Eljött a nagy nap...337 mérkőzés és 963 gól után elérkeztünk az MLS 2014-es Nagydöntőjéhez, ahol a Los Angeles Galaxy fogadja a New England Revolution csapatát. A mérkőzést vasárnap 21:20 perctől élőben közvetíti a SportKlub. Az amerikai labdarúgás rajongói számára kihagyhatatlan este lesz ez, hiszen Landon Donovan, minden idők legjobb amerikai játékosa ezzel a mérkőzéssel búcsúzik profi pályafutásától. De nem csak miatta mondható, hogy ez az összecsapás mérföldkő lesz a bajnokság történetében.
MLS - EGY KORSZAK ZÁRUL ÉS EGY ÚJ KEZDŐDIK
Az MLS ugyanis ezzel a döntővel lezár egy rendkívül sikeres érát, ám remélhetően egy még ennél is prosperálóbb korszakba lép be. Véget ér a David Beckham, Thierry Henry és Landon Donovan fémjelezte időszak, ami az MLS robbanásszerű fejlődését hozta el a 2000-es évek elejének stagnálását követően. Beckham két éve hagyta el a bajnokságot, Henry és Donovan pedig idén döntött így.
Az ikonikus sztárok azonban egy sikeres bajnokságot hagytak az utódokra. Az MLS soha nem volt olyan népszerű, mint manapság. Az alapszakasz átlagnézőszáma 19 148 fő volt, ezzel a világranglistán nyolcadik helyet foglalja el az MLS, megelőzve például az argentin, a brazil, az orosz, vagy éppen a török bajnokságot és csak egy hajszállal elmaradva a holland liga mögött.
A legnagyobb közönséggel büszkélkedő Seattle Sounders (44 038) ott van a világ 20 legnagyobb átlagnézőszámával rendelkező klubja között.
A 19 MLS-csapat közül 17 együttes 80 százalék fölötti kihasználtsággal üzemeltette saját stadionját. A fiatal generáció különösen rákapott az észak-amerikai labdarúgó bajnokságra: az ESPN idei kimutatása szerint a 12-17 évesek körében az MLS a harmadik legnépszerűbb major liga, messze megelőzve az NHL-t (hoki) és holtversenyben helyet foglalva a hanyatlóban lévő MLB-vel (baseball). A gyerekek labdarúgás-imádata fényes jövőt sejtet az MLS számára.
Ahogy az a tévés szerződés is, amelyet idén kötött a bajnokság. Májusban jelentették be, hogy jövőre Amerikában az ESPN-Fox-Univision trió közvetítheti a liga meccseit, ezért pedig évente megközelítőleg 90 millió dollárt fognak kifizetni a csatornák. Ez hatalmas ugrás a korábbi megállapodáshoz képest, amely évi 27 millió dollárt garantált. Érdekesség, hogy a 90 millió dolláros összeg a Premier League amerikai közvetítési díját is meghaladja (83 millió/év).
A megnövekedett érdeklődés az új csapatoknak és az új sztároknak is köszönhető. Ugyanis noha Henry és Donovan távozik, Lampard, David Villa, valamint Kaká személyében új csillagok érkeznek jövőre az MLS-be. 2015-ben csatlakozik a bajnoksághoz a Kakával felálló Orlando City SC, valamint a Lamparddal és Villával támadó New York City FC.
Őket két további csapat követi majd 2017-ben: az Arthur Blank milliárdos által létrehozott Atlanta és az a Los Angeles FC, amely mögött olyan sportnagyságok állnak, mint a kosárlegenda Magic Johnson, vagy a női labdarúgócsillag Mia Hamm. Továbbá ott van David Beckham terve is egy Miamiba tervezett csapatról. És ezzel még nem ért véget a sor:
"Az elmúlt hetekben Sacramento, Minneapolis és Las Vegas képviselőivel is tárgyaltunk. Mindhárom várost lázba hozta az MLS. Részt akarnak venni ebben a sikertörténetben." - mondta az MLS komisszárja, Don Garber.
