirdetésekor tisztában voltunk. A jelenkor három legjobb amerikai kapusáról beszélünk, beválogatásuk teljességgel indokolt. A három játékosról bővebben itt olvashattok.

VÉDŐK
DaMarcus Beasley (Puebla), Matt Besler (Sporting Kansas City), John Brooks (Hertha Berlin), Geoff Cameron (Stoke City), Timmy Chandler (Nürnberg), Omar Gonzalez (LA Galaxy), Fabian Johnson (Borussia Mönchengladbach), DeAndre Yedlin (Seattle Sounders FC)

Ha szakmai szemmel nézzük, megállapítható, hogy Jürgen Klinsmann a védősor összeállításakor is legalább olyan merészet húzott, mint Donovan kihagyásakor. A névsorban csupán 3 klasszikus középhátvéd szerepel: Matt Besler, Omar Gonzalez, valamint John Brooks. Rajtuk kívül még Geoff Cameron bevethető ezen a poszton, de ő klubjában inkább jobbhátvédet játszik.

Közülük csak Besler helye megkérdőjelezhetetlen a védelem közepén. Brazíliában Omar Gonzalez lehet a párja, ő játszott mellette a selejtezőkön is. Igaz, Gonzalez idén válogatott- és klubszinten is gyengén teljesítettt. Raádásul az utóbbi időben sérüléssel küzdött, csak ezen a héten kezdte meg a teljes értékű edzésmunkát. Ha ő nem tud majd felpörögni a rajtra, Klinsmann számára csak két variáció maradt: Cameron középre erőltetése és a fiatal John Brooks bevetése.

Cameron jelenleg a legmagasabban jegyzett amerikai védő. A Premier League-ben bizonyít, hétről-hétre. Ugyanakkor az angol bajnokságban jobbhátvédként szerepel. Ettől még ki lehet próbálni középhátvédként, hiszen előző csapatában, a Houston Dynamóban is ezen a poston számítottak rá. De amikor legutóbb középen játszott a válogatottban, annak csúnya vége lett: a Honduras elleni idegenbeli vb-selejtezőn többek között az ő hibája is szerepet játszott a 2-1-es vereségbenn.

Ami Brooks-ot illeti: tehetséges, de válogatott szinten eddig csak harmatos teljesítményt mutatott fel. Róla így írtam a 30-as keret kihirdetését követően: "Brooksban van lehetőség a fejlődésre - nem véletlenül játszik a Bundesligában hétről-hétre - de még fiatal játékos, ifjonti hibákkal. Várhatóan inkább a 2018-as világbajnokság lesz az ő tornája." Nos, Klinsmann rámcáfolt. Nem csupán kiviszi a 2014-es vb-re, de ő lesz a két kezdő középhátvéd mellett az egyetlen klasszikus centerhalf a keretben.

Térjünk rá a szélekre: bal oldalon valószínűleg DaMarcus Beasley kapja majd meg a lehetőséget, amit meg is érdemel, a támadó középpályásból lett balbekk megharcolt ezért a vb-selejtezőkön. A jobb szél viszont nyitott kérdés: itt a bal oldalon is bevethető Fabian Johnson, Timmy Chandler és Geoff Cameron is szóba jöhet. A fiatal Yedlin valószínűleg csak csere lesz. Fontos pozíció ez, hiszen bárki is lesz az amerikai válogatott jobbhátvédje, a portugálok ellen az ő feladata lesz Cristiano Ronaldo semlegesíétése. A legvalószínűbb, hogy Timmy Chandler kapja ezt a posztot.

KÖZÉPPÁLYÁSOK
Kyle Beckerman (Real Salt Lake), Alejandro Bedoya (Nantes), Michael Bradley (Toronto FC), Brad Davis (Houston Dynamo), Mix Diskerud (Rosenborg), Julian Green (Bayern Munich), Jermaine Jones (Besiktas), Graham Zusi (Sporting Kansas City)

A középpálya a legkevésbé kifogásolható sor.Amennyiben Klinsmann marad a leggyakrabban használt formációnál, akkor két középső középpályással/védekező középpályással fog kezdeni. Ez a két játékos Michael Bradley és Jermaine Jones lesz. Ezt akár már most kőbe lehet vésni.

