Magyar idő szerint szombat hajnali 1 órakor egy korszak zárul le az amerikai válogatott történetében: elbúcsúzik a nemzeti csapattól minden idők legjobb és legfontosabb amerikai játékosa, Landon Donovan. Az Ecuador elleni barátságos összecsapáson Donovan csapatkapitányként fogja kivezetni a társait a gyepre, ahol klubkötelezettsége miatt nagyjából 30 percen keresztül futballozik majd.  A korszakos legenda augusztusban jelentette be visszavonulását, klubcsapatában még 2014 végéig játszik majd, befejezve utolsó MLS-szezonját.

Ahogy említettem, szombat hajnalban a legjobb és a legfontosabb búcsúzik. Egyik jelzőhöz sem férhet kétség. Landon Donovan minden idők második legtöbb amerikai válogatottságát számlálja. Búcsúmérkőzésén 157. alkalommal lép pályára jenki mezben, a csúcstartó Cobi Jones héttel előzi meg őt. A többi kategóriában viszont az ő hátát nézi mindenki: Donovan szerezte a legtöbb gólt a nemzeti csapat történetében (57), övé a legtöbb gólpassz (58), a legtöbb vb-gól (5).

Az amerikai válogatottal négy CONCACAF Aranykupát nyert, világbajnoki negyeddöntőt (2002) és Konföderációs-kupa döntőt játszott (2009-ben) és olimpiai elődöntőben is pályára lépett (2000). Klubkarrierjét döntően az Egyesült Államokban töltötte, erről a döntéséről és klubjaiban produkált eredményeiről bővebben a "Megpihen a kolibri" című búcsúztató cikkemben írtam. De azért három fontos mutatót kiemelnék most is: Donovan az MLS történetének leggólerősebb játékosa: ő szerezte a legtöbb gólt az alapszakaszan és ő lőtte a legtöbb gólt a playoffokban is. Emellett az előkészítésben is abszolút csúcstartó, mind az alapszakaszt, mind a rájátszást nézve. Öt bajnoki címe mellett ezek a mutatók teszik őt egyeduralkodóvá. Apropó bajnoki címek: ha idén ősszel a Galaxy-val ismét képes lesz megszerezni a trófeát, akkor hat MLS-aranyéremmmel szintén rekorder lesz. Tehát vita nincs, ő a legjobb. Ezt még az a Jürgen Klinsmann is elismerheti, aki az amerikai válogatott szövetségi kapitányaként megtagadta tőle negyedik világbajnokságát. A közöttük dúló személyes konfliktus azóta sem oldódott meg, leginkább egyikük sem beszél róla. A búcsúmeccsnek tehát ezen a téren is lesz pikantériája.

Az eredmények kétségbevonhatatlanok. De miért ő az amerikai labdarúgás történetének LEGFONTOSABB játékosa? Mert fénylő csillaga pont akkor tűnt fel, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Egy évvel a hatalmas csalódást keltő 1998-as világbajnokságot követően ő vezette vb-elődöntőbe az U17-es válogatottat. A felnőtt csapat tökutolsó lett a '98-as Mundialon, de a fiatalok reményt adtak. Különösen az a hidrogénszőkére festett srác, aki a torna legjobbjátékosának járó Aranylabdát is megkapta. Ő volt Landon Donovan. 2000-ben mutatkozott be a "nagyok" között, méghozzá az ősi rivális Mexikó ellen. A déli szomszédok akkor sokkal nagyobb játékerőt képviseltek, de a 18 éves Donovan rögtön letette a névjegyét:  góllal és gólpasszal nyitott. Onnantól kezdve mindenki rá volt kíváncsi. Ő pedig tinédzserként magára vette a terhet, hogy a 300 millió fős lakosságú Egyesült Államokban a labdarúgás elsőszámú képviselője legyen: a 2002-es és a 2010-es világbajnokságon is kulcsszerepe volt abban, hogy az amerikai válogatott továbbjutott a csoportjából. 2002-ben a negyeddöntőig menetelt a csapattal, 2010-ben pedig először az amerikai labdarúgás történetében vb-csoportgyőzelmet ünnepelhetett. Annak a bizonyos Algéria ellen, az utolsó percben lőtt legendás góljának köszönhetően:

A 2006-os vb-n ugyan nagyon elszánt volt, de gyenge formája sajnos megmutatkozott. Ahogy az is kiderült, mire ment akkoriban az amerikai válogatott egy jó formában lévő Donovan nélkül. Ezt a gondolatmenetet követve érdemes elgondolkodni azon, hogy a 2002-es világbajnokságon meddig jutottak volna a jenkik a fantasztikusan játszó, a torna legjobb fiatal játékosának megválasztott 18 éves tinisztár nélkül. Nem biztos, hogy a negyeddöntő összejött volna. Az viszont biztos, hogy 2010-ben nem lett volna meg a továbbjutás, ha Donovan nem passzol a hálóba a 93. percben.

Nem kérdés, hogy az egész amerikai labdarúgás komoly válsághelyzetbe került volna, ha ezek a kiemelkedő eredmények elmaradnak. Hiszen a válogatott sikerei nélkül az országos bajnokság, a Major League Soccer sem élte volna túl ezeket az éveket. Jól illusztrálja a helyzetet, hogy a csodásan sikerült 2002-es vb előtt milyen nagy válságban volt a bajnokság. Érdektelenség övezte a ligát, csapatok szűntek meg: 2001-ben becsődölt a Tampa Bay Munity és a Miami Fusion is. Donovan tehát a válogatottban produkált remek játékával az egész amerikai labdarúgás ügyét sikerre vitte. Döntésével, miszerint klubkarrierjét is Amerikában tölti, jelentősen növelte az MLS persztízsét és amerikai ismertségét.

Jelenleg a liga prosperál, sztárok igazolnak Amerikába és a bajnokság rengeteg fiatal amerikai tehetséget termel ki. Ki tudja, talán egyikük egy napon túlszárnyalja Donovan eredményeit... Talán egy nap már nem lesz ő a legjobb. De jelentőségét soha nem fogja elveszíteni. Az amerikai labdarúgás felemelkedését az ő előszava nyitotta, ez pedig már sporttörténelmi tény.

A sportág tengerentúli történetében most először fordul elő, hogy hivatalos búcsúmérkőzést szerveznek egy játékosnak. Landon Donovan kiérdemelte ezt a kuriózumot. Az más kérdés, hogy az MLS versenynaptára nem kedvezett neki: utolsó válogatott találkozóján csak 30 percen át lehet pályán, mert két napra rá már Dallasban lesz fellépése a Los Angeles Galaxy-val. Azzal a Galaxy-val, amellyel ádáz csatát folytat a Seattle Sounders ellenében az alapszakasz megnyeréséért. Ugyanez az oka annak, hogy a válogatott másik arca, a Sounderst erősítő Clint Dempsey nem lesz jelen a búcsúmmeccsen, ahogy a másik régi harcostárs, Michael Bradley sem. A válogatottból évre szabadságolt Tim Howardról nem is beszélve. Helyette olyan fiatalok lesznek társai a pályán, mint a Hamburgot kölcsönben erősítő Bayern-ifjonc Julian Green, vagy a Dortmundban pallérozódó 21 éves Joe Gyau. A múlt nagysága tehát a jövő potenciális klasszisai között búcsúzik a közönségtől. A show-nak folytatódnia kell...

A BÚCSÚMECCS JÁTÉKOSKERETE:
KAPUSOK: Brad Guzan (Aston Villa), Bill Hamid (D.C. United), Nick Rimando (Real Salt Lake)

VÉDŐK: John Brooks (Hertha Berlin), Timmy Chandler (Eintracht Frankfurt), Greg Garza (Club Tijuana), Omar Gonzalez (LA Galaxy), Michael Orozco (Puebla), Tim Ream (Bolton Wanderers), DeAndre Yedlin (Seattle Sounders FC)

KÖZÉPPÁLYÁSOK: Alejandro Bedoya (Nantes), Joe Corona (Tijuana), Mix Diskerud (Rosenborg), Luis Gil (Real Salt Lake), Julian Green (Hamburg), Alfredo Morales (Ingolstadt)

TÁMADÓK: Jozy Altidore (Sunderland), Landon Donovan (LA Galaxy), Joe Gyau (Borussia Dortmund), Miguel Ibarra (Minnesota United FC), Bobby Wood (1860 München)