Nekünk, magyar szurkolóknak külön érdekesség, hogy jövőre akár egy magyar sztárt is köszönthetünk az MLS-ben. A Nemzeti Sport értesülései szerint ugyanis a magyar származású Vermes Péter által irányított Sporting Kansas Németh Krisztiánnal tárgyal ezekben a napokban.
Jövőre tehát új korszak kezdődik az MLS-ben, busás tévészerződéssel, új csapatokkal és új sztárokkal. Ennek jegyében az egész liga új köntöst ölt. Az MLS történetében először lecserélik a bajnokság logóját. A régi, retrós hatású focicipő és labda párost egy letisztultabb formavilágú címer váltja, mely letisztult képi világával a jövőbe mutató innovativitást jelképezi.
AZ idei MLS döntővel tehát nem csak Landon Donovantől búcsúzunk, hanem egy egész korszaktól is.
"Amikor 2001-ben elkezdtem az MLS-ben játszani, nem gondoltam volna, hogy valaha Thierry Henry ellen játszhatok majd ebben a bajnokságban, méghozzá vadiúj labdarúgó-stadionokban, telt ház előtt. Soha nem gondoltam volna, hogy olyan csapattársaim lesznek, mint Robbie Keane, vagy David Beckham. Ha valaki azt mondta 2001-ben, hogy mindez lehetséges, azt mondtam volna az illetőnek, hogy totál meghibbant." - összegezte az elmúlt éveket Landon Donovan.
GALAXY - ÖTÖDSZÖRRE ELSŐKÉNT?
De a nagy kérdés, hogy kinek lesz igazán sorsdöntő ez az este. A Los Angeles Galaxy ötödször emelheti magasba a trófeát (első MLS-csapatként), vagy végre a New England ünnepelhet majd, mely gárda története során immáron ötödöszörre próbálja megnyerni az MLS Nagydöntőjét.
A Galaxy ezt megelőzően 2002-ben, 2005-ben, valamint 2011-ben és 2012-ben nyerte meg az észak-amerikai ligát. Az utóbbi években produkált abszolút dominanciájukat jól mutatja, hogy 2009 óta csak 2 olyan döntőt rendeztek, ahol ők nem voltak érdekeltek.
"Ez egy tapasztalt csapat, többször jártunk már a döntőben, vagy annak a közelében. Megvan a rutinunk benne. Pontosan tudjuk, mivel jár egy ilyen finálé, mekkora fesztivált csap körülötte a sajtó. Ez a tapasztalat erősebbé tesz minket, épp ezért nyugodtak és kiegyensúlyozottak vagyunk. Semmi különlegeset nem kellett tennem a héten, a csapatom pontosan tudta, mi a dolga." - mondta Bruce Arena.
Ma este a Galaxy lesz a párharc esélyese, de nem csak a múltbéli sikerek apropóján. Ha az eredményeket nézzük idén egyértelműen ők voltak a legjobb MLS-csapat. Ők lőtték a legtöbb gólt (69-et az alapszakaszban, 8-at a rájátszásban), ők kapták a legkevesebbet (37-et az alapszakaszban, csak kettőt a rájátszásban). Nekik volt értelemszerűen a legjobb gólkülönbségük (+32, illetve +38 rájátszással együtt). Hazai pályán pedig egészen félelmetesek idén: 22 mérkőzésből 17-et megnyertek, 4-szer döntetleneztek és csak egyszer kaptak ki! Döntőbeli ellenfelüket, a New England Revolutiont például egy 5-1-es brutális veréssel, egy Keane- és egy Zardes-duplával küldték haza, még július 16-án.
NEW ENGLAND - ELŐSZÖR ÖTÖDSZÖRRE?