A jobb szél valószínűleg Graham Zusi vagy Alejandro Bedoya terepe lesz,. A bal szél azonban nagy kérdés: a keretből Julian Green, Brad Davis és Clint Dempsey tud játszani ezen a poszton. További opcióként Graham Zusit lehet még áttenni erre az oldalra.  

Clint Dempsey-t azonban máris kivehetjük az egyenletből, ő ugyanis a csatár mögötti pozícióban fog elhelyezkedni.

Így a baloldalra maradt Green és Davis, vagy Zusi. Green sokak szerint korszakos tehetség, de felnőtt szinten eddig csupán nagyjából 40 percet töltött a pályán (35 perc az amerikai válogatottban, 5 a Bayern Münchenben). A 32 éves Davis hihetetlenül jó bal lábbal rendelkezik és halálosak a pontrúgásai. Ugyanakkor nem túl mozgékony, nem elég fordulékony, nemzetközi szinten kifejezetten lassú. A villámgyors portugál és ghánai játékosok ellen kockázatos lenne a szerepeltetése. Zusit ki lehetne próbálni a bal oldalon, de akkor megint ott tartunk, hogy a túlszélre csak egy játékos van (Bedoya). Ez pedig egy vb-n visszaüthet, hiszen bármikor jöhet sérülés, vagy formahanyatlás és akkor át kell írni az egész alapfelállást.

Nagy kérdés tehát, hogy milyen megoldást választ a bal oldalra Jürgen Klinsmann. Itt kell megjegyezni, hogy a 23-as keretbe nevezett középpályások névsora arra utal, hogy Klinsmann gondolkodik a gyémánt-középpálya kialakításán. A Mexikó elleni barátságos meccsen (2-2) már kipróbálta ezt a formációt, egy félidőn keresztül remekül működött. Nem lenne meglepő, ha Klinsmann egyik csoportmeccsen ezt a felállást vetné be, Jermaine Jones-ot kitolva a gyémánt bal oldalára, Bradley-t a tetejére, a megbízható Kyle Beckermant pedig a védekező középpályás pozíciójába.

TÁMADÓK
Jozy Altidore (Sunderland), Clint Dempsey (Seattle Sounders FC), Aron Johannsson (AZ Alkmaar), Chris Wondolowski (San Jose Earthquakes)

Formáció-függő, hogy ki lesz Clint Dempsey partnere a csatársorban. Ha Klinsmann marad a selejtezőkön használt 4-2-3-1-es taktikánál, akkor Altidore kaphatja ezt a pozíciót. Amennyiben viszont a gyémánt (4-1-2-1-2) mellett teszi le voksát, akkor Chris Wondolowski kerülhet előre. Aron Jóhannsson minden bizonynal ritmusváltó csodacsere lesz.

Tegnap este váratlan döntéssel sokkolta az amerikai sportközvéleményt Jürgen Klinsmann, az amerikai válogatott szövetségi kapitánya. A német tréner a FIFA-határidő előtt 11 nappal megnevezte 23 fős vb-keretét, melyben nem kapott helyet az előzetes 30 fős névsorban még megtalálható Landon Donovan. Az amerikai válogatott gólrekorderének kihagyása sokkolta az amerikai közvéleményt, a következőkben ezt a döntést fogom elemezni, mindkét oldalt megvizsgálva.

MIÉRT VAN IGAZA KLINSMANNAK?