Azóta azonban sokat változott a világ, ha a New England Revolution-szurkolók szemével nézzük. A Revs azt a bizonyos kaliforniai kiütést egy brutális vereségsorozat közepén élte át. A Forradalmárok május 31. és július 26. között nyolcszor hagyták el vesztesen a pályát. A vezetőség viszont a kudarcok dacára kitartott a Revs-legenda edző Jay Heaps mellett, ő pedig meghálálta a bizalmat. Összeszedte labdarúgóit a hihetetlen mélypontról: a pokoli nyolcas sorozat után nagyon meggyőző szériát produkáltak: 14 mérkőzésen 2 vereség, 2 döntetlen és 10 győzelem. Ebben a pálfordulásban Heaps mellett óriási szerepe volt az augusztus végén megszerzett Jermaine Jones-nak. A nyári világbajnokságon remeklő középpályás megszilárdította a csapat gerincét. Az alapszakasz végén produkált remek hajrá playoff-részvételt ért a New Englandnek.
A rájátszásban hihetetlenül felszabadultan futballoztak, összetartó, pozitív játékot mutattak be. Úgy is mondhatjuk, megmutatták, milyen az "optimista futball". A Revs előbb összesen 7 gólt rámolt be a Columbus Crew-nak, majd a New York Red Bullst is legyőzték idegenben. A bikák ellen hazai pályán pedig megmutatták, mit tanultak a nyolcmeccses vereségsorozatból: azt, hogy soha sem szabad feladni. Henry-ék ellen kétszer is hátrányból egyenlítettek, ezzel pedig kiharcolták a részvételt a Nagydöntőben, ahol Landon Donovan utolsó meccsén kellene elrontaniuk a Galaxy ünnepét.
"A mi feladatunk az, hogy a saját játékunkra koncentráljunk. Donovan egy káprázatos labdarúgó, akinek a renoméja megmarad, attól függetlenül, hogy mi történik a vasárnapi meccsen. Nekünk az a dolgunk, hogy minél jobban felkészüljünk a fináléra és tovább haladjunk előre a fejlődési folyamatunkban. A Nagydöntőt körülvevő hajcihő nem más nekünk, mint háttérzaj." - mondta Jay Heaps.
Háttérzaj és felhajtás márpedig biztosan lesz. A VIP-páholyban például biztosan ott lesz Robert Kraft, a New England Revolution és a New England Patriots tulajdonosa is, aki a találkozó után magángéppel fog továbbrepülni az NFL-csapat meccsére. De az sem kizárt, hogy Hollywood közelsége miatt más hírességek is feltűnnek a lelátókon. Jermaine Jones, a Revs amerikai válogatott középpályása kifejezetten sokat mozog celeb-körökben, jó viszonyt ápol például a balhés színésszel, Charlie Sheennel.
Az ellenfél edzője, Bruce Arena kissé nyugtalan volt a felhajtás miatt. Arena hangsúlyozta, hogy Donovan búcsúztatása és a döntő jelentette fesztiválhangulat közepette nem szabad lebecsülni az ellenfelet:
"A Revolution nem hogy megérdemelten jutott a döntőbe, de azon sem lepődnék meg, ha lennének olyan szakemberek, akik favoritnak gondolják őket. Ez egy fiatalos és lendületes csapat, amely végig nagyon magabiztos volt a rájátszásban." - mondta az amerikai edzőlegenda.
A Revs immár ötödik alkalommal vesz majd részt a Nagydöntőben. Először 2002-ben voltak ezüstérmesek, majd 2005 és 2007 között háromszor is ott voltak a fináléban, de mindegyik esetben vesztesen hagyták el a gyepet. Pedig a 2005 és 2007 közötti csapatot olyan játékosok fémjelezték, mint az MLS-gólkirály Taylor Twellman, az amerikai válogatott Michael Parkhurst, vagy éppen Clint Demspey. Sőt, abban a csapatban ott volt a jelenlegi edző Jay Heaps is. Mi több, a szakember hátvédként még a 2002-es kudarcnak is részese volt. Így ő aztán pontosan tudja, mit jelent a Revs-szurkolók számára a négy elbukott finálé. Érdekesség, hogy vasárnap a Los Angeles Galaxy kispadján is lesz egy olyan ember, aki többször járt MLS-döntőben a New England tagjaként. A Galaxy kapusedzője, Matt Reis 2003 és 2013 között a piros-kékek játékosa volt.