Landon Donovan az amerikai labdarúgás történetének legnagyobb alakja - talán ezt még maga Klinsmann sem vitatja. 156 válogatottság, 57 gól, 57 gólpassz. A mutató magáért beszél. Ugyanakkor az utóbbi fél évben kiábrándító formában van a Los Angeles Galaxy játékosa. Idén 7 bajnoki meccsen egyetlen gólt sem szerzett, legutoljára tavaly október 6-án volt eredményes klubcsapatában.
A válogatottban azóta kétszer kapott lehetőséget. Első alkalommal, a Dél-Korea ellen 2-0-ra megnyert találkozón még jól mozgott (egy gólpasszt is jegyzett), de a Mexikó elleni 2-2 során már csak csereként kapott lehetőséget a második félidőben. Ennek oka az volt, hogy Jürgen Klinsmann szerint fizikai állapota és edzésmunkája nem ütötte meg azt a szintet, ami egy nemzetközi megmérettetéshez szükséges lett volna. Tagadhatatlan, hogy Donovan némi súlyfelesleggel küzdött az elmúlt hónapokban és láthatóan lassabb volt, mint egy évvel ezelőtt. Klinsmann így indokolta az amerikai futballszeretőket sokkoló döntést:

"Ez volt edzői pályafutásom legnehezebb döntése. Borzasztó nehéz volt megmondani neki, hogy nem utazhat a vb-re, hiszen annyi mindent tett az amerikai labdarúgásért. Mindent jól csinált az elmúlt 10 napban, a 30 fős keret kihirdetése óta. Mindig pozitív volt, mindig minden helyzetre a legjobban reagált. De úgy érzem, jelen pillanatban több játékos előrébb jár nála. Én pedig a jelenlegi helyzetet vettem figyelembe, amikor kihirdettem a keretet. Landon ezt elfogadta, de érthetően nagyon csalódott volt."  - fogalmazott Jürgen Klinsmann.

Abban egyetérthetünk a német trénerrel, hogy Donovan jelenleg közel sincs csúcsformában. Igaz ez a megállapítás a produktivitására (vagy inkább annak hiányára), valamint a fizikai állapotára is. Legjobb esetben is csak csere lehetett volna a brazíliai vb-n. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy egy karrierje csúcsán túl lévő 32 éves játékos számára biztosítsuk ezt a "csereszerepet", vagy egy Julian Greenhez hasonló fiatalnak, aki számára ez kiváló fejlődési és tapasztalatszerzési lehetőség lenne. Klinsmann az amerikai labdarúgás jövőjét tartotta szem előtt a döntés meghozatalakor. Sokan egyetértenének ezzel a racionális érveléssel, ha nem egy legendáról lenne szó.

Viszont olykor félre kelltenni az érzelmeket és racionális döntést hozni. Főleg, hogy maga Donovan is tett arra célzásokat az utóbbi időben, hogy már nem képes betölteni a sztárjátékos szerepét:

"Már nem vagyok olyan állapotban, mint évekkel ezelőtt. Nem tudok minden alkalommal ugyanolyan intenzitással edzeni. Más szerepem van már ebben a válogatottban. De bármilyen feladattal is bíz meg Klinsmann, boldogan teljesítem. Az a célom nekem is, hogy ez a csapat minél messzebb jusson a vb-n." - mondta néhány héttel ezelőtt az MLS hivatalos oldalának.

Dicséretes őszinteség tükröződött Donovan szavaiból. De mondataiból hiányzott a "csakazértis" hozzállás. Már-már lemondóan beszélt saját szerepéről. Vélhetően ez volt Jürgen Klinsmann egyik fő problémája vele. A német mindig is hangsúlyozta, hogy az ő csapatában csak olyan játékosok szerepelhetnek, akik a kihívásoknak élnek, akik mindig egy új szintre akarnak lépni. Donovan már túl van karrierje ezen pontján.

A döntés alapján elmondható: Klinsmann a mai napig nem bocsátotta meg Donovannek azt, hogy a Los Angeles Galaxy játékosa 2012-2013 telén "szabadságot vett ki". Donovan akkor a Galaxy engedélyével meghosszabbította a téli szünetet, a másfélk hónap pihenő helyett közel 4 hónapot volt távol klubcsapatától (és a válogatottól). A támadó ezt akkor azzal indokolta, hogy kiégettnek érezte magát, még a visszavonulás is megfordult a fejében és szüksége volt egy kis feltöltődésre.

A jórészt Kambodzsában töltött "lelki feltöltődés" miatt Donovan lemaradt a vb-selejtezők első szakaszáról, a 10 mérkőzés közül csak 3 meccsen kapott lehetőséget. Klinsmann vélhetően cserbenhagyásként értékelte ezt a döntést és még az sem enyhítette csalódottságát, hogy Donovan a visszatérése után szenzációs formában játszott: 2013 nyarán 5 góljával és 6 gólpasszával szinte egymaga hódította el a CONCACAF Aranykupát az amerikai válogatottnak.

Viszont az a nyár elmúlt, ahogy Donovan csúcsformája is. Klinsmann döntése ezért racionálisan indokolt és ebből a szempontból igaza van.

MIÉRT NINCS IGAZA KLINSMANNAK?

Mert a foci nem csak a racionalitásról szól. A foci tele van érzelmekkel és indulatokkal. Egy jó válogatott nem attól jó válogatott, mert a legjobb statisztikai mutatókkal rendelkező játékosok szerepelnek benne, hanem azért, mert CSAPATként jól funkcionál.Azért mert igazi vezérek szerepelnek benne, példaképek és legendák mutatják az utat a fiataloknak.

Egy világbajnokságra különösen igaz, hogy érzelmek irányítják. Rendkívül feszült és rendkívül rövid tornáról van szó. Néhány hét alatt karrierek indulhatnak el és dőlhetnek romba. Országok kerülhetnek fel a futballtérképre és generációkat írhatnak le örökre. Néhány meccs alapján. Ilyenkor pedig különösen fontos, hogy olyan játékosok legyenek a keretben, akik már megjárták a poklot és a mennyet is. Akik pontosan tudják, hogy mindig van visszaút.

Emlékezzünk csak a 2010-es világbajnokságra, ahol Landon a pokolból, 0-2-ről hozta vissza a szlovénok elleni meccset egy szenzációs, egészen hihetetlen góllal. Vállalkozott arra, amire senki más nem vállalkozott, lehetetlen szögből vette be a szlovén kaput és ezzel elindította azt a feltámadást, amely végül 2-2-es végeredményt hozott, megmentve így kieséstől az amerikai csapatot.

Majd miután megtette ezt egyszer, megtette másodszor is: Algéria ellen ő volt az, aki higgadtan a hálóba helyezett a hosszabbításban. Ezzel a csoport harmadik (kieső) helyéről az első helyre repítette a jenkiket. Pedig már mindenki feladta, már mindenki lemondott arról, hogy folytatódjon a vb-kaland. A tagadhatatlanul remek képességekkel megáldott Clint Dempsey még kihagyta a ziccert, de Donovan nem hibázott. Mert ő ezért volt ott. Ezért kellett ott lennie. Ő volt a vezér, aki vállalta az a vezérszereppel járó felelősséget.

Így cselekedett a Ghána elleni nyocladdöntőben is, mikor 0-1-es állásnál a tizenegyespont mögé állt és halálos pontossággal értékesítette a büntetőt. Háromszor vette vállára a felelősséget sorsdöntő helyzetben. Az amerikai labdarúgás rendelkezik még egy hasonló karakterű játékossal? Ez hatalmas kérdés. Mert bár Clint Dempsey képességekben talán felérhet Donovanhez, de számomra és sokak számára nagy kérdés, hogy a vezérszerepre alkalmas-e.

Tovább elemezve Klinsmann döntését, érdemes átolvasni a nyilatkozatát még egyszer: "Jelen pillanatban több játékos előrébb jár Donovannél."