THE END FOR DONOVAN
De a vasárnapi finálé még sem Reis számára lesz a legérzelmesebb. Hanem Landon Donovan számára. Minden idők legjobb amerikai játékosa ugyanis ezzel a mérkőzéssel befejezi profi pályafutását. Teszi mindezt mindössze 32 évesen.
"Landonon már fiatal korától kezdve hatalmas nyomás volt." - mondta róla edzője, Bruce Arena. "2000 óta ő volt az amerikai labdarúgás kirakatfigurája. Számomra öröm látni, hogy most úgy fejezheti be a pályafutását, ahogy ő szeretné. Hosszú éveken át azt láttam rajta, hogy nehezen egyensúlyozik a teherrel, ami a vállát nyomja, most azonban végre boldog és jól érzi magát."
Eredményein azonban nem látszott ez a nyomás. A végeláthatatlan lista alapján megkérdőjelezhetetlen, hogy ő a valaha született legjobb jenki játékos:
- Ő az amerikai válogatott gólrekordere,
- az amerikai válogatott-gólpassz rekordere.
- Az MLS gólrekordere és gólpassz-rekordere.
- ötszörös MLS-bajnok
- Négyszeres CONCACAF-Aranykupa győztes,
- Konföderációs kupa ezüstéremes
- Az év amerikai játékosa a sportújságírók szerint (7x),
- az év amerikai játékosa a szövetség szerint (4x)
- MLS év csapatának tagja (7x)
- A 2002-es világbajnokság legjobb fiatal játékosa
- Az 1999-es U17-es vb legjobb játékosa
"Az eredményei egyedülállóak, hihetetlen pályafutást futott be. Edzőként persze azt gondolom, még ennél is többre vihette volna" - elemezte tanítványát Arena. "Ő azonban egy érzékeny és őszinte ember, aki soha sem csinált titkot belőle, hogy sok más dolog érdekli a világon a labdarúgáson kívül. Mindig is a boldogságot kereste és ez nem feltétlenül jelentett egyet azzal, hogy a világ legjobb játékosa legyen."
Azért Donovan így is begyűjtött öt MLS-bajnoki címet (háromszor a Galaxy, kétszer a San Jose tagjaként). Ha vasárnap hatodszor is csúcsra ér, akkor ezen a téren is rekorder lesz. Így kell stílusosan befejezni egy pályafutást!
"Nem érzek nyomást az utolsó meccsem miatt. Sőt, alig bírok magammal" - mondta Donovan a döntő előtt két nappal. "Ki akarok menni a pályára és meg akarom nyerni ezt a bajnoki címet. Ha ezt sikerül elérnem, akkor utána pihenek majd pár napot. Hagyom, hogy lassan átérezzem a történtek és a döntésem véglegességét." - merengett az amerikai klasszis. Majd újságírói kérdésre az elmúlt hét hangulatáról is beszélt: "Ez a hét teljesen más volt, mint az eddigi bármelyik felkészülési hét. Ugyanis végig tudtam, hogy bármi lesz a meccs végkimenetele, számomra lezárul egy korszak. De ezt a korszakot élvezettel szeretném lezárni. A legnagyobb élvezet pedig a győzelem. Ez a csapat megérdemli a sikert és a bajnoki címet. Ezért most csak erre koncentrálok."
"Ha van olyan játékos, aki megérdemli, hogy a csúcson hagyja abba, az Landon Donovan." - mondta róla csapattársa, Robbie Keane. "Egészen elképesztő és egyedülálló amit a Major League Soccerért és a hazájáért tett. Nem is kérdés, hogy megérdemelné a dicső búcsút. Megtiszteltetés, hogy az oldalán játszhattam."
"Minden idők legjobb amerikai játékosaként fog levonulni a pályáról. És legalább ilyen fontos, hogy nem csak labdarúgóként, hanem emberként is kiváló. Azt gondolom, példaértékű az az örökség, amit maga után hagy." - mondta róla Bruce Arena.