Valóban így lenne?

A végleges névsort végigolvasva a következő labdarúgók voltak a csatárként és szélső középpályásként is bevethető Donovan vetélytársai: Jozy Altidore, Julian Geen, Arón Jóhannsson, Chris Wondolowski, Brad Davis, Alejandro Bedoya, Graham Zusi.

Tekintsük át az aktuális formájukat:

- Altidore 30 bajnokit játszott a Sunderland színeiben a 2013-14-es szezonban és 1 gólt szerzett.

- A 18 éves Julian Green a Bayern Münchenben csupán 5 percet játszott felnőtt mérkőzésen az elmúlt esztendőben, egy már tét nélkül BL-meccs utolsó öt percében. Ezt leszámítva még semmilyen felnőtt tapasztalata nincs, a Bayern B-csapatával a német negyedosztályban szerepel.

- Arón Jóhannsson noha összességében jó évet zárt az Alkmaarnál (48 meccs/24 gól), de az elmúlt 12 találkozón csupán egyetlen egy gólt szerzett klubjában. Nem éppen csúcsformára utaló jel.

- Chris Wondolowski ugyan vállalhatóan indította 2014-es MLS-szezonját (9 meccs/5 gól) és utolsó 9 válogatott meccsén 10 gólt szerzett, de pont az hiányzott belőle, ami Donovanben megvan: Wondo képtelen volt az igazán fontos meccseken sorsdöntő pillanatokban csillogni. Vb-selejtezős gólja nincs, az elmúlt időszakban szerzett 9 találatot olyan ellenfeleknek lőtte, mint Kuba, Belize, vagy épp a dél-koreai B-válogatott.

- Brad Davis szintén korrekt formában van (8 meccs, 1 gól, 5 gólpassz), de korántsem igaz, hogy Amerika legjobb szélsői között lenne a Houston középpályása. Bal lába félelmetes, a pontrúgásai veszélyesek, de nemzetközi szintéren lassú, védőjátéka gyenge, előre pedig nem elég lendületes. Rá igaz, hogy biztosan nem lesz kezdő Brazíliában. Viszont lendületet hozó cserének nem ideális, nem ebben mutatkoznak meg az erényei.

Zusi és Bedoya esetében talán igaz az állítás, hogy jobb formában vannak Donovannél, náluk Klinsmann indoklása elfogadható. De a többieknél? Elég merész kijelentés lenne Julian Greent, vagy Brad Davist Donovan elé sorolni. De kizárólag Klinsmann indoklását követve akár Altidore és Jóhannsson helye is megkérdőjelezhető lenne.

A riválisok névsorából a legtöbb szurkolónak Julian Green szúrhatja a szemét. A Bayern München német-amerikai ifjocna még Donovan szerint is nagyon tehetséges, ugyanakkor semmilyen felnőtt rutinnal nem rendelkezik. A vb-szereplés kiharcolásában nem vett részt. Sőt a torna előtt három hónappal döntötte el, hogy a német válogaottság lehetőségét eldobva az amerikai válogatottban kíván szerepelni. Sokan már akkor kijelentették: bizonyára azért hozta meg ezt a döntést, mert Klinsmann megígérte neki, hogy garantált helye van a Brazíliába induló repülőn.

A 23-as keretet látva úgy fest, az egyezség valóban megtörtént. De nem ő az egyetlen német-amerikai kettős állampolgárságú a keretben. Ott van a névsorban a védő Timothy Chandler, John Brooks, Fabian Johnson és Jermaine Jones. Kérdéses, hogy milyen hatással lesz a csapategységre a "német kontingens", főleg azok után, hogy a szintén német szövetségi kapitány megfosztotta a negyedik világbajnokságától minden idők legjobb amerikai játékosát, a csapat egyik szellemi vezérét. A német-amerikai ötösfogatból Green mellett Timmy Chandler (a képen balra) jelenléte is nehezen magyarázható.