REVS: A VISSZATÉRŐK KLUBJA
Igaz, Donovan dicső búcsújához a Forradalmároknak is lesz egy-két szava. Ők ugyanis nem értenek a kudarc nyelvén. Ez a csapat soha nem adja fel. És ez nem csak a nyolcmeccses vereségsorozat miatt igaz rájuk. Nem csak csapatszinten, de az egyének szintjén is harcosokból, igazi visszatérőkből áll ez a csapat.
Itt van például Lee Nguyen, a csapat előszámú sztárja, aki ma már amerikai válogatott, pedig korábban sokan nem hittek benne. Vietnami szülők gyermekeként született Texasban. Az Ajax egyik amerikai akadémiáján nevelkedett, amikor felfigyelt rá az amszterdamiak nagy riválisa, a PSV. Profi karrierjét így már Guus Hiddink tanítványaként kezdte meg Hollandiában. Az európai kaland azonban gyors véget ért, amikor Hiddink távozott a klubtól. Nguyentől ezutn rövid úton megszabadult a PSV új szakvezetése. Ekkor a tehetséges középpályás egészen Vietnamig menekült, hogy játéklehetőséget kapjon. Ott sztárnak számított, de neki több kellett. Ezért hazatért Észak-Amerikába. Az MLS-ben azonban senki sem érdeklődött iránta. A Vancouver végül szerződtette őt, majd felbontotta a szerződését. Ekkor érkezett meg New Englandbe. Ahol otthonra lelt és évről-évre meghatározóbb szereplővé vált. Idén középpályásként 20 gólt lőtt és 6 gólpasszt adott. Robbie Keane és Obafemi Martins mellett ő is jelölt volt az idei szezon MVP-díjára.
De említhetnénk Teal Bunbury-t is, akiről épp a Kansast irányító Vermes Péter mondott le. Bunbury átigazolása után új posztot kapott Jay Heapstől és középcsatárból lett szélsőként újra megtalálta önmagát.
Ám mégsem ők számítanak a visszatérés igazi mesterének. Hanem csapattársuk, Charlie Davies. A volt amerikai válogatott csatár öt évvel ezelőtt, 23 évesen szörnyű autóbalesetet szenvedett. Az ütközésben eltört a jobb sípcsontja, a combcsontja, valamint a könyöke.Többszörös arctörést szenvedett és bevérzés keletkezett az agyában. A szörnyű eset után senki sem számított arra, hogy újra profi sportoló lesz belőle. Ő azonban rácáfolt a várakozásokra és hosszú évek kőkemény munkájával feljutott az amerikai klubfutball csúcsára: vasárnap MLS Nagydöntőt játszik majd csapatával.
"Leírhatatlan, amit érzek." - mondta a döntőbe jutás után Davies. "Elképesztően hosszú szezon áll mögöttünk. Voltak benne csúcspontok és mélypontok is. De mindvégig összetartottunk és együtt jobbak lettünk. Ami engem illet, egészen hihetetlen, amit átélek. Az elmúlt öt évben nagyon sokat küzdöttem ezért. Sok dolog ellenem szólt, rengeteg akadály, könny és kín állt az utamba. De nem adtam fel és harcoltam. Végül minden jóra fordult."
Hasonló csodát hajtott végre Kevin Alston, a Revs hátvédje. A 26 esztendős játékosnál tavaly március végén a leukémia egyik ritka válfaját, krónikus mieloid leukémiát diagnosztizáltak. Ez egy ritka, de kezelhető válfaja a közismert betegségnek. Alston rögtön felhagyott a focival és intenzív kezeléseknek vetette alá magát. A gyors reakció szerencsére meglepően gyors gyógyulást hozott magával. A fiatal hátvédet tavaly június végén már gyógyultnak nyilvánították, július elején pedig újra edzésre jelentkezett a New Englandnél. Néhány héttel később pedig már a pályára is visszatérhetett. Azóta rendszeresen kontrollvizsgálatra kell járnia és élete végéig gyógyszert kell szednie. De profi karrierjét folytathatta.
"Amikor kiderült a betegségem, rengeteg erőt merítettem a szurkolók támogatásából. Most a döntőben lehetőségem lesz arra, hogy megháláljam ezt a szeretetet." - mondta Alston.
A Revolutionben tehát igazi túlélők futballoznak. Mit számít ezeknek a srácoknak, hogy Los Angelesben, a Galaxy otthonában kellene elhódítaniuk az MLS-bajnoki címet négy kudarccal végződött döntő után? Ráadásul mindezt Landon Donovan utolsó meccsén kellene megtenniük? Ezek a srácok már nagyobb nehézségekkel is szembesültek életük során. Ha kell, megküzdenek ezzel a kihívással is!
SZTÁROK SZEMTŐL SZEMBEN: NGUYEN ÉS KEANE
Azért reméljük, a vasárnap este nem a küzdelemről és a túlélésről, hanem inkább a futballról szól majd. Mert mindkét csapatban vannak olyan játékosok, akik mesteri szinten művelik ezt a sportágat. Közülük is kiemelkedik a New England-i Lee Nguyen (ejtsd: Lí Gvin) és Galaxy-csatár Robbie Keane.
Idén mindketten jelöltek voltak az év legjobb (legértékesebb) MLS-játékosának járó MVP-díjra, melyet végül Keane nyert el. Nem érdemtelenül. Az ír klasszis 29 alapszakasz-meccsen 19 gólt lőtt 14 gólpasszt adott. Először fordult elő az MLS-történetében, hogy a legértékesebb játékosnak járó elismerést egy európai játékos kapta.
"Jóleső elégedettséggel tölt el, hogy a játékostársak és a sajtó engem választott MVP-nek, de sokkal fontosabb, hogy vasárnap megnyerjük a bajnoki címet. Egy szempillantás alatt elcserélném az MVP-díjat, ha azt mondanák, hogy cserébe garantált a bajnoki arany" - Robbie Keane, Los Angeles Galaxy.
A Revs szurkolói azonban érthető módon nem Robbie Keane-től várják vasárnap a prarádét, hanem Lee Nguyentől. A Forradalmárok irányítója "forradalmi" szezont produkált. 32 meccs, 18 gól és 5 gólpassz az alapszakaszban, 4 meccs, 2 gól, 3 gólpassz a rájátszásban.
Teljesítményére Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány is felfigyelt, behívta az amerikai válogatottba a technikás megoldásairól ismert vietnami származású játékost. De Klinsmann mellett mások is nagyra értékelik Nguyen teljesítményét: egybehangzó értesülések szerint az angol másodosztályú Fulham és a Premier League-ben szereplő Southampton is érdeklődik a játékjoga iránt.
"Vasárnap egy pillanatra sem lesz szabad szem elől tévesztenünk Lee-t." - mondta Robbie Rogers, a Galaxy balhátvédje. "Lee egészen zseniális abban, hogy kis területeken oldja meg a dolgokat, ezért egyátalán nem szabad, hogy teret hagyjunk neki a kibontakozásra. Technikás játékos, aki mindemellett még kapura is veszélyes."
AHOL MINDEN ELDŐLHET: A KÖZÉPPÁLYA CENTRUMA
Azonban korántsem lehetetlen, hogy a Nagydöntőt mégsem a sztárok döntik el, hanem a középpálya harcosai. E csapatrész centrumában ugyanis mindkét oldalon meghatározó fontosságú játékosok szerepelnek. A két támadó szellemű gárdának ők adják meg a kellő stabilitást.
A New England részéről itt szerepel a 48-szoros amerikai válogatott Jermaine Jones, akinek nagyhatású játékáról korábban már volt szó. Hihetetlen munkabírásával és ellentmondást nem tűrő játékával egy csapásra megváltoztatta a Revolutiont.