A Nürberg védője 2011-ben mutatkozott be az amerikai csapatban, de sokáig csak barátságos meccseken játszott, a tétmérkőzésekre vonatkozó behívót ilyen-olyan okokra hivatkozva rendre visszautasította. Nem véletlen, hiszen a FIFA szabályai szerint ha tétmeccsen pályára lép az Egyesült Államok csapatában, többé nem szerepelhet másik ország, jelen esetben Németország nemzeti válogatottjában. Chandler valamiért sokáig reménykedett az utóbbi forgatókönyvben. Egészen 2013. januárjáig, amikor az amerikai csapat mellett döntött. Az elhatározás eredményeként februárban tétmérkőzésen is bemutatkozott a jenkiknél: a Honduras elleni vb-selejtezőn debütált. Ám az amerikai szurkolók nem ájultak el a látottaktól: Chandler gyengén teljesített, jelentős szerepe volt abban, hogy az amerikaiak 2-1-es vereséget szenvedtek. Ezt követően újságcikkek jelentek meg a csapat belső feszültségeiről, melyben megemlítették azt is, hogy Chandler rossz viszonyt ápol csapattársaival, akik megkérdőjelezik elkötelezettségét. Jelzésértékű, hogy Klinsmann a Honduras elleni bukta után többet nem hívta be a válogatottba. A jenkik ezt követően szárnyalni kezdtek és végül magabiztos előnnyel végeztek az élen a CONCACAF vb-selejtezőin. A hátvéd most először kapott behívót a rosszul sikerült hondurasi kirándulás óta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy remek évet zárt a Bundesligában, de csapategység szempontjából erősen rizikós a jelenléte.
Félő, hogy a világbajnokság feszültséggel teli atmoszférája konfliktust szül, még rosszabb esetben klikkesedést eredményez keretben. Ez katasztrófához vezetne a Portugália-Németország-Ghána fémjelezte halálcsoportban.

Ha Klinsmann hiányolzta Donovan elkötlezettségét a játékos tavalyi kambodzsai vakációja során, akkor Chandler esetében miért nem fontos szempont ugyanez? Nála miért lehet elnézni azt, hogy sokáig "menekült" az amerikai válogatott behívó elől? Azért, mert Klinsmann úgy gondolja, hogy a jövőt épiti, a 32 éves Donovanben pedig már nem látja a jövőt.Épp ezért  racionális döntés volt számára a fiatal Greent, Chandlert, Brooks-ot támogatni, akik ráadásul hétről-hétre Európában edzőnek.

Ezek azok a döntések, melyeket szövetségi kapitányként ugyan megléphet Klinsmann, de az általa racionális lépésnek vélt Chandler- és Green-behívó emocionális vonzata elől nem menekülhet. Mert - ahogy a felvezetésben is írtam - a foci nem csak a racionalitásról szól. Klinsmann döntése érzelmileg megkérdőjelezhető, ebből a szempontból nincs igaza.


ÖSSZEGZÉS

Jürgen Klinsmann nemrég 2018-ig hosszabbította meg szerződését az amerikai válogatottnál, sőt, a technikai igazgatói szerepkört is megkapta. Az amerikai szövetség így próbálta meg megelőzni, hogy topbajnokságok klubjai elcsábítsák a német trénert.

Az új kontraktus viszont új perspektívába helyezte Klinsmann számára a mostani világbajnokságot: a jövőt akarja építeni. A kerethirdetésnek is ez volt az egyik üzenete. A másik az, hogy bárki áldozat lehet, ha nem felel meg a Klinsmann által támasztott követelményeknek.

Ez a döntés részben a racionalitásról, részben pedig erődemmonstrációról szólt. A hatalomról és az erőről. Donovan száműzésével Klinsmann jelezte az amerikai labdarúgó-közegnek, hogy 2018-ig ő irányít. És az amerikai labdarúgás felemelkedésének érdekében bármilyen döntést meghozhat. Ő az úr a háznál.