"Abban a pillanatban, hogy besétált az öltözőbe, Jermaine rögtön hatással volt a csapatra. Ezt lehetett látni a csapattársakkal való kommunikációján, de azon is, ahogy az első edzésen beszállt a játékba. Ő egy rendkívül intelligens játékos, aki pontosan tudja, mikor kell gyorsítani és lassítani a játékot. Laza és magabiztos. Ő volt a kirakósjáték hiányzó darabja." - mondta róla edzője, Jay Heaps.
Kifejezetten sokat tanult Jones-tól a középpályán mellette szereplő Scott Caldwell. A 23 éves amerikai utánpótlás-válogatott játékos embertelen munkát végzett a rájátszás során, a sok támadó szellemű Revs-labdarúgó mellett ő és Jones felelőssége volt az ellenfél akcióinak megakasztása.
"Egészen elképesztő, hogy ilyen szintű játékos oldalán játszhatok, mint Jermaine. Ő egy tapasztalt veterán, aki sok nagy téttel bíró ütközetett vívott már meg. Tőle csak tanulni lehet." - mondta Caldwell.
Jones és Caldwell vasárnap a legtöbbet Juninhóval és Marcelo Sarvas-szal fog találkozni. Ők játszanak a Galaxy középső tengelyében. Méghozzá nem akárhogyan. Főleg nekik köszönhető, hogy csapatuk az idei rájátszásban csak 2 gólt kapott.
"Eddig remekül védekeztünk a playoffban. Az a titok, hogy csapatként, egységként működtünk. Együtt védekeztünk, együtt támadtunk. Nem hagytunk üres tereket. Nem hagytunk lehetőséget az ellenfeleinknek, hogy kibontakozzanak. Ez a Revolution ellen különösen fontos lesz, mert nagyon sok kreatív játékosuk van, akik képesek megzavarni a rendszerünket." - mondta Sarvas.
A két brazil dinamó a rájátszás előző körében bebizonyította, hogy nem csak a védekezéshez és romboláshoz értenek. Kis túlzással elmondható, hogy ők ejtették ki az alapszakasz-győztes Seattle Sounderst. Az első meccsen Marcelo Sarvas góljával nyert a Galaxy, a második összecsapáson pedig 0-2-es állásnál Juninho köszönt be egy bombasztikus kapufás találattal. Ez lett végül a továbbjutást érő idegenbeli gól.
"Juninho egészen fantasztikus évet produkált, de ezt nagyon kevesen vették észre, mert közben nem szerzett egy gólt sem." - mondta róla Bruce Arena. "A Seattle ellen a lehető legjobbkor talált a kapuba, így megkoronázva ezzel a kiváló esztendejét."
BRUCE ARENA: AZ EDZŐPÁPA ÚJABB SIKER KÜSZÖBÉN
De ki tudja, lehet, hogy végül nem a játékosok, hanem egy zseniális edzői húzás fogja eldönteni ezt a párharcot. Ez sem lehetetlen, hiszen a vendégeket a fiatal amerikai edzőgeneráció egyik legtehetségesebb képviselője irányítja, a hazaiakat pedig az amerikai labdarúgás edzőpápája, a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Bruce Arena.
Az MLS legjobb edzőjének háromszor megválasztott Arena vasárnap ötödik MLS-trófeáját nyerheti. A 63 éves szakember 1996 és 1998 között a DC United trénereként kezdte meg a címhalmozást. Három év alatt három döntőt játszott a fővárosiakkal, ebből kettőt is megnyert. Majd jött a szövetségi kapitányi szék, ahol az amerikai válogatottal 2002-ben vb-negyeddöntőig menetelt és két Aranykupát nyert Mexikót megelőzve. A 2006-os vb-kudarc után a New York-i kitérővel érkezett meg Los Angelesbe, ahol ismét dinasztiát épített. Pedig ez nem volt könnyű, valóságos romhalmaz fogadta. Elődje, a játékosként kiváló Ruud Gullit óriásit bukott a Galaxy-val. Hiába volt egy David Beckhamje és egy Landon Donovanje, a csapat 2007-ben és 2008-ban még a rájátszásba sem jutott be. Arena érkezésével azonban minden megváltozott. A Galaxy az amerikai szakember első teljes szezonjában rögtön megnyerte a Nyugati Főcsoport alapszakaszát és bejutott a rájátszás döntőjébe. Ezzel pedig kezdetét vette a jelenleg is tartó sikertörténet. Ahogy pár sorral ezelőtt is említettem: 2009 óta csak 2 olyan döntőt rendeztek, ahol a Galaxy nem volt érdekelt. Ez pedig jórészt a kiváló stratégaként és még kiválóbb pedagógusként ismert Bruce Arena érdeme.