Ez még érthető is, hiszen ő a szövetségi kapitány, ő viseli a felelősséget. Azonban a döntés megozatalának módja sokaknál ki fogja verni a biztosítékot. Mert a mostani eljárás megalázó volt. Klinsmannt idézve Donovan "mindent jól csinált az elmúlt 10 napban, a 30 fős keret kihirdetése óta", akkor miért nem kapott helyet a szűkített névsorban?

Ha Klinsmann előre tudta, hogy nem számít rá, minek hívta be? Miért tette ki ennek a csalódásnak? Miért nem kapott lehetőséget a vb-ig hátralévő három barátságos meccsen? Miért kellett pont most, a felkészülési találkozók előtt szűkíteni a keretet? Félt, hogy Green mondjuk nem bizonyít, Donovan pedig igen?

A jövő fontos dolog, de megéri érte beáldozni a múltat? Egy hónapon belül kiderül. A világbajnokság megadja a választ erre a kérdésre. Egyúttal ítéletet mond majd Jürgen Klinsmann válogatási mechanizmusa felett is.

Múlt héten ismét kioktatta az MLS-t a bajnokság "csikócsapata", a tehetséges fiatalokra épülő New England Revolution. Miután két hete egy laza 5-0-val ütötték ki a sokak által egekig magasztalt Seattle Sounderst, most vasárnap a Philadephia Unionnak hintettek egy ötöst, ráadásul idegenben. Az 5-3-ra megnyert meccs hőse a hetek óta remek formában játszó Lee Nguyen lett. A texasi születésű középpályás lett a hét játékosa.

A vietnami származású Nguyen 27 évével a rutinosabb labdarúgók közé tartozik a Revsben. Ennek megfelelően övé a karmesteri pálca a pályán. Ő irányítja a rendkívül merész, támadó taktikával felálló fiatalokat. Jay Heaps edző együttese rendszerint egyetlen kifejezetten védekező középpályással és négy támadó szellemű középpályással küldi csatába a Revolutiont. A hadrend miatt óriási felelősség nyomja Nguyen vállát, aki rendszerint a pálya közepén helyezkedik el.

De ő olyan labdarúgó, aki jól viseli a nyomást. Rendkívül pontosan osztogatja a játékszert, ráadásul meccsenként átlagosan közel két kulcspasszot oszt ki. És a kapu előtt semm ijed be, ezt jól idei öt gólja is. A Philadelphia 5-3-as kiütése során is eredményes volt, emelett egészen félelmetes mennyiségű, négy kulcspasszt jegyzett .

Nguyen idei teljesítménye alapján joggal van ott az MVP-jelöltek között. Egyes szakírók szerint még az amerikai válogatott kerettagságot is megcélozhatja a világbajnokság után.

A profi karrierjét a holland PSV-ben kezdő Nguyen 2007-ben, 21 évesen három mérkőzésen már pályára lépett a jenkiknél. De akkor nem hagyott maradandó nyomot maga után.  Hollandiából Dániába igazolt, majd szülei otthonában, Vietnamban is lehúzott két esztendőt, ahol túlzás nélkül mondható, hogy szupersztárnak számított. 2009-ben az Arsenal is felfigyelt rá, de szerződés végül nem lett a megkeresésből. A technikás középpályás ifiéveit követően 2012-ben tért vissza Amerikába, a New England Revolutionhöz, ahol azóta ilyen megmozdulássokkal hívja fel magára a figyelmet:

Májusban a hét játékosai voltak:
1. hét: Chad Marshall
2. hét: Harrison Shipp
3. hét: Lee Nguyen

2014 LEGJOBB JENKI JÁTÉKOSAI:
január: CHRIS WONDOLOWSKI
február: TIM HOWARD
március: MICHAEL BRADLEY
április: CLINT DEMPSEY