"Nincs még egy szakember, olyan edző az MLS-ben, akit annyira tisztelek, mint Bruce Arena" - mondta róla Heaps. "Egészen hihetetlen az erdménylistája és az öröksége. Emellett pedig egy jószándékú és remek ember. Idén előfordult, hogy egy-egy nehezebb időszakban felhívtam őt és tanácsot kértem tőle. Ő pedig mindig készséges volt és őszintén igyekezett segíteni."
JAY HEAPS: ÖTÖDIK NEKIFUTÁS
Hasonlóan sokat köszönhet Jay Heapsnek a Revolution csapata. A klub irányítását 2011-ben vette át Heaps, aki játékosként 9 éven át szolgálta a klubot. Akkor reménytelen volt a klub helyzete, szürke kiscsapatként messze voltak a rájátszástól és így attól is, hogy felidézzék a 2000-es évek elejének-közepének fénykorát, amikor négy MLS-döntőt játszott a Revolution. De Heaps érkezésével valami megváltozott, a Revs évről-évre jobb eredménnyel zárta az alapszakaszt. 2011-ben csak 5 győzelmet arattak és 28 pontot szereztek. 2012-ben már 9 győzelmük volt és 35 pontjuk. 2013-ban 14 győzelmük és 51 pontjuk. Idén pedig 17 győzelmük és 55 pontjuk volt. A rájátszásban pedig egészen a csúcsig menteltek, a Columbust és a New Yorkot búcsúztatta eljutottak az MLS Nagydöntőjébe, oda, ahol 2007 óta nem jártak.
"Hosszú évek építkezése van abban, hogy megnyertük a Keleti Konferenciát és visszajutottunk az MLS Nagydöntőjébe. Az évek során szép lassan kialakítottunk azt a játékosmagot, amelynek köszönhetően ma itt lehetünk, karnyújtásnyira a trófeától." - emlékezett vissza Heaps.
"Rengeteg izzadságcsepp, fájdalom és kemény munka van abban, hogy eljutottunk idáig. Csodálatos látni, mennyire beérett ez a csapat." - mondta Lee Nguyen, aki Heaps második évében, 2012-ben csatlakozott a Revolutionhöz.
"Jay habitusa egyértelműen visszaköszön a New England játékában" - mondta róla ellenfele, Bruce Arena. "Elkötelezett, keményen dolgozó játékosok alkotják ezt a csapatot, Jay is ilyen volt még labdarúgóként. Kiváló munkát végzett a Revolutionnel. Ő egy igazán egyenenes ember és egy nagyon erős személyiség. Ez az erős személyiség segített abbban, hogy kirángassa a csapatot abból a mélyrepülésből, ami szezon közepén érte őket."
A legutóbbi, 2007-es nagydöntős szereplés idején ben Jay Heaps is ott volt a pályán, ahogy játékosként részese volt a Revolution összes Nagydöntős kudarcának. Ez a meccs tehát neki még többet jelenthet neki, mint játékosainak. Négy hatalmas csalódás után végre eljöhet számára az elégtétel pillanata.
"Sokkal tartozom ennek a klubnak. Négy döntőben játszottam a Revolutionnel, de egyet sem nyertem meg. Ez egyértelműen egy hajtóerő számomra." - mondta a fiatal tréner.
Ehhez azonban egy 25 évvel idősebb és számos csatával tapasztaltabb edzőlegendát kellene felülmúlnia, Landon Donovan búcsúmeccsén. Jön az ünneprontók ünnepe?
_1.jpg)
